Vasárnapi Ujság – 1875
1875-11-28 / 48. szám - A titkos rendőrség az Egyesült Államokban. Láng Henrik 762. oldal / Általános nép- és országisme
48. SZÁM. 1875 NOVEMBER 28. séget s akkor visszaveszem az ügyet. Ha nem dm folytassuk." —„De késő már az idő, uram." — „Tegyen, amit akar. Délután 4 órakor bezárják. Még egy órája van." , Fölmentünk a tanácsterembe. H . . . ügyvéd elénk jött, egy kis ideig suttogott a fiatal emberrel; azután fölment a biróhoz. Ezzel is csöndesen beszélgetett s aztán az ügyvéd visszatért hozzám s így szólt: „Egy óra múlva térjen vissza, ön s az óráját megkapja". És csakugyan egy óra múlva a tolvajok magok hozták vissza órámat s én nem törődtem többé velők. Láng Henrik. VASÁRNAPI ÚJSÁG. at a 763 A hétről. Egy kis fiúcska abban a korban, melyről Eötvös azt mondja, hogy félig angyal, félig majom, — nagyon kinőtte volt az ingecskéit. Egyszer aztán kapott a mamájától egy ujat, mely épen kétszer oly bő volt neki, mint az előbbeni szült. A gyermek csak feszeng az uj ingben, egyengeti a vállát, jár fel s alá, igyekszik magát bele találni az uj helyzetbe, ami sehogy se sikerül, mire aztán kitör belőle a zokogás s könyek közt panaszolja az édesanyjának: „Mamám, én nem tudom, de ebben az ingben olyan egyedül érzem magamat". Hát aki a jelenleg folyó budgetvitát figyelemmel nézi, tökéletesen az a fiúcska áll előtte, aki eddigelé szük ingben járt, s most a kőbe nem találja bele magát. 1848 után olyan szűk köntösbe szorítottak bennünket, hogy nyakig voltunk a spanyol csizmában. Mikor aztán már ebbe is beletaláltuk volna magunkat, akkor adták fel ránk véglegesen azt a bő inget, amiben é opolyan egyedül érezzük magunkat. Bizony a budgetünk, ha kisebb lenne is, elég bő volna nekünk. Szabnak is le belőle innen is, onnan is egy-egy falatot az ország összegyülekezett szabói, hogy a testünkhöz illjék valahogy s el ne botoljunk benne minden lépten-nyomon. Hogy is ne éreznők magunkat egyedül benne, mikor még egyetlen patronusunkra is azt kell mondanunk, hogy ments meg uram tőle, az ellenségeimmel majd elbánok magam is. A mindennapi kenyeret vitatja el tőlünk, s még haragszik, hogy neki kell kihasítani hátunkból a szijat, ahelyett, hogy magunk vinnék helyébe. Gabonánkra ráeresztik az idegen konkurrencziát, hogy olcsóbb legyen a zsemle Bécs városában, de vámot akarnak vetni az angol posztóra, hogy az osztrák Skénétől vásároljunk ruhát, drágán, roszat. Bankot vártunk Lónyaytól és adott helyette könyvet. S Helfert visszaküld Ázsiába, amiért mindezekre nem bólintunk helyest. Pedig mi oly jámborok vagyunk, hogy szinte bocsánatot kérünk, hogy élünk. Vámközösség, külön vámterület, kereskedelem és vámszerződések idegen államokkal, fogyasztási adók rendezése, önálló jegybank, — ezek töltik most el a levegőt Lajtán innen, Lajtán túl. Ez eszmék köré csoportosulnak az emberek, vitáznak pro et contra, érdek és felfogás szerint. Szervezzük adminisztrácziónkat, hogy olcsóbb is legyen, jobb is legyen; revideálunk minden szerződést, minden törvényt, mely anyagi állapotunkba vág; igyekezünk megtalálni azt az utat, melyen megélhetnénk, ezt az igazi „modus vivendi"-t, s meg akarjuk kisérteni, hogy ezt a nemzetet, melyet egy ezredig űzött gavallérsága nem birt megrontani, — most az idők fordultával, megőrzi-e egy másik ezredévig az ellenkező politika : a takarékosság ? annak a jókora kötetnyi (375 lap) érdekes könyvnek, mely a Ráth Mór kiadásában megjelenő „Családi könyvtár" legújabb kötete, s csak a napokban került ki a sajtó alól. Lapunk olvasói ismerik a szerző munkálkodását, ki állandó érdeklődéssel kíséri és fáradhatlan buzgósággal tanulmányozza a népismertetések, utazások és fölfedezések irodalmát. Csak helyeseljük, hogy e munkában a fentebb elsorolt nevezetes felfedezők afrikai útjait és élményeit összeállítva is közre bocsátotta. A földrajzi ismeretek iránti érdeklődés úgy is csekély nálunk s a szorosan tankönyvszerű száraz munkácskák soha sem nyújtanak annyi kedvet valamely tárgyhoz, mint a részleteket is felmutató, egyes kérdéseket tárgyaló monographiák. Ajánljuk az érte népszerűen irt s nem szaktudósoknak szánt, de alapos és megbízható adatokon épülő könyvet olvasóink s kivált olvasmányokat kereső ifjaink figyelmébe. Csokonay Vitéz Mihály is megmondta már: „Boldog, ki a tündér románok helyébe utazók irásit veszi a kezébe." Olvasóköreinknek és női közönségünknek is szól ez idézet, kik a franczia regényeken kivül alig gyönyörködnek valamiben. Sámi könyvéből mai számunk közöl mutatványt. Megjegyezzük, hogy a munka végén Dél-Afrika térképe is közölve van, s a vastag és tartalmas kötet ára 2 frt 40 kr. — „Koszorú a magyar versköltés utóbbi századának virágaiból", egybefűzte Győry Vilmos, kiadják a Légrády-testvérek, két kötet egy igen vastag kötetben, összesen 825 lapára fűzve 4 frt. — A legterjedelmesebb anthologia az ujabb magyar költői irodalomból. Báró Orczy Lőrincztől és Bessenyeitől Gáspár Imréig és Prém Józsefig nem kevesebb mint 155 versköltő van itt, több-kevesebb mutatványnyal (1 —18 darabbal) s kisebb-nagyobb terjedelmű életrajzi jegyzetekkel bevezetve. De a gyűjtemény még igy sem teljes s pl. Szentiványi Mihály, Székely József, Bozzai Pál, Jámbor Pál (Hiador), Kuthen, Illéssy György, Illyés Bálint, Fejes István, Pásztói stb. hiányzik a koszorúból, melybe náluk jóval értéktelenebb nevek is fölvételt találtak. A mutatványok kiválasztása, a mi természetesen izlés dolga, s a mellett, kivált oly költőknél, kiknek művei összegyűjtve nincsenek, még külső nehézségekkel is jár, átalában véve ízlésre s meglehetős gondos válogatásra mutat. Kevesebb elismeréssel szólhatunk az életrajzi adalékokról. Hogy sokaknál ily életrajzi vázlat merőben hiányzik, az természetes, mert nem mindenkire nézve könnyű a szükséges adatokat megszerezni. De ahol van is életrajzi vázlat, nem sok köszönet van benne. Egy az, hogy oly gyarló forrásból van meritve a legtöbb, mint a Vutkovich „Magyar írók albuma", mely maga is minden kritika nélkül s a legegyenetlenebbül van, csak esetleg összehalmozva. Ez egyenetlenség s a kritika hiánya jellemzi a Győry adalékait is. Néhol életrajz helyett egy pár banális frázist találunk. A jelesebb irókról szóló dicséreteiben semmi jellemzőt nem tud mondani; s néhol egekig magasztal nagyon alsóbb rendű irókat is. — E hiányok mellett is, s kivált eltekintve az életrajzoktól, a gyűjtemény mint anthologia, gazdagságáért ajánlást érdemel s óhajtandó, hogy elterjedjen, ha ugyan átalában lehet ezt óhajtani anthologiának, a költők teljes kiadásainak rovására; azok tekintetéből minden esetre, kiknek költeményei csak elszórva vannak s gyűjtemények nélkül végkép feledségbe mennének. — Az Athenaeum kiadásából egy angol és egy franczia regényt vettünk: „A g 1e ninchi rejtély". Irta Wilkie Collins, angolból fordította Zichy Kamilla. Collins, e regény szerzője, először 13 „A fehérruhás nő" czimű nagyérdekü regényével tünt fel mind az angol, mind a magyar közönség előtt, s e munkája is épen oly szerencsés alkotás és érdeklődés fenntartása tekintetében. Ara 3 írt. — A másik könyv,Egy nagyvilági házasság". Irta Feuillet Octáv, francziából forditotta U. Ilona. A franczia szerző még ismertebb s még kedveltebb a magyar közönség előtt, mert mindaz, a mi tőle magyar nyelven („A szegény ifjú története" óta) megjelent, azt mutatja, hogy Feuillet sokkal többet ad a költészetre s ezért költőibb is, mint a franczia regényírók legnagyobb része. Ezt ez a kis regény is igazolja. Ara 80 kr. — Méhner Vilmos kiadásában megjelentek : „A három testőr." Regény, irta Dumas Sándor, forditotta Ásványi Ferencz. Hat, 12 ives kötet, ára 3 frt 60 kr, — es a „Husz év mulva" czimü 8 kötetes regény, szintén Dumas Sándortól, mely a „Három testőr" folytatását képezi. E regény ára 4 frt 80 kr. — Három kis zsebnaptár jelent meg Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvárusnál 1876-ra; egyik virágos, szines borítékban, ára 30 kr; másik egyszerűbb szines borítékkal, ára 20 kr, a harmadik két oldalra nyomott lapnaptár, ára 16 krajczár. — Orlay Soma ismert festőnk Petőfi Sándor arczképére bocsátott ki előfizetési felhivást. E kép Marastoni József által eszközölt kőnyomatu másolata azon olajban festett életnagyságú mellképnek, melyet Orlay még 1848-ban természet után festett, s melyet a kultuszminiszter a nemzeti muzeum számára tőle megvett. A próbanyomatok már elkészültek. A képnek, mely 24" magas, 17" széles, finom, vastag papírra van nyomva, előfizetési ára 1 frt 50 kr, s gyűjtőknek tiz példány után egy tiszteletpéldányt ajánl fel Orlay úr, s felszólítja, kik előfizetni óhajtanak, hogy az előfizetési megrendelést a pénzzel együtt Fekete Bernát könyv- és műkereskedésébe f. év decz. 30-ig szíveskedjenek beküldeni. Az előfizetés vagy megrendelés beérkeztétől számítva a képet pár hét alatt megküldi. Az előfizetési határidőn túl magasabb bolti ár lép érvénybe. — Új zeneművek. A Rózsavölgyi czégnél megjelent: „Potpourri" Verdi „Végzet hatalmá"-ból, zongorára, két kézre, 15 lapára 1 frt. — Ugyanott jelent meg Katzau „Diamanten und Perlen" czimű zongora-keringője, ára 90 kr. — Az „Apolló" zeneműfolyóirat novemberi füzete következő tartalommal jelent meg: „Három híres magyar nóta Biharitól („Mikor a pénze elfogyott," „Primatiális nóta," fris magyar,) zongorára átírta Wachtel Aurél; „Perichole," franczia négyes Offenbach hasonló czimü operettje után zongorára szerkeszté Nagy Béla; „Felöltözöm fehérbe" kedvelt népdal ének- és zongorára átirta id. Ábrányi Kornél, stb. — Nemzeti szinház. Mult pénteken Berczik Árpád uj darabja, „A házasítok" került szinre először. A három felvonásos vígjáték előnyösen tanúskodik szerzője haladásáról. A műben két fiatal asszony játsza a főszerepet, kik közül mindegyik a maga kedvelt rokonával szeretné elvétetni Nagylakiné leányát, Laurát. E versengésből aztán mulatságos jelenetek fejlődnek, melyeknek vége az, hogy Laura azé a férfiúé lesz, kit valóban szeret. Az élénk menetű vígjáték sikeréhez lényegesen hozzájárult a szereplők gondos játéka is. Prielle Kornélia és Felekiné a két, mindenáron házasítani akaró asszony szerepében zajos tetszést arattak. A többi közreműködők közül Náday, Szathmáryné és Ujházy töltötték be legjobban szerepeiket. A közönség jól mulatott, majdnem minden jelenet után tapsolt, s szerzőt kétszer kihívta. Szerdán Szigligetinek rég nem adott tragédiáját: „A fény árnyai"-t adták elő. A szereplők közül főleg Feleki tünt ki Nyáray szerepében művészi játékával. — A nemzeti szinház igazgatósága hir szerint szabadulni óhajt a budai várszínháztól, fölbontását kérvén még öt évre szóló szerződésének. — A nemzeti szinházban zenekari hangversenyek lesznek, mint több lap írja. A hangversenyeket Erkel Sándor fogja rendezni a délutáni órákban. Régebben az öreg Erkel rendezett ily hangversenyeket a nemzeti színházban. — A népszínműi pályázatot, melyet a nemzeti színház adott át a népszínháznak, már eldöntötték a bírálók. A száz aranyat ,,A toloncz" czimü háromfelvonásos színműnek adják ki, melynek szerzője Tóth Ede, a „Falu rossza" írója. A pályázaton még „A csárda romja" gerjesztett figyelmet némely jó tulajdona által. Irodalom és művészet. — „Dél-afrikai utazások és fölfedezések, különös tekintettel Magyar László, dr. Livingstone Dávid, Du Chailly, Stanley, Grant, Speke és Cameron utazásaira. A legújabb eredeti forrásokból összeállította Sámi Lajos." Ez a czime Közintézetek, egyletek. " A magyar tud. akadémia II-ik osztályának hétfői ülésén agy Iván tartott székfoglaló értekezést „Az utolsó Árpád-házi király, II. Endre trónfoglalásáról", sok helyen igen élénken rajzolta az akkori kor erkölcsét, ami a történeti állapotok későbbi fejleményére tényező volt. Utána Keleti Károly olvasta föl nagy figyelem között „Visszatekintés nemzetgazdaságunk egy negyed századára" czimü értekezését. Közgazdaságunk közelmúlt állapotaiban szerző négy korszakot különböztet meg: a 48 előtti ősi korszakot robotjával, dézs