Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-12 / 37. szám - Loriot apó. (Souvestre Emil után) 579. oldal / Elbeszélések; genreképek
37. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 12. VASARNAPI UJSÁG. 581 koldus kezét megfogva,— mert többé nem válunk el egymástól .... Loriot apónak köszönhetem jóllétemet, s azt akarom, hogy azt oszsza meg velem. — Várjon csak egy kissé — szakitá félbe Loriot, — a polgártárs ez előtt nyolcz nappal, a nélkül, hogy ösmert volna, részvéttel volt irántam és pártfogolt, én ma véletlenségből teszek szolgálatot; ez elég nagy jutalmam, többet nem kivánok. Ha a tárczáját nem vette volna ki a zsebéből, hogy az egyik lapjára ajánló levelet irjon, mely által, mint a régiek mondták, a tüzemet és a vizemet biztosította, akkor nem ösmerhettem volna föl, következésképen nem hozhattam volna vissza. Tehát a szerencséje a saját jó cselekedetének a következménye. Csak arra kérem, beszélje el gyermekeinek La Fontaine meséjét, hadd tanulják meg azt az igazságot, hogy az emberek között is épen úgy van, mint az állatok között: „Gyakran van szükségünk a nálunk kisebbre.'- Teknüsléka-litivülii. Vlaitzos gyermek. jjj^jjjttjÉi^ ^ :1 i1'®*:•••it, ] íllji'j,''"".^v"1' IW Bűvészek és szemfényvesztők.