Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-08 / 2. szám - A baqr-i-id mohamaedán ünnep (képekkel) 26. oldal / Általános nép- és országisme - Ceylon; a pálmák a piros lotosz és a kolibrik. Herman Ottó 26. oldal / Általános nép- és országisme
26 VASÁRNAPI UJSÁG. Egressynének még volt annyi ideje, hogy Petőfi verseit, továbbá költeményeinek kéziratát és egyéb irományait összecsomagolhassa és elküldhesse Petőfinének. De barátnője többi kérését már nem teljesíthető. Mert néhány napra Petőfiné levelének megérkezte után, megjelent Petőfiék lakásán Kotaszek János ügyvéd, mint a jogügyi igazgatóság kiküldöttje és Petőfi összes ingóságait lefoglalta. A foglalás 1849 okt. 23-dika körül történhetett, mert e napon «a királyi ügyek igazgatója» már átadta a «pártütő» Petőfi lefoglalt javaira vonatkozó iratokat. A lefoglalt ingóságokat azután Kotaszek elárverezteté, a miről 1850 febr. 16-án tett jelentést. 226 frt 29 kr. folyt be pengő pénzben, mely összeget a kártalanítási alap részére, a budai cs. k. főfizető hivatalnak adták át. Az árverésen úgy látszik csak a könyveket adták el, továbbá Pákh Albert némi bútorait, melyeket Pákh 1848 nyarán Petőfinél hagyott, midőn a grafenbergi fürdőbe utazott, ahonnan csak 1850 nyarán tért vissza. Petőfiné bútorait, melyeket hozományul kapott volt, a főügyészi hivatalba vitték. 1850 július 22-én, röviddel másodszori férjhez menetele előtt, folyamodott kiadatásukért, de hasztalan. Több sikere volt Pákh Albert kérvényének, melyet «illetéktelenül» lefoglalt ingóságai visszaadatása végett 1850 szept. 1-én nyújtott be a jogügyi igazgatóságnál. A bútorokat ugyan márnem kaphatta vissza, miután azokat már eladták volt, de az érték befolyt 54 frt 87* kr.-nyi összeget 1851 január hó 28-án a cs. k. kincstári igazgatóság a pesti sóháznál részére kiutalványozá. Petőfi özvegye (az igtató könyvben 1851 február 1-én először említtetik így) Pákh követelése ellen nyilatkozatot adott be, de ezt a kincstári igazgatóság nem vette figyelembe. Néhány héttel e nyilatkozatának benyújtása előtt — 1851 február 1-én — Petőfiné újból folyamodott férje lefoglalt vagyonának kiadatásáért. A jogügyi igazgatóság most már áttette kérvényét a pesti hadi törvényszékhez, amely márcz. 9-én kelt átiratában oda nyilatkozott, hogy Petőfi Sándort illetőleg nála semmi sem fordult elő s így bírói beavatkozásra ok nincsen («cass in Betreff des Alexander Petőfi bei demkiadása, továbbá költeményeinek sötét-vörös kötésű kézirata, valamint Petőfi barátjainak hozzá írt levelei és Petőfi egyéb irományai megvannak a nemzeti múzeumban, ahova Petőfi István halála után kerültek. Előbb Petőfiné, majd Petőfi Zoltán birtokában voltak. Az iratok között egész jelentéktelen följegyzések is találhatók, mint például Shakespeare drámáinak, továbbá több franczia és angol könyv jegyzékei, melyeket Petőfi írt össze. Nem hihető, hogy Petőfi ezeket és barátjainak hozzá írt leveleit magával vitte volna, midőn 1849 július elején, az oroszok betörésekor családjával Mezőberénybe vonult. Azokat Egressyné küldötte el Petőfinének, különben valószínűleg elvesztek volna. A nemzeti múzeumban Petőfi könyveiből is van néhány darab. A «Petőfi ujabb reliquiái» czimű gyűjteményem előszavában úgy nyilatkoztam, hogy Petőfi ezeket, mint kedvencz könyveit, magával vitte, midőn Pestet odahagyá. Ez azonban csak egyik-másik könyvre nézve állhat. Azon könyvek, melyek számozva vannak, s melyek a jegyzékben ugyanazon számok alatt fölsorolt könyvekkel egyeznek, kétségtelenül Petőfi könyvtárában voltak akkor, midőn nála a foglalás történt. Hogy e könyvek megmaradtak, az véleményem szerint csak úgy történhetett, hogy azokat valaki az árverésen megvette, akitől utóbb Petőfiné birtokába kerültek. Dr B. t.. selben Nichts vorgekommen und daber auch kein Anlass zu einem gerichtlichen Einschreiten wider ihn vorhanden sei»). Erre azután a jogügyi igazgatóság márczius 28-án fölírt az országos pénzügyi igazgatósághoz , mellékelte Petőfiné folyamodványát és közlé a pesti hadi törvényszék átiratát, hozzátévén, hogy ily körülmények között nem marad más hátra, mint kiadni Petőfinének a kérdéses ingóságokat, melyek őt úgyis mint Petőfi özvegyét, úgyis mint Petőfi kiskorú fiának gyámját törvényesen megilletik. Mivel azonban Petőfinek részben eladott ingóságaiból a befolyt összeg a budai főfizető hivatalnak adatott át, a jogügyi igazgatóság fölkérte az országos pénzügyi igazgatóságot, hogy ezen pénzösszeget a Pákh részére utalványozott összeg levonásával Petőfiné részére utalványozni szíveskedjék. Bútorait az állami főügyészi hivataltól már márczius 19-én, néhány nappal a pesti hadi törvényszék átiratának kelte után vette át Petőfiné, az eladott ingóságokból befolyt összeget pedig ápril 10-én fizették ki neki az országos pénzügyi igazgatóságnak ápril 4-én kelt rendelete folytán. S ezzel a Petőfi ellen megindított hűtlenségi per be volt fejezve. Dr. Baráti Lajos: Mohamedán csoport a Baqr-i-id ünnepen. A MOHAMEDÁNOK BAQR-I-ID ÜNNEPE NAINI-TALBAN. A BAQR-I-ID MOHAMEDÁN ÜNNEP. Két képet mutatunk be Kelet-India éjszaknyugati vidékéről Naini-Talból, melyek a mohamedánok egyik legnagyobb ünnepének, a Baqr-i-id ünnepnek részleteit tüntetik föl. A mohamedán világ más részeiben is divatozó ez az ünnep, de különösen Kelet-Indiában s Persiában tartják meg igen szigorúan. A Bagr-i-id név tehén-ünnepet jelent, mivel ilyenkor különösen tehenet áldoznak fel, de hívják Id-uz-Azha-nak (népiesen Id-uz-Zoha), azaz áldozat ünnepének vagy általában «Nagy-ünnep »-nek is s meghatározott napja a Zul Hidzsa 10-ik napja, azaz a mekkai zarándokolás befejező része. Egyetlen mohamedán ünnep sincs, mely annyira emlékeztetne bennünket a régi 1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. zsidók áldozati ünnepeire. Már Jellaluddin Suyty, régi híres mohamedán hittudós állította, hogy ez az ünnep összeköttetésben áll azzal a bibliai történelemből ismert eseménnyel, hogy Ábrahám fel akarta áldozni fiát az istennek (a fiút a mohamedánok következetesen Ismaelnek hívják) s igy az ünnep tényleg a bűnbocsánat elnyerése végett hozott áldozat, melyet a kereszténység hite szerint Krisztus keresztre feszíttetése feleslegessé tett. A mohamedán hitregék szerint Ábrahám (szerintük Ibrahim) kegyes ember volt, ki 100 napon át különféle áldozatokat hozott istennek, először tevét, aztán lovat, majd kecskét és más állatokat. Az úristen azonban mindezekkel az áldozatokkal nem elégedett meg, s azt követelte tőle, mi neki legkedvesebb, s így a századik napon Izmaelt, saját fiát, hozta áldozatul. Mekkában s más búcsújáró helyeken az Id-ul-Fitr ünnep után, mely a mekkai zarándokolásnak utolsó előtti ünnepi pontja s közös imából áll, a nép visszatér otthonába vagy szállóhelyére s a családfő vagyoni állása szerint kecskét, juhot, tehenet vagy tevét visz háza küszöbe elé, s e szavakat «A nagy isten nevében» többször ismételve feláldozzák azt s a levágott állat húsát három részre osztják, két harmadot a család fogyaszt el, egy harmadát pedig a szegényeknek adják. Egy igen tekintélyes hittudós véleménye szerint az ily módon feláldozott állat a feltámadás napján szőröstül-bőröstül helyet foglal az ítélet serpenyőjében s a kiöntött vér az istenség elé jut. Kelet-India mohamedán lakossága, kik közül különben is évenként több ezer ember szokott Mekkába zarándokolni, igen hűségesen üli meg a Bagriid ünnepet évenként s Nami-Talban, hol az ünnep egészen nyilvános lefolyású, az angolok s más európaiak kíváncsian nézik az itt lefolyó látványosságokat. CEYLON, A PÁLMÁK, A PIROS LOTOSZ ÉS A KOLIBRIK. Egy, éles kritikairól híres folyóiratunk azt róvta meg egyik rajzírónknál, ki nagy kedvvel festegeti az erdő, a mező és a nádas állatéletét, hogy az állatalakokat zsúfolja. Csak benéz az erdőbe s már látja a farkast, a rókát, az őzet, a nyulat, a nyestet, a borzot, szóval mindazt, ami abban az erdőben élhet ugyan, de egyszerre együtt sohasem látható, stb. Ez a zsúfolás hiba , de a mondott esetről mégis áll az, hogy az iró legalább nem hoz föl oly állatokat, amelyek a leírások színhelyén nem fordulhatnak elő s csak a zsúfolással vét a természeti kép hűsége ellen. Más fajta az a zsúfolás, szertelenkedés, mely bizonyos leirásbeli csengés - bongás kedvéért olyanokat markol és alkalmaz, amik a leírások színhelyén nincsenek meg és nagyon sajnálom, hogy a dr. Gáspár Ferencznek most egy vaskos kötetben megjelent útirajzából a «V. U.» legutóbbi számában közölt, Ceylon szigetére vonatkozó mutatvány ebben a hibában leledzik, még pedig igen-igen nagy mértékben; hozzá még abban is, hogy fogalomzavar és teljes lehetetlenségek váltakoznak benne. Ehhez a hangzatos mondáshoz: «A kókusz, areka, banáan, cinchona és kakaó. Imádkozó mohamedánok a Baqr-i-id ünnepen. A MOHAMEDÁNOK BAQR-I-ID ÜNNEPE NAINI-TALBAN.