Vasárnapi Ujság – 1894
1894-09-02 / 35. szám - A VIII. nemzetközi közegészségi és demografiai kongresszus szervező és végrehajtó bizottságai és egyes szakosztályainak elnökei: Hieronymi Károly belügyminiszter a kongresszus elnöke. – Fodor József a végrehajtó bizottság elnöke. – Müller Kálmán a kongresszus főtitkára. – Korányi Frigyes a közegészségügyi csoport elnöke. – Láng Lajos a demografiai csoport elnöke. – Ráth Károly főpolgármester. / Arczképek, Hazaiak - Kamermayer Károly. – Gerlóczy Károly. – Steiger Gyula. – Hampel Józsefné Pulszky Polyxena. – Tormay Béla. – Dr. Bőke Gyula. – Dr. Than Károly. – Dr. Duka Tivadar. – Dr. Réczey Imre. – Dr. Pertik Ottó. – Hegedüs Sándor. – Földes Béla. – Jekelfalussy József. – Vargha Gyula. – Forster Gyula. – Matlekovics Sándor. – Kőrösi József. – Czigler Győző. – Hauszmann Alajos. – Dr. Kétli Károly. – Dr. Bókai János. – Dr. Jármay Gyula. – Lechner Lajos. – Dr. Tauffer Vilmos. – Dr. Chyzer Kornél. – Kisfaludi Lipthay István. – Dr. Csajághy Béla. – Dr. Laufenauer Károly. – Dr. Dollinger Gyula. – Dr. Csatáry Lajos 35. szám / Arczképek, Hazaiak - Szemmelveisz I. Fülöp gyermekkori arczképe. Egykorú olajfestmény után 35. szám / Arczképek, Hazaiak - Szemmelveisz I. Fülöp. Cserna Károly rajza 35. szám / Arczképek, Hazaiak - A VIII. nemzetközi közegészségi és demografiai kongreszszus (arczképekkel) 569. oldal / Élet- és jellemrajzok - A kir. József-műegyetem épülete. Dörre Tivadar rajza 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Budapest: A pesti oldal. – A budai oldal. – Az Andrássy-út környéke a bazilika tornyából tekintve. – Budapest alsó része az összekötő vasuti hídról nézve. Háry Gyula rajza 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Szemmelveisz siremléke a kerepesi-úti temetőben 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Tolnay Ákos rajza a főváros által a közegészségi és demografiai kongresszus tagjai részére adott elfogadó-estély meghivóján 35. szám / Vegyes tárgyuak
570 VASÁRNAPI (UJSÁG, 32. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM ságait és életviszonyait tanulmányozza (demográfia). Valamint az előbbi kongresszusoknak, úgy ennek is meglesz bizonyosan az a hatása, hogy a tudomány iránt érdeklődést kelt nemcsak a szakembereknél, akik ahhoz más úton is hozzáférhetnének, hanem érdeklődést ébreszt a társadalom minden rétegében és így sokkal nagyobb körrel ismerteti meg az egészségügy egész körét, mint a testi épség és az emberbaráti feladatok elveinek foglalatát. A Budapesten jelenleg ülésező kongresszus a székesfőváros meghívására gyülekezett ide. Két évvel ezelőtt tartotott Londonban a VII-ik kongresszus, mely fővárosunk küldöttségének meghívását, bár más külföldi nagyvárosokból is érkeztek hasonló ajánlatok, nagy lelkesedéssel fogadta. S íme, látjuk, hogy sok ország, testület, intézet, a leghíresebb egyetemek siettek itt magukat küldöttségileg képviseltetni. Mind az öt földrészről sereglettek ide részint küldöttek, részint önként vállalkozó ügybarátok, kik a tudomány s az emberszeretet nemes munkájában való részvétel mellett alkalmat szereznek maguknak arra is, hogy fővárosunkat s hazánkat közelebbről megismerjék. Ha végigtekintünk a kongresszus programmján, azt látjuk, hogy abban a ma már fölötte széles kört elfoglaló közegészségügy tudományának minden szakasza a legterjedelmesebben képviselve van. A fertőző betegségek, az ezen pusztító kórok kifürkészése és az ezeket előidéző élősdieknek ismertetése számára külön szakosztály létesíttetett, melyben száznál több előadás lesz. A járványos betegségek kitörésének megakadályozása, az ipari és mezei munkások egészségügye szintén különös figyelemben fog részesülni. A nálunk annyira fontos gyermekegészségügy, az újabb időben szintén nagyobb figyelemre méltatott iskolai egészségügy, az élelmezés egészségügye, a városok, lakások, a vasúti közlekedés és hajózás egészségügye, a katonai egészségügy, életmentés, mind megannyi fontos ágazatai az egészségtannak; ugyanazért mindezekre úgy hazai, mint külföldi elsőrangú szaktudósok számos, fölötte érdekeseknek ígérkező előadásokat jelentettek be. A forró földövi országok közegészségügye a III. szakosztály fejtegetéseinek tárgya lesz. Ez, bár minket magyarokat közelről nem érdekel, a legutóbbi nemzetközi közegészségügyi kongresszus határozott kívánságára vétetett föl a programmba, mely kívánságot annál inkább is teljesíteni kellett, mert a jelen kongresszus minden tekintetben nemzetközi jellegű. Meg kell még említenünk az államorvostannak, a testedzés egészségügyének, az állategészségügynek, a gyógyszerészetnek szakosztályait és mint hazánkat különösen érdeklő szakosztályt, a fürdők egészségügyi osztályát. A demográfiát részben, mely hét szakosztályra oszlik, ezen aránylag fiatalabb tudomány számos, érdekes előadása van bejelentve, és örömmel jegyezzük meg, hogy a sok külföldi szakférfiú mellett, és úgy, mint a közegészségtani résznél is, számos hazai tudósunk is fog szerepelni. Természetes, hogy a 26 szakosztálynál bejelentett 800 előadást a kongresszus valamennyi tagja végig nem hallgathatja és annak tárgyalásaiban részt sem vehet; azonban az egészségtan manapság sokféle ágazatainak minden részében oly roppant terjedelmű, hogy egyetlenegy szakember nem is jeleskedhetik egyaránt minden részében, egyformán nem is vállalkozhatik arra, hogy minden egyes részét művelje, hanem kiválogatja a maga számára azokat, melyekre különösebb hajlamot és hivatottságot érez. Midőn a Budapesten ülésező VIII. közegészségügyi és demográfiai kongresszust örömmel üdvözöljük, a hála őszinte mély kifejezésével kell fölemlítenünk királyunk Ő Felségét, ki a fővédnökség elfogadásával a kongresszus fényét és sikerét nagy mértékben előmozdította. Ugyancsak hálás tisztelettel kell szólnunk Ő Felsége testvéröccséről, Károly Lajos főherczegről, aki, mint fővédnök-helyettes, személyesen jelenik meg fővárosunkban, hogy a kongresszust megnyissa. Elismeréssel adózunk a székes főváros minden szépért s jóért lelkesülő hatóságának és közönségének , mely a kongresszust Budapestre meghívta, valamint szintén nagy elismerés illeti meg mindazon férfiakat, kik az előkészítés rendkívüli fáradságos munkáját végezték. A kongresszus előkészítése körül különös érdemeket szereztek: Hieronymi Károly belügyminiszter, ki méltányolván ezen kongresszus nagy nemzeti fontosságát, annak szíves volt elvállani; — Raül Károly elnökségét főpolgármester, kit minden közhasznú mozgalom élén ott szoktunk látni; — Kamermayer Károly polgármester, ki mint a szervező bizottság elnöke, kiváló részt vett az előmunkálatok végzésében ; — Gerlóczy Károly, a főváros első alpolgármestere, ki mint a kongresszusi fogadó és ünnepélyrendező bizottság elnöke szintén tevékenyen működik a kongresszus külső sikerének biztosításában. A kongresszus előkészítése és szervezése körül különös érdemeket szereztek továbbá a főbb bizottságok, úgyszintén a szakosztályok elnökei, akiket itt sorra bemutatunk. Dr. Fodor József a kongresszus végrehajtóbizottságának elnöke. E kitűnő tudósunk, kit a közegészségügy terén a külföld is nagy tekintélynek tart, 1843-ban született Lakócsán, Somogy megyében. 1872—74-ig a kolozsvári egyetemen, ezentúl a budapesti egyetemen a közegészségtan és orvosi rendészet nyilvános rendes tanára, a magyar tud. akadémiának és számos külföldi közegészségügyi társulatnak rendes tagja. 1887-ben az orvosi kar dékánja, az országos közegészségügyi egyesület elnöke, 1891-ben a cambridgei egyetem tiszteletbeli tudora lett. A közegészségügy művelésével csaknem egy negyed század óta foglalkozik s búvárkodásának eredményeit a hazai és külföldi lapokban, nemkülönben önálló művekben tette közzé. Ezek közül különös említésre méltó a magyar nyelven megjelent «Közegészségügy Angolországban,» melyet a magyar tudományos akadémia a nagy jutalommal tüntetett ki, továbbá «Talaj, viz és levegő» czimű, széles alapokra fektetett, nagy tudományos készültséggel irt műve. — Mint a kongresszus végrehajtó-bizottságának elnöke, elismerésre méltó buzgóságot fejtett ki kezdettől fogva szakadatlanul. Dr. Malier Kálmán, a kongresszus főtitkára, szintén olyan szakemberünk, kinek neve és irodalmi munkássága a külföldön is ismeretes, 1849 márczius 8-án Pesten született, ahol középiskolai tanulmányait és egyetemi éveinek egy részét is végezte. Mint harmad éves orvostanhallgató Bécsbe ment, ahol egyidejűleg három tudományos pályakérdésre nyújtott be pályadolgozatot; ezek közül kettőt meg is nyert, míg a 3-ik dicséretre érdemesíttetett. Orvosi oklevelét is Bécsben nyerte el és eleinte ugyancsak ott működött a közkórházban, mint gyakornok, majd Bamberger mellett, mint segédorvos és tanársegéd. 1873-ban hosszabb tanulmányútra indult, s főleg a párisi és berlini egyetemeket látogatta. Párisi tanulmányainak eredményét Wiesbadenban, a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén mutatta be. 1874-ben Budapestre tért vissza, hol egy év múlva a hasbetegségek kór- és gyógytanából magántanár lett. 1879 —83-ig a kir. József műegyetemen az építési egészségtanból és baleseteknél nyújtandó rögtöni segélyről tartott miniszteri megbizásból előadásokat. 1880 ban a «Societé de Médecin publique et d' Hygiéne professionelle» külföldi tagjává választatott. 1880-ban a párisi«Societé de Médecin pratique d' Hygiéne professionelle» levelező tagja lett. 1880-ban a budapesti orvosi kör, ugyanekkor az országos orvosi segélyegyesület elnöke volt. 1881-ben a járvány-kórház főorvosa; onnan a Rókus-kórházhoz neveztetett ki ideiglenes főorvossá. 1887-ben ugyanezen kórháznak igazgatója lett és egyszersmind a székes főváros balparti kórházainak főfelügyeletével bízatott meg. Időközben, 1884 ben, tudományos érdemei elismeréséül rendkívüli tanári czimet és jelleget nyert. Az 1885. évi orsz. kiállítás egészségügyi országos bizottságának és juryjének rendes tagja volt. Az 1885-ik évi magyar orvosi és közegészségügyi kongresszusnak főtitkára volt, mint ilyen úgyszólván egymaga végezte a kongresszus szervezésének és végrehajtásának sokféle munkáit. 1885 ben a budapesti kir. tudományos egyetem bölcsészeti karán az egészségtan előadásával bízatott meg. 1885-ben az országos közegésségügyi tanács rendkívüli tagjává neveztetett ki. Elnöke továbbá a szamaritánus egyesületnek, a budapesti gyakorló orvosok segítő egyesületének, a közkórházi orvostársulatnak, tagja a közegészségügyi orvosi tanácsnak. Tiszteletbeli elnöke volt 1891-ben a párisi tuberculosis-kongresszusnak. Ugyanezen évben elnöke volt az országos balneologiai egyesület orvosi szakosztályának. 1886-ban négy megyének és pedig Vas, Pozsony, Torontál és Esztergom megyének lett tiszteletbeli főorvosa. 1883—85-ig a két első szünidei orvosi tanfolyam titkára volt és ezen, nálunk még egészen új intézményt, mely a gyakorló orvosok továbbképzését tűzte feladatává és igy közérdekű fontossággal bír, ő honosította meg hazánkban. 1891-ben az országos orvosi nyugdíjalap-bizottság elnökévé, 1892-ben az országos közegészségügyi tanács másodelnökévé neveztetett ki. Az 1892. évben a székesfővárosban dühöngő kholera-járvány alkalmából a járvány-kórház létesítése, az orvosi, betegápolói szolgálat szervezése s a pontos betegszállítás körül szerzett nagy érdemeket. 1893-ban a tiszti orvosi vizsgáló (országos) bizottságnak alelnökévé neveztetett ki. Ha ezen vázlatosan előadott életrajzot végig olvassuk, csodálkoznunk kell, hogy Müller Kálmán már 44 éves korában ilyen tevékeny és országszerte elismert sikerekben gazdag életre tekinthet vissza. Szívós erély, fáradhatlan kitartás és szigorú következetesség jellemzi minden dolgában. Amihez ő nyúl, annak sikerülni kell. Nagy szervező képességének egyik kiváló bizonyítéka a Rókus-kórház, melyben a rend, tisztaság és tudományos színvonal soha sem volt oly magas fokú, mint mióta ő áll annak igazgatása élén. Mint orvos, mint tanár, mint író és mint ember is egyike a tiszteletre és szeretetre legméltóbbaknak. A kongresszus előmunkálatait kezdettől fogva a legapróbb részletekre kiterjedő körültekintéssel ő tervezte, mely tervezetnek végrehajtásában is legnagyobb része volt. A kongresszus ezerféle tudományos és adminisztratív részleteinek minden fonala az ő kezében futott össze, és a kongresszusnak kitűnő szervezéséért a közvélemény teljes elismeréssel adózik neki. Steiger Gyula, fővárosi bizottsági tag, s mint ilyen minden fővárosi ügyben hasznos működést fejt ki évtizedek óta. A kongresszus pénzügyi bizottságának elnöke, és a költségek megállapítása tekintetében ezen bizottságot működésében kiválóan támogatta. Tormay Béla a kongresszus kiállítási bizottságának elnöke. 1838-ban Szegzárdon született. Eleinte gazdálkodással foglalkozott; állatorvosi oklevelet is nyert, majd külföldi gazdasági akadémiákon folytatta 1861-ben a budapesti állatorvosi tanulmányait. tanintézetben tanársegéd, 1865-ben a keszthelyi gazdasági intézetben tanár, 1873-ban a budapesti magyar kir. állatorvosi tanintézet tanára, utóbb igazgatója lett, s azt egészen újjá szervezte. 1881-ben a földmívelési minisztériumban szervezte az állattenyésztési ügy vezetését, 1884-ben végleg ezen minisztériumba helyeztetvén át, eleinte gazdasági főigazgató volt, ma miniszteri tanácsos és osztályfőnök. Az állattenyésztés és állatgyógyászat terén hazánkban nagy érdemeket szerzett irodalmilag is. Dr. Beke Gyula a kongresszus pénztárnoka. Született 1832-ben Tatán, Komárom megyében. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte. 1858-ban ugyanott tudori oklevelet nyert. Egy ideig a bécsi közkórházban működött, 1860-ban