Vasárnapi Ujság – 1882
1882-12-03 / 49. szám - Gr. Wenckheim József Antal 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Brazza gróf, az afrikai utazó 49. szám / Arczképek, Külföldiek - Gróf Wenckheim József-Antal (arczképpel) 773. oldal / Élet- és jellemrajzok - Brazza gróf utazása a Kongo vidékén 49. szám / Időszerü illusztrácziók - A Wenckheim-kastély Ó-Kigyóson. (Gyulai László rajza) 49. szám / Táj- és uti képek, épületrajzok, Hazaiak - Mikép látható a deczember 6-iki Venus átmenetel a föld különböző pontjain 49. szám / Térképek - «Egy fedél alatt» czimű regényhez (14 kép) 49. szám / Vegyes tárgyuak, illusztrácziók elbeszélésekhez
49-ik szám 1882. BUDAPEST, DECZEMBER 3. XXIX. évfolyam. GRÓF WENCKHEIM JÓZSEF ANTAL. N (1780—1852.) EM hiában tartják egész nemzetünket arisztokratának, de Magyarország nem volt szegény soha «igazi urak»-ban. Urakban, a kik nem csak nagy vagyonra, előkelő származásra voltak urak, de jellemök nemes tulajdonaiban, fenkölt érzületeikben s lelküknek a közönségest fölülhaladó szárnyalásában is megfeleltek annak a fogalomnak, melyet a klasszikus hellén kötött ahhoz a fogalomhoz, hogy «arisztoi» : a «legjobbak». Egyikét e legjobbaknak kivánjuk ez alkalommal bemutatni gróf Wenckheim József Antalban, a ki e század első felében az ország leggazdagabb főurai egyikének volt elismerve s a ki valóságos unikumnak volt tekinthető abban a tekintetben, hogy óriás vagyona, régi családfája, összeköttetései, hagyományai, ama kor arisztokratáinak szelleme daczára a lehető legegyszerűbb életmódot folytató s büszkeségét nem a külső csillogásban, hiú élvezetekben, költséges és zajos kedvtelésekben, hanem abban keresé, hogy jóllétet terjesszen maga körül s azok az eszközök, melyeknek urává a születés véletlene tevé, áldássá váljanak kezében embertársaira is. A Wenckheim-család, németes hangzású neve daczára is, egyike Magyarország legrégibb nemesi családainak. Őse még Gejza fejedelem alatt költözött hazánkba Thüringiából, melynek Wenck nevü helysége ősi fészke volt az egykori német-római birodalom egyik legrégibb és legnevezetesebb családjának, mely Hunt-Wenckheimnak neveztetett. Az itt megtelepedett ág nem egy derék, igaz hazafit adott az országnak a századok folyamán. Wenckheim József Ágoston a mult században már oly előkelő állással birt, hogy nőül veheté az ország egyik leggazdagabb örökösét, Haruckern Czecziliát. E házasságból származott Wenckheim József, ki a katonai pályán egész a tábornok ágig fölvivé s Szabácsnál és Belgrádnál kitüntetett vitézségével I. Ferencz királytól a grófi czimet is megnyeré. E Wenckheim Józsefnek báró Gruber Teréziával kötött házasságából született 1780-ban gr. Wenckheim József Antal, kinek arczképét ez alkalommal bemutatjuk. Tanulmányait befejezvén, amaz idők szellemének megfelelőleg, mikor közhivatalt viselni oly kiváló tisztesség volt, hogy azért a legelőkelőbbek versenyeztek, — aljegyző lett Aradmegyében s buzgón hivataloskodott, uradalmai meg nem követelték, hogy azokat személyesen kezelje. De a Haruckern-család férfiága kihalván, s annak roppant terjedelmű jószágai nagyanyjára, Haruckern Czecziliára, erről pedig reá és fivérére, Ferenczre szállván, — a nagy vagyon gazdasági vezetésének gondjai nem engedték a közhivatali pályán maradni. Már az osztálykor is fényes jelét adá gyöngéd szivének és nemes gondolkozásának. Daczára, hogy az elsőszülőttség jogán őt illette meg az osztálynál a választás, azt fivérének engedte, a ki a gyulai pompás kastélyt és uradalmat választá, — mig ő beérte a fönmaradt másik résszel s az ó-kigyósi puszta szerény lakóházát választá állandó lakásul. Itt lakott, egyszerű, csillogás nélküli életet élve, az ország legrégibb arisztokrata családjainak ivadéka, hatvanezer hold legjobb minőségű föld ura, a csendes puszta földszintes házában, melyet oly előszeretettel nevezett lányának s magát benne tanyásnak, de melynek egyszerű födele alatt megtalálta az édes otthont, a boldog elégültség, derült életkedv tűzhelyét, ahová oly örömest gyűltek a jó barátok, nyilt, magyaros vendégszeretetre. Mert ez a szerény kis grófi lak nem mindenkor volt ám csendes. Sok fényes ünnepélyt, sok vidám napot látott az. Az arisztokráczia, a nemesség, papság, polgárság, a közelben állomásozó tisztikar igen gyakran megfordultak itten. Volt eset rá, hogy a gróf vendégül maraszta a nagy gyakorlat alkalmával ott közelben