Vasárnapi Ujság – 1877

1877-01-28 / 4. szám - Damjanich Jánosné (Vastagh György festménye után) 4. szám / Arczképek, Hazaiak - A magyar gazdasszonyok egyletének leányárvaháza Budapesten 4. szám / Hazai épitészet; emlékművek - Fonóka Békés-Csabán (Varságh János fényképe után rajz Jankó) 4. szám / Népviseletek; genreképek - A Vivian-féle gyártelep Svanseaben Angliában 4. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek

Előfizetési föltételek : S gt. { £ £ ] % ? | • 0,sae . } : * | | **­­ —ax ^NSAOOK: { ;; ^ DAMJANICH JANOSNÉ ÉS A MAGYAR GAZDASSZONYOK EGYESÜLETE. A HÖLGY, kinek alakja lapunk mai számá­nak homlokát disziti: a köztisztelet , méltó tárgya az egész haza és nem­zet előtt. Fenkölt nemes lelke, női és hon­leányi erényei által ő csak fokozta azt a tiszteletet és kegyeletet, mely különben is környezi a nevet, melyet visel. Damjanich­­ Jánosné az, ki évek óta az első helyek egyikét foglalja el a jótékonyság- s külö­nösen az árvaleány-ügy terén kifejtett áldá­sos tevékenységben. Méltó, hogy ily nő iránt, épen azon árvaházban, mely létre­jöttét első­sorban az ő fáradhatatlan tevékenységének köszöni, oly mérvben nyilvánuljon a közelismerés és tisztelet, sőt hála, a mint az közelebbről, az árva­ház uj épületének felavatása alkalmá­val valóban nyilvánult, midőn a nemes keblű hölgyek kezdeményezéséből, Vastagh György jeles művészünk által készült élet­nagyságú képe lepleztetett le a köztiszte­letben álló nőnek, s aggattatott be a köl­tészet koszorúival is. A kép, melyet ezennel bemutatunk, a Vastagh által művészileg festett egész alakú képnek másolata, s szerencséseknek valljuk magunkat, hogy ezúttal, e képhez méltó keretül, a derék nő életére s köz­hasznú és jótékony tevékenységére vonat­kozó némely adatokat is elősorolhatunk. Damjanich János özvegye, családi né­ven Csernovics Emilia, Aradon szüle­tett. Atyja Csernovics János Aradmegye főbirája volt, anyja, Rozsnyák­­ Jozéfa, ma is él. A természet adománya s a szülői háznál nyert nevelés következménye egy­aránt, hogy a fiatal leány lelkében gyön­gédség a szilárdsággal, szivjóság akarat­erővel párosult, s mind ezt a miveltségnek nem ka­lmáza, hanem a sziv érzéseiben rejlő valódisága zománczozta. Igen fiatal leány volt még, midőn Damjanich Jánossal — akkor a cs. kir. had­seregben századossal — megismerkedvén, ennek szerelmét s tiszteletét annyira meg­nyerte, hogy az kezét kérte meg. Az akkori időben azonban egy katonatiszt nősülése­i még több akadályt görditettek mint ma, s a fiatal pár három teljes évig járt jegy­ben, mig a nősü­lési engedélyt Damjanich megnyerhette s szive választottját oltárhoz vezetheté. A boldogságot, melyet egymás l­^ein találtak, kevés ideig élvezhették csak, 1847. augusztus 30-án keltek egybe — s frigyeknek 1849. október 6 -án, a leggyá­szosabb módon szakadt vége. Mély fátyol DAMJANICH JÁNOSNÉ. (VASTAGH GYÖRGY festménye után.)

Next