Vasárnapi Ujság – 1886
1886-03-14 / 11. szám - Sándor Mátyás. Verne Gyula regénye. Francziából forditotta Huszár Imre. (74 képpel). (Folytatás.) 170. oldal / Elbeszélések; genreképek - Dömény József: Régi zászló 170. oldal / Költemények - Reviczky Gyula. Petőfi szobra előtt 170. oldal / Költemények
9. SZÁM. 1886. XXXIII. ÉVFOLYAM. _ VASÁRNAPI ÚJSÁG. 171 valamelyik nagy városába, ahol senkinek se jut eszébe az emberek származását kutatni, csak gazdagok legyenek, sem a vagyonuk eredetét, csak bőven költsenek. Szóval a kalandosokról senki beszélt többé Triesztben, ahol alig ismerte őket valaki, Torontal Simonon kívül. Eltűnésük után a bankár szabadon lélegzett. Azt hitte, hogy többé nincs oka félnie ettől az embertől, aki a titkát tudta és e helyzetének előnyeit bármikor kizsákmányolhatta. Azonban, jóllehet Sárkány gazdag volt, az e fajta emberekben soha se lehet bízni és valószínü, hogy ha a vagyonát eltékozolná, nem tartózkodnék egykori czinkostársához fordulni. Torontál Simon, hat hónap múlva, miután erősen ingadozó bankházát ismét megszilárdította volna, lebonyolította üzleteit és végkép átköltözött Triesztből Raguzába. Noha nem kellett attól félnie, hogy titkát elárulhatná a kormányzó, aki egymaga tudta, milyen szerepet játszott a bankár, az összeesküvés felfedezésében, még ez is feszélyezte Torontál Simont, aki nem akart lemondani a közbecsültetésről és nagy vagyonával bárhol fényes életmódot folytathatott. Ami lehetséges, hogy Triesztet főleg egy különös — később kiderülendő— körülmény miatt hagyta el, melyről csak neki és Torontálné asszonságnak volt tudomása. Ugyanez a körülmény hozta őt egyszer érintkezésbe, de csak egyetlenegyszer ugyanezzel a Nemirral, akinek Sárkánnyal való összeköttetését ismerjük. A bankár tehát Raguzát választá új lakhelyéül. Nagyon fiatal korában hagyta el a várost. Nem volt családja, nem voltak rokonai és negyven évi távollét után, mindenkitől elfeledve, mint idegen tért vissza. A raguzai társaság szívesen fogadta az ily körülmények közt ide telepedett gazdag embert, akiről csak annyit tudott, hogy Triesztben előkelő állást foglalt el. A bankár a város legarisztokratikusabb részében keresett és vásárolt palotát. Nagy házat vitt, összes régi cselédei helyett újakat fogadott. Vendégeket fogadott és járatos volt a legelőkelőbb házakhoz. Minthogy a múltja felől semmit se tudtak, azon kiváltságosak közé tartozott, akiket boldogoknak szoktak nevezni e földön. Igaz, hogy Torontál Simonhoz nem fért a lelkiismereti furdalás. Semmi se látszott életét megzavarhatni, ha attól nem félt volna, hogy gyalázatos árulásának titka egykor ki fog tudódni. Azonban, mint néma, de mégis élő szemrehányás, ott volt mellette Torontálné asszonyság. A szerencsétlen, becsületes és egyenes szivü nő ismerte azt a gyűlöletes cselszövényt, mely három hazafit a halálba vitt. Egy szó, a melyet a férje elejtett akkor tájban, mikor üzletei a bukás szélére sodorták, vigyázatlanul elárult reménye, hogy Sándor gróf javainak egy részével ismét rendezhetni fogja ügyeit és a kényszerűség, hogy neje aláírását kérje, oda vitte a dolgot, hogy bevallja Torontálné asszonyság előtt a trieszti összeesküvés felfedezésének történetét és a saját viselt dolgait. Torontál legyőzhetlen undort érzett azon ember iránt, akihez a sorsa fűzve volt — s ez az érzés annál élénkebben gyötörte, mert ő maga is magyar családból származott. De mint már említettük, teljesen hiányzott nála az erkölcsi erély. Ez a csapás lesújtotta és nem bírt belőle többé kiépülni. Ezen idő óta, Triesztben ép úgy, mint Raguzában, lehetőleg elvonultan élt, legalább amennyire társadalmi állása engedte. Kétségkívül megjelent a stredonei palota szalonjában az elfogadási napokon, e kötelesség alól nem vonhatta ki magát, a férje is rákényszerítette volna, de mihelyt háziasszonyi tisztjét teljesítette, azonnal visszavonult lakosztályába. Itt egyedül leányának szentelte életét. E gyermekre ruházta át összes vonzalmait és feledni iparkodott. Feledni, mikor az az ember, aki ebben az ügyben kompromittálva volt, egy födél alatt lakott vele! Történt, hogy Raguzában való megtelepülésük után hét évvel a dolgok ezen állapota még inkább összebonyolódott. E bonyodalom a bankárnak újabb bosszúságot, Torontálné asszonyságnak újabb fájdalmat okozott. Báthoryné, a fiával és Borossal együtt, szintén elhagyta Triesztet és Raguzába költözött, ahol még egy-két rokona élt. Báthory István özvegye nem ismerte Torontál Simont, sőt azt se tud, hogy valaha létezett összeköttetés a bankár és Sándor Mátyás gróf közt. Sejtelme se volt róla, hogy ennek az embernek a keze is benne volt az utálatos bűnben, amely három magyar hazafi életébe került, de hogyan is sejthette volna, hiszen férje, a kivégeztetés előtt, nem mondhatta meg neki ama nyomorultak nevét, akik őket eladták az osztrákendőrségnek. Ha Báthoryné nem ismerte a trieszti bankárt, ez ellenben jól ismerte őt. Több mint kellemetlen volt rá nézve az, hogy ugyanebben a városban laktak és hogy néha, az utczán, találkozott az özveggyel, aki szegénységben sínlődött és a fiáért dolgozott. Ha Báthoryné már Raguzában lakott volna, mikor a bankár odaköltözni készült, talán le is mondott volna e tervéről. De mikor a szegény özvegy elfoglalta a szerény lakást a Marinelle-utczában, Torontál Simon már megvásárolta és berendezte palotáját és társadalmi állása ismeretes és elismert volt. Nem bírta magát rászánni, hogy harmadszor is lakhelyet változtasson. — Az ember mindenhez hozzászokik, — mondá magában. És elhatározta, hogy szemet fog hunyni árulásának ezen elő tanúja előtt. Úgy látszik, hogy Torontál Simon még a saját lelkében se látott semmit, mikor a szemét behunyta. Mindazonáltal, ami a bankárra nézve csak nagy kellemetlenség volt, Torontálné asszonyságra nézve szakadatlan fájdalmak és lelkiismereti gyötrelmek kútforrásává lett. Több izben igyekezett titkon segélyt juttatni az özvegynek, aki két keze munkájával kereste a kenyerét, de ezeket a segélyeket mindig visszautasította, mint ennyi mást, melyet ismeretlen jó barátok küldtek neki. Az erélyes nő semmit se birt és semmit sem akart elfogadni. Egy váratlan és szinte valószínűtlen körülmény e helyzetet még elviselhetlenebbé, sőt alig elkerülhető bonyodalmainál fogva borzasztóvá tette. Torontálné asszonyság összes vonzalmát átruházta leányára, aki alig volt harmadfél éves, mikor a bankár 1867 végén családostól Raguzába költözött. Száva most csaknem tizenhét éves volt. A bájos leány arcza inkább magyar mint dalmát typussal birt. Sürü fekete haja, lángoló szemei, szellemes homloka, finom metszetű szája, üde arczszine, a közepesnél kissé magasabb, elegáns termete, senkit se hagyhattak volna közönyösnek. De mi legélénkebb benyomást tett az érzelmes lelkekre az a fiatal leány komoly modora, gondolkozó arcza volt, mely mintha folyvást félig elmosódott emlékeket keresett volna s ez a megmagyarázhatatlan kifejezés, a mely vonz és elszomorít. Ennek a benyomásnak tulajdonítandó az a rendkívüli tartózkodás, amelyet úgyszólván ráerőzakolt mindazokra, akik az atyja szalonjait látogatták, vagy akikkel néha a Stradonén találkozott. Igen természetes, hogy sokan forgolódtak Száva körül, akiről mindenki tudta, hogy egy óriásinak híresztelt vagyon egyetlen örököse lesz. De jóllehet több kérő jelentkezett, akik minden társadalmi igénynek megfeleltek, az ifjú leány, anyja kérdésére mindig tagadólag válaszolt, anélkül, hogy vonakodásának okát adta volna. Különben Torontál Simon e tárgyban soha se kérdezte, se nem zaklatta. Nyilván a vő, aki neki kellett volna — inkább neki mint Szávának — még nem jelentkezett. Torontál Száva arczképének befejezéseid meg kell említenünk nagyon határozott hajlamát a hazafiasság szülte erények és hőstettek bámulására. Nem mintha a politikával foglalkozott volna, de mély benyomást tett rá minden elbeszélés, amely a hazára, az értté hozott áldozatokra és a közelmúltból merített példákra vonatkozott, amelyek hazája történetének lapjait oly fényesekké teszik. Ily érzelmeket nem ojthatott bele a származása, — Torontál Simontól bizonyára nem örökölte azokat, — hanem természet szerint a saját nemes és nagylelkű szívében találta. Nem magyarázható-e meg ebből az a rokonszenves közeledés, amely Báthory Péter és Torontál Száva közt történt? Igen ! Egy sajátszerű balvégzet megrontotta a bankár játékát és egymás közelébe hozta a fiatal párt. Száva alig volt tizenhét éves, mikor egy izben valaki a jelenlétében Péterre mutatván, e szókat ejté ki előtte: — Ez azon emberek egyikének a fia, akik Magyarországért haltak meg. E szók soha se mosódtak el emlékében. Száva Péterre gondolt, mielőtt ez még észrevette volna. Oly komolynak és gondolkozónak látta az ifjút! De habár szegény volt is, dolgozott, hogy méltóvá tegye magát az atyja nevére, kinek élettörténetét Száva jól ismerte. A többit tudjuk. Tudjuk, hogyan bűvölte meg Báthory Pétert az ifjú leány, akinek természete az övével szükségképen rokonszenvezett, tudjuk, hogy mikor a leányka talán még sejtelemmel se bírt a szívében csirázó érzelemről, az ifjú már szerette őt oly mély és szenvedélyes szerelemmel, amely nemsokára viszonszerelemre talált. Még csupán az van hátra, hogy elmondjuk, milyen volt Torontál Száva helyzete a saját családi körében. Száva, az atyjával szemben, mindig rendkívüli tartózkodást tanúsított. A bankár soha se zárta ki előtte szívét, az ifjú leány soha se hízelgett a bankárnak. Ha ezt az egyiknél a szív sivársága okozta, a másiknál ezt az idegenkedést az érzelmek teljes ellentétessége idézte elő. Száva azzal a tisztelettel viseltetett Torontál Simon iránt, amellyel egy gyermek az atyjának tartozik — s ennyi volt az egész. Különben a bankár szabad kezet engedett neki, nem korlátozta hajlamaiban, se jótékonyságában, melyet természetes fitogtatási vágyánál fogva inkább szívesen is látott. Szóval teljesen közönyös volt gyermeke iránt, akinél, meg kell vallanunk, a közöny helyett inkább ellenszenv és idegenkedés uralkodott. Torontálné asszonyság iránt Száva egészen máskép érzett. A bankár neje ugyan a kíméletlen férj befolyása alatt állt, de e mellett jó asszonyvolt és ezerszer többet ért amannál, életének becsületességénél és méltóságérzeténél fogva. Torontálné forrón szerette Szávát. Az ifjú leányszokásos tartózkodása alatt fel tudta fedezni komolyabb sajátságait. De szinte lelkesült ragaszkodásába bizonyos bámulat, tisztelet, sőt némi félelem is vegyült. Ezt a sajátságos anyai szeretetet megmagyarázhatta Száva jellemének emelkedettsége, egyenessége és hajthatatlansága is, melyet bizonyos pillanatokban tanúsított. Azonban az ifjú leány szeretettel viszonozta az anya szeretetét. Még a vér kötelékei nélkül is őszintén vonzódtak volna egymáshoz. Nem csodálkozhatunk tehát a felett, hogy Torontálné találta ki legelsőnek, mi történik Száva elméjében és később a szívében. A leányka gyakran beszélt neki Báthory Péterről és családjáról, anélkül, hogy észrevette volna, mily fájdalmas hatást tett ez a név az anyjára, mikor Torontálné észrevette, hogy Száva a fiatal embert szereti, így szólt magában: — Vajjon így akarná-e az Isten? Tudjuk, mit jelentettek e szók Torontálné ajkain, de azt még nem tudhatjuk, hogy Száva szerelme Péter iránt, milyen igazságos kárpótlás lett volna a Báthor-család ellen elkövetett gonosz tettért. Azonban, habár az ájtatos és vallásos lelkű Torontálné azt hihette, hogy ezt a gondviselés rendelte így, a férje megegyezése is szükséges volt a két család közeledéséhez. Neje tehát elhatározta, hogy e tárgyban bizonyosságot fog magának szerezni. Torontál Simonon, a legelső szakra, erőt vett a harag, amelyet fékezni nem igyekezett. Heveskedése nem ismert határt. Torontálné megtörve tért vissza lakosztályába, folyvást fülében csengtek férje fenyegető szavai: — Vigyázzon magára asszonyom ! ... keservesen megbánthatná, ha még egyszer bátorkodnék e tárgyat megpendíteni előttem. E szerint az, amit Torontál Simon végzetnek nevezett, nemcsak abba a városba hozta a Báthory-családot, hanem Száva és Péter is megismerkedett egymással és a szerelem fellobbant mindkettőjük szívében! Jogosan kérdezhetjük, miért volt a bankár annyira ingerült. Titkos tervei voltak Szávával és jövőjével, amelyeket ezek az érzelmek meghiúsítással fenyegettek? Sőt ellenkezőleg, azon esetre, ha gyalázatos árulása valaha kiderülne, nem állna-e érdekében e felfedezés következményeit, előzetesen lehetőleg jóvátenni? Mit szólhatott volna Báthory Péter, mint Torontál Száva férje? Mit tehetett volna Báthoryné. Kétségkívül borzasztó helyzet lenne, ha a meggyilkolt fia nőül venné a gyilkos leányát, de a helyzet főleg rájuk nézve lenne borzasztó, nem pedig Torontál Simonra nézve. Igen, kétségkívül, de hátra volt még Sárkány,