Vasárnapi Ujság – 1880
1880-10-10 / 41. szám - A Madonna-kép. Epizod Budavár 1849-diki ostromából. P. Szathmáry Károly 670. oldal / Elbeszélések; genreképek - Győry Vilmos. A halász. Svédből. (Beskow költeménye) 670. oldal / Költemények
670 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. nyek közt levő szláv egyházra nézve valóságos életkérdés volt, és folytak a tanácskozások a kívánt nagy összeg előállítása czéljából. Egy ily tanácskozás alkalmával ez összegnek kölcsönképen az egyház egyes tagjaitól való fölvétele forgott szóban és ekkor ezen tanácskozás egy lelkes tagja — Fabíny T. közel rokona — azon meggyőződésnek adott élénk kifejezést, miszerint a pesti magyar-német egyháznak van bizonyára 12 oly áldozatkész tagja, ki egyenként 1000 frtot nem kölcsönképen, hanem ajándékképen lefizet, és néhány hét alatt a megkívántató összeg ily módon begyült. Boldogult Liedemann Frigyes nagykereskedő volt a kezdeményező és ő rajta kivül Balassa István, Fröhlich Frigyes, Fuchs Rudolf, Fuchs Gusztáv, özv. Gömöry Julia, Heckenast Gusztáv, özv. Krausz Eliz, Liedemann Ferencz, Oszwald testvérek, Landtner Vilmos és Zsivora György. Az ekként önmagában álló magyar-német egyház az egyházi önkormányzat jogának visszanyerése után 1860-ban a szellemi ébredés korszakába lépve, fölérezte különösen azt, hogy az iskolai ügy rendezése és egy jól szervezett gymnáziumnak fölállítása a haza egyik legtekintélyesebb prot. egyházának annál is inkább föladata, miután boldog emlékezetű Glosius Dániel és neje Artner Sarolta által e czélra és a pesti egyház javára tetemes alapítvány is tétetett és így e föladat teljesítésében ez alapítvány jövedelmére is számíthatott. Az 1862. elején tartott egyházi tisztújítás alkalmával az egyházi közös felügyelői állomásra Fabíny Teofil akkori szeptemverben megválasztva, miután b. Podmaniczky László e hivataláról, melyet az egyház teljes elismerésére súlyos körülmények alatt viselt, hajlott koránál és meggyengült egészségénél fogva lemondott. Az uj közös egyházi felügyelőnek az 1862. február 16-ikán tartott egyházi közös gyűlésen hivatalába beigtatása alkalmával egyúttal a tervben volt gymnázium fölállításának eszméje is valósulást nyert és egy gymnáziumi épület építése is elhatároztatott. Ez időponttól fogva évek hosszú során e nemes és a magyarhoni protestantismusra nézve fontos czélnak keresztülvitele képezte a magyarnémet egyház közös elöljáróságának szép, a szerény anyagi eszközök mellett azonban súlyos gondokat és sok fáradalmat okozott feladatát. A telek, amelyen a mostani díszes gymnáziumi épület áll, a katonai kincstár tulajdona volt, azonban ő felségének rendelete folytán 25,500 forint mérsékelt vételárért az egyháznak átengedtetett. 1864-ben a gymnáziumi épület elkészült. A kor igényeinek megfelelő intézet kellő fölszerelésének, a hiányzó felső osztályok a évről évre fokozatosan leendő fölállításának, kellő tanerők alkalmazásának költségei azonban újabb súlyos gond gyanánt nehezedtek az egyházi közös elöljáróságra, és az évről évre növekedő szükséglet fedezése csak úgy sikerült, hogy három éven által számos buzgó egyháztag, Hunfalvy Pál iskolai felügyelő buzgó példáját követve, külön adakozás útján 14,500 forinttal járult a gymnázium költségei fedezésében mutatkozott nagy hiányzat pótlására. Jelenleg e gymnázium fönnállása biztos alapokra van fektetve. E már tizenkét tanárral bíró gymnázium mellett a pesti magyar-német közös egyház négyosztályu népiskolát tart fönn fiuk számára és egy hatosztályu ily iskolát leányok számára a központban, egy vegyes iskolát pedig a külvárosban, és a főváros pesti részén a különböző városi iskolákba járó és a legutóbbi összeírás szerint ötszázat fölülmúló ág. ev. hitv. tanulók részére egy külön vallástanitót (catechetát) rendes tanári fizetéssel tart alkalmazásban, ki húsz különböző helyen tanítja a szétszórt iskolákba járó gyermekeket. Ily nagyszámú tanári testület és a külön egyházak lelkészei számára a közös egyház önálló nyugdíjintézetet tart fönn, melyhez az egyes érdekeltek évi 30 frttal járulnak, mely 30 évi szolgálat után 600 frtnyi évi nyugdijt, az özvegyeknek pedig legnagyobb nyugdíj gyanánt 300 frt évi fizetést biztosit az egyház jótállása mellett. E nyugdijintézet tőkevagyona magyar földhitelintézeti és a pesti kereskedelmi bank zálogleveleiben van elhelyezve és 1879. végével 43,800 frtot tett ki, és igy 1862. óta 30,000 frtnyi gyarapodást tüntet föl, miután 1862. deczember 31-én még csak 13,800 frtnyi saját vagyonnal birt. — íme ily áldásosan működött Fabiny, mint közös felügyelő. Fabíny Teofilnak a pesti magyar német egyháznál 1862-től fogva 18 éven át viselt közös felügyelői állásával az ezen időszak alatt tett intézkedések, az iskolai ügy fejlődése és az egyház által gondozott közművelődési czélok előmozdítása szoros kapcsolatban állván, és a fővárosban levő központi egyház utolsó tizennyolcz évi története tágabb körben is érdekkel bírván, az e czélból fentebb közlött történelmi adatokhoz megjegyezzük még, hogy az 1880. ápril 25-én tartott közgyűlésen az egyházak Fabíny Teofilnak köszönetet szavaztak, érdemeit jegyzőkönyvileg is megörökítették és őt a közös egyházi elöljáróságnak életfogytiglani tiszteletbeli tagjává választották meg. Miután a budapesti magyar-német egyház történetének egy részét közöltük, nem mellőzhetjük még annak fölemlítését, miszerint ezen egyház országos érdekkel bíró, és a helybeli egyház körén túl messzire kiterjedő oly alapítványok kezelésével is meg van bízva, melyek jótékony hatásukat az egész országra kiárasztják. Ugyanis néhai Glosius Dániel végrendelete folytán 39,032 frtból álló alapítványt kezel, melynek jövedelmeiből külföldi egyetemre menő theologusok 210 márkányi ösztöndíjban részesülhetnek, és az 1862. évtől 1879. évig terjedő időszakban 23,364 frtnyi összeg lett e czélra forditva és 184 theologus részesült ez ösztöndíjban. Ugyancsak özv. Glosius Dánielné, szül. Artner Sarolta végrendeleti alapítványa folytán hat elaggott és hivatalra képtelen lelkész és tanár és nyolcz tanár- vagy lelkész özvegy részesittetik 100, 80, illetőleg 60 frtnyi segélyben és a fent érintett tizennyolcz évi időszakban az ország különböző részeiben működött ily elöregegedett lelkészek és tanárok, illetőleg özvegyeik 18,360 forintban részesültek. Itt csak annyit mondunk, hogy ez ösztöndíjakat és segélyt osztó bizottság elnöke is Fabíny Teofil. Fabíny Teofil az 1866. évi kerületi közgyűlés által a bányakerület vagyonát kezelő pénzügyi bizottság elnökévé választatott meg, 1868-ban pedig a budapesti esperesség felügyelőjévé lett. Ez esperesség szervezete, pénz- és levéltárának létesítése szintén az ő műve. Ünnepélyes beigtatása bányakerületi főfelügyelői állásába e napokban megy végbe. S ha felragyog a nap sugára: Az útlan útra szállok én, Ki, gyorsan a nagy tengerárra Melynek halál les fenekén. A köd, — éjt is hozván magával — Bármennyiszer gátat vetett: Az Úrra néztem, — s csillagával Ő mindig haza vezetett. Csak arra kérem a szerencsét: Hálóm s kunyhóm ne végye el; Tűröm a szegénység bilincsét, Könnyebb, az mint a bűnteher. S ha majd az a nagy éj borul rám, Mely nem hoz fényt az est után : Nyugodtan bevonom vitorlám, S várok reményem horgonyán. Svédből. Györy Vilmos: A fia 1ász. Beslow költeménye. Észak felé, habverte parton Áll régi kunyhóm, egymagán ; Hab mossa lábát vész-kavartan, S a hullám felcsap ablakán. De zúgjon vész, villám czikázzon . A csendes nádfödél alatt Álmom nyugodt, mert hő fohászom Az Úrra bízta gondomat. A MADONNA-KÉP. Epizód Budavár 1849-ki ostromából. Irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. (Folytatás.) A szép szűzmáriás lobogó aztán ott lengett az ország jogvédő harczaiban «száz csatán, ezer veszély közt»— mint a költő irta. Szárnyait megtépték a jobbról balról fütyölő golyók, de a szép Madonna-kép csodálatosan ép maradt; ellenség kezébe sem juthatott, bár sokszor állott ki vad rohamot; ott állott, mint fal, Marczi, az egyik zászlóstiszt, sőt az egész zászlóalj előbb engedte volna magát szemeitől megfosztatni, mint szép lobogójától, melynek alig volt a honvédseregben párja. Elvesztés helyett uj dicsőség érte a zászlót; egy megnyert ütközet után ünnepélyesen díszítették föl a magyar harczi érdemjellel, a vörös szalagos ezüst koszorúval; ilyen diszlett már a legtöbb tiszt mellén is, kiknek arczáról elkergette a hosszas hadjárat a béke szelíd vonásait és világos szinét; még G... őrnagy is, az egykor alig pelyhes tejarczu ifjú oly sötét tekintetet váltott, mint valami görög hadistené. Az érdemes tiszteket már többször akarták magasabb ranggal más zászlóaljhoz áthelyezni; nem fogadta el egyik sem, egy szív és egy lélek volt az egész tisztikar; senki sem akart a vérrel pecsételt testvéri körből kilépni. Együtt élték át a nem szeretem napokat; együtt akarták ülni a diadalt is. Egyszerre azonban hírre jött a vesztett csatáknak, az északi hadsereg visszavonulásának, a maóri ütközetnek s a főváros elvesztésének. Az őrnagy igen komoly arczczal közli a vett híreket tiszttársaival; tudatta azt is, hogy parancsot kaptak a visszavonulásra a Debreczenbe menekült kormány fedezetére. A bátor ifjak azonban hamar leszámoltak a lehangoltsággal. — Menjünk csak mi föl, majd leverjük őket; már nem adott is jó példát erre Erdélyben — mondja Kende Béla. — Úgy van — kiált fel Marczi — visszafoglalunk mindent. Egy hó alatt ott lengnek lobogóink Buda, majd Bécs ormán. De ebben a vérmes reményben már nem osztozott mindenki. Sz. százados félrevonta G... őrnagyot. — Az ország baján kivül engem még atyai is sujt, — mondá — a budai várat elfoglalták és erősitik; Máriám beszorult a várban. — Ez elég baj — mond elkomorulva G. őrnagy, —de fölsegít még minket az isten Buda ormaira s visszaszerezzük Madonna-képünk eredetijét. — Boldogtalan! — mondja a százados szomorúan — nem jut eszedbe, hogy az éremnek még akkor is csak a szebbik felét látod?