Vasárnapi Ujság – 1887
1887-01-16 / 3. szám - Valami a szakácsiskolákról (képekkel) 47. oldal / Női munka és divat
3 SZÁM. 18». XXXIV. ÉVFOLYAM, hol 15—20 hölgy ül padokon egy hosszú asztal előtt, mely mellett a tanítónő fejtegeti épen a «consommé á la Royal» készítési módját. Jobbfelől tükörfényesre súrolt üstök, pecsenyesütők hosszú sora áll munkában, kellemes illatot gőzölögve ki, míg balfelől magas étszekrény emelkedik tálakkal és apróbb konyhaeszközökkel, a falnál pedig tábla, rajta a napi feladványokkal. Két tanítvány, fehér kötényben, franczia főkötőben segédkezik a tanítónőnek, ki most egy báránymellet vesz elő s gondosan megtisztítva csontjától, megfosztva fölösleges kövérségétől, behinti zsemlyemorzsával, vágott hagymával és finom zöldséggel; azután összegöngyölíti, jó erős czérnával megköti, serpenyőbe teszi, zeller, répa, petrezselyem és apróra vágott hagyma közül hozzáad két vékony darab szalonnát, egy czity romnak a levét s az egészet leforrázza forró vizzel. Az ezután következő étel sült hal, a melynek oldalát fölhasítva, disznóhús-szeletekkel tűzdelik meg, aztán belsejét majoránnával fűszerezett, beáztatott zsemletöltelékkel töltik meg, majd ezt is veteményben forró vízzel leforrázzák és a kemenczébe teszik. E mellett általános érvényű konyhai szabályok tarkázzák a kísérleteket, mint például: «A pecsenye összetűzésénél sohse használj fát, mert az elveszi a hús levét. Salátát ne érints kézzel, mert az rontja zamatját s elveszia levelek bodorságát, hanem mindig lírjaiddal tépd szét, stb. stb. Továbbá oktatások adatnak a szárnyasok megkoppasztására, megtöltésére, sütésére, különös tekintettel a tetszetős kinézésre is. De talán leghasznosabb mindenek közt a gyermekek oktatása, mely felöleli az egyszerűbb étkek készítésmódját, az asztal megtérítését, az ebéd feladását, a felszolgálást az asztalnál, a szennyes tálak elszedését és fölmosását s a konyha és ebédlő rendbehozását. Vessünk egy tekintetet ezeknek az oktatására is. A leczkerend a fekete táblán épen rántott halszeleteket, vajas mártást, rostélyon sült csontot és madártejet mutat. Két-három lánykáválasztanak ki minden leczkén fölváltva a segédkezésre, s ezek körülállják a tanítónőt, ki egy éles késsel kivágja a hal egész oldalrészét s azután átadva a kést tanítványának, megmutatja, miképen járjanak el s nemsokára a többi három szelet is kihasítva fekszik az asztalon. Most újra átvéve a kést, megmutatja, miképen kell a bőrtől megtisztítani a szétvágott szeleteket. Ezalatt egy kislány a zsemlemorzsát készíti el; ünnepélyes komolysággal veszi a reszelőt és morzsolja szét a száraz héjat, majd egy tojást ereszt föl egy kanál vizben s azzal visszavonul. A másik, ki e közben a szeleteket vágta ki, most azokat zsemlemorzsával hinti be, megforgatja a tojásban és ismét a zsemlemorzsában s egy lábasba rakja, készen arra, hogy gyönge barnára süljön a forró szalonnazsírban. «Nos gyermekek, — szól a tanítónő, — mint látjátok, még egy jókora darab csontunk van, vajjon eldobjuk-e? Azt hiszem, szépen meg lehetne grillirozni. Veszünk egy kevés mustárt, sót, borsot, táblaolajat és eczetet, pépet gyűrünk belőle s a csontra hintjük. Azután megsütjük olajozott rostélyon, s azután föladjuk petrezselyem-csomóval, vagy czitromszeletekkel. Íme, így a halszeletekkel együtt kétféle pompás tál ételt készíthetünk egy helyett.» Most két kislány a madártej elkészítésére kap felszólítást, egy pedig a vajas mártásra. A többi figyelve állja körül. Egyik lányka szorgalmasan üti a tojást, a másik egy meszely tejet czukroz és fűszerez, majd a tűzhöz teszi forrni, gondosan habarva. Most egy szitát tart a felütött tojások fölé, a tejet czitromhéjjal és czukorral átszűri rajta, aztán csészékbe önti s azokat forró vizzel körülöntött tepsiben a kemenczébe teszi. A harmadik kislány e közben fölvágja a petrezselymet, elkeveri egy unczsa vajjal, egy kávéskanálnyi czitromlével, egy kis sóval és borssal, s azután visszaül helyére s egy más váltja föl, a ki a szeleteket a gőzölgő zsirba mártja. Mialatt emez befejezi a munkát, azalatt a madártej is elkészül s a tanítványsereg körülülve az asztalt, jóizüen fogyasztja el a maga készítette étkeket. Ilyen az oktatás rendszere a new-yorki szakácsiskolában, melynek gyakorlati előnye nemcsak az, hogy a szakácsság gazdasági elveiben járatos ifjú háziasszonyokat képez ki, hanem az is, hogy a szegényebb néposztály gyermekeit részesíti oly oktatásban, melynek elvei valódi haszonnal értékesíthetők a háztartás körében. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Budapesti Szemle 1887-iki folyamának első kötete igen gazdag. Mindjárt első czikke: «Deák és Beust találkozása» a történetírásra is nevezetes adalék marad, azt a beszélgetést közölvén, mely 1866 decz. 20-ikán Deák és Beust közt folyt a kiegyezés tárgyában, s melyet Csengery Antal a Deák elbeszélése után jegyzett fel, most pedig hátrahagyott iratai közül fia engedte át közlésre. Most, mikor Beust emlékiratai épen megjelentek, s maga Beust is érinti azokban Deáknál tett látogatását, kétszeresen érdekes Csengery följegyzése, s érdekes marad a késő idők számára is. "Beustról, elhunyta alkalmából, még egy másik közleményt is olvasunk, Pulszky Ferencz tollából, ki rövid jellemzést irt róla. Hunfalvy Páltól nagyobb dolgozat első részit találjuk «Kirándulás Erdélybe» czimen, melyben a jeles tudós legközelebb tett kirándulásai alatt tett érdekes tapasztalatait jegyzi föl Naszód, Orrodina, Besztercze és a naszódi katonai határőrvidékről, nyelvészeti és történeti adalékokat is szolgáltatván. Majd Zsögöd Benő «Családföntartás és örökjogi javaslat» czímű közleménye következik, aztán Vámbéry Ármintól az akadémián Hunfalvy Pál ellen tartott felolvasása: «Őstörténet és nemzeti hiúság». A szépirodalmi részben Arany János hátrahagyott költeményeiből ismét kettőben gyönyörködhetik az olvasó ; mindkettő 1877. való. Bérezik A. «Egy szakál története ».czimű vidám tollal irt elbeszélése sorakozik még a változatos tartalomhoz, melyet Fenyvessy Adolftól a «Biztosítási politika» egészít, ki hogy a nemzetgazdasági tudnivalók e füzetben is képviselve legyenek. Aztán erőteljes polemikus hang szólal meg. Salamon Ferencz tudósunk válaszol Pauler Gyulának, ki a «Budapesti Szemle» legutóbbi füzetében bírálat alá vette Budapest történelméről írt nagy monográfiáját. Az «Értesítő» ismerteti b. Kemény Zs. ujabban kiadott regényét «Ködképek a kedély láthatárán», Michalek Manó «Nala» fordítását, (Sz. K.) végül pedig Lengyel István Guillemin-nek a természetudományi társulat kiadásában megjelent «A mágnesség és elektromosság» czimű becses munkáját. A «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre ráírt, félévre 6 frt. Folyóiratok. A történelmi társulat és az akadémia történelmi bizottságának évnegyedes folyóiratából, a Történelmi tárból az új évfolyamot terjedelmes kötet kezdi meg. Szilágyi Sándor folytatja benne a Bethlen Gábor történetéhez szolgáló okiratok és levelek közlését (1627—29), függelékül csatolva két vándor franczia diplomatának, Talleyrand és Rousselnek mozkvai követségéről szóló iratokat is, kiket Bethlen látott el ajánló levekkel. Torma József nagy dolgozatából «A zomki grófságról» a hetedik közleményt találjuk. Thaly Kálmán az 1683-iki táborozás történetéhez gr. Batthyány Kristóf és Ádám dunántuli tábornokok levelezéseit közli; Lehóczky Tivadar a munkácsi püspökök sorát a XVII. században; Török István pedig Pataki István ref. pap naplóját (1662—1705), Gergely Samu a franczia külügyminisztérium levéltárából a Thököly Imrét és a franczia diplomácziát illető okiratokat; Fejérpataky László a veszprémi káptalan kincseinek 1429—1437-ből származó összeírását, stb. — A «Hazánk» történelmi közlöny deczemberi számában végződik be Szinnyei József komáromi naplója, mely immár egy nagy kötetben önállólag is megjelent. Hőke Lajos is a függetlenségi harczra vonatkozó részleteket és adatokat közöl, Thim József pedig folytatja Risztics János volt szerb miniszternek az 1848—49-iki magyarországi szerb mozgalomról szóló művének ismertetését. — A Paedagogiai Szemle januári számában Göll János arczképét közli «A zenészet terén kitűnt egyik néptanító élete» czimű czikkel együtt. A folyóirat, mely most már nyolczadik évfolyamát érte meg, élénk közlönye a tanügynek. — A Protestáns lap czimű gyakorlati szakközlöny (szerkesztik Lágler Sándor és Kálmán Dezső protestáns lelkészek a tolnamegyei Kölesden) deczemberi számával a hetedik évfolyamot végezte be, s közöl egyházi beszédeket,énekeket, és fejteget egyház- és iskolaügyi kérdéseket. A népszerű természettudományi előadások gyűjteményéből, melyet Fodor József és Paszlavszky József szerkesztésében a természettudományi társulat ad ki, megjelent a mult évfolyam negyedik füzete. Laufenauer Károly előadását közli «Az idegességről», 13 rajzzal. A negyedévenkint megjelenő füzetek előfizetési ára 1 frt. Fáy András mint pedagógus, irta Komáromy Lajos, ki közéletünk e nagyérdemű emberének a nevelésügy terén kifejtett munkásságát adja elő, ismertetvén iratait is. A fejtegetés a «Nemzeti Nőnevelés» czimű folyóiratban jelent meg, most pedig külön füzetben ugyan a folyóirat kiadó hivatalában rendelhető meg 40 krért. A postaintézet Magyarországon, keletkezése, fejlődése és működése napjainkig, írta Hilberth Károly postafőtiszt. Az érdekes munka, mely művelődéstörténeti adatokban gazdag s korunk egyik legnagyobb fontosságú tényezőjét, a közlekedés és levélváltás ügyét kimerítően tárgyalja, füzetenkint jelent meg Kőszegen. Most az utolsó füzet hagyta el a sajtót, s az 1867-ik év óta a postaintézményben nálunk is bekövetkezett nagy fejlődéssel ismertet meg, s kimutatja a külföld befolyását is a magyar postaügyre. Gyermek-bál czim alatt gyermekek számára egyfelvonásos kis vígjátékot irt Berczik Árpád, mely Pfeifer Ferdinánd bizományában jelent meg, s ára 25 kr., vagy vidékre küldve 30 kr. Gyermekek szeretnek színdarabot játszani és a családi ünnepeket is szívesen elevenítik szini előadásokkal, de nem igen válogathatnak nekik megfelelő színdarabokban. Ilyen a Bercziké, melyben négy gyermekszerep van, és sok alkalmat nyújt ügyeskedésre. A berlini magyar egyesület negyvenéves története, írta dr. Kovács Dénes. Kiadja a berlini magyar egyesület. A csinos kiállítású füzet a külföldi magyar egyletek egyik legrégibbjének múltját és jelenét tárja elő. Első fejezete a külföldi magyarokról szól általában. Történeti visszapillantást vet a 16., 17. és 18-ik századra, mikor gazdag protestáns főurak s erdélyi fejedelmek segítették külföldi egyetemekre a szegényebb sorsú ifjakat. Majd vázolja a jelen század huszas éveit, mikor az iparosok is kifelé törekedtek. Ezek alapították a berlini magyar egyesületet is 1846-ban. Az alapító iparosokhoz később tanulók is szegődtek s a segélyezés mellett az önképzést szintén czélul tűzték ki. Ezrekre megy azoknak a száma, kiket az egyesület részint pénz-, részint természetbeli adománnyal segített. Újabb időben már a magyar kormány is anyagi támogatásban részesíti az egyesületet, mely főleg 1876 óta indult szép fejlődésnek. Ma már mintegy kétezer márka alaptőkéje s ötszáz kötetre rugó könyvtára van. Elnöke dr. Horváth József orvos, ki ez állásban szerzett érdemeiért nyerte nemrégiben a Ferencz József lovagrendet. Tiszteletbeli elnöke gróf Széchenyi Imre, berlini nagykövetünk, kinek a könyv is ajánlva van. A mű végén találjuk az egyesület régibb tagjainak névsorát, s abban közéletünk nem egy jelesét. Zeneművek. Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében megjelentek : A paraszt kisasszony, Berczik Árpád népszínművének dalaiból négy, énekhangra, zongora-kísérettel alkalmazta Révay B. Arnold. — A hódost biró lánya, Madarász Ernesztin népszínművéből hét dal, zongorára és énekhangra alkalmazta Herczenberger István ; áram frt. Zenészeti folyóirat. Az Apollo zeneműfolyóirat, melyet Göll János szerkeszt, januári füzetében Siposs Antaltól «Komáromi induló» czim alatt a Klapkainduló átiratát közli, továbbá Zimay Lászlótól egy szerenádot, Erney Józseftől templomi orgonadarabot, Seyler Károlytól gyász-karéneket, Szögedi Endrétől dalt. A folyóirat a dalárdák számára minden füzetében ad kardalokat. Előfizetési ára egész évre 6 frt, évnegyedre 1 frt 75 kr. Nemzeti színház. Csiky Gergely legújabb vígjátéka «A jó Fülüp»január 7-én került bemutatóra a nemzeti színházban. A vígjáték pályázott az akadémián a legutóbbi Karácsonyi-díjért (400 arany), de nem nyerte meg, mert a bírálók úgy találták, hogy a komikai költészet magasabb igényeit alárendeli a könnyebb színpadi hatásnak, s a kidolgozásra nem fordított elég becsvágyat és műgondot. A színpadi előadás hatása nem volt tiltakozás ez ítélet ellen, noha elég vidám hatással jelent meg. Csiky nagyon ismeri a színpadi hatást, s műveit a szereplők és a tarkaságok közvetlenségére építi, mely az első látásra jelentékeny tényező is, de másodszor már nem takarja a hiányokat. «A jó Fülöp» is élénk külsőségekből, színpadi mozgékonyságból áll, hanem jelenetről-jelenetre jobban rászorul, hogy a helyzetek különszakadt tableauiból merítse a derültséget, mintsem a komikum mélyebb forrásaiból. Főalakja legkevésbbé lényeges része a cselekvénynek, s a jó Fülöp nélkül is minden megtörténhetnék. Jól indul, első felvonása vígjáték-irodalmunkban a legjelesebbek közé tartozik, de aztán felvonásról-felvonásra gyöngül, a cselekmény szerteszét terül, mint a kellőleg meg nem vigyázott nyáj, és jó Fülöp sem bír elég erővel, hogy maga körül tartsa ami történik. Benne jószívű, áldozatkész ember van rajzolva, aki kész, mindenkin segíteni, segélyével ott is van mindenütt de sok zavart és bajt idéz elő. Csakhogy voltaképen nem ő idézi elő, vagy csak távoli része van benne. Ahogy az első felvonás megindul, méltán sokat várhatni. A meggazdagodott vasárus, Góth Mátyásban kitör a nagyravágyás. Azt szeretné, hogy férjnél levő leánya is, Matild, ragyogni tudna, vonja magára a figyelmet. Góth papa maga pedig szeretne képviselő lenni. Ezen előkelő ismeretséghez jut, Várdai államtitkáréhoz, akit ki is szemel, hogy majd hasznára fordítja. A jó