Vasárnapi Ujság – 1903
1903-02-22 / 8. szám - Iszmid (Nikomédia) (képpel). Jantyik Mátyás 122. oldal / Általános nép- és országisme - Jókai ünneplése 122. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
122 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 91. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. vártól szenvedett sérelmek hangjait s a kuruczérzésűek javát is belevitték a másfélszázados török iga ellen küzdők táborába. Thököly hívei mindinkább fogytak. Zrínyi Ilona hős lélekkel viselt minden bajt, aggodalmat, végrehajtotta távollevő férje rendelkezéseit, gondoskodott a felvidéken szükséges minden intézkedésről s még vigasztaló szavakat is tudott találni olykor csüggedező férje biztatására. A sok bajhoz, aggodalomhoz új, még nagyobb is járult: a török bizalmatlankodni kezdett Thökölyben. Zrínyi Ilonát ez események súlyos lelki válság elé állították : összeütközésbe hozták hitvesi érzését anyai szeretetével. Férje azt kívánta, hogy fiát, a kis Rákóczy Ferenczet kezesül küldje a szultán udvarába. Az anya nem akart semmi áron megválni fiától. Thököly maga ment Nagyváradra, ahol fogságra vetették s a házaspár ezután hét évig nem látta egymást. Míg Thököly az országból kiszorulva, az Al-Dunánál, szerb földön tartózkodott, feleségét az erős munkácsi várban, amely még egyedül nem hódolt meg a császári hadak előtt, ostrom alá fogta Caprara tábornok. Zrínyi Ilona nem rettent meg ettől a veszedelemtől sem. Egymaga állott csekély őrségével az egész hatalmas császári sereggel szemben s mégis három évig állotta vitézül az ostromot. Ekkor irta urának : «Senki sem engemet, sem gyermekeimet megijedt állapotban bizony nem láta, és lássa meg az ellenség, kikkel tett fel: ha asszonyember vagyok is, meg mertem várni őket, vigyék hírét máshová is.» Gyermekei neveléséről e szorongattatások közt sem feledkezett meg; megható emléke maradt fenn ennek abban a két köszöntő versben, melyet fia és leánya mondtak neki születése napjára. Végre is nem az erő, hanem az árulás juttatta császári kézre Munkács várát. Zrínyi Ilona élete ettől fogva a folytonos szenvedések hosszú lánczolata. Férje s az ő vagyonát, lefoglalták, gyermekeit elszakították t tőle, fiát a jezsuita nevelőintézetbe, leányát apáczazárdába adták Solonics bíbornok gyámsága alatt. Őt magát is foglyul tartották s csak nagy nehezen engedték meg, hogy leányával egy fedél alatt, az Orsolya-szüzek bécsi zárdájában tölthesse napjait. Szabadságát férje szerezte vissza : kicserélte a zernyesti szerencsés ütközetben elfogott Heissler osztrák tábornokkal. A sokat szenvedett asszony egyesülhetett férjével, de örökre elszakíttatott gyermekeitől, akiket nem vihetett magával. Hazáját is el kellett hagynia, hogy soha többé viszont ne lássa. Férjét, kivel török földön, Újpalánkán találkozott, a balszerencse súlyától megtörten, elbetegesedve, harminczöt éves korában megöregedve Előbb Passzarováczban találta, telepedtek meg, majd a zentai csata hatása alatt kötött béke után még messzebb kerültek a hazától. Konstantinápolyon keresztül a Márvány-tenger partjára, a kisázsiai Nikomédiába (mai török nevén Iszmid) kellett vonulniok s itt töltötték, a bizánczi császárok egykori kedves nyaralóhelyén, életük hátralevő részét. A természet szépségei nem bírták enyhíteni az annyi súlyos csapástól sújtott asszonynak sem megtört lelkét, sem testét. Betegen jött ide s egy év alatt, 1703 február 18-ikán áldozata lett a sorvadásnak. Holttestét Konstantinápoly Galata nevű külvárosában fekvő lazaristatemplomban helyezték nyugalomra. Férje is két év múlva követte a sírba. Halála idején fia, II. Rákóczi Ferencz már bontogatta a magyar szabadságnak Thököly kezéből kihullott zászlaját, hogy aztán rövid ideig tartó, de a nemzet emlékezetében örök fénnyel ragyogó küzdelem után ő is oda kerüljön, ahova anyja : a száműzetésbe, majd a galatai sírba. A GALATAI ST.-BENOIT EGYHÁZ OLTÁRA, MELY ELŐTT II. FERENCZ ÉS ZRINYI ILONA NYUGSZIK. Fénykép után: RÁKÓCZI ISZMID NIKOMEDIAl Nagy emberek, történelmi alakok sírjait kegyeletes érdeklődéssel látogatja meg az utókor embere, s ez az érdeklődés még fokozódik, ha hazánk történelmének messze idegenben porladozó nagy szereplőinek nyugvóhelyéhez vezet bennünket vándorútunk. A Konstantinápolyban járó magyar nem mulasztja el, hogy áhitattal telten föl ne keresse a Galata városrészben fekvő kis lazarista kápolnát, hol II. Rákóczi Ferencz és anyja, Zrínyi Ilona nyugosszák örök álmaikat. Sem II. Rákóczi Ferencz, sem Zrínyi Bona nem itt haltak meg. Az előbbi Rodostóban, a Márvány a tenger partján levő kis török városban, hű emberei között, anyja, Zrínyi Ilona a kis-ázsiai Iszmidben (Nikomódia), második férje Thököly Imre oldalán töltötte élete végső napjait s ott is halt meg. 1897 nyarán tett konstantinápolyi utam alkalmával valami különös vágy fogott el hogy azt a helyet lássam, a hol Thököly Imre sírja még ma is megvan. Ebből a czélból tettem meg azt a néhány órai utat, mely a Bosporus kis-ázsiai oldalán az anatóliai vasutak Hajdár-Pasa nevű állomásától Iszmidig visz. Iszmid igen termékeny vidéken fekvő kisebb város; egy része, a régibb, hegyen fekszik, míg az újabb lenn, a tengerparthoz közel terül el. Azt mondják, a fekvése nagyon hasonlít Bethlehemhez. A lakosság között igen sok az örmény. Thököly sírja is egy elhagyott örmény temetőben ma már úgyszólván magában van. Az örmény katholikus plébános vezetett oda. A nagyon egyszerű, közönséges újabbkori öntöttvaskerítéssel körülvett sírhelyre Thököly czímerével ellátott fehér márványlap van fektetve, melynek latin felirata még eléggé olvasható. Közvetlen mellette akkor kukoriczaföld volt, távolabb 30—40 lépésnyire két-három platánfacsoport és a mint a pap beszédéből értettem, a sír is eredetileg ott lehetett a platánok alatt. Egyéb felvilágosítást, bár két napot töltöttem ott, magáról Thökölyről s valamely róla szóló hagyományról, semmit sem tudhattam meg. A város kétségkívül nagyon kellemes tartózkodási hely lehetett már akkor is, mutatják régibb épületei s a természet által nyújtott előnyök. Óriás cziprusok és platánok sötétzöld dús lombjaik árnyékával a legmelegebb nyárban is olyan üdévé teszik a levegőt, hogy a meleg tikkasztó hatását alig érezni. Az itt közölt kép Iszmid egyik főútjának részletét mutatja, jellegzetes török házaival. A háttérben levő emeletes épület mohamedán népiskola. Iszmidben látogatást tettem a vilajet főnökénél (mutaszerif), egy hatalmas termetű vén török pasánál, akivel tolmács útján beszélgetve, felemlítette, hogy egy másik magyar kormányzó is volt Kis-Ázsiában száműzetésben és ő látta is Kiutahiában: Kossuth Lajost. Jantyik Mátyás: A MACZEDONIAI ZAVAROK. Maczedoniából, a Balkán eme folytonosan békétlenkedő tartományából újabban ismét nyugtalanító hírek érkeznek a tavaszra kitörendő lázadásról, Bulgáriának Törökország elleni hadi készülődéseiről s a szultánnak intézkedéseiről, a ki elrendelte a drinápolyi és monastiri második és harmadik hadtest mozgósítását Bulgária felé. Ferdinánd bolgár fejedelem fogadott egy maczedoniai küldöttséget, melyhez intézett beszédében jövendő nagy eseményekről s a bolgár hazafiságba fektetett bizalmáról szólt. A szultán reformterveit Maczedoniában bizalmatlanul nézik, mint amelyek nem elegendők a forrongás elcsendesítésére. Mindez események bennünket is közelről érdekelnek, a Balkánra vonatkozó sokféle érdekeink révén. Maczedoniából folyton menekülnek az emberek Bulgáriába s ezeket az orosz vöröskereszt-egyesület gondozza s a betegeket közülük ápolja. A határállomásokon barakkokat rendeztek be számukra s ott látják el őket mindennel, amire szükségük van. JÓKAI ÜNNEPLÉSE: Koszorús költőnk Jókai Mór február 19-ikén érte el 78-ik évét s ugyanezen nap estéjén a Nemzeti Színházban századszor került előadásra nagy népszerűségű regényes drámája, az «Arany ember«, melyet 1884 deczember 3-ikán adtak először. Az üdvözlések egy részét a költő lakásán fogadta. Tömérdek levelet, táviratot kapott. Az igazi ünnepély színhelye azonban a Nemzeti Színház volt, melynek nézőterét ünneplő közönség foglalta el. A színpadon is az előadás kezdetét a Nemzeti Színház és a tisztelők seregének hódolata előzte meg, míg a nézőtéren a közönség várta az alkalmat a lelkes üdvözlésre. Délelőtt sokan fölkeresték a költőt lakásán. A Kisfaludy-Társaság születésnapi üdvözletének átadására Beöthy Zsolt elnök, Berzeviczy Albert alelnök, Vargha Gyula főtitkár és Kozma Andor másodtitkár jelentek meg. A jókívánságokat Beöthy Zsolt tolmácsolta szép beszédben, mire Jókai Mór szeretettel és hálával felelt, köszönetet mondván a megemlékezésért. Az országos Nemzeti szövetség is küldöttséggel köszöntötte a költőt. Balás Árpád és Zseni József voltak a szószólók. Az üdvözlő küldöttségek legtöbbje esti hat óra után a Nemzeti Színházban gyülekezett s oda vitték a koszorúkat is. A színpad virágos kertté változott. Itt várták a költő megérkezését a Petőfi-Társaság az újságírók egyesülete, a tisztviselők országos egyesülete, a lipótvárosi kaszinó, az egyetemi ifjúság, a kereskedelmi tanintézetek, a középiskolai ifjúság küldöttségei, stb. A Nemzeti Színház tagjai — részint az előadandó darabhoz öltözve, részint : fekete ruhában — ott állottak félkörben, hetedfél