Vasárnapi Ujság – 1898
1898-05-15 / 20. szám - Két tengernagy (arczképekkel) 335. oldal / Élet- és jellemrajzok - A kavitei tengeri ütközet (képpel) 335. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
hivatalnok 3—6 évet tölt a szigeteken, mely idő alatt azonban állását önhibája nélkül is könnyen elveszítheti, amennyiben az anyaországban történő gyakori kormányválságok után minden párt a maga embereit alkalmazva, a régi hivatalnokokat egyszerűen elcsapja. Most azonban a hivatalnokokra rosz idők járnak. A Kubában kiütött lázadás a vagyongyűjtést nagyon megnehezítette. Weyler tábornok, ki 40 ezer dollár évi fizetéssel három évig a Filippini-szigetek kormányzója volt, londoni és párisi bankokban 4 millió dollárt helyezett el, mely roppant összeget nem épen valami tisztességes módon szedte össze. A kormány gépezete nagyon bonyolult. A Manilában elhelyezett gyarmati kormány élén egy 40,000 dollár évi fizetéssel három esztendőre kinevezett főkormányzó áll. Maga gyarmat 54 tartományra van beosztva három a kormányzóság területén. Ezek részben katonai, részben polgári kormányzók alatt állnak, kik évenként 1500—4000 dollárig terjedő fizetést húzva, leginkább azon igyekeznek, hogy hivataloskodásuk alatt mennél több pénzt szerezzenek, melyet adó czímén a benszülöttektől zsarolnak ki. Minden 18 éven felüli lakosnak a gyarmatokban egy cédula personal-nak elnevezett személy-igazolványt kell szereznie, mely nélkül még a sziget határán belül sem utazhatik, üzletet nem folytathat, egy szóval kenyerét nem keresheti. Ezen különféle osztályokra beosztott igazolványok ára 25 és 1 dollár közt változik és minden évben megújítandó. Aki három dollárnál olcsóbb igazolványt vált, a kormánynak 15 napi közmunkát tartozik teljesíteni, vagy ezt hét dollárral megváltani. Az adó emeleme még nem lenne oly nyomasztó, de mivel még a nők is kötelesek ilyen czédulát váltani, a napszám pedig nagyon csekély, sőt gyakran munkát sem lehet kapni, egy nagy munkás család adója igen súlyos. Azonkívül a kormány még sok egyéb módot talál, hogy a szegény embereket megzsarolhassa, így például ha valamely szegény benszülött disznaját vagy bivalyát le akarja vágni, hogy húsát megegye, ehhez külön hatósági engedély szükséges, ami természetesen pénzbe kerül. Egy-egy lóért vagy néhány kókuszdiófáért ismét külön adó jár. Ha a dióból olajat akar sajtolni, ahoz is engedély kell. Ezen zsaroló rendszer végrehajtására minden városban vagy faluban egy-egy «kormányzócská»-nak (Gobernadorcillo) elnevezett, többnyire benszülött vagy mestir nyújt segédkezet, ki ismét «pálczavivőiti), vagyis alantas ügynökeit arra használja, hogy az adót 40—00 családtól beszedjék. Ha a pálcavivő az adót be nem tudja hajtani, a hiányt saját erszényéből kell pótolnia, míg a «gobernadorcillo» csak a tartomány kormányzójának számol be. Az adó behajtása körül a kormány emberei kíméletlenül járnak el, a szegény emberek hajlékát, marháját és egyéb ingóságait irgalmatlanul elárvereztetik. Ha pedig a hátralék még ily módon sem lenne behajtható, az illető adós családostól a börtönbe kerül. Egyenes adók czimén évenkét 9 millió dollár jut a kormány kincstárába, ami magában véve nem lenne sok, ha belőle a kormány az ipar, kereskedelem és mezei gazdaság előmozdítására is tenne valamit. A közigazgatás, valamint az igazságszolgáltatás egyaránt rosz ; a közoktatásról, közlekedésről senki sem gondoskodik; néhány nagyobb város kivételével mindenütt majdnem középkori állapotok tapasztalhatók. Hidak, utak csak ott vannak, ahol maguk az érdekelt városok vagy faluk lakosai építettek, s így télen, vagyis az esős időszak alatt legfeljebb lóháton lehet utazni. A közbiztonságot illetőleg mindenki lehetőség szerint maga gondoskodik önvédelméről, s minthogy régebben az útonállók, rablók és betörők még a kormány hivatalnokait és pénztárait is meg-megtámadták, a gonosztevők ellen , különösen Arolas tábornok kormányzó idejében valóságos irtó háborút kellett viselni, mire aztán tűrhetőbb állapotok állottak be. Arolast azonban, ki más tekintetben is sokat tett a közügyért és az egyes tartományi kormányzók önkényes garázdálkodását nem tűrte, sokféle ármánykodással annyira elkeserítették, hogy a derék férfiú maga kérte Spanyolországba való visszahívását. Távozása után a régi rendszer minden hibáival együtt ismét megújult. Nem csoda tehát, hogy az Amerika által izgatott és támogatott lakosság fellázadt elnyomói ellen. Mr. Boutelle, a hadügyi költségvetés előadója. A képviselőház a megnyitás előtt. EGYESÜLT ÁLLAMOK KONGRESSZUSÁBÓL. 335 A CAYSTEI TENGERI ÜTKÖZET. A spanyol-amerikai háború első nagyobb csatájáról, mely a Filippini-szigetek mellett folyt le, május 2-án adott hírt a táviró. Azóta megérkezett Washingtonba a győztes Dewey amerikai tengernagy jelentése is. Az ütközet lefolyása a következőkép történt: Dewey tengernagy, az amerikaiak ázsiai hajóhadának parancsnoka, április 26-ikán kapta a parancsot, hogy hajóhadával a spanyolok ázsiai gyarmata, az épen lázongó Filippini-szigetek ellen induljon és azt foglalja el. A khinai partok mellékén állomásozott hajóhad április 27-én délután indult el a Mirs öbölből, a 980 tengeri mérföldre * eső Manila felé. Az amerikai hajók május elsején reggeli öt órakor elértek a Filippini-szigetekhez és a Luzon szigeten fekvő cavitei erősség bejáratától 30 kilométerre levő Subig öbölben megalakították a csatavonalat. Elül az Olympia (5870 tonnás) 28 ágyúval felszerelt pánczélos, Dewey tengernagy zászlóshajója ment; utána első csatasorban a Baltimore (4413 tonnás) hajó 16 ágyúval, a Raleigh pánczélos czirkáló (3213 tonnás) 19 ágyúval, a Petrel ágyúnaszád (892 tonnás) 6 ágyúval, a Concord pánczélos (1710 tonnás) 8 ágyúval és a Boston pánczélos czirkáló (3000 tonnás) 12 ágyúval következtek, a második, vagyis tartalék csatavonalban pedig a MacCulloch jelző gőzös (860 tonnás) 6 ágyúval, a Nanshan és Zaphiro * 1 tengeri mérföld ( 1854 méter. ágyúnaszádok (1100 tonnával) 6—6 ágyúval haladtak. Amint a hajók a cavitei öböl bejáratánál lévő Corregidor szigethez érkeztek, az ottani spanyol erődök megkezdték a tüzelést, melyet azonban az amerikai ágyúk hamar elhallgattattak, mire az amerikai hajóhad a szabaddá tett bejáráson behatolt az öbölbe és hosszas keresés után reáakadt a spanyol flottára, amely a cavitei erődök fedezete alá egy kisebb öbölbe húzódott be. Amint a két fél hajói megpillantották egymást, megkezdődött a tüzelés, melyben az Olympia járt elől húsz centiméteres romboló ágyúival. Alig egy félórai ágyúzás után az amerikai lövegek felgyújtották a spanyolok Castilla nevű (3260 tonnás) pánczélosát, mely 12 ágyúval védte magát. A spanyolok legnagyobb pánczélosa a Beina Christina (3500 tonna) 11 ágyúval támadást is próbált az Olympia ellen, de a nagy golyózáporban súlyosan megsérülve kénytelen volt visszafordulni. Alig 10 percz múlva ez a hajó is kigyuladt, úgy, hogy a rajta levő Montojo spanyol tengernagy is kénytelen volt csónakon a Don Juan d' Austria (1800 tonnás) pánczélosra menekülni. A Beina Christina a kigyuladás után rövid idő múlva elsülyedt; ezt követték az Isla de Luzon (1045 tonnás, 6 ágyúval), a Mindanao (1080 tonnás, 6 ágyúval) és Castilla pánczélosok. A sűrű füstben alig látták egymást az ellenséges felek. Az ötödszörre elvonuló amerikai hajóhad két órai ágyúzás után abbahagyta a tüzelést és pihenésre félrevonult. A spanyol erődök e teljes pusztulás láttára délután egy órakor kitűzték a fehér zászlót. Montojo spanyol tengernagy megsebesülve, hadsegédeivel Manilába menekült. Az amerikaiaknak három halottjuk s 18 sebesültjük, a spanyoloknak ellenben 618 halottjuk és 410 sebesültjük van és az elsülyedt hajójukba került a szomorú május elsei csata. KÉT TENGERNAGY: Az amerikai-spanyol háború mindeddig tengeren folyik. Sem Kuba szigetén, sem a Filippini-szigeteken nem tudtak még az ostromlók a szárazföldre hatolni, bár mindkét helyen segítségük lenne az ott lakó elégületlenek részéről. A hajóhadak parancsnokai tehát jelenleg a leginkább emlegetett nevek. Az amerikai altengernagy, ki a Filippiniszigeteknél Manilla mellett a cavitei öbölben a spanyol hajóhadat megsemmisítette s ezzel egyúttal a hadjáratnak eddig egyetlen nagy ütközetét megnyerte. Dewey George, 61 éves ember s egyike az amerikai tengerészet legtapasztaltabb tisztjeinek. Vermont államban született és az minneapoliszi tengerészeti akadémiában nyerte kiképzését. 1854-ben a haditengerészet szolgálatába állott s ott csakhamar feltűnt Farragut tengernagynak, aki hét évvel később az amerikai polgárháborúban maga mellé vette. Dewey akkor részt vett Farragutnak abban a híres haditényében, amikor az a