Vasárnapi Ujság – 1893

1893-01-08 / 2. szám - A román trónörökös nősülése (arczképekkel) 27. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

2. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. egyáltalán a forró égöv összes pálmafajai méla­búsan lelógó, széles, hosszú leveleikkel csaknem egyetlen zöld mennyezetet képeznek ...» a kö­vetkező megjegyzések férnek. Legelőször is a banaan nem pálma, mert a kákák közé tartozik; másodszor a cinchona nem pálma, mert a bu­­zérfélék közül való, hozzá amerikai növény; a doktor urat valószínűleg az tévesztette meg, hogy ez szolgáltatja a china-kérget és port, China pedig Ázsiában van; csakhogy itt is úgy van a dolog, mint a pulykával, melynek németül «Indián» a neve, holott Amerika a hazája. Mind­ezek onnan származnak még, hogy Kolumbus a­mikor elindult, Kelet-India felé kereste az utat, de Amerikát fedezte fel; maguknak az amerikai benszülötteknek is így keletkezett az «indián» nevük. A cinchonára nézve csak tenyésztési kí­sérleteket tettek s nem is Ceylonban, hanem Jávában. Harmadszor, a kakaó sem pálma, mert abba a rendbe tartozik, a­melybe szerény mály­váink, sőt hársfáink is ; a­mi pedig még fonto­sabb, ez is Amerika növénye. Negyedszer, ha a doktor úr azt mondja, hogy azon az egy ponton ,a forró földöv összes pálmafajai» vannak együtt, akkor ez, még ha az a pont botanikus kert is, bizony nagy baj; a tudomány ötszáz­nyolczvan pálmafajt ismer, ezeknek pedig egy teljes ötödrésze Amerika sajátja, tehát nem lehet ott Ceylon leírt paradicsomában. Lássuk ezt a leírást: «Az egész tó olyan, mint egy kolosszális zafírba (?) foglalt óriási gyé­mánt ... tükrét helyenként egészen elborítja a széles levelű lótosz fehér és piros virága. —­Fehér és piros lotosz ! — helyesebben Nelumbo, mert Ceylonban ez a neme nincsen, hanem van fehér, leheletszerű rózsaszín árnyékolású; no, de ez még nem volna baj ; hanem baj az, hogy kevés sorral alább ez a virág, melynek átmérője lehet 15­—If1 centiméter, a levele 20—40 cm. ugyanazon a tavon a Viktoria regiával jelenik meg együtt, avval a hozzáadással, hogy óriási «kelyhe» egy gyermeket is elbír. Nem fesze­getem — noha nem találom nyomát, — hogy a Viktoria regiát átplántálták volna Amerikából, mely hazája, — Ceylonba; meglehet; de az a virág, mely hasonló a mi lotosz virágunkhoz, tehát alapjában véve nem kelyhes, nem bírhat el egy gyermeket, mert csak 40 cm. átmérőjű; a levele inkább, mert széle tányérszerűen föl van vetve, —talán erre vonatkozhatnék a kehely? — s akad olyan is, mely két méter átmérővel bír. Az érző mimosával sem szerencsés a leíró. Talán toll vagy sajtóhiba, hogy a »pubica mimo­sának» írja, mert a fajneve bizony «púdon­-tól származik, tehát «pudica». — De az már nem sajtóhiba, hogy ennek is a helyhe záródik, holott csak a levelek záródásáról lehet szó. Különben ez is braziliai növény, mely Ceylonban csak vendég, akár csak a mi virágházainkban. És most lássuk a kolibrik dolgát. Dr. Gáspár czikkének egyik helye így hangzik: «A hatalmas pálmatörzsekre kúszó orchideák kelyhén játszva enyelegnek tenyérnagyságu lepkék a parányi kis kolibrikkal.» Lemondok arról, hogy a «kúszó orchidea» kifejezést tüzetesebben vegyem s ha­gyom a «kelyhet» is, mely, úgy látszik, a jeles utazónak kedvelt szava. Hiszen meglehet, hogy a kúszó Vaníliát is átplántálták ismét Ameriká­ból Ceylonba; akad sok kelyhes Orchidea is. De már az, hogy Ceylonban a tenyérnyi lepkék­kel kis kolibrik enyelegjenek, hát az bizony lehetetlen, még pedig azért, mert az összes kolibri fajok — úgy négyszáz körül — csupán és egyedül Amerikában élnek, ennek a földrész­nek sajátos, jellemző szárnyasai. Azt gondolom, hogy olyan, már terjedelmük­nél fogva is számot­tevő útleírások, a­minő az ismertetett is, csak akkor hajthatnak igazi és tartós hasznot a közművelődésnek, ha a termé­szetrajzba vágó meghatározásai nem vétenek a valóság ellen. És ezt annál is inkább megköve­telheti a köz, mert pálmák, fotoszok, kolibrik s hasonló hangzatosabb útleírási tartozékokra nézve nincs is szükség valami mélységes szak­tudásra : minden valamire való ismeretek tára, magyarul «Conversations Lexikon», megóvja a laikus írót a szarvashibáktól és baklövésektől. Ezt leginkább azért írtam, mert újabb időben sokszorosan tapasztalom, hogy a realisztikus irányzat fölkarolja ugyan a tájrajzot, ki is szí­nezi fáknak, bokroknak, virágoknak és füveknek megnevezésével, de legtöbbször olyanokkal, a­melyeket a táj fekvése egyenesen kizár. HERMAN OTTÓ: A ROMÁN TRÓNÖRÖKÖS NŐSÜLÉSE. Élénk emlékezetben lehet még olvasóinknak az a nagy port vert fejedelmi regény, midőn a román trónörökös, a Carmen Sylva név alatt is ismert román királyné jóakaratú közbenjárásá­val egy szép bojár leányt, a királyné egyik ud­varhölgyét eljegyezte, de az eljegyzést a román politikusok erélyes fellépése megsemmisítette. A román királyné és pártfogoltja eltávoztak Romániából, s még sokáig elkeseredetten küz­döttek a politika hatalma ellen, és a közvéle­mény egy része, mely a szerelem költészetét a fejedelmi körökben mindenkor jó szemmel nézi, sokáig hitte, hogy sikerül legyőzni az akadályo­kat s a szép Vacarescu Helén egykor csakugyan román királyné lesz. Most már annak teljesen vége. A román trónörökös, Hohenzollern Ferdinánd herczeg, január 10-én esküszik örök hűséget egy más nőnek, ki, mint leendő királyné, sokkal inkább megfelel a románok óhajainak, mert királyi vér­ből származik, sőt Európa egyik leghatalmasabb fejedelmi családjának tagja. A menyasszony ugyanis Mária Alexandra Viktória herczegnő, az edinburghi herczeg legidősebb leánya s így az angol királynő unokája. Még fiatal leány, 1875 okt. 29-én született s így tíz évvel fiatalabb vőlegényénél, ki 1865 augusztus 24-én látta meg a napvilágot Sigmaringenben, a Hohenzol­lern család ősi fészkében. Itt, e délnémetországi várban, mely már századokkal ezelőtt is a jelen­legi német császár őseinek birtoka volt, lesz az esküvő, mert a vőlegény atyja, Lipót herczeg, így állapította meg. Ez a Lipót herczeg jelenleg a Hohenzollern-család egyik ágának feje, s az ő öcscse a jelenlegi román király, kit 1866-ban, midőn még fiatal porosz hadnagy volt, válasz­tottak meg Románia fejedelmének s 1881-ben kiáltották ki királynak. Mivel a király gyermek­telen, a trón Lipót herczegre és gyermekeire jutott volna. Maga Lipót herczeg azonban s leg­idősebb fia, Vilmos herczeg, lemondtak jogaik­ról s így a fiatalabb herczeg jelöltetett ki Romá­nia trónörökösévé, s ezt a román kormány 1889 márcz. 18-án ki is hirdette. A trónörökös Ferdinánd Viktor Albert Mainard herczeg azóta legtöbbnyire Romániában tartózkodik, hogy leendő országának nyelvével és szokásaival tel­jesen megismert A ROMÁN TRONOROKOS ES MENYASSZONYA IRODALOM ES MŰVÉSZET. Czóbel Minka. «Maya.» Budapest, 1893. A kis kötet két részből áll, az első «Az élet könyvéből», a második «A halál könyvéből» czímet visel. E két jel­lemző czím is mutatja, hogy a költőnő, ki már ko­rábbi köteteiben is örömest foglalkozott a lét nagy kérdéseivel, itt a két legnagyobb probléma, az élet és halál sötét titkait kutatja. Arany János mondta Tompa egyik költeményéről: «Oly helyeken jár a költő, a­hol féltjük az embert. Állítson a költő ke­resztet az ily pontokra, hogy itt veszélyes a járás.» Ugyanezt ismételhetnék Czóbel Minka számos köl­teményénél s szinte döbbenve kérdjük, hogy mer egy gyönge nő ott járni, a­hol a legerősebb fejű férfi is sokszor behunyja szemeit, hogy el ne szédüljön. Ilyen az «Eunoia», melyben a végnélküli Nirvánában szunnyadó Istent rajzolja, ki álmában megteremti az álmot s megálmodja magát, az eget és földet, az

Next