Vasárnapi Ujság – 1888
1888-04-01 / 14. szám - A divatról. (képekkel) 232. oldal / Női munka és divat
282 VASÁRNAPI ÚJSÁG. megye termékenységéről híres szántóföldjeiből. Maga a város a kétségbeesett védekezés daczára is alig bírt volna a végpusztulástól menekülni, ha a véletlen más lefolyást nem nyit az áradatnak. A Csaba és Budapest közt futó vasútvonal töltése ugyanis Békés-Földvár és Csaba, úgy szintén Békés és Földvár között több kilométer hosszúságban átszakadt s így az ár új teret nyerve, hirtelen apadásnak indult a veszélyeztetett községek alatt. A sürü tanyák és kisebb helységek azonban elvesztek a sík földön több méterre emelkedett víztömeg alatt. A Békés-Csabát körülölelő gátról széttekintve, alig lát a szem egyebet egyes fák kinyúló koronáinál; az égboltozat a távolban egyesül az ártengerrel. Az okozott káírok kiszámíthatatlanok. Békés-Csaba körülbelől 3 méterrel fekszik alantabban a víz jelenlegi színtájánál, s ez rendkívül nehézzé tette a védekezést. Tartani kell attól, még jelenleg is, hogy a csak pár méter szélességben emelt nyúlgátak a sűrü szivárgások folytán elszakadnak. Több század katonaság segíti az elcsüggedt és fáradságtól már-már kimerült lakosságot az erősítési munkálatokban, melyeknek egyedüli czélja, hogy legalább a város maga mentve legyen. Az aggodalom még egyre tart; — habár látszólag a veszély elmúlt, de az éberség nem szünetel s a lakosság ott virraszt a benépesített töltéseken petróleum-fáklyák fénye mellett. Békés-Csabának 30—32,000 lakosa van, többnyire tótok, szorgalmas, művelődésre és magyarosodásra hajlandó nép. Rendezett tanácsú város, melynek állandó színháza és számos más figyelemre méltó középülete van. A városház, melyet a lakosság nemrég emelt, díszére válik a főtérnek. Szemben van ezzel a 60-as években alapított népbank épülete. Az evangélikus, katholikus, református templomok is mind a főtéren sorakoznak. A szép virágzásnak indult város sorsát végtelen nehézzé tette a váratlan csapás. Tegnap még módos gazda, ma koldus, s azon küzd, hogy legalább hajléka legyen. Boldog, kinek csak az is megmaradt. A közelben fekvő községek sorsa félig ismeretlen, miután a közlekedés éjszak, kelet és nyugot felé teljes lehetetlen. Gerla, Doboz s több más községek felől ijesztő hirek szállnak szájrólszájra. A vasúti közlekedés B. -Csabára Budapestről csak N.-Váradon át történhetik a szakadások miatt; e vonalon téve meg az utat, körülbelől Nagy-Káta az, ahonnan kezdve kétfelé csak vizet látni a vasúti kocsi ablakából. Keskeny szalag a vasúti töltés, melyen a vonat óvatosan halad, mint egyedüli száraz darabon. Víz és víz, szomorú kép mindenfelé egész Berettyó-Újfaluig. A Zagyva, Tápé és Berettyó s a hóolvadás műve ez mind, így van ez dél felé egész Abonyig. Hozzávetőleg se lehetne számot adni arról a földmennyiségről, mely jelenleg a Dunától majdnem Erdély határáig víz alatt áll. Újabb tudósítások a Tisza áradását jelentik mindenfelől. G. L DIVATTÁRCZA. Márczius vége. A legrégibb divatközlöny a biblia. Ha a divat csak a női szépség ösztönszerű művészete volna s nem egyszersmind a női hiúság vetélkedése is, akkor talán még messzebbre vissza lehetne vezetni genezisét. De a paradicsomban nem lehettek divat-reporterek s ha lettek volna is, az «Ott voltak» fényes névsora ezúttal egyedül Éva asszonyságból kellett hogy kiteljék : hiányzott tehát a divat nagy gépezetének leggyorsabban forgó kereke: az egymást felülmúlni vágyó hiúság. Az első divatkrónikások tehát nem kisebb személyiségek, mint Dávid és Salamon királyok, kik cseppet sem átalták ékes szavakban írni le Hebron rózsáinak toilettejeit. Mennyi hálával tartozunk ezeknek az odavetett jellemzéseknek, hogy megmentették az arkheologia számára az ókori művelődéstörténet egy nevezetes forrását, azt csak az tudja, aki a női ruha és a női szív redőzeteinek útvesztőjét tapasztalatból ismeri. A kereszténység első századai maga a puritán egyszerűség korai voltak az öltözködésben, mert a «hajnalpír» és a «csillagfény,» melybe fölhevült képzelmű troubadourok és minnesängerek öltöztették fel ideáljaikat, aligha tették költségesebbé a szabó-számlát. Csak a keresztes háborúk hozták újra Európába a luxust a maga egész keleties pompájával és féktelenségeivel. Az a nagy keresztény vállalat, mely Krisztus lobogója alatt, kereszttel élén, a keresztény ügy érdekében hatolt be Ázsiába, mely különös egy darab pogány czivilizáczióval tért meg s alapját vetette meg annak a modern paganismusnak, melynek neve ma: a divat. XIV. Lajos nagy minisztere, Colbert, kiadta a jelszót: a franczia nyelvnek általánossá kell tenni Európában s a franczia divatnak meg kell hódítania a világ minden népét! S ime, a hatalmas eszme, mely voltaképen csak egy nemzetgazdasági spekuláczió czélját takarta arra a végre, hogy az állam pénzes zacskóit milliókkal töltse meg — tetté vált s ma is ép oly varázzsal bir, mint kétszáz év előtt. Ennek a korszakalkotó áramlatnak a legelső szócsöve Párisban a «Mercure galant» lett — az első tulajdonképeni divatlap! Képzeljenek egy 17 századbeli, ósdi nyomású v-adrétnyi lapot, homlokán a szárnyas isten allegorikus képével, s rézbe metszett terjedelmes divatképpel, mely egyik franczia herczeg kisasszonyt ábrázolta, a szöveg szerint «hallatlan hosszú uszályban» — a kinek menyegzője leírását hozta legelsőnek az uj vállalat az udvari ünnepélyen viselt összes toilette-eknek részletes tárgyalásával. De mennyi minden nem volt még ezenkívül a Mercureban! Tánczok, játékok, királyi lutri, dekorácziók, élőképek, sonnette-ek, madrigalok, talányok, sőt zenemellékletek is. Maga a király személyesen adta meg az engedélyt a lap megindítására s az engedélyes bizonyos Vizé volt, a ki azonban engedélyét később a lyoni Amaulry-ra ruházta át s «e ma már nem szokatlan után» kétségkívül szép összegecskét rakhatott zsebre. Mióta a «Mercure» megindult, 1680-ban — minden hölgy jól jegyezte meg magának a história e nevezetes dátumát! — egész napjainkig légiói támadtak és tűntek el a divatlapoknak. 1712-ben megjelent az első német divatlap is Nürnbergben «Die kluge Hausmutter» czímmel, majd a «Mode- und Galanterezeitung» sátánok gombaként a többi, melyekben a spekuláczió ördögei tódultak a megnyitott térre. Volt köztük, mely tudományos szempontból tárgyalta a divatot, volt, mely első rangú íróktól hozott mulattató mellékleteket. 1786-ban megalapították az első franczia és a német nyelvű divatközlönyt — a «Journal des Dames et des Modes»-ot is, mely Frankfurtban hetenként jelent meg, s 1849-ig 150 kötetre szaporodott fel. Mekkora könyvtára az emberi hivalkodásnak! Poros sírjaikba eltemetett múmiák, melyek valaha ragyogtak, mosolyogtak, s ma moly és poloska birodalmai. Milyen fonák képe az életnek, a múlt torzító üveglencséjén át nézve, amint végig lapozzuk a sárgult leveleket. Ruha-kosár kalapú dámák, arasznyi kurta derékkal, s nyakukból leomló hosszú redős szoknyával, amint kaczéran libegnek tova, miközben lopva mosolyognak a monoklisan ágaskodó incroyable-gavallérokra. Tyúkketrecz-ruhájú cocotte-ok, lisztes parókával fejükön, nyaksrófoló Stuart-gallérok, aláfordított csengettyű-alakú kosztümök, vuldi, stájf és krinolin ! Paródiák az idő síremlékein! Oh ünnepelt hölgy, ki karcsú derekad bájos himbálásával lebegsz végig a termen tánczosod karjai közt, kinek bókoló beszéde édes mámorba ringatja véredet, tudod-e mi vagy? Egy arkheologiai tárgy! Ki emlékezik ma már csak a század elején hordott angol és franczia kalapokra is, komikusnál komikusabb neveikkel, mint a «szenes kosár» «zacskó,» mely az arcz egyik felét egészen elborította, a másikat fedetten hagyta, és zsebkendő alakú bársony darabbal volt az áll alatt megkötve? A «vágódeszkára», a lengyel sipkához hasonló lapos tetővel, melyen bojt csüngött alá? A «Minerva» és a «muszka sisakra», mely szintén az areznak egyik felét egészen eltakarta. Mindezek nagyobb részét otthon is viselték, mert akkor még a nők reggelihez is kalapban, vagy turbánban ültek, s abban tánczoltak egész éjjel. 1808-ban Párisban a szalmakalapokat is oly nagy terjedelemben viselték, hogy két végük összeért, s az áll alatt volt megerősítve. Ehhez járultak a divatos Meduza-fürtök s a rengeteg tollak, melyeknek divata ahhoz a legendához fűződik, hogy egy alkalommal XVI. Lajos neje öltözőszobájába menvén, néhány pávatollat talált asztalán. Mária Antónia öntudatlan kaczérsággal vett föl egyet s hajába illesztette, s íme oly jól állt, hogy a király kértére elhatározta, hogy viselni fogja. Másnap strucztollakkal vegyítette, s azóta a strucztoll szentesítve lett a divat által a legnagyobb gálánál. A mult századbeli divat halhatatlan megörökítője Chodowiecky. Vázlatai, illusztrácziói egy darab művelődéstörténet abból a korból, mely a divat legőrültebb szélsőségeinek szolgált színteréül. Nézzük csak az akkori zsebkönyvek, almanachok divat-mellékleteit, melyek közt ma csak az öreg góthai él (1763 óta), de vénségére az is a magas politikára adta fejét s csak a hatalmas potentátok genealógiájával foglalkozik már. És hol vannak az «Auróra» vagy a «Pesti Divatlap», a «Honderű», az«Emlények» és«Korányok» színes képei, ránczos arczú jó öreg anyókák annyi édes visszaemlékezésének tárgyai, a párta és az ingváll, meg azok a csodálatos kürtő-kalapu, fattermörderes arszlánok, kiket Beöthy Laczi oly kedves elevenséggel állít elénk! Az a hitrege, mely a gyermekeit felfaló Saturnusról beszél, a divatlapokról kellett, hogy vegye a példát. Ezek a javíthatlan forradalmárok mindennap ledöntik bálványaikat, s mindennap újat emelnek helyökbe. Ami mellett különben természetesen igen jól prosperálnak, így a német «Victoria» 20—30,000 példányban terjeszti az ízlés és a női munka propagandáját, a Bazar előfizetőinek száma ma 90,000, a Modenwelté (Illustrirte Frauen-Zeitung), mely Párisban franczia kiadásban is megjelenik, majd egy negyedmilliós szerkesztősége 8 nőt foglalkoztat, míg képeihez 4 rajzolónő, 5 rajzoló szolgáltatja az anyagot, melyet 25 fametsző, 35 aczélmetsző, 10 színező, és 54 színezőnő dolgoz fel: — mindössze 263 egyén 12 gyorssajtóval és egyéb gépekkel. Majdnem hasonló arányokkal dolgoznak a franczia «Moniteur» és «Mode Parisienne,» az angol «Queen» és «Lady's World» az olasz «La Moda,» és «Margherita,» a bécsi «Wiener Mode» stb. A franczia izlés és franczia szabás természetesen a világ minden divatlapjában megillető méltánylásban részesül, nyelv- és nemzeti különbség nélkül. De bár a franczia divat irányadó jellege ma is megdönthetetlen, az igazi divatlapcsinálás terén a németeké az elsőség. Az egyszerű és gyakorlati háziasság követelményei iránt távolról sincs a franczia divatlapokban annyi érzék, mint a németekben, ezért nem jöhetett ott létre olyan igazi nagy divatlap, mint amilyeneket a németek megteremtettek, a család általános érdekeinek felölelésével. A kézimunkákra a francziák korántsem fektetnek annyi súlyt, a mint hogy általában az ő légkörük inkább a sálon, míg ezek akár a legszerényebb házi körben is otthon vannak. * Petőfinek télen volt csak igazán puszta a puszta, nos, mi és oly joggal elmondhatjuk, hogy csak most igazán divat a divat. Soha annyi ékszert nem viseltek Párisban, mint az idén. Egy-egy gyöngyös nyakkötő többé nem is elegendő; drágaköves, gyémántos csattok erősítik meg a derék drapériáit is. De legújabb és legelőkelőbb a gyémántos félhold, mely majd minden menyasszony nászkosarában helyet foglal. Ezen úgy gyémántos napok is kedveltek, közepükön egy-egy rubinnal. Az emberi gőg az egész naprendszert lehozza már és hiúsága eszközévé teszi. Néha e félholdak hideg fényét egy-egy saphir vagy smaragd enyhíti, de a legtöbb csupa gyémánt, melyeket Morgan, a divatos ékszerész tiszta vizűségekre való különös gonddal választ ki. Csillogó lepkék, bogarak is hatásosan veszik ki magukat a haj vagy a derék csipkéi közepette. Régen, a császárság napjaiban, nagypénteken, húsvétszombatján és első napján volt a párisi elegáns nők nagy zarándoklása Longchampsba, a tavasz eljövetelének üdvözlésére. Folytatása volt ez a hajdani nők szokásos búcsújának a szent remete oltárához, aki itt lakott, a Mont Valerien árnyékában, vezekelve és csodákat művelve, de a szent czél lassanként helyet engedett annak a czélnak, hogy ünnepélyesen deklarálják a tavaszi divatot. Ha a húsvét későn köszöntött be, s a tavasz már előrehaladt, a látvány megragadóvá fejlett ki. Mély titok környékezte a megállapodásokat a kalapok terjedelme és formája, az öltözetek színe, szövete, szabása tekintetében s a kevésbbé beavatottak feszült izgalommal várták, mit hoz majd a divat nagy tanácsa. Ma már nincs többé Longchamps. Nem rántják le azzal a hatásos hirtelenséggel a sassi fátylat, mely a divat titkát fedi. A legelső nőszabók és divatárusnők maguk készítik elő ajjró meglepetéseiket, ügyességben és ízlésben mindegyik felülmúlni igyekezve a másikat. S a teremtés napjának ez a «legyen» szava még nem hangzott el. De hogy a császárság korabeli divatok lesznek napirenden, arról előre biztosítanak, valamint arról is, hogy a zöld szín veszi át az uralmat, mindenféle árnyalatában, a nílusi zöld, a beryllzöld, a fűzöld, méhzöld, a bronz- és olívzöld. Könnyű gyapjúruhákat csikósban fognak viselni, nem ellentétes színekkel, de ugyanazon szín különböző árnyalataival. Az ugyanoly színű