Vasárnapi Ujság – 1875

1875-10-10 / 41. szám - Rákosi Jenő 41. szám / Arczképek, Hazaiak - Rákosi Jenő (arczk.) D. J. 641. oldal / Élet- és jellemrajzok - A temesvári uj szinház 41. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - Japán: Főuri theaház Yeddoban 41. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - „A rejtelmes sziget” (48 kép) 41. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Herczegovinai menekülők a magyar korona területén 41. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Lyubobratics felkelővezér és táborkara Herczegovinában 41. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez

Budapest, október 10-én 1875 RÁKOSI JENŐ ,­fM­­t népszínház megnyitása várakozás­ Jovalyjban tartja a fővárosi szin­házlátogató férjfő közönséget. A jegyek kibocsátása a folyó hó 15-kén tartandó első elő­adásra jól sikerült. Az uj népszínház megnyitása oly ese­mény is, mely szinműirodalmunkra, színé­szetünkre, társadalmunkra s a főváros ma­gyarosodására egyaránt jó hatással lehet. S a népszínház sok tekintetben kedvező jelek mellett nyílik meg. A népszínmű divatba jött, s nagy tetszésben részesül a fővárosnak csaknem minden osztályánál. A „Blaháné" neve alatt közkedvességre emelkedett Soldosné kedvencze a közön­ségnek, kit népszínművekben gyakrabban is szívesen fognak látni, mint a­mennyiszer eddigelé látták a nemzeti színháznál, hol csak a vasárnap este lehetett a mezei mú­zsának szentelve. Azonkívül Soldosné, az operettekben is hivatva van azzá lenni a fővárosban, a­mi Debreczenben volt: kizá­rólagos primadonnává, mint Grallmayer, vagy Greistinger szokott lenni egy-egy bécsi szinház lámpái előtt. Az operettek régóta is pihennek a fővárosban és sok érdekest lehet felújítani a régiek közül s lehet találni újat is eleget. Talán ifjabb zeneköltőink is tesznek kisérletet a kön­­nyebb zene terén, ha már lesz színház, mely fentebb áll az eddigi bódéknál; lesz színtársulat, mely művészi becsvág­gyal működik, szabatosabban tanul és összevá­góbban adja elő, a mit színpadra hoz. A karmesterek közül Erkel Elek a nyá­­­ron, a népszínművek előadása végett ván­dorútra kelt fővárosi színészekkel mutatta be képességét, a­mi különben már családi örökség is nála; Puksch pedig a pécsi püspöki székesegyház ének- és zenekarával s a Pécsen működött magyar és német színtársaságok opera- és operette-előadásai­val igazolta, hogy helyén lesz a fővárosban is. Buzgó és lelkesült karmester; rendes, pontos ember, kin sem a karok nehéz tanu­lása, sem a magán­énekesek szeszélye nem szokott kifogni. A többi szerződött tagot is, csaknem mindannyit, jó hír előzte meg, s néhányat már Miklósytól, s a mostani nyárról, Budá­ról is szeret a fővárosi közönség. Molnár, RÁKOSI JE­NŐ, a diszitések és látványosságok nagy mes­­tere, ha igazgatónak nem válnék is be a multak emlékei után, de rendezőnek nagyon jó lesz s bizonynyal nem egyszer fogja a nemzeti szinház közönségét messzebb csá­bítani a kerepesi uton kifelé. Mind e kedvező viszonyok összehozá­sában az oroszlánrész Rákosi Jenőt illeti, a népszínház bérlőjét és igazgatóját, ki már az intézet első tervezésében, a gyűjtés esz­közlésében s az összes előmunkálatokban is tevékeny részt vett, mint az építő bizott­ság jegyzője. Rákosi tagadhatatlanul kiváló érdemeket fog szerezni irodalmunk, sziné­szetünk, társadalmunk és a főváros magya­rosodása körül, ha sikerül neki a népszi­házat ugy vezetni, hogy a nemzeti színház megrontása nélkül, állandó és biztos közön­ö­­­séget teremt Thália második magyar csar­nokának. Bár más téren fog is működni a két magyar színház, már czéljánál és köré­nél, de a megkötött szerződésnél fogva is, bizonyos verseny mégis lesz közöttük. Hadd legyen e verseny a művészi becsvágy verse­nye, mely a maga körében minden nemes eszközt felhasznál a közönség meghóditására. His­szü­k, hogy a közönség adakozásából

Next