Vasárnapi Ujság – 1897

1897-02-14 / 7. szám - Gróf Apponyi Albert jegyese (arczképekkel) Vayk 105. oldal / Élet- és jellemrajzok

7. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 105 GRÓF APPONYI ALBERT JEGYESE. A budapesti és bécsi szalonokban alig beszél­nek most egyébről, mint gróf Ap­ponyi Albert küszöbön álló házasságáról. De sokat beszélnek róla különösen nálunk, a­hol pártkülönbség nélkül, osztatlanul tiszteli a társadalom minden rétege a vőlegényt. Apponyi Albert, elérvén az agglegénység határmesgyéjét, vágyódott már a családi tűzhely szelíden lobogó lángjára s vágyott lelke nemes ábrándjait, élete nagy czélját egy őt megértő, hozzá hasonló nemes lénynyel megosztani. Igaz, hogy a szomszédba ment érte, a szom­széd kertjéből ülteti át a szép virágszálat a honi talajba. De ki tehetne ez ellen kifogást! Lám, II. Rákóczy Ferencz felesége, Hesseni Amália sem volt magyar születésű nő és mikor a ku­ruczok díszküldöttségét fogadta, néhai jó Szir­may Tamás uram súgta neki, hogy mondja a varkocsos, büszke kuruczoknak: köszönöm, na­gyon köszönöm. De azért igazi magyar hon­leán­nyá lett. — A szerelem a legjobb magyarosító, — mon­dotta gróf Sándor Móricz, a hires lovas, mikor barátai évődtek vele, hogy a herczeg Metternich leányát vette feleségül. A szerelem meg fogja magyarosítani Dietrich­­ stein-Mensdorff-l'ouilly Klotild grófnőt is, kiről már is hírlik hogy tanúi magyarul. Gróf Apponyi Albert jegyese ősrégi családból származik, s anyai ősei, a Dietrich­steinek, nagy szerepet vittek a történelemben. Régi iratok bizonyítják, hogy már 1003-ban a «Dietrichstein urai» czímet viselték. A család bárói, majd grófi, végre a XVII. században herczegi rangot nyert, de már előbb, még pedig a XV. század végén két ágra szakadt: a weichselstätt-rubinsteini és a hollmburg-finkensteini ágra. A családnak egyik kiváló férfia volt Ádám, a­ki 1527-ben, Gráczban született. Kora ifjúságá­ban I. Ferdinánd udvarához került, s nagy része volt az augsburgi és passaui béke létre­hozásában. Rendkívül szabadelvű gondolkozású férfi volt, és sokat fáradozott V. Pius pápánál, hogy az úrvacsorát mindkét szín alatt szolgál­tassa ki, szüntesse meg a papi nőtlenséget és a máltai lovagok fogadalmát. Ebbeli törekvései azonban kárba vesztek. Pozsonyban, mint királyi biztos, részt vett egy országgyűlésen, összeköt­tetésbe lépett a magyar urakkal, s ugyanez alkalommal Kerecsényi Lászlótól megvette a nikolsburgi uradalmat, melyet ennek a Lichten­stein herczegi család hat­vanezer cseh tallérért adott volt el. Szerepelt Magyaror­szág történetében Diet­­ richstein Pongrácz is, még pedig 1483-ban, mi­ dőn ősei várát hősiesen védte Mátyás király győ­zedelmes seregei ellen. De végre is kénytelen volt a várat a magyarok­nak átadni a kik azt lerombolták. Ugyancsak belejátszott a magyar történelembe Dietrichstein Ferencz, ol­ mützi bíboros érsek is. a A Dietrich­steinek mindig nagy szerepet vittek az udvarnál is. Egyik Dietrichstein grófné nagyon kedves udvarhölgye volt Mária Teréziának,ki soha sem szólította meg másként hozzá irt leveleiben, mint (Igen kedves barátném!) A legérdekesebb emberek egyike volt Diet­richstein Móricz gróf, annak idején a bécsi ud­vari színházak és a császári könyvtár igazga­tója. A húszas, h­arminczas években nem volt nála nagyobb pártfogója íróknak, zeneszerzők­nek, művészeknek. Schubert neki ajánlotta «Erlkönig» czímű gyönyörű dalát. A művészi hajlamokat valószínűleg ő tőle örökölte Klo­tild grófnő. Clo-Clo, — mert csak így nevezik bécsi szaloni szólásmóddal, — nemcsak szereti a művészetét, de maga is kiváló művésztehetség. A Metternich herczegné rendezte műkedvelői előadásokon és már előbb, a Schwarzenberg palota főúri színi-estélyein is, annyi valódi mű­vészettel adta szerepeit, hogy egy alkalommal egy nagyon magas állású úr így szólt hozzá: — «Kár, hogy a gothai almanach nem engedi, hogy művésznővé legyen. Ha igazi színpadra lépne a grófnő, leverné magát Odillont is.» Igazi művészi temperamentum van Clo-Clo grófnőben; ehhez járul még az is, hogy atyai ősei francziák voltak; ezektől örökölte pezsgő szellemét, mozdulatainak megnyerő kellemét. Az arisztokráczia dilletáns előadásain színre került ballettekben és némajátékokban a fősze­repet mindig ő játszotta. Kitűnő tánczosnő hírében is áll Mensdorff Klotild. Az udvari bálokat rendesen ő nyitotta meg egy-egy főherczeggel. Merészen lovagol és finom, ideges kezeivel megfékezi a legszilajabb paripát is. Jártas különben a sportnak majd minden ágában. Kitűnően úszik és oly remekül korcso­lyázik, hogy a bécsi jégpályán ő az elismert, első champion. Délutánonként, ha kint van a ki 1605-ben, midőn Bocskay előhada Mor­vaországba tört, lova­saival Szakolcza határ­széli várost hatalmába kerítette. Később részt­vett Nikolsburg várá­ban azon békealkudo­zásokon, a melyeket a császár és Bethlen Gá­bor folytattak. Trés éhére amin! jégpályán, mindig nagy társaság csoportosul köréje, a­mely csodálkozással nézi a grófnő bravúros korcsolyázását. Clam-Gallas Clemmi herczegnő volt legfárad­hatatlanabb társa, a­kivel mindig új meg új figura föltalálásán törték a fejüket. Midőn még Estei Ferencz Ferdinánd főherczeg is járt a jégre, ő fensége igen örömest korcsolyázott MENSDORFF KLOTILD GROFNO. Adélé fényképe után. OROF APPONYI ALBERT. Koller utódai fényképe után.

Next