Vasárnapi Ujság – 1903
1903-04-05 / 14. szám - A «Turul» léghajó szerencsétlensége (képekkel) 223. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
12. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 223 kis akart lenni. A Molnár György által alapított budai népszínháznál próbált szerencsét 1862-ben. Molnár megörült a csinos külsejű, értelmes fiatal embernek és szerződtette az operettekhez. Csak rövid ideig játszott e színházban. A Nemzeti Színház akkori intendánsa, Radnótfáy Sámuel szerződtette szerény kis szerepekre 1863 április elsejétől, de nem operára. Az éneklésnek most márvége lett, hanem azért az operához is szép emlékek fűzik a Náday nevet. Neje, született Vidmár Katalin, a Nemzeti Színház víg operájának egyik legkedveltebb művésznője volt 1872-től, majd később a bécsi udvari operaszínházban gyarapította művészi sikereit. Náday fia, Béla a Nemzeti Színház egyik reményteljes tagja; leánya is mint énekesnő többször föllépett a Népszínházban és Bécsben, mígnem a színpadot a családi élettel cserélte föl. A budapesti színházba járó nagyközönség előtt népszerű Náday már régen és jubileumán ez szépen nyilvánult. A «Nők barátja» előadására máskor sem igen lehet helyet kapni, április elsején pedig még a szokottnál is jobban kapkodták a jegyeket. A színpadon az előadás előtt lefolyt ünnepélyen megjelent Bezerédj Viktor belügyminiszteri tanácsos s a művésszel a belügyminiszter nevében tudatta kinevezését a Nemzeti Szinház öröks tagjává. művészt Ez a legnagyobb kitüntetés, mely színezhet s a midőn megszűnik az intézet működő tagja lenni, 8000 korona tiszteletdíjban részesül. Somló Sándor, a szinház igazgatója üdvözlő beszédében az intézetnek azt a negyven évét is rajzolta, melyből Náday kiemelkedik. «A szerencse gyermeké »-ben léptél először — így szólt — a színpadra s a Nemzeti Színház sikereinek igazi szerencsegyermeke lettél.» Jelen voltak az összes fővárosi színházak képviselői s minden oldalról felhangzott az üdvözlet. Máder Raoul, az Operaszínház igazgatója egy művészi állványra illesztett szép órát adott át az Operaszínház nevében. Náday meghatottan mondott köszönetet először a miniszterelnöknek, azután egyenkint és összesen mindazoknak, akik a mai napot reá nézve felejthetetlenné tették. Rögtön ezek után kezdődött a «Nők barátja» előadása. A szinház szorongásig tele volt. Amikor Leverdennének az inasa jelenti: «De Byons úr!» «Lehetetlen!» mondja Leverdetné. «De biz ő az!» szól a belépő De Byons. S erre a «végszóra» kitört a taps, az éljenzés és vagy öt perczig állott Náday abban a tapsviharban, mellyel a közönség fogadta és ünnepelte. Ünnepi hangulatban, folyton megújuló tapsok közt folyt tovább az előadás. Náday sokat magasztalt szerepe mellett Márkus Emília, Szacsvayné, Gál, Császár, Dezső, Delli Emma tartották előkelő színvonalon a művészi estét. Előadás után a művész tisztelői és barátai a Royal szállodában gyűltek össze lakomára. A lakomán Gulner Gyula belügyi államtitkár tudatta, hogy a király Nádayt a Ferencz József-renddel tüntette ki. [IODALOM ÉS MŰVÉSZET. A «Budapesti Szemle» áprilisi füzetének nagyobb része irodalmi tárgyú közleményekből áll. Első helyen Alexander Bernátnak Taine-re, nagy franczia eszthétikusról és történetíróról írt akaadémiai emlékbeszédét találjuk, amely mélyrehatóan, nagy tárgyismerettel rajzol képet Taine fejlődéséről, főbb műveiről, szelleme irányáról és bölcsészeti felfogásáról. A második közleményben Németh József folytatja «A helyi igazgatás Angliában» czímű nagyobb közigazgatási tanulmányát. Kiválóan érdekes a következő czikk, melyben Riedl Frigyes «A XIX. század jelentősége Magyarországra nézve» czímen adja egy az angol közönségnek szánt irodalomtörténeti mű egyik részletét. Könnyed előadásban, élvezetesen fejtegeti a magyar nemzet szellemi és politikai ébredését a XIX. század elején, a hazafiságnak, a faj szeretetnek uralkodó szerepét irodalmunkban s költészetünk fénykorának támadását. A fejtegetés oly közönség számára készült, amely előtt irodalmunk s történetünk ismeretlen, de érdekes szempontjainál s vonzó előadásánál fogva a magyar olvasó is tanulsággal olvashatja. A szépirodalmi közlemények sorában Gorkij Maxim «Konovalov» czímű erőteljes elbeszélése, melyet Ambrozovics Dezső fordított, befejezést nyer; Hatvany Lajosnak a «Bűnbánó könnye» czímű hosszabb eredeti költeménye s Heredia híres franczia költő két szép szonettje Vargha Gyula kitűnő fordításában költői olvasmányul szolgálnak. «Kartelkérdés» czímen Heller Farkas ismertet egy e tárgyról megjelent német munkát. Az «Értesítő» rovatban több tüzetes könyvismertetés és bírálat van. A «Budapesti Szemle» Gyulai Pál szerkesztésével s a Franklin-Társulat kiadásában jelen meg minden hó elsején, előfizetési ára egy évre 24 korona, egyes szám ára két korona. A füzetből mutatványul közöljük Vargha Gyula egyik szép fordítását, Heredia szonettjeiből: Kék havasok, pala-, gránit- s márványhegyek, S bérczomlások, honnan a szél a völgyön át kitép vagy megkuszál vetést és gabonát, Szűk szorosok, tavak, árnyas rengetegek ! Mély völgyek, bérczodák, a hol a száműzött, Inkább, mint szolgaként viselne rabigát, Medvével, farkassal ütött közös tanyát, Szirtek, zuhatagok, legyetek üdvözök! A börtönből szökött, s éltét csak úgy lopott Rabszolga, Geminus, tinéktek, szent hegyek, Szabadság őrei, emelt itt oszlopot; S a fényes bércztetőn, hol néma csönd remeg, Ügy tetszik, az a hang ma is mindent betölt, Mely a szabaddá lett emberből égre tört. Nagy Ignácznak, a mult század első felében (1810 1854) élt derék írónknak életrajzát megírta s öt íves füzetben kiadta Szinnyei Ferencz. Nagy Ignácz főleg mint humorista jutott annak idején irodalmunkban népszerűségre, életképei és színművei révén, mely utóbbiak közül a «Tisztújítás» czímű egyike e kor legsikerültebb és legnagyobb hatást ért vígjátékainak. A forradalom után «Hölgyfutár»-t, az ötvenes évek kedvelt szépirodalmi napilapját szerkesztette.Életrajzi adatait nagy gonddal gyűjtötte össze s irodalmi működését is kimerítően, helyes érzékkel méltatja az életrajz írója, aki a már-már feledésbe merült író emlékezetének felújításával az irodalomtörténetnek is jó szolgálatot tett. A füzetet az «Athenaeum» állította ki, mint különlenyomatot az «Irodalomtörténeti Közleményekből». «Akáczvirág», Kabos Ede újabb novelláinak gyűjteménye tizenhárom elbeszélést foglal magában. Valamennyiben a mai fejlődő, forrongó társadalmat rajzolja az író, az előadásban is jellegzetességre törekedve. A csinos kiállítású kötet az Athenaeum kiadásában jelent meg , ára két korona. «A nagy Pálhalmy fia», társadalmi regény, írta Prém József. A regény egy külföldről hazavonuló magyar főúr történetét mondja el, aki komoly munkával akarja anyagi helyzetét rendezni, de e törekvésében saját hibái miatt hajótörést szenved. A regényt az Athenaeum adta ki tetszetősen kiállítva ; ára két korona. «Havasi történet és egyéb elbeszélések» czím alatt kilencz elbeszélését adta ki Tomori Jenő. A másfél száz lapos könyv ára két korona. Médi szenvedései. Húsz rövid tárcza-elbeszélés, melyeknek egységet ad az alakok, a hang közössége. Valamennyi Médinek, az ártatlan, tisztalelkű, önérzetes kislánynak sorsával foglalkozik. Médi bele kerül a pesti jour-társaságba, látja az ott uralkodó léha modort, a leányok kihívó, feltűnő viselkedését, a férfiak önzését, de tiszta lelkén nem ejt foltot ez a környezet. Sokszor csalódik, sok illúzióját elveszti, sok titkos könyet sír, de a végén mégis ő nyeri el a többi lányok felett a pálmát, egy komoly férfi szerelmét. Vele szemben a divatos lányokat a szeczessziós ízlésű, üres szívű Tincsiben rajzolja a szerző, inkább torzképet mutatva be, mint típust. A szerző a czímlapon Ego álnév mögé rejtőzik, de a kötet elején látható arczkép és aláírása elárulja, hogy fiatal leány : Fried Margit. A csinos kiállítású kötet a Légrády testvérek czég kiadásában jelent meg, ára három korona. «A regényesek», Bostand Edmond három felvonásos vígjátéka, melyet április 3-ikára tűzött ki első előadásra a Nemzeti Színház, Telekes Béla szépen sikerült fordításában nyomtatásban is megjelent a Franklin-Társulat kiadásában. A darab olvasmánynak is érdekes, költői részletekben bővelkedik. Ára egy korona. A Műcsarnok nemzetközi kiállításának megnyitása. A képzőművészeti társulat tavaszi kiállítását nagy és fényes közönség jelenlétében márczius utolsó napjának délutánján nyitotta meg Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, kit a választmány élén gróf Andrássy Tivadar elnök fogadott. A miniszter pár szóval megnyitotta a kiállítást, és nyomban megkezdte szemléjét, mely két óra hosszat tartott, különösen a magyar művészek munkáit méltatta figyelmére, a jelen volt kiállító festők és szobrászok mindegyikéhez volt néhány elismerő szava. Nemzetközi fényképkiállítás. A «Foto-Club»nak, a budapesti műkedvelő fényképezők egyesületének nemzetközi kiállítását József Ágost főherczeg nyitja meg április 5-ikén délelőtt 11 órakor a Nemzeti Szalon helyiségeiben. A bírálók a beérkezett 750 képnek mintegy kétharmadát találták olyan művészinek, hogy megfelel a kiállítás feltételeinek. Sok érkezett külföldről, ahol a fényképezés már mint új művészet fejlődött ki. A kiállítás plakátját Déry Béla festőművész rajzolta. A gyászkocsi: Szilágyi Kamateur felvételei. VANKÓ PISTA TEMETÉSE : A gyászmenet elindulása. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tudományos Akadémia márczius 30-án báró Eötvös Loránd elnöklésével összes ülést tartott. Az ülés első része Körösi Csoma Sándor, a híres ázsiai magyar utazó emlékezetének volt szentelve. Dr. Duka Tivadar Londonban élő hazánkfia, az Akadémia tiszteleti tagja tett alapítványt, hogy Akadémiánk három évenként megülje Csoma emlékezetét, kinek tudományos működését ő Indiában évekig kutatta s ennek eredményéről nagy könyvet irt, mely az Akadémia kiadásában jelent meg. Goldziher Ignácz olvasta föl Csoma emlékével kapcsolatban «A buddhizmus hatása az izlamra» czímű tanulmányát, kiemelvén, hogy Csoma munkássága az ázsiai keleti népek megismerésében korszakot jelent. Ő volt az, aki éveken át láma kolostorban leírhatatlan sanyarúságok és szenvedések között élve, először vetett fényt a tibeti buddhizmus sajátságos alakulására. A Buddha hite és bölcsészete rendkívüli hatással volt nemcsak az ázsiai népek művelődésére, hanem a keresztény és mohamedán vallásra is. Goldziher a mohamedán vallásra és világnézetre vonatkozó hatását mutatta ki érdekesen. Az ülés másik részét a Farkas-Baskó-pályázat eredményéről szóló jelentés foglalta le. Erre a pályadíjra hazafias költemények versenyeznek.