Vasárnapi Ujság – 1899
1899-01-29 / 5. szám - Groisz Gusztáv (arczképpel) 78. oldal / Élet- és jellemrajzok - Quesnay de Beaurepaire (arczképpel) 78. oldal / Élet- és jellemrajzok - Herczeg János: Dalaim 78. oldal / Költemények - Lampérth Géza: Az ország háza előtt 78. oldal / Költemények
vallásos érzületű. Ő volt az 1896-iki fölkelés lelke, mely fölkelést Spanyolországnak nem sikerült fegyverrel legyőznie, hanem a Biancnabato-ban kötött szerződéssel végződött, melynek értelmében Aguinaldo és párthívei beleegyeznek a fegyverletételbe, ha Spanyolország három millió piasztert fizet és szabadelvű reformokat ad a szigetcsoportnak. A békekötés után száműzve magát Hong-Kongba, ott maradt a háború kitöréséig. Akkor Bewey tengernagy hajójára szállt és visszatért a Filippini-szigetekre s ott ismét kezében egyesítette a felkelés szálait, így lehetetlenné tette a spanyolok további uralmát, most pedig hasonló sorssal fenyegeti hazája új felszabadított. Aguinaldo ideiglenes kormányt szervezett, melynek összes tagjai fő támogatói és védelmezői neki; mind a jobb társadalmi osztályhoz tartoznak és Európában nevelkedtek; kettő közülök nagybirtokos, három mérnök, a többiek ügyvédek. Mind óhajtják az Egyesült Államokkal való megegyezést, de el vannak határozva, hogy a bekebelezés minden formája ellen a végsőig küzdenek. Aguinaldo arczképén kívül bemutatjuk Manila városának a székesegyházát is, mely egészen spanyol modorú épület. A Filippini-szigetek benszülött lakosai, a tagálok, a japánok közeli rokonainak tartják magukat s arra törekszenek, hogy ők is független országgá alakítsák át nagy szigetcsoportjukat. VASÁRNAPI ÚJSÁG: GROISZ GUSZTÁV, 1840—1890. Groisz Gusztáv dr. országgyűlési képviselő, a kolozsvári egyetem nyugalmazott tanára, e hó 21-ikén meghalt 59 éves korában budapesti lakásán. Elhunytát hosszú betegeskedés előzte meg. A szabadelvű párthoz tartozott, s a parlamentben leginkább a közoktatás ügyében szokott felszólalni. Holttestét Kolozsvárra szállították, s ott e hó 24-ikén, délután felesége hamvai mellé helyezték. Groisz Gusztáv, Kolozsvár II-ik kerületének képviselője, Kolozsvárit 1840. július 16-ikán született, fia a hasonló nevű kolozsvári egykori polgármesternek s későbbi belügyminiszteri helyettes államtitkárnak. Középiskolai és jogi tanulmányait Nagy - Szebenben elvégezvén, 1861-ben az akkor helyreállított erdélyi kir. főkormányszékhez tiszteletbeli fogalmazó-gyakornokká neveztetett ki. Midőn 1863-ban Kolozsvárit a kir. jogakadémia életbe lépett, a büntető jog és a polgári törvénykezés helyettes és a tudori fokozat elnyerése után rendes tanárává lett. Kolozsvártt 1872-ben felállíttatván az egyetem, ugyanakkor ennek jog- és államtudományi karához a büntető jog tanárává nevezték ki s ezen minőségében működött 1894-ig, a mikor saját kérelmére nyugalmazták. A kolozsvári egyetem megnyitása alkalmával a jog- és államtudományi kar első dékánjává választották, mely tisztet az 1883/84-iki tanévben ismét viselte; 1876/77-iki tanévre pedig az egyetem rektora lett. Irodalmilag is működött. Nagyobb munkája: «A magyar polgári törvénykezés», ezenkívül számos értekezést irt. Az 1890-ik évben Szent-Pétervárott tartott nemzetközi börtönügyi kongresszus alkalmával a közoktatásügyi miniszter megbízásából mint a kolozsvári egyetem képviselője vett részt. A közügyekben is tevékeny részt vett. 24 éves korában a város képviselő-testületének tagjává választották; a kolozsvári kath. egyházközség is megválasztotta az egyházközségi képviselet tagjává. 1866-ban az erdélyi kath. státusgyülésbe küldte képviselőjének. A kolozsvári kath. egyházközségnek évek óta főgondnoka ; főgondnoka volt továbbá a kolozsvári Erzsébet - aggháznak, főszindikátusa Berencz-rendiek Szent Istvánról nevezett erdélyrészi provincziájának, az erdélyi kath. státus igazgató-tanácsának tagja s számos kulturális és emberbaráti intézmény vezetésének részese. Ő Felsége 1874-ben a magyar nemességet a «vargyasi» előnévvel, az 1896-ik évben pedig a közügyek és tudomány terén szerzett érdemei elismeréseül a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget adományozta neki. Eredetileg a Deák-párt híve volt; a fúzió alkalmával határozottan a fúzió ellen nyilatkozott és huzamos időn át egyetlen párthoz sem csatlakozott. Később a nemzeti párt programmját támogatta. A nemzeti pártnak az utóbbi idejében tanúsított magatartásával nem értett egyet, s a szabadelvű pártba lépett át és 1896-ban szabadelvűpárti programmal Kolozsvár második kerületének országgyűlési képviselőjéül választatott. A képviselőház igazságügyi bizottságának tagja volt. Holttestét január 23-án szentelték be Budapesten. .Jelen volt Perczel Dezső belügyminiszter is, valamint Hegedűs Sándor Kolozsvár első kerületének képviselője, és számos képviselő. A kolozsvári választókat küldöttség képviselte. Kolozsvárról január 2^-ikén a pályaudvarról nagy részvét közt vitték a koporsót a temetőbe. A gyászszertartáson megjelent a városi tanács Béldy Ákos főispánnal, az egyetem tanári kara és ifjúsága és sok testület. A beszentelést Biró Béla apátkanonok végezte, tana, regény- és színműíró, sőt történész is; bár 1879 óta már állandóan az igazságszolgáltatás ügyeit szolgálja. A nagy franczia-német háború alkalmával Páris védelmében vett részt s azután egy darabig hírlapíró is volt. Híres emberré 12 évvel ezelőtt lett, midőn a főügyész, Bouchez Kamil vonakodása után vádlóként lépett fel Boulanger ellen és pedig nagy sikerrel. Később is több híres perben szerepelt, így ő volt az ismert anarkhista Ravachol vádlója. Semmítőszéki elnökké 1892-ben nevezték ki. Regényeit Grovet Gyula név alatt adta ki s e név alatt szerepelt «Pere» czimű darabja, mely elég sikert aratott. ) Dunky fivérek fényképe után. GEOISZ GUSZTÁV. QUESNAY DE BEAUREPAIRE. A Francziaországot már évek óta foglalkoztató Dreyfus-pör új stádiumba jutott, mivel a büntető semmitőszék elnöke, Quesnay de Beaurepaire, aki jelenleg a revízió munkálatait vezeti, nyilvánosan bevádolta tiszttársait, hogy a per megítélésében nem járnak el részrehajlás nélkül s ennek következtében ő felelőssége tudatában lemondott állásáról. A váratlan s kétségkívül nagyon szokatlan nyilatkozat Párisban nagy zavarokat idézett elő s Quesnay de Beaurepaire neve a napilapok hasábjain állandóvá lett. Beaurepaire 1834 július 2-án született Saumurban. Életpályája nagyon változatos, mivel nemcsak jogászként szerepelt, hanem mint ka QUESNAY DE HEAUREPAIRE, a franczia semmitőszék volt elnöke, AZ ORSZÁG HÁZA ELŐTT. Van-e még hivő, a ki ihletetten keresi föl az Úr szent hajlokát ? Az ő érzése fakadoz szivemben, Ha nézem ezt a zászlós palotát. Templomnak látom, igen, melynek tornyán Honfi-erények csillaga ragyog 1 . . . Igaz, hogy én csak álmok álmodója, Rajongó lelkű poéta vagyok. Szentélynek látom, melynek pitvarából — Ha ki belép — önhasznot künn feled. S tiszta kézzel és tiszta szívvel járul Oltárod elé — hazaszeretet. S úgy érez, itt ha nyílik ajka szóra: Mint a pap, mikor imájába fog. . . . Igaz, hogy én csak álmok álmodója, Rajongó lelkű poéta vagyok. S azt gondolom: alacsony szenvedéllyel Ha kufár nép tolakodik ide, Eljő az Úr haragos fenségével, Lángostort tartva egyik kezibe', A másikkal a magasba mutatva, Hol az a tiszta szent csillag ragyog 1 . . . Igaz, hogy én csak álmok álmodója, Rajongó lelkű poéta vagyok. Lampérth Géza: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magda. Versek. Irta Herczeg János. Budapest 18>8. Egy fiatal szív regénye van megírva e többnyire csinosan csengő dalokban. Az ifjú szereti a lányt , de az tele, osztálygőggel és nagyralátással, elutasítja a rajongó költő szerelmét. Az ifjú, beteg lélekkel és beteg testtel a kék Adria szigetére vonul gyógyulást keresni. Föl-fölkeresi itt gyötrő szerelme, de a természet szépsége is ellenállhatatlanul vonja magához. Egy új szerelem is fakad szivében, de csak félénken, bátortalanul, mint a hó alul kibúvó virág; sorsa is úgy látszik ugyanaz, megfagy, mielőtt kinyílnék. Herczeg János még kezdő, s más mértéket alkalmazva rá, nem igen állná ki a kritikát; de nem lehet tőle megtagadni, hogy érzékeny költői lélek s képzelete is elég élénken működik. Dalai sokszor hangulatosak, színesek, (pl. a «Tengeren», «Csillagos éj», «Dalaim», «Őszi ködök» czímüek); de viszont gyakran erőltetettek, affektáltak (pl. «Oh látnál», «Olyan vagy», «Hogyha lelkem», stb.) Verselése többnyire ügyes, a dalformákat nagy könnyűséggel és változatossággal kezeli. Nyelve is általában lendületes , néha azonban roszul bánik a nyelvvel pl. : «Találkoztunk csak volna régen, régen» vagy: «Áradt csak volna el a szerelem.» A kis kötet ára 2 korona. Mutatványul álljon itt belőle a következő csinos költemény : Dalaim. Képmutató sohse voltam, Ami igaz, azt daloltam. Tetszelegve súlyos gyászban Hangulatra nem vadásztam. Hűs magányba menekülve, Piaczi zajt elkerülve, Rút önérdek hitvány harczát, Magas eszmék nagy kudarczát Igaz szívvel énekeltem : Az én dalom az én lelkem, Földi pompát megvetettem, Eszmény ragyogott felettem,