Vasárnapi Ujság – 1875
1875-02-14 / 7. szám - Egy uj házaspár. (Fülöp szász-koburg-góthai herczeg és Luiza belga kir. herczegnő arczképével) 98. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szász Béla. Látomány 98. oldal / Költemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1875. FEBRUÁR 14. , ra brüsszeli fejedelmi menyegző alkallmával, § Fülöp mely a Coburg - ffothai herczeget, nagybirtokosát Magyarország s magyar egyik honvéd alezredest, a belga király leányával, felejthetetlen József nádorunk unokájával kötötte egybe, — lapunk egy tisztelt barátjától, aki adatait a legilletékesebb forrásból volt. szerencsés nyerni, terjedelmes értesítést vettünk, melyet sietünk olvasóinkkal a következőkben közölni. Örömünnepek vannak Brüsszelben, menyegző van a királyi palotában. Kéthárom bál és hangverseny követi egymást naponként. A belgák fővárosa és az ország maga is részt vesz szeretett királyi háza családi ünnepében. De mi közünk nekünk azokhoz, mik a tőlünk oly távolra eső országban történnek . Nekünk magyaroknak is örömnap volt 1875. febr. 4-dike, hiszen a szülő hónáért olyannyira táncoló belga királyné, nagy József nádorunk leánya, adja ott férjhez és pedig egy főrangú magyar állampolgárhoz, kedves magzatát, hogy ezzel azt, mit saját távozása által oly érezhetően vesztettünk, szívesen pótolja és fővárosunkban egy boldog magyar tűzhelyet alkotni segítsen! A fenséges menyasszonyról, Lujza-Mária-Amáliáról, II. Leopold szász-coburggothai herczeg és belga királynak, és Mária-Henriette cs. kir. ausztriai főherczegnő és belga királyné leányáról, alig tudunk még többet, mint hogy Brüsszelben 1858-ban febr. 18-án született és arczképei után ítélve, kedves tekintetével az ország szépei koszorújának egyik kitűnő gyöngycsokra leend. Elég azt tudnunk, hogy a fenséges uj honleány Mária királyné leánya, hogy honi nyelvünk némi ismeretével és a juizája előszeretetével közelit azon országhoz, mely az idegeneket példabeszédes vendégszeretetével fogadja, saját vérét annál őszintébb szeretettel karolja át. Ellenben a herczegi vőlegénynek, a Coburg-Koháry-család sarjának, Klotild főherczegasszony fivérének, József főherczegünk kedves sógorának nevét hazánkfiai gyakran halják hangoztatni, és ha egyéb nem, honvéd főtiszti rangja is a mienkké teszi. Fülöp Nándor szász herczeg, Ágost Lajos Viktor szász-coburg-gothai herczeg, cs. kir. tábornoknak és bourbon-orleansi Mária Clementina herczegnőnek, Fülöp Lajos franczia király leányának fia, ki nagyatyja kormánya alatt. 1844-ben márczius 28-án Párisban született, s még kevéssé emlékezik azon csapásról, mely 1848-ban királyi rokonaival azon rokonság egyik ágához, Angolországba való menekvésre kényszeríté. Gyermekéveit Coburgban töltötte, hol a katonasághoz való korai hajlamát követve, csakhamar egy altiszttől megtanulá a gyakorlati fogásokat, és nagy örömére a zászlótartói tisztséggel lett kitüntetve. Midőn nagyatyja, az asperni és wagrami csatákban szerzett érdemeiért a Mária Therézia-rend keresztjével földiszitett coburgi Ferdinánd herczeg, a coburg huszárezred tulajdonosa, és az utolsó Koháry herczegasszonynak férje Bécsben meghalt, a család az osztrák birodalmi fővárosba tette át téli lakását, mig a nyarakat terjedelmes magyarországi jószágain tölté. Mindazáltal a vérrokonság édes kötelékeit követve, nagyanyjukat, Mária Amália királynét, kit mindnyájan majdnem szentként tiszteltek, gyakran meglátogatták a menedéket nyújtó angol földön és ezen kirándulások alkalmával mindig néhány napot Brüsszelben töltöttek, hol első, bölcs Leopold szászcoburgi herczeg, nagyatyjuk fivére, és második neje, Lujza királyné, anyjuk, Mária Clementina nővére uralkodtak. Fülöp herczeg, miután tanulmányait a bonni egyetemen végezte, gyermekkori hajlamait követve, az osztrák hadsereg lovasságába állott, és mint vértestiszt Győrött, Siófokon és Fehérvárott szolgált. Az 1866-diki hadjáratban parancsnoki őrtiszt volt, és báró Boxberg lovas dandárparancsnok tábornok mellett vett részt a königgrätzi véres csatában; szerencse, hogy az életét fenyegető golyó csak sisakján ment keresztül. Fülöp herczeg öccse Ágost-Lajos szász herczeg (született 1845. aug. 9-kén) cs. brazíliai tengernagy, elvevé II. Don Pedro leányát, kit 1871-ben ismét elveszített, miután fiait Pedro, Ágost, Ferdinánd-József és Lajos herczegeket árvákul hagyta. Ezen fivérének látogatására indult Fülöp herczeg 1868-ban Braziliába, és vele sok viszontagságok közt, küzdvén az éhséggel és gyilokkal, a határnélküli rónaságokon át Braziliát gyémántmosásával, az aranyt rejtő kaliforniai mezőket és bányákat, Havannát, az Egyesült-Államokat és Kanadát is beutazta. Ugyanazon fivérével háromszor megkerülvén a földet, fenséges sógorának, József főherczegnek sok, eddig Európában ismeretlen növényt hozott, melyek jelenleg az alcsuthi nagyszerű üvegházban és kertben, nővére és sógora szakértő gondozása alatt diszlenek. Amerikából visszatérvén, kisebb utazásokat tett Európa kontinensén és Izlandban. 1872-ben a két berczegi testvér a föld körüli új utazásra kelt, és ezen, valamint az előbbi alkalmakkor megkerülvén Cap-Hornt, a japáni szigeteket, jelesen a híres Teufunt megismerték; megfordultak déltengeri szigeteken, a többi közt Honoa faluban, hol Emma királynő vendégei valának; látták Új-Zélandot és Ausztráliát; voltak Klímában, jelesen hosszabb ideig tartózkodtak Hongkongban, Siamban; keleti Indiában, jelesen Kalkuttában és vidékén tigrisvadászatokon, Ceylon szigetén, Bombay-ban, majd a Vörös-tengeren és a suezi csatornán át, Kis-Ázsián keresztül hazatértek. De Afrika nyugati partjai sem kerülték ki a magas utazók figyelmét, és a Senegal tájáról érdekes tárgyakat hoztak, melyek a többszöri hajótöréssel fenyegető nehéz és veszélyes viharok közt szerzett diadaljelek gyanánt ékesítik a herczeg budapesti palotáját. A ,, Jagdzeitung"-ban jelentek meg ezen utazások részleteiből érdekes czikkek, s talán szabad reméllenünk, hogy a herczeg fölötte tanulságos naplójából, fővárosunkban lakta alatt, a magyar irodalomnak is át fogja engedni egyes élményeinek és tapasztalatainak leírását. A hely szűke miatt még eddig Fülöp herczeg nagyszer ü éremgyűjteményét Budapestre le nem szállíttatta,azonban idővel ezzel is valószínűleg fővárosunk nevezetességeinek száma fog gyarapodni. De ne gondoljuk, hogy Coburg berczeg csak a nagyvilágot utazta be és ismeri, hazánkban pedig, hol családja oly terjedelmes és főleg a vasipar terén oly előkelő helyet elfoglaló jószágot bir, hogy nagybirtokosaink közt méltán sorozhatjuk a legelsők közé, járatlan volna. E jószágain kivül, melyeken családja nyaranta egypár hónapig tartózkodik és a vadászatok idejét is tölteni szereti, mióta a vértesektől saját kérelmére mint honvéd huszár őrnagy szeretett sógora parancsnoksága alá helyeztetett át, József főherczeget magyar- és erdélyországi körútjaiban kisérte, és a nyári hónapok egy részét az alcsuthi édenben magas rokonai közt töltötte. Tavaly márcziusban egyik utazásából visszatérve, Fülöp herczeg Brüsszelben néhány napot töltött, mindennap látván Mária királynét és oly szépen fejlődő rokonát Louise herczegnőt: egy, a szabadban játszott, nagy cricket-party alkalmával annyira találkoztak kölcsönös érzeményeik, hogy a királyi szülők boldogító beleegyezésével az eljegyzés már márczius 25-én meg is történhetett. Nincsen egyéb óhajunk, mint hogy a fenséges uj asszony magát Budapesten otthonosan érezze, hazánkat ugy szeresse, mint édesanyja, nyelvünket a már melléje rendelt magyar környezetétől mielőbb elsajátíthassa. Nyári lakásán, a bájos Szent-Antalon , a sok Koháry-féle emlék körében,elég alkalma lecne megemlékezni arról, hogy az ő ereiben is magyar vér foly. S hogy mi a legőszintébb tisztelettel és szeretettel fogadjuk, magas házához hazafias vonzódással viseltetünk, arról az uj házaspárnak lesz alkalma kedvesen és állandóan meggyőződni! . Látomány: * Nem hallod a vészt, a közelgőt, Hogyan ömlik a völgyön alá! S hogy' megszakadoznak a felhők, Villám a hogy átnyil alá. Oh nézd, a nap fénye hogy' elvesz, Kora éjbe hogyan merül el; S hogy' folytat az árny győzedelmes Tusát a rövid derűvel! Hogy méhe zihál, ere lüktet, Megrázkódik, újra pihen — — Kínozza a láz betegünket, Nézd, nézd gyötrelmeiben! S megnyílik a föld, e szegény ! Kitárja a mély sebeket; S vér-rozsdás lepleket öltve Sok síri lakos kilebeg. Görnyedve halad köd-alakjok, Térdig gázolva a vért — Alpár zokog és nyög alattok : Erczsarkuk nyomja a tért; De bár tovatűnik ezernyi S testetlen a légbe vesz el: Több s több siet újra kikelni S gomolyogva jő meg', meg' ezer. Mögöttük az ég kipiroslik, Zsarátnakot ont a mező; S nyomukban — a füst ha megoszlik — Száz árva, rab és ehező. Egy-egy alak néha kiválva zokogva mutatja sebét — Fölhangzik a többiek átka, Villám nyilai — s újra setét. * Fölolvastatott a Kisfaludy-társaság febr. 7-diki közgyülésén. laza földe.