Vasárnapi Ujság – 1887
1887-02-06 / 6. szám - Oroszország hadereje (képpel) -á-f 98. oldal / Általános nép- és országisme
98 "VASÁRNAPI ÚJSÁG. * 6. SZÁM. 1887. XXXIV. ÉVFOLYAM. Az utóbbi, a legnagyobb valamennyi közt, még abban is fölülmúlja Aranyt, a mit ennek szintén a szemére vetnek, hogy túlságosan részletez, szinte pepecsel. Ki rajzolta valaha részletesebben, az éles szemű megfigyelés teljesebb aprólékosságával a dolgokat, külsőket és belsőket — mint Shakespeare ? Az objectivitás legmagasabb foka, ha az ember önmagát, saját belsőjét is oly világosan látja, mint az idegent, a magán kívül levőt; ha úgy tudja megítélni s lerajzolva elénk állítani, mintha nem önmaga, hanem más volna. Az objectivitás e foka a legritkább tulajdonok egyike. Az igazi lyrikusok természetesen nem bírhatnak vele : az ő erényök a teljes subjectivitás. Az ő belső valójuk önkénytelenül s közvetlenül ömlik ki, nem az önbírálat és ítélet közegén, hanem a mint magától nyilatkozik. Az objectivitás az epikusok sajátja s erénye, akik nem magokat irják, hanem másokat s ha magokat kell irniok is, úgy irják le, mintha mások volnának magoktól. A drámai költészetnek e két tulajdon egyesülése kedvez leginkább : az epikus objectivitása s a lyrikus alanyisága egyesül a nagy drámaírókban. Mert bizonyos értelemben epikus is, drámaíró is, magát írja a mennyiben előbb bensőkép magáévá teszi, a mit másokon látott, s tárgyaival és személyeivel átéli a mit azok átéltek. Shakespeare Othellót irván , Othello lelkiállapotain ment át, Hamletet, a Hamleten, sőt II. Rikhárdot, kétségkívül a III. Rikhárdén. De magát, ugy a mint van valóban s nem a mint ideiglenesen hőséből vette át a költő — mint nem magát látni és szemlélni — az ént mint nem ént írni le, ez az objectivitás legfőbb foka s a legritkább költői tulajdonok nem mondom, hogy a legnagyobb vagy egyike, legbecsesebb, — csakhogy a legritkább. S Arany ezzel is bír. És azt hiszem, Eiedl egészen félre értette Arany mivoltát, mikor azt állítja róla, hogy «öreg korára subjectivebb lett, még a külső tüneményekben is saját sorsát látja» (24. 1.). Ellenkezőleg, mindig objectivebb, maga magát is úgy nézi, úgy elemzi, mint idegen teljes objectivitással. Riedl onnan meríti tárgyát, állítására az érvet, hogy Arany, élete végén, pl. Toldi szerelmében, saját subjectivitását vegyíti elbeszélésébe, pl. leánya halála s unokája árvaságai fölötti fájdalmát; de hiszen minden epikus, (kivéve Hornért, a kinek nincs személyisége) ugyanezt teszi. Virgil Ill'ego-val kezdi költeményét, melynek legnevezetesebb helyén, a «Tu Marcellus eris»-nél, egészen a subjectiv és tendentiosus költő szólal meg; Danténál az éposz hőse maga a költő s Beatricéja ; Milton, a fény apostrophájában, a maga vakságát tárgyalta. Ebből Arany subjectivvá váltára következtetést vonni nem lehet. Az ily helyek az éposz félbeszakításai — a költő hangulata szolgálatában. De nézzük : Arany hogy tárgyalja saját ifjúkora s vándorlása élményeit a «Bolond Istók» II. énekében s hivatkozom legutolsó, hagyatékában maradt költeményei egyikére, a «Tamburás öreg úr»-ra — melyben úgy írja le magát, a mint ismertük, a mint igazán volt, külsőleg, belsőleg — a mint csak egy magán kívül levő tárgyat lehet leírni, teljes objectivitással. Arany objectivitásának egy sajátságos jelensége, s annak valódi mértékét adja, hogy neki még subjectiv érzelmei is bizonyos objectivitással bírnak. Hogy állításom paradoxnak ne lássék, sietek megmagyarázni. A subjectiv érzelmek sajátsága a változás; ami ma egészen eltölti valónkat s hévvel, sőt szenvedéllyel bennünk s nyilatkozik, idővel meglankad, elhal élványodik. Arany legbensőbb, legalanyibb érzelmei sem változnak soha, szeretete tárgyait sem cseréli, sőt ha tárgyai megszűnnek létezni, szeretete irántuk akkor sem változik. Szenvedélyeit az elmúlás nem teszi elégiaiakká. Petőfi iránti barátsága, leánya iránti forró apai szerelme, halálban nem csak el nem múlik, de színt s alaakot sem cserél. Érzelmei oly állandósággal bírnak, a belső, kedélyi hullámzásoknak oly kevéssé vannak alávetve, hogy ezt csak a subjectiv érzelmek objectivitása nevével birom megjelölni. OROSZORSZÁG HADEREJE. Az orosz vezérkar. A hadsereg szervezete. Mozgósítási intézkedések. Az orosz lovasság. Egyenruházat és fölszerelés. Katonai erődítvények.) A nagyközönség előtt most, midőn a kitörő háború veszélye napról-napra fenyeget, talán indokolatlan rémképek miatt való nyugtalankodásra szolgáltathat okot az a körülmény, hogy a cári birodalom haderejéről és szervezetéről minél kevesebb pozitív fogalmai vannak. E roppant birodalom kiterjedése, legendás hite már előre bizonyos erkölcsi lehangolást kelt a vele való háború esélyeinek mérlegelésében mindazoknál, akik Oroszország katonai készültségét apróbb részleteiben is nem ismerik. Amint az összehasonlítás és bíráló bonczolgatás tere megnyílik, a képzelődés mind szűkebb körre szorul, s higgadtabb felfogásnak enged helyet, és sok aggály eloszlik, melyet csak a tapogatódzás homályos sejtése növelt naggyá. Próbáljuk meg teljes részrehajlatlansággal tüntetni fel Oroszország haderejét, amint az most, egy nagy háború kilátásának küszöbén jelentkezik. Mert más az orosz hadsereg mai szervezete és más volt az, amelyet ezelőtt 38 évvel láttunk az orosz intervenczió idejében. A haladás sok mindenre kiterjedt közel négy évtized alatt, de nem mindenre, ami a hadseregeket ma már harcz- és győzelemképesekké teszi. Egy modern hadsereg tisztikara tudományos képzettségének mindenekelőtt a vezérkar tekintendő hőmérőjéül. Az orosz Nicolai-féle vezérkari akadémia, melyet Miklós czár alapított, 52 év óta áll fenn s ez idő alatt mintegy 1380 tiszt látogatta. A vezérkarnak meghatározott état-ja nincs. Uj tanítványok felvételére az akadémiába, s a hadügyminisztérium évenkint tartat vizsgákat a tisztnek, ki e vizsgákra jelentkezni kiván, mint nálunk is, legalább három évet kellett előbb a csapatnál szolgálni, s rangja legfölebb századosi lehet. Minden vezérkari akadémiának feladata az kell hogy legyen, hogy a hadsereg tisztjei között a hadtudományokat terjessze, a katonai szellemet a hadsereg köreiben ápolja, ébren tartsa. Oroszországban ez irányban semmi sem történik , sőt az orosz vezérkari tisztek minél távolabb tartják magukat más tisztektől s legfölebb csak szolgálati ügyekben érintkeznek velük. Nagyon káros következményei vannak ennek, mert a fiatal vezérkari tiszt, ki rendesen csak három évet szolgált a sorhadnál, nemcsak szolgálattal, de a sorhadi élettel sem ismerős, aminek eredménye az, hogy az orosz vezérkarnak vannak kitűnő elméleti képzettségű oskolamesterei, de nincsenek gyakorlati szellemű tisztjei, kik egy nagy hadjáratnál életrevaló eszméket a részletek teljes ismeretével volnának képesek keresztülvinni. A tudálékosság eme túltengése és a szellemi rugékonyság teljes hiánya a legutóbbi hadjáratnál is kitűnt. Be is látták az irányadó körök s igyekeztek az elmulasztottat helyre pótolni azáltal, hogy utaztatni kezdték a vezérkari tiszteket s tanulmányoztatni velők a jövő háborúk színhelyeit s a szomszédos országokat. De ez csak a legutóbbi időkben történt s gyümölcsei aligha érnek meg egyhamar. A 196 tábornok közül, kik a vezérkarhoz tartoznak, tényleg csak 50 foglal el katonai állást; a többi 146 polgári hivatalnok, szenátor, tartományi kormányzó, egyetemi gondnok, bizottsági elnök, jótékony alapítványok protektora, gymnáziumi vagy leányiskolai elöljáró, stb. Ugyanez az eset a vezérkar törzstisztjeivel. Ez utóbbiaknál 270 közül 190-en állanak postai, vámhivatali, pénz- és belügyi szolgálatban. Nemrég a czár jóváhagyásával egy felette fontos és sikerrel biztató kezdemény történt a katonai oktatás terén. Ez egy új tanfolyam a keleti, nevezetesen az arab, perzsa és török nyelvekre, mely a tiszteknek lehetővé teszi e nyelvek ingyenes megtanulását. A tanfolyam három évre van szabva és több feltételhez kötve, így a tisztnek köteleznie kell magát a tanfolyam végeztével legalább három évet az ázsiai tartományokban szolgálni. Dacára e kötelezettségnek, máris sokan jelentkeztek a tanfolyamra. . Ennyit az orosz vezérkar szelleméről, mely az orosz hadszervezet legsebezhetőbb pontja, s tekintve azt hadviselésnél a kiváló szerepet, melyet a modern a vezérkar játszik, igen könnyen végzetessé is válhatik. Egyéb tekintetben az orosz birodalom 14 katonai kormányzóságra, van felosztva; ezek: Pétervár, Finnland, Vilna, Varsó, Kiev, Odessza, Charkow, Moszkva, Kazán, Kaukázus, Orenburg, Nyugat- és Kelet-Szibéria és Turkesztán. A kormányzó vagy helytartó főparancsnoka a területi körébe eső összes csapatoknak. Finnland nagyfejedelemség nyolcz katonai kerületre oszlik egy-egy vadász-zászlóalj- és tartalék-zászlóaljjal. A finn csapatoknak azonban, melyek nokságuk Oroszország legjobb katonái, főparancs Helsingforsban székel, s azért kivülállóknak tekintendők a tulajdonképeni orosz hadsereg e keretén. Finnland hadereje különben 13,445 ember. 1876 óta két vagy több hadosztály, a hozzátartozó tüzérséggel s egy hadosztály lovassággal együtt, egy hadtestté egyesíttetett, külön hadtestparancsnok alatt. E hadtestparancsnokok feladata az alájuk rendelt csapatok taktikai kikérezése s erről a főkormányzónak felelősek. De a semmi területi összetartózandóság érdeke által egymáshoz nem fűzött hadtesti köteléknek és hadtestparancsnokoknak békében nem sok szerep jut. De legnagyobb taktikai egységnek sem lehet venni ezeket, különböző nemű összetétételeik miatt. Mert pl. némely hadtest három, más csak két hadosztályból áll. Két hadtestnek békében teljesen hiányzik a lovassága, tüzérsége a hadtest kötelékén kívül áll. Az vagy egy hadtesthez tartozó gyalog hadosztályok sem következnek mindig sor szerint, így például a 13. és 30-dik hadosztály van együtt. Egészben összesen 19 hadtest létezik 44 gyaloghadosztállyal, 19 lovashadosztállyal és a hozzájuk tartozó tüzérséggel. Négy gyaloghadosztály, a 19, 20,21 és 23, továbbá a harmadik kaukázusi lovashadosztály, nem állanak hadtesti kötelékben. Mivel pedig az európai orosz hadsereg több mint 36 vadász-zászlóaljjal rendelkezik, tehát a létező 72 hadosztály mellett minden két hadosztályra esik egy vadász-zászlóalj. Hozzá kell tennünk még, hogy az 1881. aug. 30-diki újjászervezésnél az egész orosz birodalom 22, nem egyforma nagy dandárterületre lett osztva, melyek mindenikének élén egy dandárnok áll, mint a területén elhelyezett helyőrségi pót- és tartalékcsapatok parancsnoka, önálló hadosztályparancsnoki hatáskörrel. Térjünk át most az orosz hadsereg mozgósítására. Az orosz hadsereg mozgósításának nehézségei, nem tekintve az erre szükséges pénzeszközöket, főleg roppant szám erejében, valamint különnemű összetételében s roppant nagy, különböző területeken való egyenetlen felosztásában állanak. Az orosz birodalom határviszonyai és politikai hatalmi állása úgy hozzák magukkal, hogy a főhaderő túlnyomólag nyugati határán legyen elhelyezve. Délen is, a kievi, odesszai és barkowi katonai kerületekben aránylag számos csapat fekszik, míg keleten Moszkva és Kazán, északon Pétervár szolgálnak a csapatösszevonások centrumaiul. A hadsereg egész elhelyezése úgyszólván egy nem egyforma erős, helyenként épen megszakított gyűrűt képez, melynek belsejében csak a vasútvonalaknál állanak egyes csapatrészek. Ennélfogva lehetetlen is a csapatokat mindenütt az állomáshelyeikül szolgáló kerületekből ujonczozni, vagy háború esetében a szükséges tartalékkal ellátni. A nyugaton állomásozó ezredek közül soknak kiegészítő kerülete a birodalom közepén vagy keleti részén fekszik, s az illető ujonczok és tartalékosok nem ritkán 200, sőt több mérföld hosszú távolságokat kell hogy hátrahagyjanak, míg csapatjaikhoz érnek. Ehhez járul, hogy politikai okokból a nyugati kormányzóságok lakói csak csekély részben alkalmazhatók az ott állomásozó csapatok kiegészítésére, sőt inkább a nyugatról jövő újonczok s tartalékosok is különösen az ország belsejében állomásozó csapatoknál soroztatnak be. Magától értetődik, hogy mind a körülmények az ujonczozásnál és mozgósításnál sok időveszteséget és költséget okoznak. Az ujonczok és tartalékosok behívása a birodalomnak 22 dandárkerületre és 528 hatóságra való területi beosztásán alapszik. A tartalékosok behívása lehet általános vagy részleges. Az erre vonatkozó rendelet vétele után a személyzetükben a megszaporított katonai hatóságok rögtön értesítik behívandó tiszteket rendeltetésük helyéről, s ezek öt napi időt kapnak ügyeik rendbehozására és a magok felszerelésére, amely után a legrövidebb úton rendeltetési helyükre tartoznak bevonulni. A behívandó altisztek és közemberek távirati úton a polgári hatóság, rendőrség stb. közbejöttével értesíttetnek a behívásról, s 48 óra leforyása alatt kell a katonai hatóságoknál jelentkezniük. A bevonultakat 200-ával egy-egy altiszt vezetése alatt vasúton, vizen, vagy szekéren szállítják az évente megállapított gyülekező helyre. A lovasságnak, lovastüzérségnek ember- és lóállományuk, mint nálunk is, már békében is csak