Vasárnapi Ujság – 1878

1878-08-18 / 33. szám - Kincsem (képpel). S–s. 525. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon

32. SZÁM. 1878. xxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI (J.TSÁG. » 525 Kincsem. Most két éve közöltük egy nevezetes f­öld­ink arczképét és viselt dolgait, melyekkel dicsősé­get árasztott szülőföldére. E nevezetes földink játszva tudta leküzdeni külföldi nagynevű pálya­társait, és pedig a legnehezebb versenyterem­ a világnak: az epsomi és a longchampsi mezőkön. Az igaz, hogy négy lábon érte el ez eredményt, dicsősége azonban azért még­se kisebb, ugyan­annyi láb állván rendelkezésére Versenytársai­nak is. Kis-Bérről, a Baltazzi híres versenylová­ról volt szó. Ez alkalommal egy ujabb pendentját mu­tatjuk be Kis-Bérnek: Blaskovics Ernő hires kanczáját, Kincsem­et; azt a derék versenylovat, mely ide­haza már learatván minden babért, melyet a magyar mezőny nyújthat, most külföldi diadalutját végzi, akár csak a legnevezetesebb primadonnák. Életrajzát egy szakférfiú tollából a követ­kezőkben közöljük: t Kincsem elletett 1874-ben, apja a kisbéri magyar kir. állami ménesben levő Cambuscan nevü csődör, anyja egy Waternymph nevü kan­cza, melyet Blaskovics Ernő 3 éves korában vett néhai hg. Eszterházy Pál ozorai méneséből, hol az egy eredeti angol kanczától, The Mermaidtól és az országban igen ismeretes Cotswold méntől (mely most Návay Tamás csanádi főispán tulaj­dona)­ nemzetett. — Waternymph maga is derék kancza volt, s 1863-ban Pesten a Nemzeti dijat nyerte, mint leánya 14 évvel később szintén. Kincsem, Blaskovics E. tápió-cz.­­.mártoni kúriáján nevekedett több telivér csikó társasá­gában, hol a nagy tágas csikó-udvarban, elég alkalma volt magát velők kiszaladni. Tulajdo­nosa mint passionatus mezei gazda, a lovaknak is mindig nagy kedvelője, és maga is meglehetős jó versenylovas volt, — örömmel szemlélé ilyen­kor a csikó már feltűnő akczióját, bizalmas, sze­lid természetét s igen megkedvelte azt. Szokás­ban levén nála, hogy midőn a telivér csikók 1­­ éves korukat betöltik s kimustráltatnak — nevet kapjanak, kedvenczét Kincsem-nek nevezte. A csikó sokat ígérvén, 20 hónapos korában beada­tott Hesp mesterhez Gödre idomitásba. 1876-ban még a magyar-osztrák birodalom­ban nem lehetett 2­ éves lovakat október hónap előtt futtatni; Kincsem pedig igen kifejlődve lévén, több más idősb lóval együtt (Hirnök, Miczi, Csalogány stb.) kiküldetett Németországba. Ber­lin gyepén futott először június havában az „Erster Criterium" nevű 2­ éves versenyben és könnyen győzött, szintúgy Hannover, Hamburg,­­ Doberan, Frankfurt és Baden-Badenben, az utóbbi helyeken többszörös győzelmeiért 8—10 fontot adván vetélytársainak. Hirrel és gazdag nyeremén­nyel (Németországból első kirándu­lása alkalmával 19,825 ezüst márkát hozott) ; térvén haza, nagy kíváncsisággal várták első felléptét, mely Sopronban október 2-kán történt, hol a soproni polgárok splendid dijában (600 arany) ép oly könnyen elszaladt vetélytársai elől, mint külföldön. Futott még­ az évben ••A pesti, bécsi és prágai gyepeken és mindenütt­­ győzött. Három éves korában 17^-szer futott. Leg­nagyobb győzelmei Pesten a Nemzeti, Bécs­ben az ausztriai Derby, és Baden-Baden-ben a Nagy­díj.­ Az ausztrál Derbyben egy Angliából hazajött ló : Baltazzi Aristid 3 é. Tar­lós nevü sárga ménje­s 7 más vetélytárs­kon­kurvált vele, s noha e ló Angliában a Two Thousandben jó harmadik volt, Kincsem játszva elbánt vele. Az iram roppant sebes és fá­rasztó volt; a lovak egy része az utolsó fél mért földön már nem birta a sebes rohamot, melylyel Tallós, Pfeil és Kincsem rohantak, és lemaradt, stb. Már befordultak az egyenes vo­nalra s az összes nézőség roppant izgalom és kétség közt nézte a versenyt, — midőn Madden kiereszté a kanczát, s ez mint a szélvész röpült előre és messze elhagyá vetélytársait. — Rop­pant összegek lettek nyerve és vesztve rajta. E verseny óta gazdája, barátjai és idomárja határtalan bizalommal lettek iránta. Látszott, hogy a kancza valami különösen kiváló állat, hogy oly könnyen tud menni, miszerint az semmi fáradságot sem ismer. •— Superioritásának egy újabb bizonyítványát adá az év őszén Baden-Badenben a Nagy­díjban. Az igaz, hogy az ellene nevezett 25 egynehány ló közül — utol­jára csak kettő maradt, de ezek derék lovak vol­tak, különösen ifj. gr. Festetics Tasziló; egy ang­liai nevelésű Mambrin nevü lova, mely nem rég azelőtt a rou­eni nagy dijat nyerte igen jó fran­czia lovak ellen; s melynek­ gazdája nagy összeg­gel nyilvánitá bizalmát saját lova mellett.­­•• A távolság 3200 méter, volt; s Kincsem, tavasz óta folyvást útban, tréningben és versenyekben levén, fáradtan, színtelenül és megcsappantan né­zett ki. A két ellenfél azt hitte,­ hogy a hosszú távolságon kifárasztja a bágyadt kanczát, de minden for­télyuk sem használt semmit. Kincsem nyugodtan hátul feküdt egész végig; az utolsó ne­gyed mértföldön Madden aztán felhegedülte őtet , kényelméből, s a kancza kinyujtózva, pár galopp -ugrással behúzta s elhagyta őket. Jutalma az 5000 márk értékű aranyserleg, s 24,700 ezüst i márk volt. KINCSEM.

Next