Vasárnapi Ujság – 1874
1874-10-18 / 42. szám - Czermák N. János 42. szám / Arczképek, Külföldiek - Gróf Arnim 42. szám / Arczképek, Külföldiek - Czermak N. János (arczk.) Balogh Kálmán 657. oldal / Élet- és jellemrajzok - Lakon sziklavölgy Hátsó-Indiában 42. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Róma a St.-Sabina zárda kertjéből tekintve 42. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Utazás a tenger alatt: A Máel-özönben 42. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok
658 VASÁRNAPI ÚJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM. 41. SZÁM. a nyilvánosság elé s ezen sikeres búvárkodásai eredményezték, hogy egykori boroszlói tanára, Purkyne, ki ekkor az élettant már Prágában tanitotta, ide őt maga mellé tanszéki segédül meghivta, mely állásra Czermak csakugyan ki is neveztetett. Purkyne azon élettani iskolához tartozott, mely az összehasonlító boncztani ismeretekből indult ki, s ha ő tett is kísérleteket, ezek igen egyszerűek voltak, egyszersmind pedig magukon hordták a kezdet bélyegét. Czermak ellenben már azon élettani iskola híve volt, mely az élettan művelését egész kiterjedésben a legnagyobb következetességgel a természettani kutatásmód és kísérlettevés alapján iparkodott eszközölni. A mester azon iskolához tartozott, mely már a mult körébe lépett, míg segéde a jövő iskolájának küszöbén állott, s mindenesetre Czermaknak Németországban szerzett jeles élettani képzettsége és ezen alapuló tudományos önállósága mellett tanúskodik, hogy a már egyszer megindult irányban biztosan és serényen haladt előre. Czermaktól Prágában tartózkodása alatt (1851 —1855) jeles értekezések egész sora jelent meg, s kivált a szem élettanára és a bőrnek, mint érzékszervnek működésére vonatkoztak. Erejének teljében levő és ennek tudatával biró fiatal búvár munkássága volt ez, mely Czermakot a prágai egyetemen élettani magántanárság, majd azután Gratzban az állattani és összehasonlító boncztani tanszék elnyerésével jutalmazta. Az állattan és összehasonlító boncztan Czermaknak nem volt tulajdonképeni szakmája, s inkább csak azért neveztetett ki ezen tanszékre, hogy munkássága eredményével arányban nem levő segédi állását tehetségeinek inkább megfelelő hellyel cserélje föl. S Czermak iparkodott ugyan új szakmájában a tanári állásnak megfelelni, mint erről az állattan összes fejezeteit magában foglaló tájékoztató előadása tanúskodik, azonban gratzi tartózkodását (1855 —1856) átmenetinek tekintve, itt is kivált az élettannal foglalkozott, a bécsi akadémia iratai között (1855) kiadva a szem és bőr érzék élettanára vonatkozó újabb tanulmányait. Itt jelent meg értekezése a csörgőkígyónak hangzó szervéről. Rövid tartózkodása után Gratzban a krakói egyetemhez neveztetett ki az élettan tanárává, igy tehát kerülő uton végtére oly állásba jutott, mely képességeinek és eddigi tanulmányainak megfelelt. Itt vált lehetővé, hogy az egyetemen élettani intézetet szervezzen, s segédül Piotrowskyt, ki most az élettan tanára, vévén maga mellé, több rendbeli dolgozattal ő gazdagította az irodalmat. »_ 1857/s-ban télen szabadságon Bécsben találjuk őt részint Brücke, részint Ludwig élettani dolgozatáiban, melyek akkoriban a legnevezetesebb ilynemű intézetek voltak. Bécsben szabadságon léte alatt kezdette meg a gége élettanára vonatkozó nagyjelentőségű vizsgálatait, s azon szerencsés ötlet, hogy a gégének és a toroknak a Liston-Garcia-féle tükörrel közvetlen szemlélését — mesterséges világosság és vetitő tükör felhasználásával — a napfénytől függetlenné, s így minden időben gyakorolhatóvá tette, felettébb termékenyítőleg hatott nemcsak a gége életműködéseinek kutatására, hanem még inkább a gégebántalmak fölismerésére és gyógyítására. Az orvosi gyakorlat ezen terén Czermak idejéig a szó teljes értelmében a sötétben tapogatództak, s közvetlen előtte is, miután a Liston-Garcia-féle tükröt csak a nap fénye által iparkodtak megvilágítani, a gége vizsgálását minden időben elegendő könnyűséggel és így kellő sikerrel eszközölni nem tudták. Czermak értekezését a gégetükör helyes használásáról, s a gége működéséről a légzésnél és némely, különösen arab betűk képzésénél, 1858-ban a bécsi akadémia kiadványai között tette közzé, mig a bécsi orvos-egyletben és a „Wiener medicinische Wochenschrift" - ben ügyfeleit figyelmeztette annak addig nem sejtett fontosságára és könnyű használhatóságára az orvosi gyakorlatban. Bécsben azonban Czermak az orvosok részéről nem támogattatott abban, hogy a gégetükörnek körjelzési és gyógytani hasznosságát betegeken bemutathassa, Pestnek lévén fenntartva, hogy a jeles búvárnak ezen törekvéseiben kezet nyújtson, s mondhatjuk, hogy a gégetükör orvosi gyakorlati alkalmazásának történetében Czermak és Pest egymás mellett foglalják el az első helyet. Schordann tanár nyugdíjba lépése folytán megürült élettani tanszékre Czermak 1858-ban neveztetett ki, s azt ezen egyetemen azon évi június 22-kén foglalta el igen érdekes előadással az idegműködés sebességének megméréséről Helmholtz szerint. Előadása egyszerű, gördülékeny és érthető volt, s értett ahhoz, hogy a tárgyat hallgatóinak szükségeihez alkalmazza, minélfogva se többet, se kevesebbet nem mondott, mint mennyi annak helyes fölfogására megkívántatott; ehhez járult, hogy előadását mutatványokkal kisérte. Czermaknak nemcsak beköszöntő előadása volt jeles, hanem a következő többi előadásai is az elsőhöz hasonlitottak, minek folytán a tanulók érdekeltsége azt élettan iránt a legnagyobb mértékben fölébredt. Czermak a mai korbeli német egyetemi tanárok mintaképe volt, kik a buvárlatra fektetnek fősúlyt, s tantermük látogatottságát azáltal iparkodnak biztosítani, hogy előadásaikat tanulságossá, érdekessé és vonzóvá tegyék. Czermaknak teljesen hatalmában állott a mutatványos és kísérleti előadások művészete, mihez járult szíves magaviselete hallgatói irányában, s így igen természetes, hogy csakhamar orvoshallgatóink kedvenczévé vált. Előadásait az orvosi karnak uj világ utczai épületében minden tekintetben rész tanteremben kezdette meg, s ott tartotta azokat néhány hétig. az 1857/8-diki tanév A következő tanévben,azaz: 1858. november 3-án megnyitotta az élettani intézetet, mely fáradozásai folytán jött létre és szereltetett föl az országúton levő állatgyógyintézetben. Ezen intézet nem volt ugyan nagy, de első hazánkban és eléggé tágas arra, hogy a tanáron és segéden kivül önálló vizsgálatokkal mások is foglalkozhassanak abban. E sorok írója még tanuló korában szintén ott kezdette meg kiképeztetését az élettani eszközök használatában, s elsősorban azon intézetnek köszönheti előmenetelét életének további pályáján. A Czermak vezetése alatt álló élettani intézet tudományos működésének (1859 és 1860) irodalmi termékei megjelentek az „Orvosi Hetilap"-ban, a magyar tud. akadémia, a m. kir. természettudományi társulat és a bécsi akadémia iratai között részint az elhunytnak saját, részint pedig segédeinek (Basslinger, e sorok írója) és tanítványainak (Machik, Adler) neve alatt. Czermak azonban munkásságával nem szorítkozott pusztán az iskola falai közé, hanem tevékenységét azon túl is kiterjesztette. Nem elégedett meg azzal, hogy az ifjú orvosi nemzedéket nevelje a szabatos természettani élettani iskolában, hanem egyszersmind feladatául tűzte ki annak számára a gyakorló orvosok megnyerését is, kiknek képeztetése azon időre esett, midőn az élettan az orvosi tanításnak igen mostoha gyermeke volt. o o J A budapesti kir. orvosegyletben, melynek rendes tagjává lett,Czermak több előadást tartott különböző élettani készülékekről és vizsálati módszerekről, ezen előadásait ugy intézve, hogy tagtársai az élettan azon vívmányainak egynémelyikével megismerkedjenek, melyek gyakorlati jelentőségűek. S közlékenysége, a társalgásban barátságos modora, műveltsége, tudományos készültsége és őszinte törekvései a haladás pályáján mind előbbre menni, annyira megkedveltették őt Pest orvosi köreiben, hogy nemcsak régi és tekintélyes gyakorló orvosok rendesen látogatták élettani előadásait, hanem legnagyobb rokonszenvvel viseltettek személye iránt, s szivesen szolgáltattak kezéhez kóreseteket, melyek segélyével a gégetükörnek sikeres használását az orvosi gyakorlatban megalapítania sikerült, s így itt Pesten érvényesítette azt, minek lehetőségét már előbb látta. Így írhatta meg munkáját a gégetükör értékesítéséről az élettanban és orvosi gyakorlatban. Ezen munka Engelmann-nál Lipcsében első ízben 1860, második kiadásban pedig 1863-ban, míg franczia nyelven Párisban szintén 1860-ban, Londonban pedig a „New-Sydenham Society" kiadványai között jelent meg. A kóresetek, melyek ezen munka alapjául szolgáltak, már előbb az „Orvosi Hetilap" hasábjain magyar nyelven közöltettek. Páris akkorában az európai kontinensnek senki által kétségbe nem vont központja lévén, Czermak azon meggyőződésben, hogy onnét a gégetükör használása gyorsabban fog elterjedni, 1860. év tavaszán és őszén odament, több héten át ott tartózkodott, s sikerült annak számára az orvosi köröket megnyernie, mi személyes föllépése nélkül sokkal lassabban történt volna meg. S ugy ezen párisi, mint későbbi londoni utazása legnagyobb befolyással volt arra, hogy ezen vizsgálati módszer csakhamar az egész művelt világ orvosainak o o köztulajdonává váljék, a betegek legnagyobb hasznára. Azonban azon időben, midőn Czermak a gégetükör alkalmazása körül sikeresen fáradozott, nálunk föltartóztathatlan mozgalom indult meg, melynek elve volt, hogy a nemzet nyelvében él és nyelvével enyészik el, minek értelmében egyszersmind kivántuk, hogy egyetemünkön a magyar nyelv legyen hivatalos és uralkodó. Ezen irányban először a tanuló ifjúság járult kérvénynyel Ő Felsége elé, majd pedig a sokévi absolut uralom után választás utján ujraalakult egyetemi tanács tett fölterjesztést, s ezen utóbbi, nemkülönben az akadémia elnökének, Dessewffy Emilnek Sárospatakon, az ottani református főiskola háromszázados évfordulóján tartott beszéde reá mély hatást gyakoroltak. Látta azt, hogy ezen rendszer, melynek uralma alatt egyetemi tanárrá lett, ezen országban idegen, gyűlölt és mindinkább fokozódó ellenszenvvel találkozik, s ezért még akkor, midőn a nemzet és a bécsi kormány közt a küzdés javában folyt, 1860. juliusban a pesti egyetemen foglalt állásáról leköszönvén, mint magánember szülővárosába, Prágába vonult. Czermakot távozásakor szives részvétünk kisérte. Talán nem hibázok, ha kimondom, hogy ő volt egyetemünkön az egyedüli német tanár, ki nemzeti törekvéseink jogosultságát elismerte, törekvéseink irányában jóindulattal viseltetett, s őszintén kivánta, hogy jó reményeink teljesedjenek, habár nem egyszer szoros baráti körben azokat vérmeseknek tartotta, s úgy vélekedett, hogy valamint hazájában Csehországban, ugy nálunk is igen nehéz, erőfeszítő munka lesz a német kultura hóditó hatalmát a nemzeti műveltség ernyedetlen és hathatós fejlesztésével ellensúlyozni. S a magyar tudományos akadémia Czermaknak hazánkban hasznos működését, nemkülönben irányunkban rokonszenves magaviseletét méltányolta akkor,midőn őt 1868-ban kültagjává megválasztotta. Czermak Prágában még tanszéki segéd korában nősült, feleségül véve Laemel gazdag bankár leányát. Ezen házasság szerelmi vonzalmon alapult, de a leány atyja igen nehezen egyezett abba, mig későbben vejét megkedvelte, s midőn Czermak Pestről távozva, Prágában megtelepedett, szives készséggel elősegítette őt magán élettani intézet építésében. A prágai élettani intézet csinos és czélszerü épület volt, melynek tervezésénél és berendezésénél Czermak a krakói és pesti élettani intézetek felállításánál szerzett tapasztalatokat értékesítette. Ezen intézetben előadásokat lehetett tartani, a tanáron kivül mások is dolgozhattak abban, s ottani munkálatai részben magyar nyelven is megjelentek az „Orvosi Hetilap" hasábjain (1860 — 1864), német nyelven pedig külön füzetben láttak napvilágot, melyet 1864-ben fivére, Czermak K. bécsi könyvkereskedő adott ki. Úgy látszik, hogy Czermakot, ki kora ifjúságától fogva mindig egyetemeken élt, a magánélet egyhangúsága nem elégítette ki, s miután nem sikerült elérnie azt, hogy a prágai egyetem az általa épített intézetet átvegye, s azon küzdésben, mely Prágában a csehek és németek között folyt, részt venni nem akart, a meghívást a jenai egyetem élettani tanszékére, hol előtte Bezold, korunk leglángelműbb élet 7as búvárainak egyike működött, elfogadta. Jenában 1865-től 1869-ig tartózkodott, s néhány apró tudományos értekezésen kivül jókora vastagságú füzet jelent meg tőle, mely a „Rosensaal"-ban 1867, 1868 és 1869-ben tartott népszerű előadásait tartalmazza. A jenai Rosensaal-ban tartott előadások jövedelme az ottani egyetem archaeologiai muzeuma költségeinek fedezésére fordittatik, s az egyetemi tanárok erkölcsi kötelességüknek tekintik azokban cselekvőleg részt venni. Ezer, előadások költötték föl benne az eszmét, hogy