Vasárnapi Ujság – 1888

1888-07-01 / 27. szám - Rajzok Lengyelország történetéből: I. Kieykut és Biruta története. II. Kázmér az igazságos. III. A szép Eszter regéje. IV. Az Osztrogskiak. V. A. várnai hős. VI. Idyll a trónon. VII. Pszonka és a babini köztársaság. VIII. A Twardowszki-legenda. IX. A hősök kora. X. Egy lengyel király leánynézője. XI. Véres napok. XII. A Leszczynskiek (képekkel) / Elbeszélések; genreképek - Rajzok Lengyelország történetéből: I. Kieykut és Biruta története. II. Kázmér az igazságos. III. A szép Eszter regéje. IV. Az Osztrogskiak. V. A. várnai hős. VI. Idyll a trónon. VII. Pszonka és a babini köztársaság. VIII. A Twardowszki-legenda. IX. A hősök kora. X. Egy lengyel király leánynézője. XI. Véres napok. XII. A Leszczynskiek (képekkel) 443. oldal / Elbeszélések; genreképek

444 VASARNAPI UJSAG. 9. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. » arczát, gyötrő szenvedéseinek szivén rágódó kórját, s jó tanácsaikkal nem fukarkodtak. Csak két eset volt lehetséges : vagy visszafojtani hősi erőfeszítéssel ezt a végzetes szerelmet, vagy pe­dig kerülni örökre Biruta kárhozatos szépségét. Nagy lelkek ereje a kötelesség, gyöngéké pedig az alkalom megvonása. És Werner nem tudta, melyikre határozza el magát ? Sűrű hó borította a földet, metsző éjszaki szél csapkodta a fenyvesek ágait, a­mikor Kiegsrat emberei betörtek a német földre, s egy lovas­szakasz körülfogva Walguna házát, atyja távol­létében elragadta Birutat, s mint a nyil ro­hant a drága zsákmán­nyal vissza Kiegstut táborába, hol a nagyfejedelem fejét lova nya­kára hajtva, gondolatokba merülve állt sátra előtt. — «Uram, — szólt Woyden, a szakasz ve­zére — ez egyszer jó fogást tettünk, zsákmá­nyunk megérte a vadászatot, mert hasonlót, tu­dom, sohasem láttál. — «Magyarázd ki magadat, Woyden» — szólt közbe Kiegstut szigorúan, fölemelve tekintetét az érkezettre.» — «Elérve a szomszédos erdőt, — folytatá ez, — minden irányba szerteoszoltunk, a mikor Patrik, a szerencsés kópé, egy nőt pillantott meg, oly szépet, mint maga Pogezana istennő. Láttunkra futásnak eredt, de utólértük s már­már fogol­lyá tettük, mikor hirtelen egy lovas­csapat bukkant elő, melynek vezére, egy magas szőke ifjú, villámként csapott ránk. De mi töb­ben voltunk s bár a lovagok vitézül tartották magokat, erős küzdelem után engedni voltak kénytelenek a túlerőnek. Itt hozzuk mindnyájo­kat, vezérek kivételével, a ki látván a harcz ki­menetelét, hirtelen sarkantyúba kapta lovát, s bár többen üldözésére keltek, sikerült elmene­külnie. » Kieystut vizsga szemekkel mérte végig a föl­emelt fővel, büszke daczczal előtte álló Birutát, s be kellett vallania magának, hogy sohasem látott hasonló szépet, hasonló tökéletest. — «Ki vagy?» — kérdezte aztán, felindulás­tól remegő hangon. — «Birutának hivnak s Walgina, porosz ne­mes leánya vagyok.» — «És ki az a német lovag, a ki, mint hallom, oly hősileg védelmezett?» — «Úgy hiszem, Werner lovag volt.» — «Te büszke és gőgös vagy Biruta, a­mi pedig, azt hiszem, nincs helyén egy rabszolganő­nél» — szólt újra Kiegstut. — «Rabszolga én? — felelt vissza nyugodtan Biruta. — Tévedsz, fejedelem. Jusson eszedbe nagyatyád, Gedymin sorsa. Khristburg vára os­trománál egy samlandi nemes lánya esett hatal­mába ; megtetszett neki és rabszolganőjévé akarta tenni. De ez a nő alig érkezett meg nagyatyád, Gedymin sátrába, tőrt döfött annak szivébe. Hagyj tehát engem szabadon, Kieystut, küldj vissza atyámhoz, mert én is a samlandiak fajából való vagyok.» Kieystut gondolatokba mélyedt; meglepte őt ez a csodálatos ékesszólás, melyet a perez ihlete kölcsönzött e nő ajkaira, s néhány pereznyi el­mélkedés után odaszólt embereihez: DÉLSZLÁV NŐK. — Vastagh GJÓI — «Vigyétek vissza e nőt atyja házába.» Az­után pedig hozzátette Birutához fordulva: «De viszont fogjuk látni egymást, viszontlátjuk majd, a harcz után.» A Kiegstut jóslata hamar beteljesült. A harczi készülődések tovább folytak úgy a litvánok, mint a németek részéről s 1361 ápril havában a két sereg a kownói síkon találkozott. Folyt a vér patakként mindkét részről, Werner valódi cso­dákat mi velt, hogy vérrel mossa le lelkén a szenvedély által okozott foltot. Az iszonyú mé­szárlás közepette Kieystut lova egyszer csak BOSNYÁK LEÁNY. CZIGÁNYASS:

Next