Vasárnapi Ujság – 1902

1902-03-30 / 13. szám - Tisza Kálmán temetése (képekkel) 201. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

11. SZÁM. 1902. 49. F­VFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 201 TISZA KÁLMÁN TEMETÉSE. Tisza Kálmán tetemeit márczius 24-ikén délelőtt terítették ki ravatalra a Sándor-utczai gróf Degen­feld-palotának második emeletén, Tiszáék lakásának ebédlőjében. A család nem óhajtotta, hogy a halot­tat elvigyék a házból s akár a Múzeum, akár az Akadémia csarnokában állítsák föl a ravatalt. A lép­csőzetes ravatalt a teremnek közepén állították föl. Három sor égő gyertya és délszaki növények övez­ték, a feketével bevont alkotmányt, a melyen görög stilii szarkofágban, üvegfödél alatt fekete dísz­magyarban pihent Tisza Kálmán. A ravatal előtt kis párnás asztalkán az elhunytnak rendjelei feküd­tek. Délszaki növények övezték a koporsót és lobogó gyertyák. A koszorúk özönét alig bírták elhelyezni. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki Tisza haláláról: Borosjenői Tisza Kálmánná a maga és gyermekei: István, ennek neje, Tisza Ilona és fiuk István ; Paulina, ennek férje, Radvánszky Béla báró és gyerme­keik : Kálmán, Béla és Dóra; Kálmán, ennek neje, gróf Keglevich Erzsébet és gyermekei : György és Imre; Lajos, és az egész rokonság nevében fájdalom­tól megtört szívvel jelenti, hogy a legjobb férj, apa, nagyapa, após és rokon, barosjenői Tisza Kálmán, 1902. márczius 23 án, életének 72. és boldog házas­ságának 42. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült tetemei kedden, márczius 25 én délután 3 órakor a megboldogult budapesti lakásán (VIII., Főherczeg Sándor­ utcza 14. szám) tartandó gyászistentisztelet után márczius 26-án fognak a geszti családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Buda­pest, 1902. évi márczius hó 23. Áldás emlékére ! A részvétnyilatkozatok táviratok és levelek alak­jában mindenhonnan érkeztek, s a kitett ívre szá­zan és százan jegyezték alá nevöket. A király, ki csak márczius 21-ikén utazott el Budapestről, a következő táviratot intézte az elhunyt fiához, gróf Tisza Istvánhoz : «Mély meghatottsággal vettem édesatyja elhuny­tának hirét és teljes szívből osztom a család és az ország gyászát. A boldogult állam­fér­fiúban ked­velt hívemet veszném el, a kinek emlékét a siron túl is mindenkor hálás kegyelettel fogom megőrizni. Ferencz József:» A német császár Berlinben személyesen is kife­jezte részvétét Szögyény-Marich László nagykövet előtt, s fölkérte a nagykövetet, hogy részvétét tu­dassa Széll Kálmán miniszterelnökkel. Eidenburg herczeg bécsi német nagykövet császárja megbízá­sából gróf Tisza Istvánhoz intézett résztvevő távi­ratot. Gróf Bülow német kanczellár, Prinetti olasz külügyminiszter, Ferdinánd bolgár fejedelem, a bécsi bajor követ szintén táviratot küldtek, vala­mint a bécsi közös és osztrák miniszterek. Széll Kálmán miniszterelnök márczius 23-ikán kora délelőtt fölkereste a gyászoló családot, a­mely­nek mind a saját, mint a kormány őszinte és mély részvétét tolmácsolta. A képviselőház márczius 24-iki ülésében gróf Apponyi Albert elnök és Széll miniszterelnök emlé­keztek meg az elhunyt államférfiú érdemeiről. A Ház intézkedett, hogy mind a budapesti, mind a geszti temetésen küldöttség képviselje. A ravatalt márczius 21-ikén és 25-ikén délelőtt folyton nagy tömegekben látogatta a közönség. A református egyházkerületek azonnal intézkedtek, hogy a gyásznak kifejezést adhassanak és a teme­tésen képviseltessenek. A budapesti temetési szertartás márczius 25-ikén délután három órakor nagyon egyszerű volt. A Sán­dor­ utczán és környékén nagy tömeg gyűlt össze. A gyászszertartás azonban semmi látni­valót nem nyújtott, mert a halottas teremben ment végbe, és gyászmenet sem volt. Bent a halottas szobában is puritán egyszerűség közt ment végbe a gyászszertar­tás. Bárha a közéletnek minden testülete, melyben Tisza szerepet vitt, megjelent a koporsó körül, beszédek nem hangzottak. A család kívánsága volt az is, hogy se itt, se a geszti kriptánál emlékbeszé­deket ne tartsanak, mert a megtört özvegyre fáj­dalmasan hatna a hosszú szertartás. A király képviseletében gróf Apponyi Lajos udvarnagy jelent meg. Ott voltak a kormány tagjai, az országgyűlés, a Tud. Akadémia, a hadsereg, a reformált egyházak képviselői, számos­ vidéki küldöttség. Antal Gábor, a dunántúli ev. ref. egyházkerület püspöke végezte az egyházi szertartást s búcsúz­tatta a halottat. Keresetlen szavakkal tolmácsolta azt a nagy veszteséget, mely az országot, a refor­mátus egyházat és a gyászoló családot érte Tisza Kálmán elhunytában. A kesergő próféta szavait A KÜLDÖTTSÉGEK MEGÉRKEZÉSE A SZALONTAI ÁLLOMÁSRA. SZÉL KÁLMÁN ESPERES BÚCSÚZTATÓ BESZÉDET MOND A SÍRBOLT ELŐTT. Jelly Gyula fényképei, TISZA KÁLMÁN TEMETÉSE A KOPORSÓ BEVITELE A SÍRBOLTBA.

Next