Vasárnapi Ujság – 1901
1901-07-14 / 28. szám - Szabolcska Mihály: Az aninai akáczfa 446. oldal / Költemények
446 VASÁRNAPI UJSÁGr. 28. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. az öreg, merengő, önmagába mélyedt honvéd: már szinte egészen arczkép. Íme, László Fülöp tehetsége az egyéniségek titkainak tanulmányozására jókor feltámad, erősödik és már a müncheni akadémiai kiállításon arczképtanulmányával az ezüst érmet nyerte meg, az 1891-iki téli kiállításon pedig arczképpel is szerepelt. Mi volt az ő felfogása ezidétt az arczképről ? Az, ami annak idején mindenkié a fiatalok körében: az őszinte színmegfigyelés, a részletekbe való gondos elmerülés, az erőteljes mintázás, hogy a kép hatása «beszédes», színezése «ékesen szóló» legyen, az volt akkor a siker mértéke. Tanárának, Lietzen-Mayer Sándornak arczképével (1896) a művészi tudásnak arra a fokára jutott, melyet addigi tanulmányaival elérhetett. Ennek hatása alatt kapta az újabb érdekes megrendeléseket, szerencsés véletlenből a bolgár és a szász udvar, az osztrák és a porosz arisztokráczia köréből. Ebben az időben ismerkedett meg Münchenben Guinness Lucyvel, kit 1900-ban nőül is vett és szerelme erős hatással volt művészi haladására. Komoly elhatározással mélyedt bele a legnehezebb művészi feladatok tanulmányozásába, hogy az arczképfestészet legfőbb feladatait is megoldhassa. A berlini Schulte-szalonban bemutatott első gyűjteményes kiállítása szerezte meg neki a komoly kritika figyelmét, melyet azóta állandóan megőrzött és az 1899-iki párisi kiállításon, a napokban meghalt Hohenlohe herczeg, német birodalmi kanczellár arczképével már a legbecsültebb arczképfestők sorába emelkedett. E művének a német császár volt legelső kritikusa. Mikor a kép elkészült, a herczeg születésnapját ünnepelte, melyen megjelent II. Vilmos német császár is. A császárt annyira meglepte a herczegnek László által festett új arczképe, hogy így szólott:» A művészt, ki ezt festette, még ma akarom látni, küldjenek el érte.» Erre az óhajra azonnal felkutatták Lászlót, s meg is találták az Uránia-színházban, ahol Batibor herczeg családjával volt. Rögtön kocsiba kellett ülnie úgy, ahogy volt; egyszerű fekete kabátban vitték be a császárhoz. Alig nyitottak be a terembe, a császár kezet nyújtott neki: «Látni akartam, hogy mielőtt a világ ezt a jeles művét megbámulja, én lehessek az első, a ki önnek gratulál.» Az európai kritika csak megerősítette a császár nézetét. A «Gazette des Beaux-Arts (1899. évi folyam II. 154. lap) kritikusa is felkiált: «Ékesebben szóló tekintetet nem ismerek ennél.» Ebben a művében László Fülöp fölemelkedett a lélekbúvár magaslatára; a gondolkozó elme eleven működésben áll előttünk és él, elmélkedik, érez az alakja szemünk előtt. Látszik a nagy mesterek mély megfigyelése. Micsoda szorgalom, a rajztanulmányoknak ezre kellett ahhoz, hogy egy pár év alatt idáig jusson: minden önvonása biztos, semmi sem kicsinyes, minden ecsethúzása a lényeges és jellemző visszaadása; most egy arczélt holbeini igazsággal, egyetlen vonással szegez a lapra ; itt egy kezet velasquezi biztonsággal két ecsethúzással örökít meg; a szemöldök színét biztos érzékkel teszi a helyére, ismeri az emberi arcz formáinak minden titkát, egyéni valójában és eltorzulásaiban egyaránt. Kutató szemmel fordult a legnagyobb mesterekhez, mit csinál Velasquez, hogy olyan egyszerűek, mit Van Dyck, hogy olyan kifejezők, mit Gainsborough, hogy olyan kecsesek alkotásaik? Megnézte, hogy mi az a rembrandti mélység, melynek koloraturájában oly sok az érzés, Whistler színszimfóniáit, Makart ragyogó foltjait, s főkép Sargent tonusegységeit leste rendkívüli figyelemmel Ezek a tanulmányai mind meglátszanak művein. Ha végignézzük azokat a képeit, melyeket most bemutatunk, mindegyiknél ráismerünk a legelső mesterek tanulmányozására. Castellane János grófnak, a franczia royalistapárt egyik vezérférfiának arczképén Rembrandt művei mély megfigyelését ismerjük föl. A nagy spanyol Velasquezt juttatja emlékezetbe Fürstenberg herczeg arczképe, egyszerű megjelenést keresvén, nagy egységes hatásra törekedvén. Legújabban a magyar történelem egyik érdekes alakjának, Görbei Arthur tábornoknak arczképét festette meg. Közöljük róla készített egyik tanulmányát, melyen a tábornok hatalmas koponyaalkatának erejét kutatta. A műtermet bemutató felvételünkön pedig látható a tábornokot ábrázoló másik nagy képe, amely kétségkívül egyik legérdekesebb darabja lesz a képzőművészeti társulat legközelebbi kiállításának. Női arczképeinél, az angol mesterek hatása alatt, lelki életüket genre-szerű elemekkel fokozza, Mária Terézia hohenzollerni herczegnő, Fürstenberg herczegnő, Achley asszony képeiben a nőiesség egy-egy sajátos formáját fejezi ki; itt a mosoly báját, amott a mozdulat finomságát, amint magába mélyedve ül a széken vagy jön vissza kényelmes otthonába. De hogy a hatásokat kifejezhesse, a legaprólékosabb részletrajzok révén jutott el. Nézzük vázlatait: a Meiningeni herczeg képét, ahol az arczcsont alakulatát figyeli meg ; Trauttmansdorff herczegnő vázlatán a jóságos matróna mosolyát a fehér fények játékával teremti meg; a Meiningeni herzegnő (a német császár húga) vázlatán az arczélt ritka biztos vonásokkal tünteti föl. S minő egyszerű a gyermeki báj kifejezésében: a kis Fürstenberg herczeg vagy a német császár leánykája, Viktória Lujza herczegnő. Egy pár ecsetvonással fejez ki egy egész gyermekjellemet. Ezek a részletrajzok juttatták őt Rampolla bíbornok arczképén a finom részletek szerencsés kiemeléséhez. Figyeljük csak meg a híres pápai diplomata kettős arczát, két különböző szemével. Az egyiken nagy nyílt szempillát látunk, parancsoló pillantással, a másikon félig lehányt, kétkedő tekintetet. Az egyik mintha önmagát bírálná, a másik mintha a világot. Az ily részletek gondos kiemelésével, bár soha sem az egész rovására, igyekszik László Fülöp az egyéniség titkához hozzáférkőzni. Ezt látjuk azon művén is, amely ifjonti szerelmének, immáron szeretett feleségének, Guinness Lucynek arczképét ábrázolja, egy pár vonással kifejezve a női léleknek nem közönséges szépségét. Dr. Lázár Béla: Weinwurm fényképe. LÁSZLÓ FÜLÖP VILLÁJA BUDAPESTEN A PÁLMA-UTCZÁBAN. AZ ANINAI AKÁCZFA. Mit keresel te itt akáczfa ? Ebbe az idegen határba ... Micsoda szél hozott idáig ? Büszke fenyő erdők aljáig. Tavasz volna, — s mi van teveled? Sáppadozik minden leveled. Én előttem nincs mit titkolnod, Rosszút folyik itt a te dolgod !... — Nem üzensz-e tőlem, akáczfa, Valamit a régi hazádba? Oh, dehogy nem üzensz, ugyebár, A széltül is, a ki erre jár ! Azt üzened ugye : «hejh, ti fák, Szeressétek híven a hazát! Az is boldog, a ki rajta jár, Ott a tél is szebb, mint itt a nyár!!» Szabolcska Mihály.