Vasárnapi Ujság – 1899
1899-05-21 / 21. szám - Gúta pusztulása (képpel) 352. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
Két szép erdő van Hága közelében : a scheveningeni és az úgynevezett «Bosch»; az előbbi éjszakról, az utóbbi pedig keletről övezi a várost. A scheveningeni erdőt nagy gonddal, park-szerűen ápolják, ellenben a «Bosch»-t meghagyták regényes, vadon állapotában. I. Napóleon annak idején utat csináltatott rajta keresztül Leyden felé, s újabban több más sétautat is készítettek, melyeken szoktak sétálni pihenő óráikban a özönével hágaiak. Van az erdőben egy szép nagy vadaskert, közben-közben pedig tisztások, zöldülő rétek váltják föl az árnyas fákat. A királyi palota, amelyet nyári tartózkodásra szoktak használni, két, egymással híd által összekötött tó közelében áll, — mint valami pompás tündérkastély. Gyönyörű, nagy park közepén van a kastély; a virágágyak közül, bokrok mögül művészi szobrok csillognak ki. Háta mögött a gazdasági épületek s a hivatalnokok helyiségei vannak, melyek össze vannak kötve a kastéllyal magával. A vörös téglából épült, egy emeletes, kupolás épületbe, mely az igazi hollandi stílusnak szép példánya, kanyargós csigalépcső vezet föl. A környezet zöld színéből kedvesen emelkednek ki a kastély vörös falai, fehér díszítményeikkel. A vakolatlan, nyers tégla bámulatos sokáig maradt meg eredeti állapotában. Senki se hinné, aki látja, hogy egyes apró javításokon kívül ma is ugyanabban az állapotában van meg, ahogy 1647-ben fölépítették a vitéz Frigyes Henrik berczeg számára, a spanyol hajóhadon nyert győzelme jutalmául. A béke-konferenczia az u. n. orániai teremben fog ülésezni, a mely oly nagy, hogy 200 ember fér el benne. Ez alkalomra zöld posztóval bevont padokat és pulpitusokat állítottak föl a teremben, külön asztalt a jegyzők, tolmácsok, stb. használatára és díszes emelvényt az elnökség részére. A terem falait híres hollandi festők művei díszítik, melyek között Rubensnek és tanítványainak művei a legnevezetesebbek. Külön termek vannak berendezve a bizottságok részére. A bizottsági termek mindegyikében 26 ülés van, mivel a konferencziában részt vevő 26 állam mindegyike egy-egy képviselőt küld minden bizottságba. E bizottságokban fogják a legfontosabb kérdéseket megvitatni. Babok a szibériai bányában. (II. felvonás.) A «KURTJ8KA» CZIMŰ ÚJ OPERÁBÓL. — Paor Géza raj»». Nikolajev és Anuska. (III. felvonás.) GÚTA PUSZTULÁSA. A hazánk területén — sajnos, — oly gyakran pusztító tűzvészek közt is a legmegrendítőbbek közé tartozik az, melynek Gúta komárommegyei nagyközség a mult hó 25-ikén áldozatul esett. A mintegy S000 lakosságú község, a szó teljes értelmében tönkrement s most már csak a félig összeomlott falak, itt-ott még felmeredező kémények mutatják, hogy hol állott a virágzó község, melynek a szivet megrázó mostani állapotáról némi képet nyújthat közlött rajzunk is, mely fényképfelvétel után készült. A veszedelem részleteiről a következőket mondjuk el: Április hó 25-én kedden délben a legdühöngőbb szélvihar közepette gyuladt ki özv. Tóth Jánosné csonka-utczai háza. A tűz oka ma sincs kiderítve, némelyek szerint az udvarra öntött hamuban levő parázstól gyuladt volna meg a felhalmozott száraz rőzse, mások pedig kéménytűzről beszélnek. Bár a helyszínen gyorsan megjelentek a gútai, kamocsai, szimői, keszegfalusi, bálványszakállasi és megyeresi, s később a komáromi tűzoltók is s a legnagyobb erőfeszítéssel és önfeláldozással működtek közre a veszély tovaterjedésének megakadályozásán: a dühöngő szélvihar miatt minden igyekezetük hiábavaló volt. A tűz roppant gyorsasággal harapózott tovább s délután három órára a község házainak felerésze porrá égett. Elpusztult 448 lakóház s mintegy 500 melléképület. A sertés- és baromfi-állomány túlnyomó része megsemmisült s ezenfelül több tehén, tinó, borjú, a tűz áldozatául esett. Mintegy 500 család (2500 lélek) maradt hajlék és minden élelmiszer nélkül. A 2500 lélek között körülbelől 1000 gyermek van, kik közül nagyon sokan betegek. Az épületek nagy része a szó teljes értelmében földig égett. A legtöbb embernek nem maradt egyebe a rajta levő ruhánál. Bútorok, gazdasági eszközök, ágyneműek, élelmiszerek mind elpusztultak. A hajléktalanok részben a rokonoknál, részben a jóbarátoknál, részben az épen maradt leányiskola épületében helyeztettek el. Sajnos, emberélet is esett áldozatul : két felnőtt és hét gyermek lelte halálát e szomorú napon. Legmegrendítőbb a hét gyermek esete, kiket szüleik egy tűzmentesnek vélt cserépfedelű házban helyeztek el. A ház meggyuladt, leégett s a hét ártatlan gyermek a füstben megfulladt. A megye alispánja még a vész napján gondoskodott az inség enyhítéséről s 1000 kenyeret és két métermázsa szalonnát szállíttatott ki Gútára. Másnap ismét 600 kenyér és 4 métermázsa szalonna érkezett a megyétől. Ezenkívül a «Jószív egyesület »-hez, valamint a helybeli jótékony nőegyesületekhez is megkeresést intézett s elrendelte a gyűjtést a megye egész területén, felkérte továbbá a magyar korona országai vöröskereszt-egyletének elnökségét, hogy a tűzkárosult lakosság ideiglenes elhelyezése czéljából tábori sátrakat bocsásson a megye rendelkezésére. A szomszédos községek lakossága is szép példáját adta az emberbaráti könyörületességnek. Negyed község mindjárt másnap két élelmiszerrel megterhelt dereglyét küldött Gútára s ezenkívül pénzsegélyt is adott. Kamocsa, Szimő és Keszegfalva községek is nagymennyiségű élelmiszerrel segítették kárvallott szomszédaikat s pénzzel is járultak a nyomor enyhítéséhez. A kár több százezer forintra rúg, ami annál súlyosabban érinti a szegény lakosságot, mert igen sok épület nem volt biztosítva. «KUKUSKA.» Lehár Ferenc! új operája. Ismét új művet mutatott be a magyar kir. operaház, az utolsót ebben a színházi évben: május 2-ikán két új tehetség munkája került színre, az orosz életből vett «Kukuska» : egy igazi költőnek, Falzari Félixnek háromfelvonásos szövege (Várady Sándor operaénekesünk sikerült fordításában), Lehár Ferencznek hozzá méltó zenei feldolgozásában. A közös hadsereg kötelékében barátkoztak össze a szerzők: a sorhajóhadnagy, aki feleségének családi nevével, Brenta Emil néven, sok kedves elbeszélő művet adott ki és kalandos tengeri utazások után most nyugodtabb életnek örül Pólában; s a minap elhúnyt, híres katonai karnagynak fia, aki ma még a bosnyák ezred zenekarának karnagya, de remélhetőleg megválik a közmondásos «Kapellmeistermusik» ihletrontó, nyomasztó légkörétől. Csakhogy, sajnos, a komáromi születésű zeneszerző aligha marad meg nálunk, ahol igazi, gazdag művészi élet még mindig nincs ß művészlélek, kivált zeneköltő, sokkal kevesebb táplálékot, ingert, ihletet és tapasztalatot szerezhet itthon, még a fővárosban is, mint például a német birodalomnak számos kisebb városában. Ezt bizonyítja magának Lehárnak is az a szomorú tapasztalata, hogy az operánk-