Vasárnapi Ujság – 1887
1887-08-21 / 34. szám - Mátray Lajos: Epigramm 567. oldal / Költemények - Szász Béla: A három angyal 567. oldal / Költemények - Szász Károly: Epigramm 567. oldal / Költemények - Szontágh Pál: Papír-kor 567. oldal / Költemények - Vajda János: Si duo faciunt idem 567. oldal / Költemények
30. SZÁM. 1887. xxxiv. ÉVFOLYAM nak, a lókivitel által pedig pengő pénzeket az állam közvagyonának. A vadászat szintén emeli az ország jövedelmét. De van egy neme a sportnak, ha ugyan magasztos czélja megengedné ezen névvel illetni, melyet uraink között csak igen kevesen űznek : a tűzoltás, mely épen nemzeti és államvagyoni, emberbaráti és hazafiúi szempontból oly fontos, hogy több érdeklődést követelhetne, mint amilyenben részesül. Pedig ez a sport az, mely talán a legislegolcsóbb minden sport között. Vessünk egy tekintetet tűzoltó szaklapjainkra és ott találandjuk, mi módon lehet kevés költséggel sok veszélynek elejét venni. Miért ne állanának magyar főnemeseink tömegesen ezen intézmény élén, most, midőn ugy is már népfölkelők, kész katonák, midőn minden hazafiúi vállalatot oly hőn felkarolnak, midőn gróf Széchenyi Ödön, nagy hazánkfiának édes gyermeke, életre hozta, és midőn gróf Cziráky Béla most is oly buzgó, mintaszerű vezére ? * * * * József főherczeg. Midőn arra szólíttattam fel, hogy a «Segítség» czimű albumba írjak, talán nem hibázom, ha egy olyannak mondását idézem, kihez segítségért soha senki hiába nem folyamodott. Sokszor eszembe jut e mondása, midőn látom, hogy mindenféle állású ember és főleg az alig felcseperedett fiatalság mennyire szereti magát szolgáltatni, lustaságból egynémelyik, de úrhatnámságból a legtöbb. Gyermekkoromban épen úgy, mint talán minden gyermek, ki szülei házánál nagy szolgaszemélyzetet lát, én is nem egyszer akartam szolgáltatni magamat, mit azonban ő, ha észrevette, soha meg nem engedett, mondván : «tanuld meg azt, nem az az úr, aki sokat szolgáltatja magát, de az, aki mentől ritkábban szorul a mások szolgálatára». Akkor meghajoltam a felettem uralkodó földi gondviselés szava előtt, mely parancs volt, de úgy hiszem, nem mindig esett jól annak rendelkezése. Ma azonban egy élet tapasztalata után vallom az idézett mondat igazságát és sokat csudálkozom azon a kis és nagy úron, a ki épen akkor képzeli magát annak, mikor legkevésbbé az. Papír-kor. Tisza Kálmán. Tűz és víz pusztít, ország szent földe, «Segítség!» E jajszó hangzik, harsog a légürön át. Vajh mi az, a mi segít? «Tudomány, pénz, munkai — csodás kor, Melyben mindennek közvetítője — papír ! Szontagh Pál. Nemcsak a bősz elemek, tűz, víz, dúlják: maga jobban Dúlja, emészti magát a konok emberi faj. S nincs menedéke sehol ? — Istennél kész a segítség . Fölleli, aki keres, benned : örök Szeretet ! Szász Károly. Si Duo Faciunt Idem. Ha gazdag a szegénynek hullatott Dús adományt, megírják a lapok, Oszt' másnap az egészet feledik. Mit koldus a másik koldusnak ad, Isten könyvébe írva a falat S ott tartva számon — végitéletig. Vajda János, az embert s megmutatom elbizakodásának, hogy csak féreg. Hangyafészkeit romba döntöm s keze munkáját ár alá temetem. El vagyok fáradva, de fáradságom nem vész kárba. Az istent szolgálom , az alázatosság istenét. — Tekints hát alá munkádra. Ezreket tettél tönkre, s im milliók sietnek nekik segítségül. Meg akartad alázni az embert, hogy féregnek érezze magát, s ím épen a te kezed csapása emeli föl a szeretet végtelenségébe. Kezdd újra, s megint ez lesz az eredmény. — El vagyok fáradva, mondja a vész angyala. — Ez a különbség kettőnk között, válaszol a könyörületé . — én sohasem fáradok el. Beöthy Zsolt. * Az égben. A vészangyal munkájában kifáradva, pihenni elült egy sötét, villámmal terhes felhőre. A könyörület angyala feléje száll és megszólítja: — Újra találkoznunk kell hát! Mi a czélja mindannak, amit tessz? Mi a tanulság belőle ? Büntetsz vagy oktatsz ? — Megintem az embert, felel a vészangyal, meglebbentve sötét szárnyát, s e pillanatban ezerek vetik el aggódó tekintetöket a boruló égre. — Megintem VASÁRNAPI ÚJSÁG. * A három angyal, Hajnal küzd az éji árnynyal, Három angyal földre szárnyal, Fényből éjbe s földre érve Itt is fényt hint szárnyuk széle. Üdvözlésök egy mosolygás: Látják, ez is, az is pajtás, De, hogy épen melyik másik : Szemök kérdve tétovázik. «Ahol én a földön járok, Összesimulnak a párok, Mind a kettő kér és enged — Hívnak engem Szerelemnek.» «Ha valaki jót vesz mástól: Fölkeresem én akárhol, És, hogy feledni találja : Nem hagyom — a nevem Hála.» «Ti egyre csak visszaadtok, Ép adósok nem maradtok, — Én csak adok ismét s ismét — Az én nevem Kész Segítség ...» * Szász Béla. Édes hazánk üdve és jólléte, szebb és boldogabb jövője csakis a különféle nemzetiségeknek egy szívben-lélekben egyesüléséhez levén kapcsolva: hazafiúi kötelességünk kiegyenlíteni múltban támadt viszályokat, elejét venni némely a téves eszmék terjedésének, lecsillapítani, elfojtani s testvéri szeretetbe olvasztani minden nemzeti féltékenységet. Antal * Annyi ezer hű szív egyesült egy szívbe, Forró imádságát Istenéhez vitte, Kinyílott az égbolt, szállt az ima, szállt, szállt, Áldja meg az Isten magyarok hazáját! Mátray Lajos: 567 «SEGÍTSÉG.») A «Segítség» emlék-album összes ívei kikerültek már sajtó alól; a díszes mű nagy ívrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 145-re megy, akik közül 45-ön adtak verses és 100-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös «Eperjes-Nagy-Károly-Toroczkó» czimű közleménye nyitja meg, mely facsimilében van adva, egy lapon Stefánia fő j herczegnő rajzával, melyeket a Boskovics Ignácz által készített szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József főherczeg buzdító szavait találjuk: «Néhány őszinte szó nagy birtokosainkhoz» — vezérczikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt követi Koburg Fülöp herczeg két czikke : «Egy szerencsés — és egy szerencsétlen vadászati nap», két érdekes leírás, két érdekes vadászatról. Az emlékalbum továbbá még a következőktől tartalmaz prózai dolgozatokat: B. Bajza Lenke («A részvét virága» czimmel), Balázs Sándor («Holnap» czimü beszély), Berzeviczy Albert (Az eperjesi «Széchenyi-körről»), Duka Tivadar («Ex Oriente lux»), Eötvös Károly («Segítség» cz. Deák Ferencz-adoma), Fraknói Vilmos («I. Miksai császár és a magyar korona»), Hevesi Lajos («Az élet ösztöne»), Irányi Dániel («Bucsuzóm az eperjesi kollégiumtól 1840-ben»), Jókai Mór («Mátyás király forrása» történeti beszély), Király Pál («A bolond úr» czimmel). Lukács Béla («Toroczkó»), Molnár Antal («Az erdélyi nemzeti fejedelemség bölcsőjénél»), Pulszky Ferencz («Az eperjesi kollégium»), Rónai Horváth Jenő («Eperjes katonai fontossága») Rónay Jáczint («Töredék Naplójából, Sverényi Frigyes levelével»), Szádeczky Lajos («Tűz-víz között») Székely József («Székelykő»), Szendrei János («Multak emléke»), Szilágyi Sándor («Visszaemlékezés»), gr. Teleki Sándor («Emlékezés Garibaldi hadjáratából»), Trefort Ágoston («Vezéreszmék»), Vágó Pál («A népfelkelő önérzete»), Wohl Janka és Stephanie («Tűz és víz»), gróf Zichy Jenő («Levél Jókai Mórhoz»). Továbbá emléksorokat és rövidebb dolgozatokat közöl az album a következőkről: , Abonyi Lajos, Albrecht-Lorenz Jozefa, Asbóth János, Ábray Károly, Ágai Adolf («Borsszemek» czim alatt), Ballagi Mór, Bartal Antal, Bartalus István, Bedő Albert, Beöthy Zsolt («Az égi en» czim alatt), Berezik Árpád, G. Büttner Julia («Rózsa és nemes gyopár»), B. Büttner Lina («Gondolatok»), Csávolszky Lajos, Csernátony Lajos, Csukássi József, Degré Alajos, Dengi János, báró Eötvös Loránd, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Feszty Árpád, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, György Endre, Hadzsics Antal, dr. Haynald Lajos bibornok-érsek, Hegedűs Sándor, Herman Ottó, Hevesi József, Hoitsy Pál, Hunfalvy János, dr. Ilosvay Lajos, Justh Zsigmond, dr. Kármán Mór, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, dr. Krenner József, gr. Kuun Géza, Kvassay Ede, Lauka Gusztáv, László Mihály, Marczali Henrik, Moldován Gergely, báró Orczy Béla miniszter, Pauler Gyula, Sór Antal (Tompa Mihály egyik legutolsó kiadatlan kéziratát közli), báró Radvánszky Béla, Rákosi Jenő («Elemek harcza» czim alatt), Schwarcz Gyula, Simonffy Kálmán, dr. Stoczek József, Strausz Adolf («Bosnyák közmondások»), Szilágyi István («Arab jeles mondatok»), Szily Kálmán, id. Szinnyei József, Szűry Dénes, Than Károly, Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Tisza Lajos, Torma Károly, K. Tóth Kálmán, Vadnai Károly, Vajda Viktor, Vajkai Károly (Véka Lajos), Vaszary Kolos főapát, Vámbéry Ármin, Volf György, Wagner László, Wartha Vincze, gr. Zichy Ágost, Zsilinszky Mihály. Költeményeket következők adtak: Arany László (Arany Jánosnak «A földrengés» czimű kiadatlan költeményét) , Ábrányi Emil («Irgalom» czimmel) Baksay Sándor, dr. Barna Ignácz, dr. Barsi József, Bartók Lajos («A gyönyörnek vagy te kelyhe» czimmel), Brassai Sámuel, Dalmady Győző («Szép családi élet»), Dóczi Lajos («Tűz», Schiller «Harang» énekéből), Dömötör Pál, Endrődy Sándor, Erdélyi Béla, Erődi Béla, Erődi Dániel, Fejes István («A kis csiga»), Gyulai Pál, Hegedűs István («A részvét»), Ivanovics József (Belgrádból küldött szerbből fordított versei), Jakab Ödön («Fénybogár»), Kacziány Géza, Kiss József, Latkóczy Mihály, Lévay József («Röpke múzsa» czimmel), Majthényi Flóra (Spanyolországi útjából, Sevillából küldött emlékverset), Mátray Lajos, Mezei Ernő, Pajor István, Pásztói dr. Platthy Adorján («Vigasztaló»), Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula («Segítség»), Simay János, Siposs Soma, Sturm Albert, Szabó Endre, Szász Béla («A három angyal»), Szász Gerő («A megváltó»), Szász Károly, P. Szathmáry Károly («Egy szikra»), Szontagh Pál («Papir-kor» czimű epigramm), Tóth Lőrincz («Vigasz»), Vajda János («Si duo faciunt» czimmel), Vargha Gyula («Kishitűnek» czimmel), Váradi Antal («Ég, föld»), Zichy Antal, («Csapások»), gróf Zichy Géza («A halál angyala» czimmel). A fejedelmi hölgyek rajzai nyitják meg az albumnak oly változatos és gazdag illusztráczióját. Stefánia trónörökös főherczegnő művészi kivitelű rajza: «Keleti város tengerparti részlettel.»Klotild főherczegnő (József főherczegné) rajza szép pálmacsoportot tüntet elő, alatta anya és kis leánykája. «Magyar pálmák alatt» — ez a kép czíme s a főherczegi pálmaház egyik érdekes részletét mutatja meg. Margit főherczegnő a fiumei benyomásokból merített képtárgyat; egy fiumei bárkát vetett papírra, egész könnyedén a bárka körül röpdeső sirályokkal. Ezt Morelli metszette fába. Mária Dorothea főherczegnő kárpáti rajzalbumának egyik lapját engedte át: «Az első zerge». Fiatal uri vadász tér haza a bérezés után, utána egy tót legény viszi az elejtett zergét. Koburg Lujza főherczegnő a pohorellai kastélyt rajzolta le, szép alakú fák közt és igen jártas rajzonnal. Zichy Mihály allegorikus képe: «Eperjes-Nagy-Károly-Toroczkó», e nagy művész egyik legszebb alkotása, az ő bájos női alakjaival. A három szerencsétlen várost egy-egy nő ábrázolja, kik a füstölgő romokon ülnek, egymásra borulva, egymást ölelve. Háttérben füstfelhő, lobogó láng, égő gerendák s a füstgomoly közt száll a részvét alakja, kiterjesztve szárnyait és karját a szerencsétlenek fölött. — Majd Benczúr Gyulától találjuk erőteljes rajzban «A vészharangot», Munkácsy Mihálytól tollrajzot («Reggel»), Ligeti Antaltól jeruzsálemi tájrészletet. Nincs az albumnak egyetlen lapja sem rajzok nélkül. Némely lapon kisebb rajzokból egy-egy kis gyűjtemény talált helyet. Minden kép legközvetlenebb mása az eredetinek, mert vagy fénynyomat (autotypia),