Vasárnapi Ujság – 1885

1885-11-29 / 48. szám - A geszti kastély (2 képpel) G. K. 770. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

770 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 47. SZÁM. 1855. xxxii. ÉVFOLYAM. képezi magát, tanul s készül. Hallottam, hogy részt vett, mint ifjú sportsman a hires csákói vadászatokban, a hol — vadászat örve alatt — politikai dolgokat főztek s akczióra készültek. Tiz év letelte után, 1859. deczember első napjaiban a gróf Ráday Gedeon lakásán talál­­koztünk. A szeptemberi pátens volt napirenden s annak visszautasítása részünkről. A duna­melléki egyházkerület deczember 12-ikére ki­tűzött — s a kálvintéri templomban, ágyuk torka előtt megtartandó — közgyűlésének elő­értekezletén vettünk részt mindketten; én mint egyszerű kunszentmiklósi lelkész, — ő mint a protestáns mozgalom egyik leghatározottabb előharczosa. Bár tíz év óta nem láttuk egymást, azonnal egymásra ismertünk — s ismét egy táborban találván magunkat, barátságunk meg­újítására nem volt szükség. Arra elég volt egy kézszorítás — s egy-egy felszólalásból meg­győződés arról, hogy ugyanazon érzés lelkesít s ugyanazon elhatározás vezérel. Ő vezérszerepet játszott a mozgalomban, én a közkatona szere­pét , de részéről a régi barátságot tapasztaltam — melyen a kettőnk állása, szerepe s tehetsége közti nagy távolságot ő sohasem éreztette velem. Nem, még akkor sem, — mikor 1865-ben én is a képviselőházba kerülvén, különböző pado­kon ültünk; én a Deák-párton, jelentéktelenül, — ő a balközépen, vezérül. Azután ő emelte fel a zászlót, a­mely alatt én is közlegényked­tem. Ő magas polczra emelkedett — én alant állottam. De szívessége, a régi barátság jogán, soha sem változott meg irányomban. Alkalmam volt családi körébe sokszor bete­kinteni. Pongyolában láttam az államférfit — s a­kit messziről ridegnek láttak mások, én kö­zelről gyöngédnek s a sziv és kedély emberének ismertem. A ki ugy szerette anyját, ugy szerette testvéreit, azt most családja körében szerető és gyöngéd férjnek s édes apának ismertem meg. A fárasztó napi munka közben, melyet a hivatás és kötelesség szabott rá, ebéd után egy órát, a fekete kávénál, családi körének szentel napon­kint. Ilyenkor gyermekei, a nagyobbak s a ki­csinyek, körül é s neje körül sereglenek. Hogy el­játszadoz, hogy enyeleg velők! Mint gyügyög, tréfál, ingerkedik a kis Lajoskával! Hány­szor láttam nyakán csüngeni — mig otthon volt — kedves, forrón szeretett leányát, a bá­joló Pauline-t; neje, a fenkölt szellemű s ritka nemes szivű­ nő, kit zaklatott élete őrangyalául rendelt a gondviselés — s szép és eszes gyer­mekei, bűbájos kört alkotnak körülötte. Sze­­gény ember (kinek egyebe nincs szereteténél) nem szeretheti jobban övéit, mint ez a férfi — a­ki a parlamenti vitákban rendületlen, ha kell eles, érdes, lesújtó — de otthon csak gyöngéd s meleg tud lenni. A történelem oly képet fog rajzolni Tisza Kálmánról, melyben a politikus és államférfi erős vonásokkal lesz kidomborítva; de a kik őt ismerték, az erős vonásokat az ember gyöngéd vonásaival fogják megenyhíteni s a jellem szo­borszerű alakjára a nemes kedély zománcza fog borulni, melyen az emlékezés gyöngéd színár­nyalatai csillannak meg. SZÁSZ KÁROLY: A GESZTI KASTÉLY. Geszt, mely régi okleveleinkben a XIV-ik század elejétől kezdve Fekete-Geszt név alatt fordul elő, és egy ideig a Csáki-féle nagy bihar­m­egyei birtokokhoz is tartozott, a mult század első felében egy időre a jezsuiták birtoka volt. Az I. Tisza Lajos a század közepe táján, mint a Szénás-család leányági örököse, neoacquisticus pört kezdett a szerzet ellen. A pör hosszú folya­mának egyesség vetett véget, a­melynek értel­mében Geszt cserében Kis­ Jenőért a Tisza Lajos kezére jutott, és azóta nova donatio alapján a Tisza-család birtokában van. A mostani kastély északkeleti szárnya már azon időben fennállott, midőn Geszt a jezsuiták birtoka volt. De teljes felépítője Tisza László, a mostani miniszterelnök nagyapja volt a mult század végén. Még így is csonkának mondható, mert az | alakú épületnek egyik szárnya ki­építve nincs. Azóta csak jelenlegi birtokosa tett rajta némi kisebb igazításokat és átalakításokat, például, hogy a hatvanas évek elején a kastély­nak az utcza felőli déli bejáratát beépíttette. E bejárat helyén van a miniszterelnök jelen­legi dolgozó­szobája. Az asztalokon és szekré­nyeken látszólagos rendetlenségben hevernek a könyvek és irományok. Mert a miniszterelnök a mint nem kedvelője semmiféle külsőségnek, úgy nem kedvelője annak a tüntető külső rend­nek sem, mely az egyforma nagyságú könyvek és irományok összerakása által az Íróasztal nyugalmát és valódi rendjét naponként fel­zavarja, és a­mely tulajdonképen a legnagyobb kényelmetlenség, mert a gyors megtalálhatás kulcsát más kezébe adja. — íróasztalán édes­anyja, neje és családtagjainak arczképei vannak elhelyezve, és a hazafias kötelességérzeten kívül bizonyára ezek adnak erőt munkálkodásához. A dolgozó­szobából balra egy kis öltözőn át a pipázóba jutni; ez a reggeliző hehz, és ebéd után vagy a terrasszon vagy itt szolgálják fel a fekete kávét, vagy vacsora után a theát. A fala­kon aczélmetszetű arczképek függenek, közöttük egyik Telekié, ki anyai ágon a miniszterelnök őse volt, ezen szép jelmondattal: «Non est mortale quod opto.» — Azután jön a nagy ebédlő, melyet a szükséges bútorzaton kívül családi képek és két nagy könyvszekrény ékesí­tenek. Az ezekben levő könyvek, angol, fran­czia, német és magyar nyelvű, egyáltalában nem csupán szépirodalmi művek, a miniszterelnökné gondjai alatt állanak, és ő szaporítja azokat folytonosan vétel által is, míg a miniszterelnök könyvei részint Budapesten, részint a maga szo­bájában vannak. Az ebédlőből nyílik ismét balra a nagy szög­let-szalon, pompás növény-diszitéssel; innen ismét a grófnő kis dolgozó­szobája, atyjának gróf Degenfeld Imrének arczképével, és az ugyan­csak igénybe vett kis íróasztallal. Mert a ke­gyelmes asszony nagyobb levelezést folytat, mint ura, a kinek, ha távol van, nincs nap, hogy ne inna, és viszont nincs nap, hogy tőle is levelet ne kapna. A dolgozószobából van a kijárat a tágas terrasszra,mely újabb építés, és a­melyről néhány lépcső vezet le a parkba. Délután és esténként ez a család legkedvesebb tartózkodási helye. A nyáron majdnem mindennapos kikocsizások­nál, kedves vendégek elmenetele és érkezésekor ez az induló- és váró­hely. A dolgozó-szobából tovább menve vannak a háló-, öltöző- és gyer­mekszobák. A miniszterelnök dolgozó-szobájától jobbra, egy az egész kastélyt körülfutó folyosó mentén két oldalról voltak a tanuló nagyobb fiúk és nevelők szobái, és a vendégszobák. Ezek most a miniszterelnök legidősebb fiának Istvánnak, ki ifjú nejével itt éli a mézes heteket, lakosz­tályát képezik. Épen így az épületnek emeletes közepén, az úgynevezett pavillonban levő négy szoba is vendégek számára van berendezve. A kastélytól keletre és északra terül el a tá­gas park, melynek egy része szőlőskert. Üveg­ház, kertészlak, és számos szép sétáló- és pi­henőhely ékesítik a parkot, a­melynek szép­sége és egészséges levegője bőven ellensúlyozza a faluban nem messze a kastély előtt végigfutó mocsáros eret, melynek vize áradáskor a park szélére is bejön. A parkban a kastélytól észak felé, a kuglizó mellett van egy kis regényes fek­vésű kerti ház, melynek örök érdeket ád azon körülmény, hogy 1850-ben több hónapig lakott benne és pedig saját választása folytán Arany János, a­ki akkor a család felkérésére a fiatal­­ Tisza Domokost vezette be az aesthetikai tanul­mányokba. A geszti kastély fénykora idősb Tisza Lajos­nak (II.), Bihar megye hires alispánjának idejé­jével kezdődik. Tisza Lajos a régi magyar ér­telemben vett­ nyilt, vendégszerető házat tartott, a­melynek asztalánál mindig többre volt terítve, mint a­hányan ültek, jeléül annak, hogy a vendé­get mindig várják. A geszti kastély volt egyik főközpontja Bihar megye társadalmi és poli­tikai életének, azon zajos megyei pártéletnek, mely a 30 as és 40 es években az ország legna­gyobb megyéjét folytonos izgalomban tartotta, és a­melynek az akkori időkben országos jelen­tősége volt. Ezen pártélet kortesvilágából vette a szomszéd Szalontán lakó Arany «Elveszett alkotmánya»-nak mesteri kortesalakjait. Ezen pártélet küzdte meg azon harczokat, a­melyeket most az egyes választókerületekben küzdenek meg. És küzdte sokkal nagyobb méretekben, mert e harczokban egy 200­0 mérföld nagy­ságú megye nagyszámú nemességének érdekei, vágyai és meggyőződése egyszerre és folytono­san állottak egymással szemben. Tisza Lajos különben is a legerősebben kifejlett egyéniségek közé tartozott, és a maga korában épen úgy gyűlölték ellenségei és szerették barátai, mint most a miniszterelnököt. Mindennapiak voltak a geszti kastélyban a vendégeskedések, az össze­jövetelek, nem hiányoztak a majdnem állandó vidám vendégek, mindig haza készülő, de mindig ott maradó fogataikkal, az egymást űző, néha kedélyes, néha valamivel erősebb tréfák, melyek­nek legnagyobb mestere volt az agglegény refor­mátus lelkész, Szabó József, egy épen olyan élezés, mint papi hivatalában kitűnő férfi, a kastélynak állandó vendége. De a zajos külső élet mellett egy másik, csen­desebb és áldásosabb folyt a kastély belső ter­meiben, a­melynek központja a ház őriző an­gyala, jó szelleme, a háziasszony gróf Teleki Juliánna volt. A családi boldogság soha meg nem zavart fészke volt ez. Az édes­anya gondjai alatt itt nőttek a család reményei, a gyermekek, négy fiú, a legpéldányszerűbb nevelésben és tanításban részesülve. Míg külsőleg mellettük folyt a régi magyar zajos életmód, a család ke­belében a legfinomabb modern műveltség, pá­rosulva az erdélyi arisztokraták előkelő, de magyaros szellemével, nyomta a mindennapi életre is bélyegét. Az áldott lelkű úrnő nemcsak a családnak, hanem a falunak is jótékony angyala volt. Hálószobájának ablakán joga volt beko­pogtatni a szegény jobbágynak, ha feleségét vagy gyermekét veszélyes betegnek hitte, és a grófnő felkelt, felöltözött és éjnek idején ment orvosságaival a betegséget enyhíteni. Az ilyen léleknek kútforrása, a melyből merít, nemcsak a jóság és szeretet, hanem a legmélyebb keresz­tény vallásosság is. A Telekiek erős protestáns vallásossága a Telekiek erős hazaszeretetével párosult e rendkívüli asszonyban, és gyakorolta ki nem irtható befolyását a gyermekekre is. Majd jöttek a forradalom viharos évei é, el­borult az eddig oly vidám kastély. A család leg­idősb gyermekét a csatatérről életveszélyes se­bekkel borítva hozták haza, és csak nagy nehezen mentette meg életét a női és anyai szeretet gondja. A megyei élet zaját a sír csendessége váltotta fel. A megmaradt régi vidám barátok egymás szemébe néztek és ott vigasztalást nem találva, siettek haza, hogy otthon keressenek valamit, a­miért még méltó élni. Még boldogok voltak, kiknek gyermekeikben legalább fenma­radt a jövő reménye. A geszti kastély ura és úrnője is ezekben találtak, vigasztalást, bár nem hiányzott itt sem a bánat. A legkisebbik fiúnak, kiben erős költői tehetség szikrái mutatkoztak, életét Egyiptom földének örökös nyara sem volt képes megtartani. Egymás után költöztek el a szülők is a geszti sírboltba. És e közben egy másik korszak jött el a maga reményeivel, boldogságra és tettre szólítva az ifjú nemzedéket. A kastély ura, a jelenlegi mi­niszterelnök, családot alapított, és visszatértek a geszti kastélyba a régi boldog idők talán nem annyi külső zajjal, mint régebben, de a családi életben a jóságnak, vallásosságnak, hazafias szellemnek és magas műveltségnek épen annyi drága kincseit rejtve magukban. A családi bol­dogság, melynek frigye a Tisza és Degenfeld család közt lórántházai templomban köttetett meg (1860.), még most is, midőn annak már 25 ik évfordulója betelt, bearanyozza a geszti kastély termeit. Boldog kastély és család, a mely­nek Isten egymásután két olyan úrnőt adott. Ismét gyermekekkel, a család és haza reményei­vel népesült meg a ház ... A fiatal férj szolgálatát a haza is kívánta. Lobogó ifjúi lelkesedéssel, támogatva egy fen­költ lelkű nőnek szerelmétől, vetette magát tör­hetlen lelke és tettvágya egész erejével a köz­ügy szolgálatára. A geszti kastély falai közt már nemcsak Bihar megyének, hanem egy egész nemzetnek sorsára kiható tanácskozások folytak

Next