Vasárnapi Ujság – 1875

1875-02-14 / 7. szám - Egy uj házaspár. (Fülöp szász-koburg-góthai herczeg és Luiza belga kir. herczegnő arczképével) 98. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szász Béla. Látomány 98. oldal / Költemények

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1875. FEBRUÁR 14. ,­ ra brüsszeli fejedelmi menyegző alkal­lmával, § Fülöp mely a Coburg - ffothai herczeget, nagybirtokosát Magyarország s magyar egyik­­ honvéd alezredest, a belga király leányával, felejthetetlen József nádorunk unokájával kötötte egybe, — lapunk egy tisztelt barátjától, a­ki adatait a legilletéke­sebb forrásból volt. szerencsés nyerni, ter­jedelmes­ értesítést vettünk, melyet sietünk olvasóinkkal a következőkben közölni. Örömünnepek vannak Brüsszelben, menyegző van a királyi palotában. Két­három bál és hangverseny követi egymást naponként. A belgák fővárosa és az ország maga is részt vesz szeretett királyi háza családi ünnepében. De mi közünk nekünk azokhoz, mik a tőlünk oly távolra eső országban tör­ténnek . Nekünk magyaroknak is örömnap volt 1875. febr. 4-dike, hiszen a szülő hónáért olyannyira táncoló belga királyné, nagy József nádorunk leánya, adja ott férjhez és pedig egy főrangú magyar állampolgár­hoz, kedves magzatát, hogy ezzel azt, mit saját távozása által oly érezhetően vesz­tettünk, szívesen pótolja és fővárosunk­ban egy boldog magyar tűzhelyet alkotni segítsen! A fenséges menyasszonyról, Lujza-Mária-Amáliáról, II. Leopold szász-coburg­goth­ai herczeg és belga királynak, és Mária-Henriette cs. kir. ausztriai főherczegnő és belga királyné leányáról, alig tudunk még többet, mint hogy Brüsszelben 1858-ban febr. 18-án született és arczképei után ítélve, kedves tekintetével az ország szépei koszorújának egyik kitű­nő gyöngycsokra leend. Elég azt tudnunk, hogy a fenséges uj honleány Mária királyné leánya, hogy honi nyelvünk némi ismeretével és a j­­­uizája előszeretetével közelit azon ország­hoz, mely az idegeneket példabeszédes vendégszeretetével fogadja, saját vérét an­nál őszintébb szeretettel karolja át. Ellenben a herczegi vőlegénynek, a Coburg-Koh­áry-család sarjának, Klotild főherczegasszony fivérének, József főher­czegünk kedves sógorának nevét hazánk­fiai gyakran halják hangoztatni, és ha egyéb nem, honvéd főtiszti rangja is a mienkké teszi. Fülöp­ Nándor szász herczeg, Ágost Lajos Viktor szász-coburg-gothai herczeg, cs. kir. tábornoknak és bourbon-orleansi Mária­ Clementina herczegnőnek, Fülöp Lajos franczia király leányának fia, ki nagy­a­tyja kormánya alatt. 1844-ben már­czius 28-án Párisban született, s még ke­véssé emlékezik azon csapásról, mely 1848-ban királyi rokonaival azon rokon­ság egyik ágához, Angolországba való menekvésre kényszeríté. Gyermekéveit Coburgban töltötte, hol a katonasághoz való korai hajlamát kö­vetve, csakhamar egy altiszttől megtanulá a gyakorlati fogásokat, és nagy örömére a zászlótartói tisztséggel lett kitüntetve. Midőn nagyatyja, az asperni és wa­grami csatákban szerzett érdemeiért a Mária­ Therézia-rend keresztjével földiszitett co­burgi Ferdinánd herczeg, a c­oburg huszár­ezred tulajdonosa, és az utolsó Koháry her­czegasszonynak férje Bécsben meghalt, a család az osztrák birodalmi fővárosba tette át téli lakását, mig a nyarakat terjedel­mes magyarországi jószágain tölté. Mindaz­által a vérrokonság édes kötelékeit követve, nagyanyjukat, Mária­ Amália királynét, kit mindnyájan majdnem szentként tiszteltek, gyakran meglátogatták a menedéket nyújtó angol földön és ezen kirándulások alkal­mával mindig néhány napot Brüsszelben töltöttek, hol első, bölcs Leopold szász­coburgi herczeg, nagyatyjuk fivére, és második neje, Lujza királyné, anyjuk, Mária­ Clementina nővére uralkodtak. Fülöp herczeg, miután tanulmányait a bonni egyetemen végezte, gyermekkori hajlamait követve, az osztrák hadsereg lo­vasságába állott, és mint vértestiszt Győrött, Siófokon és Fehérvárott szolgált. Az 1866-diki hadjáratban parancsnoki őrtiszt volt, és báró Boxberg lovas dandár­parancsnok tábornok mellett vett részt a königgrätzi véres csatában; szerencse, hogy az életét fenyegető golyó csak sisakján ment keresztül. Fülöp herczeg öc­cse Ágost-Lajos szász herczeg (született 1845. aug. 9-kén) cs. brazíliai tengernagy, elvevé II. Don Pedro leányát, kit 1871-ben ismét elvesz­í­­­­­tett, miután fiait Pedro, Ágost, Ferdinánd-József és Lajos herczegeket árvákul hagyta. Ezen fivérének látogatására indult Fü­löp herczeg 1868-ban Braziliába, és vele sok viszontagságok közt, kü­zdvén az éhséggel és gyilokkal, a határnélküli róna­ságokon át Braziliát gyémántmosásával, az aranyt rejtő kaliforniai mezőket és bányá­kat, Havannát, az Egyesült-Államokat és Kanadát is beutazta. Ugyanazon fivérével háromszor megkerülvén a földet, fenséges sógorának, Jó­zs­e­f főherczegnek sok, eddig Európában ismeretlen növényt hozott, melyek jelenleg az alcsuthi nagyszerű üvegházban és kert­ben, nővére és sógora szakértő gondozása alatt diszlenek. Amerikából visszatérvén, kisebb uta­zásokat tett Európa kontinensén és Iz­landban. 1872-ben a két berczegi testvér a föld körüli új utazásra kelt, és ezen, valamint az előbbi alkalmakkor megkerülvén Cap-Hornt, a japáni szigeteket, jelesen a híres Teufunt megismerték; megfordultak déltengeri szigeteken, a többi közt Hono­a faluban, hol Emma királynő vendégei va­lának; látták Új-Zélandot és Ausztráliát; voltak Klímában, jelesen hosszabb ideig tartózkodtak Hongkongban, Siamban; ke­leti Indiában, jelesen Kalkuttában és vi­dékén tigrisvadászatokon, Ceylon szigetén, Bombay-ban, majd a Vörös-tengeren és a suezi csatornán át, Kis-Ázsián keresztül haza­tértek. De Afrika nyugati partjai sem kerülték ki a magas utazók figyelmét, és a Senegal tájáról érdekes tárgyakat hoztak, melyek a többszöri hajótöréssel fenyegető nehéz és veszélyes viharok közt szerzett diadaljelek gyanánt ékesítik a herczeg budapesti palotáj­át. A ,, Jagdzeitung"-ban jelentek meg ezen utazások részleteiből érdekes czikkek, s talán szabad reméllenünk, hogy a herczeg fölötte tanulságos naplójából, fővárosunk­ban lakta alatt, a magyar irodalomnak is át fogja engedni egyes élményeinek és tapasztalatainak leírását. A hely szűke miatt még eddig Fülöp herczeg n­a­g­y­s­z­e­r ü é­r­e­m­g­y­ű­­j­t­e­m­é­nyét Budapestre le nem szállíttatta,azon­ban idővel ezzel is valószínűleg fővárosunk nevezetességeinek száma fog gyarapodni. De ne gondoljuk, hogy Coburg berczeg csak a nagy­világot utazta be és ismeri, hazánkban pedig, hol családja oly terje­delmes és főleg a vasipar terén oly előkelő helyet elfoglaló jószágot bir, hogy nagy­birtokosaink közt méltán sorozhatjuk a legelsők közé, járatlan volna. E jószágain kivül, melyeken családja nyaranta egypár hónapig tartózkodik és a vadászatok ide­jét is tölteni szereti, mióta a vértesektől saját kérelmére mint honvéd huszár őrnagy szeretett sógora parancsnoksága alá helyeztetett át, József főherczeget magyar- és erdélyországi körútjaiban ki­sérte, és a nyári hónapok egy részét az alcsuthi édenben magas rokonai közt töl­tötte. Tavaly márcziusban egyik utazásából visszatérve, F­ü­l­ö­p herczeg Brüsszelben néhány napot töltött, mindennap látván M­á­r­i­a királynét és oly szépen fejlődő rokonát Louise herczegnőt: egy, a szabad­ban játszott, nagy cricket-party alkalmával annyira találkoztak kölcsönös érzeményeik, hogy a királyi szülők boldogító beleegye­zésével az eljegyzés már márczius 25-én meg is történhetett. Nincsen egyéb óhajunk, mint hogy a fenséges uj asszony magát Budapesten otthonosan érezze, hazánkat ugy szeresse, mint édes­anyja, nyelvünket a már melléje rendelt magyar környezetétől mielőbb elsa­játíthassa. Nyári lakásán, a bájos Szent-Antalon , a sok Koh­áry-féle emlék köré­ben,elég alkalma lecne megemlékezni arról, hogy az ő ereiben is magyar vér foly. S hogy mi a legőszintébb tisztelettel és sze­retettel fogadjuk, magas házához hazafias vonzódással viseltetünk, arról az uj házas­párnak lesz alkalma kedvesen és állandóan meggyőződni! . Láto­m­á­n­y: * Nem hallod a vészt, a közelgőt, Hogyan ömlik a völgyön alá! S hogy' megszakadoznak a felhők, Villám a hogy átnyil alá. Oh nézd, a nap fénye hogy' elvesz, Kora éjbe hogyan merül el; S hogy' folytat az árny győzedelmes Tusát a rövid derűvel! Hogy méhe zihál, ere lüktet, Megrázkódik, újra pihen — — Kínozza a láz betegünket, Nézd, nézd gyötrelmeiben! S megnyílik a föld, e szegény ! Kitárja a mély sebeket; S vér-rozsdás lepleket öltve Sok síri lakos kilebeg. Görnyedve halad köd-alakjok, Térdig gázolva a vért — Alpár zokog és nyög alattok : Erczsarkuk nyomja a tért; De bár tovatűnik ezernyi S testetlen a légbe vesz el: Több s több siet újra kikelni S gomolyogva jő meg', meg' ezer. Mögöttük az ég kipiroslik, Zsarátnakot ont a mező; S nyomukban — a füst ha megoszlik — Száz árva, rab és ehező. Egy-egy alak néha kiválva zokogva mutatja sebét — Fölhangzik a többiek átka, Villám nyilai — s újra setét. * Fölolvastatott a Kisfaludy-társaság febr. 7-diki közgy­ülésén. laza földe.

Next