Vasárnapi Ujság – 1901
1901-05-05 / 18. szám - Laufenauer Károly (arczképpel) 293. oldal / Élet- és jellemrajzok
18. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. Lukács Györgyné, szül. Serényi bárónő, fehér mollé ciselé ruha aranyhímzéssel és csipkedísszel. Perényi Edith báróné, fehér duchesse ruha, fehér moussoline de sóléval bevonva. Szalagdísz és gyöngyvirág-csokor a derékon. Teleki Edina grófné, fehér taffetas souple ruha festett rózsaszínű virágokkal. A derék mező csipkebehuzat és mousseline de eoie fodrok. Wasp Elza és Emma grófnék, kék duchesse-ruhák á la Wattean rózsaszínű selyemmousselinnel bevonva Csipkedísz: Karátsonyi Margit és Irma grófnék ruhája fehér ducheí geből volt, fehér mousseline behuzattal. Waldbolt Ilona és Irma bárónék tengerzöld duchesse-ruhában jelentek meg, melyeket fehér kristálycseppes tüll borított. Tüll Csokrok és széles duchesse öv adták a díszt. De ki győzné szerét-számát az elbájoló toiletteknek ! Szép volt mind, s a legtöbbje méltó arra, hogy főrangú hölgyeink viseljék őket. E díszes öltözetek Monaszteriy és Kuzmik utódainak műterméből kerültek ki; kettőt bemutatunk közülük. Br. B. VASÁRNAPI ÚJSÁG. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A királytigris, Bársony István regénye. E legújabb, a társadalmi életből vett regényében az író egy férfit nevez királytigrisnek, aki ravasz, hajlékony, de erőteljes és mégis nőies lényével rendkívüli hatást tesz a női szívekre. Egyszerre két nő szívét hódítja meg: egy szenvedélyes, forró vérű asszonyét és egy eszményi ártatlanságú leányét. A regény bonyodalmát részint az asszonynak szerelmese megtartásáért vívott harcra, részint pedig féltékeny férjének a csábító elleni küzdelme teszi, amelynek tragikus vége az, hogy a «királytigris»-t a féltékeny férj, szövetkezve egy szerelmében megsértett erdésszel, megöli, az asszony pedig öngyilkossá lesz. Bársony a regényben erős szenvedélyeket, lázas indulatokat fest s bár a főszereplő jellemét nem teszi sem elég világossá, sem elég rokonszenvessé, előadásával, az érzelmek, szenvedélyek erőteljes leírásával fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Legszebbek az egész könyvben a Hidegvölgy természeti szépségét, tavaszi pompáját leíró részek. Nem kevésbbé szép a hidegvölgyi leány ártatlan szerelmi ábrándozásának költői rajza is, melyet még élvezetesebbé tesz az író, kifejező, magyaros stílje. A regény a «Magyar Hírlap» kiadásában jelent meg , ára nincs feltüntetve. «A kardpárbaj veszélytelen kimenetele és annak eshetőségei» czímmel egy 112 lapra terjedő kis könyvet adott ki Cseresnyés Zoltán honvédhuszár-főhadnagy. Munkájában nem párbaj-kódexet akar adni, hanem fejtegetéseket közöl azokról az eshetőségekről, melyeknek a párbajban a felek ki vannak téve s azokról a lelki és erkölcsi tulajdonságokról, melyekre szükség van, hogy a párbaj az emberre nézve veszélytelenül folyjon le. A könyv czéljáról a szerző maga mondja bevezetésében, hogy az a normális erők teljes fölhasználására akar útmutatást adni, arra nézve, hogy a párbaj, a küzdelem pillanatában a lelki erők öntudatos, erélyes megfeszítésével miként érvényesüljön a testi, fizikai képesség oly irányban, hogy a veszély lehetőleg elkerültessék.» Lovagias szellem lengi át a kis kötet fejtegetéseit, melyeket még a párbaj ellenzői is érdeklődéssel olvashatnak. A könyvhöz báró Bothmer Jenő honvédhuszár-százados írt rövid, lelkes hangú előszót. Nemzeti Színház. Április 29-ikén került színre : «Farsang utolja», dráma öt felvonásban, írta Hartleben Ottó, németből fordította Beöthy László. Elég szokatlan világot mutat meg nekünk a német katonai életből, de nem valami kifogástalan erkölcsben, és nagyon merev embereket az egyenruhában. A szerző ügyessége a kaszárnya-élet festésében mutatkozik. A drámája már nem a javabeli poétát mutatja. Különben oly különös morálon épült az egész történet, melynek valószínűségét azzal a fentartással hihetni el, hogy talán csakugyan így lehet a porosz kaszárnyában. Eudorff Hans hadnagy feleségül akar venni egy tisztességes polgárlányt, Getrudot. De Hans két rokona, mind a kettő tiszt, a lánnyal galád játékot követnek el. A kaszárnyába csalják s a látszat az, hogy Grobitsch kapitányt kereste föl a lány. Rudolf Hans hadnagy ekkor becsületszavát adja ezredesének, hogy a lánnyal most már szakít örökre, feleségül nem veszi. Aztán mikor megtudja, hogy Getrud ártatlan, ezt a szavát már vissza nem veheti, egyenruha nélkül élni nem bírna, farsang utolsó napján tehát még utoljára tánczol a menyasszonyával, aztán megöli azt is, magát is. A leánynak is lekötötte becsületszavát. Elsőbb azonban az ezred, melynek egy pár tisztje oly különös erkölcsi felfogást tanúsít. A kardcsörtető világ e szomorú drámájába a szerző nem kis erőt vitt, de a közönség elég megütközni valót talált benne. A szerencsétlen hadnagy szerepében Beregi Oszkár sok hatással játszott. Aztán Török Irma, Császár és Rózsahegyi egy öreg tisztiszolga szerepében tetszettek legjobban. Blaha Lujza a Nemzeti Szinházban. A kitűnő művésznőt, Blaha Lujza asszonyt a Nemzeti Szinház örökös tagji szerződtette, meghagyván azt a szabadságát, hogy a Népszínházban tovább is szerepelhessen. Május 7-ikén harmincz éve lesz, hogy a művésznő először lépett föl mint szerződött tag a Nemzeti Színházban, a «Tündérlak Magyarországon» czímű népszínműben. A harminczas évfordulón ezt a darabot ismét előadják, a művésznő közreműködésével. A németből átdolgozott ósdi darabból április 30-ikán tartották az első próbát. A művésznőt, ki hosszú idők után először jelent meg a Nemzeti Színház udvarán, az egész személyzet ott várta és meleg szeretettel üdvözölte. Uránia-színház. Pekár Gyulának «A táncz» czímű művét az Uránia-szinház április 30-ikán mutatta be és nagyon érdekes szemléltető képekkel kisérte a szöveget. A legrégibb kortól napjainkig láthatni a különböző képeken a táncz fejlődését. Kezdődik a görögök tánczával, melyekhez Rubens és Böcklin képei szolgáltak illusztráczióul, valamint az operaszínház egyik tánczművésznőjének mozgó fényképben visszaadott táncza. A különböző idők tánczát is a legjelesebb mesterek képei mellett mozgó fényképek tüntetik föl. Ezekhez Márkus Emília, Hegyi Aranka, és még több művésznő is szolgáltak tánczokkal. A magyar tánczok bemutatása is jól sikerült, részben az Operaház tánczkara után fölvett képek után. A japáni, jávai, néger és egyéb messzevilági tánczok is tetszettek. Pekár Gyula maga olvasta föl a magyarázó szövegét. Rern Aurél állította össze a régi és új tánczokat kisérő zenét. A közönség sokat tapsolt. Művészettörténeti előadások az Országos Képtárban. Berzeviczy Albert az országos képtárban április 26-ikán felolvasást tartott az olasz művészet XV-ik századi egyik részéről, a lombardiai művészi iskoláról. Lionardo da Vinci hatása alatt fejlődött a lombardiai, vagyis milanói iskola. Követői közt jeles Bernardino Luini, akitől az Országos Képtár is két elsőrendű festményt bír. Luini a lombardiai népéletből és természetből merítette benyomásait s képein ezeket festette. Lelkesedéssel dolgozó művész volt. A Vigyázó-díj. A Petőfi-társaság április 27-ikén tartott ülésén határozott a 300 koronás Vigyázódíjra érkezett 196 lírai költemény fölött. Egyet sem talált jutalomra méltónak, tizenkét költeményt azonban egy és más tekintetből kiemelt. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia április 29-iki ülése ünnepélyességgel nyílt meg. A népiskolák igazgatóinak megjutalmazására rendelt Wodianer-féle alap díját adták ki. Göbel János székesfejérvári és Vass Mátyás szegedi népiskolai igazgató-tanítók ezer koronás jutalmat kaptak buzgó fáradozásaikért. De csak Göbel jelent meg, Vass betegsége miatt nem jöhetett. Báró Eötvös Loránd szép beszéddel adta át Göbelnek a jutalmat, ki megindultan válaszolt. Ezután báró Radvánszky Béla koronaőr mondott emlékbeszédet gróf Andrássy Manóról, ki a magyar közéletnek oly érdekes férfia volt s a gyakorlati életben is követni való. A tíz év előtt elhunyt gróf Andrássy Manó gróf Széchenyi István elveinek tiszteletében nőtt fel, s az országos mozgalmakban is ott volt, a szabadságharczban több testvérével harczolt. A szabadságharcz után külföldre ment, ahol a gazdasági élet ragadta meg figyelmét, s hazatérve a felsővidéki vasipar emelését hathatósan elősegítette. E mellett szerette és becsülte a tudományt, az irodalmat és a művészetet. Maga is szenvedélyes gyűjtő volt s kivált a magyar régiségeket gyűjtötte. Hogy magyar régiség ne jusson a külföldre, ne kerüljön idegen kezekbe, még közmondásos takarékosságát is megtagadta. Külföldi útjairól pár könyvet írt. Volt képviselő is ; a politikával nem sokat törődött, de gazdasági kérdésekben szavának döntő súlya volt. Személyiségének legkiválóbb tulajdonságát, forró fajszeretetét mintának állíthatjuk. Olyan saját imádó magyar volt, mint ideálja : Széchenyi István. Halála előtt pár héttel a képviselőházban azt sürgette, hogy a kinevezés alatt álló esztergomi érsek költözzék Budára. «Az esztergomi érsek és herczeg 295 prímás, a helyett, hogy az esztergomi bazilikára nézzen, a mely Rómára emlékezteti, tekintsen a Mátyás király templomára s az alatta fekvő parlamenti épületre, a mely Magyarország alkotmányosságára fogja emlékeztetni. Ez volt utolsó szava a nyilvánosság előtt. A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete április 28-án tartotta évi közgyűlését Falk Miksa elnöklésével. Az intézet, mely húsz évvel ezelőtt alakult, nagyon rendezett anyagi körülmények közt van. Erre való tekintetből Fenyő Sándor ismét hangoztatta többször felújított indítványát, hogy az intézet azon tagjainak, kik az alapszabályok szerint már az idén nyugdíjhoz jutnak, a 600 forintban megalapított nyugdíjat emeljék. Az indítvány tárgyalását elhalasztották. Az intézet vagyona most több mint másfél millió korona. Adományokból, tagdíjakból, kamatokból évről-évre A gyűlés elhatározta, hogy lefesteti gyarapodik. Csernátony Lajos arczképét, aki a hírlapírók veteránja volt s 10,000 koronát hagyott az intézetnek. A közgyűlés végül elismerést nyilvánított Falk Miksa elnöknek, ki a megalakulás óta vezeti az intézet ügyeit. A közgyűlést lakoma követte az «István főherczeg» fogadóban. Megjelent Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter is, mint régi hírlapíró. * A Kárpát-egyesület feloszlása czím alatt lapunk múlt heti számában foglalt hírre vonatkozólag, melyet pár nappal azelőtt napilapjaink nagy része is közölt, a Magyarországi Kárpát-egyesület titkári hivatala részéről a következő helyreigazító sorokat vesszük : A m. kir. belügyminiszter által feloszlatott Kárpátegyesület hivatalos czíme — elég baj, hogy ennek felvétele annak idejében megengedtetett •— «Országos Iárpát-egyesület» volt, néhány évvel ezelőtt keletkezett és a Tátra érdekében semmi néven nevezendő működést nem fejtett ki. Az az egyesület, mely nemcsak a Magas-Tátrában, hanem hazánk más hegyvidékein is 1873 óta a turisztika terén úttörő munkát végzett és hazánk idegenforgalmának emelése körül sem csekély érdemeket szerzett, a melynek méhéből fogantatott a «Magyar Turista-egyesület» is, fennáll ma is. Hivatalos czíme : «Magyarországi Kárpát-egyesület, védnöke : Frigyes főherczeg ő cs. és kir. fensége, örökös tiszteletbeli elnöke Csáky Albin gróf főrendiházi elnök, elnöke: dr. Münnich Aurél országgyűlési képviselő és tisztviselői tíz év óta az iglói ág. ev. főgimnázium tanári karának négy tagja. Székhelye : Igló. Az egyesület áll középpontból és nyolcz osztályból: a Keleti Kárpátok-, az iglói, a lőcsei, a gölniczvölgyi, a liptói, az Egri Bükk-, a zólyommegyei és a sziléziai osztályból, mely utóbbi csupa külföldiekből áll és 800 tagot számlál. Működését, mely az idegenforgalom emelésére és a turisztika fejlesztésére irányul, ma is lankadatlanul folytatja nemcsak a Magas-Tátrában, hanem hazánk más hegyvidékein is, így az aggteleki barlang körül, a mármarosi hegyekben stb. Néhány évvel ezelőtt építette a Felkai-tó és a Zöld-tó mellett álló nagyobb menedékházakat. Amint megkapja a Szepes vármegye által megszavazott 40,000 korona segélyt, ismét nagyobb alkotásokhoz fog. Működéséről tanúskodni fog a nem sokára megjelenendő «Évkönyve». Idei közgyűlését augusztus első vasárnapján Tátrafüreden fogja tartani. MI ÚJSÁG? Az udvar Budapesten. A király, a királyi család több tagjának Budapesten tartózkodása, az udvari ünnepélyek nagy elevenséggel töltötték el a fővárost, s ez meglátszik nemcsak a társadalomban, hanem a kereskedelemben és iparban is. Az udvari ünnepélyek, a két osztrák új bíbornok szertartásos fogadása és legfelsőbb elismerése, az április 30-iki bál, Ausztria állami méltóságait is Budapestre gyűjtötte, valamint a Bécsben székelő követségeket. Mária Valéria főherczegasszony április 27-ikén utazott el Budapestről. Előtte való nap meglátogatta a gyermek-menhely-egyesület központi intézetét, melynek védőasszonya. A jótékony egyesület az elhagyott gyermekek istápolója és főleg hölgyek buzgólkodnak, hogy feladatának minél jobban megfelelhessen. A főherczegasszony az egyesület új helyiségeit szemlélte meg a Vendel-utczában, a hol a bizottság tagjai s az intézet gyermekei fogadták. Délután a főherczegasszony az Erzsébet-városi új templomba ment, hol a Mária-kongregáczió zászlaját szentelték föl. A király április 27-én reggel a Vérmezőn csapatszemlét tartott a budapesti helyőrség fölött. ő Felsége teljes megelégedését fejezte ki herczeg Lobkovitz hadtestparancsnoknak a csapatok kiképzéséről. Az április 28-iki átalános kihallgatásra Jenő főherczeg is megjelent, hogy megköszönje lovas tábornokká, történt kinevezését, aztán azonnal elutazott. Április 29-én érkeztek meg a másnapi bál alkalmából Klotild és Mária Jozefa főherczegasszonyok, Frigyes főherczeg nejével Izabella főher-