Vasárnapi Ujság – 1906
1906-03-18 / 11. szám - Zichy Mihály ismeretlen levele 175. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
12. SZÁM. 1906. 53. IIVFOLYAM. tréfált s mikor a kétheti határidő letelt és a magyarok nem fizették le a büntetést, Mihályt mint főczinkost lecsukatta és megparancsolta, hogy két társa ráadásul még egy-egy aranyforintot fizessen. Hogy pedig a jövőben hasonló eset elő ne forduljon, a magyar burza szeniora parancsot kapott, hogy évenként Aprószentek napján csukja be a burza kapuját és írásban hirdesse ki, hogy azon nap nem szabad senkinek a burzába menni és hogy nem tartanak előadást. A határozat néhány nappal Aprószentek előtt ki legyen akasztva a magyar burzában az asztal mellett, hogy senki sem mondhassa, hogy nem tudott róla. A határozat megszegője húsz aranyforintot fizet. Ha néha-néha megengedtek is maguknak a magyar ifjak egy-egy tréfát, az összes emlékek kiemelik, hogy jellemükkel és erélyükkel messze kimagaslanak a többi nemzetek tanulói közül. Soha sem panaszolják be és ha tanúként beidézik őket, soha sem árulják el társaikat, sőt a rektor előtt is bátran kimondják, hogy nem szép dolog az árulkodás. E gavalléros viselkedésük nagyon imponált az idegen ifjaknak. Mint tősgyökeres alföldi magyarok, szerették a jó bort s gyakori vendégei voltak Medyk János bormérésének. Egy izben néhányan hosszabb ideig adósak maradtak neki, mire ő összeírta a tartozók neveit s e jegyzéket külömböző templomokra függesztette, a többi közt Szent Ferencz templomának falára is, a hol a magyaroknak kápolnájuk volt. Miklós, a kápolna elöljárója amint ezt a hirdetményt meglátta, lerántotta és összeszakította. Medyk bepanaszolta őt a rektornál, de elvesztette ügyét, mert a rektor úgy ítélt, hogy Medyknek csak a templom ajtajára volt joga ily jegyzéket szegezni, de nem a falra. A korcsmáros és a magyar tanulók közt többször történt összekülönbözés. Annyira, hogy egyszer az ő följelentésére két magyar tanulót — Apáti Andrást és Temesvári Mihályt — el is csuktak, de utóbb szabadon bocsátották őket. Ez volt az utolsó eset s Medyk nevével többet nem is találkozunk. Ugy látszik, hogy a magyarok s talán a többi deákok is sértve érezték magukat társaikkal szemben elkövetett magaviseletéért s elhatározták, hogy nem járnak többet hozzá. E néhány kiszakított mozaik is érdekes világot vet a XV—XVI-dik századi magyar diákéletre, mely egyébiránt nem igen különbözött a többi nemzetiségétől, dr. Divéky Adorján. gének mintáit, de egyszersmind azon hőfök emlékét is, a melyre a magyar nők szive képes felemelkedni. Helyeselve a «Női arczkép» albumot, azon tanácsot merem adni Nagyságodnak, hogy ezt tartsák fel teljes szeplőtlenségében, s ne keverjék bele a férjfiak arczképeit. Amily gyönyörködéssel fogják lapozgatni Kossuth fiai amazt, ép oly hidegvérűen nézik majd azok a férjfiak komoly, redős, puffadt, elvénult arczaikat. Azon felül a férjfiak, komolyabb meggondolásukban, a feliratokba, itt egy bölcs tanácsot, amott egy óvatos intést, útmutatást s efféle okoskodásokat írhatnának, ami, nem az ész, hanem csak a szív sugallatát követő nők forró kifakadásait lehűtené. Sajnálva, hogy meggyőződésemtől lefékezve, lelkesülésem Kossuth fiainak visszatérte alkalmával csak a jó magyar szívből jövő «Isten hozott» -ra szorítkozik. Hazafiúi üdvözlettel maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Zichy Mihály nem gróf — csak egyszerű nemes és piktor. A bellefontaine-i templom, melyet az állami leltározók elöl hóval torlaszoltak el. A nagy magyar művésznek egy érdekes levele jutott kezünkbe, melyet 1895 márcziusában irt egy derék honleányhoz, a ki arczképet és emléksorokat kért tőle egy Kossuth Lajos fiainak átadandó album számára. Akkor még élénken élt a szívekben a Kossuth halála miatti gyász s ez, meg Kossuth Ferencz hazajövetele sugallta hazafias hölgyeknek az album gondolatát. Az album nem jött létre, de a mozgalomnak érdekes emléke Zichy Mihály levele, melyet itt közlünk: Szt-Pétervár 6/18 márczius 1895. Mélyen tisztelt Nagysád ! Én is, mint mindenki, akinek szíve van, teljes lelkemből üdvözlöm a dicső Atya száműzetésből visszatérő fiait. Nem oly földrendítő szerep jut rájuk, mint akkoriban az Apjuké volt. Akkor vért kellett ontani, életet kellett a haza jogainak védelmére áldozni. Jelenleg a kibékült, visszaállított, megesküdött alkotmány védelme alatt, az ehhez hű lojális honpolgárnak, nyugodt és nagy tér nyílik Hazája szellemi és anyagi jólétének előmozdítására, úgyszinte annak a bennünk megrögzött nemzeti eszmének, nemzeti büszkeségünk megbecsültetésére az egész művelt világtól. Csak is a magyar nők szive képes ilyen szívhez ható, lelkesült határozatokra! Kiérzik hol fáj a seb és tüstént öntik rája a gyógyító balzsamot. Személyes bájuk öntudatával (hogy ne ösmernék?!— hiszen a tükör naponta mutatja nekik szépségük új meg új részleteit!) mi szebb ajándékot adhatnának a Kossuth-fiúknak, mint épen bájos arczképeiket, melyekhez még forró szivük legmelegebb kifakadásait csatolják? Az is helyes, hogy a Nemzeti Muzeumban megóvják, nemcsak a jelenkori magyar faj női szépsé- vasárnapi, újság. 175 ZICHY MIHÁLY ISMERETLEN LEVELE. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szász Károly kiadatlan verse. Kitűnő költőnknek egy eddig ismeretlen verse jutott kezünkbe Hentaller Lajos úr szívessége révén. A verset Lisznyay Kálmánhoz intézte, vigasztalásul súlyos betegségében, néhány sorból álló kelet nélküli rövid levéllel. A költőtárs iránti részvét szép nyilvánulása a vers, egyaránt jellemzi azt, a ki irta s azt is, a kinek irta. Czime nincs, a szövege ez : Vedd e dalt vigasztalásul, Beteg barát, szegény Kálmán! Legyen ebbe balzsam cseppje, Enyhület a tövis-párnán, Szálljon rád meleg verőfény, Hold mosolygjon ablakodnál, Köszönetül sok dalodért Mit sugáraikra mondál. S melyről annyi szenvedélyes , S melyről szóla annyi lágy dal: Szerelem föléd hajoljon, Hiven, tisztán, gonddal, vágygyal! Vidám szóval ágyad mellé Üljön körbe a barátság ; Óra fusson, és röpüljön, S kínodat is futni lássák. S melyről legtöbb dalod zenge, Az a drága, drága jó bor . . . Nem, ne most! mig meg nem gyógyulsz ! Eddig is sok volt a jóból. Akkor ismét zengje a dal S ajkid tettleg is hirdessék : «Hogy szerednyei bort inni Szent hazafi-kötelesség !. Szász Károly: Enyém ? Szikra, a jeles írónő kedves meglepetést szerzett olvasóinak új regényével, amely pályadíjat nyert a Kisfaludy-társaságban. Olyan munkát adott, amely tehetségének jelentékeny fejlődéséről, felfogásának mélyedéséről tanúskodik. Most már nem elégszik meg néhány alak silhouetteben való megrajzolásával, társadalmi félszegségek malicziózus csipkedésével: lelket akar festeni, finom részletezéssel, teljes gazdagságában. Egy szép, fiatal előkelő asszony nemes képét rajzolja meg, aki az egész életre betöltő nagy érzéssel szereti férjét. Ez azonban, bár szintén szereti nejét, egy ideál emlékét rejtegeti szívében, egy leányét, akinek egykor családja erőszakolására visszaküldte a jegygyűrűjét s aki e miatt öngyilkos lett. Feleségétől azt kívánja, hogy tagadja meg a saját egyéniségét, alakuljon ahhoz az ideálhoz teljesen hasonlóvá s a fiatal asszony, bár vérzik a szíve, igyekszik tőle telhetőleg teljesíteni férje kívánságát. Mikor aztán egy hozzákerült levélből megtudja, hogy az ideál méltatlan, elvetemült teremtés volt, rettentő lelki harczot vív magában, megmutassa-e a levelet urának ? Nem mutatja meg, mert látja, hogy a férje minden idealizmusa, minden nemesebb lelki tartalma ezen az ideálon nyugszik s ha ez összeomlanék, vele dőlne romba minden, ami számára erkölcsi érték. A levelet meg ZICHY MIHÁLYNAK A MILLENNIUMI TÖRTÉNELMI MENET CZÉLJAIBA KÉSZÍTETT TOLLRAJZAIBÓL.