Vasárnapi Ujság – 1875
1875-10-17 / 42. szám - Az Egyesült-Államok hirlapjai 663. oldal / Általános nép- és országisme - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 663. oldal / Elbeszélések; genreképek
664 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1875. OKTÓBER 10. Véget fog kérni. Elment tehát, s egy óra múlva már jött a távsürgöny, hogy szerencsésen megérkezett s mindent rendben talált. Deczember 9-kén végre megindulhattak a po ezélba vett kutatásra. Nabot a gránitház őrizetére hátra hagyták, a ki őket a folyóig kisérte s ott a hidakat felvonta mögöttük, de megegyeztek, hogy szükség esetében a távíró által fogják értesíteni. Ayrton az akolnál volt, s igy négyen indultak útnak: Cyrus, Spilett, Pencroff és Harbert. Minden pontot, a százszor járt uton is, figyelmesen átkutattak, megnéztek minden bokrot, minden sziklát, minden barlangot. Lassan és vigyázva haladtak előre, hogy mindent tökéletesen szemügyre vehessenek. Pencroffnak nagy aggodalma volt, hogy hajójukat, a Bonaventurát nem érte-e valami baj ? Ha a kalózok rátaláltak akadni, vagy leszerelték s szétrombolták, vagy megszöktek vele. Ez utóbbi annál valószínűbbnek látszott, mert eddig a szigeten semmi nyomuk nem mutatkozott. Ezúttal azonban a Pencroff aggodalma OO teljesen felesleges volt. A Bonaventurát a maga helyén találták és pedig bántatlanul kikötve. Hanem a mi Pencroffot meglepte és bámulatba ejtette: nem úgy volt megkötve, ahogy ő megkötötte ; egészen más fajta csomóra volt a kötele, mint ahogy ő mindig kötni szokta, nem is tudná már máskép, annyira rá áll a keze. Pencroff kész volt megesküdni, hogy a Bonaventurát eloldotta s újra kötötte valaki, tehát bizonyosan használta is. De ki ? a kalózok-e ? vagy ismét az a rejtélyes jó barát? és mi végből? Egy pár nap eredménytelenül telt el. Harmadnap visszatértek a gránitlakba, pihenni. Azt hitték, Ayrtont is ott fogják találni, mert e napra ígérte hogy feljő. Ayrton azonban nem volt ott. Táviratoztak neki. Nem felelt rá. Talán nincs az akolban, vagy talán épen útban van hozzájuk. — gondolák. Vártak. De az éj leszállt s a reggel is felviradt anélkül, hogy Ayrton megjelent volna. Újra sürgönyöztek, ismét semmi felelet. Most már komolyan kezdettek aggódni miatta s elhatározták, hogy (Nabot ismét visszahagyva) mind a négyen keresésére indulnak. Ezúttal Top is velük ment, szaglálásának jó hasznát vehették. Az uton aztán meglelték az okát, miért nem felelt Ayrton a sürgönyökre. A távíró vonalán haladva, annak közepe táján a vonalt megszakítva találták. Egy oszlop ki volt dőlve, vagyis inkább emberi kézzel gondosan kiásva a földből, s a sodrony erőszakkal elvágva. Tehát az ő sürgönyeik meg sem érkezhettek Ayrtonhoz, ő sem sürgönyözhetett nekik vissza. Most annál inkább siettek az akol felé, méltán gyanitva veszedelmet Ayrtonra nézve. Egy jó órai járás volt még addig, de nekik ezúttal alig volt több egy félóránál, annyira kettőztették lépéseiket. Mikor a kis patakhoz értek, mely a Vörös patak ága volt s a rét öntözésére szolgált, meglassították lépteiket, hogy ne érjenek fáradtan az akolhoz, ha netalán ott mindjárt igénybe lesz véve erejök és tevékenységek. Fegyvereiket töltve és készen tartották minden eshetőségre. Top elől ment, szimatolva, s lassú morgó ugatást hallatva, ami nem jót jelentett. Végre az akol deszkakerítése állott előtetök, kibontakozva a fák sűrűjéből. Semmi rendetlenség, vagy erőszak nyoma nem látszott rajta. Ajtaja be volt csukva mint rendesen. Mély csend uralkodott köröskörül. Sem juhok leégetését, sem az Ayrton hangját nem a hallották. — Menjünk be! — szólt Smith Cyrus, s azzal előre lépett, míg a többiek kissé mögötte maradtak. Cyrus benyúlt az ajtó léczei közt s felemelte a belső reteszt és épen be akarta taszitni az ajtót, mikor Top hangosan kezdett ugatni. Ugyanazon pillanatban lövés történt belülről s arra künn egy fájdalomkiáltás felett. Harbert, golyótól találva, összerogyott. Pencroff, eldobva fegyverét, hozzá rohant. — Megölték! — kiálta — megölték gyermekemet! (Folyt. követk.) Egyveleg. — A glycerin. E fontos vegyi terméket, mely a szappangyárak hulladékaiból készül, pár évtizeddel ezelőtt mint értéktelen portékát eldobták. Ma már oly kedvelt kereskedelmi czikké lett az, hogy előállítására egyedül Francziaországban 15 millió tonna anyagot használnak fel évenként. — Hisevo növények. Ama ritka népszerűséget, amelynek Darwin munkái Angolországban örvendenek, mi sem bizonyíthatná be kézzelfoghatóbban, mint az a tény, hogy közelebbről egy falusi ember, ki egy kosár kereklevelű harmatfüvet (Drosera rotundifolia) vitt Londonba, e növényeket igen jó áron adta el a főváros utczáin. E növény egyike azoknak, melyek Darwin „Rovarevő növények" czimü legújabb könyvében ismertetve vannak. — Semmi sem uj a nap alatt. Bölcs Salamon minden nap tapasztalható nagy igazságot fejezett ki fentebbi szavaival. Eddig azt hittük, hogy a Boyton, Merriman s mások által föltalált életmentő ruha egészen uj találmány, s íme a londoni „Times" egyik levelezője azt írja, hogy a British Museum ama márvány lapjai között, melyeket Ninivé romjaiból ástak ki, van egy domborművű kép is, mely arról tesz bizonyságot, hogy Ninivé lakói jól ismerték az efféle készülékeket. Ugyanis a kérdéses márványlapon egy férfi alakja látható, amint épen valami nagy vízen úszik keresztül. Csípője körül, hihetőleg állatbőrből készült, tömlő van kötve és ez tartja őt a víz felületén, míg kezeivel előre mozgatja magát, azaz úszik. A tömlő egyik végébe, amely az úszónak álláig nyúlik, egy kis szájcső van dugva, melyen át a tömlő szükség esetén felfújható. — Bukovina 1775-ben és 1875-ben. Bukovina száz esztendő óta osztrák tartomány s ez idő lefolyása alatt jelentékenyen haladt. 1775-ben a lakosság összes száma 75 ezer volt, kik 3 városban és 229 faluban laktak, ma 5 városban, 19 mezővárosban s 285 községben 543,426 lakos él, köztük 9238 magyar. 1775-ben oktatást csak egy pár kolostorban nyújtottak; ma közel 200 népiskola, 5 középiskola, 4 szakiskola van s legközelebb egyetem is nyittatott. Száz év előtt csak 375 ezer hold föld volt művelve s az is félig ugarban feküdt, ma 48 ezer. A gabnatermelés s álattenyésztés szintén oly mérvben emelkedett. Mesterséges utak s posták akkor egy&talában nem voltak, ma vasút is van, 78 posta- s le távirdaállomás. 1775-ben volt 27 kereskedő, ma 3718. A közigazgatás és igazságszolgáltatás szintén jelentékenyen javult, de ezzel együtt a nép is germanizálva lőn, mire nagy befolyást gyakoroltak a 7 ezerről 51 ezerre szaporodott zsidók. Nab egész erővel dolgozott. Harbert, golyótól találva, összerogyott. A REJTELMES SZIGET.