Vasárnapi Ujság – 1908
1908-01-19 / 3. szám - A Gyertyánffy-ház (képpel) 48. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
1. SZILM. 1908. 55. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49 A HÉTBŐL. A modern leány. A ki talán a legnagyobb volt minden írók között, mert mind között a legjobban szerette az embert. Dickens ezt írta : — Az embereket sok dologra meg kell tanítani, de csak egyre érdemes megtanítani őket. Arra, hogy miképen lehetnek boldogok. Mert minden jó között mégis csak ez ér legtöbbet. Eszünkbe jut ez a mondás, mert most, már jó néhány esztendeje a leányok tanítása van napirenden. Nem az iskolai oktatásuk, hanem az élet számára való lelki kiképzésük. A feminista mozgalom az új nő helyét keresi és hódítgatja a megújhodó társadalomban. Anélkül, hogy szembe mernénk vagy akarnánk szállni ezzel a nagy mozgalommal, nem tudjuk elhallgatni egy legalábbis sajátos jelenségét. Ez a mozgalom — ez napról-napra világosabbá válik — visszafelé konstruál. Nem a nő eredendő tulajdonságainak irányában rajzol ki a maga czéljának egy eszményi helyzetet, hanem egy kitervezett eszményi helyzet követelményeinek megfelelőleg igyekszik fejleszteni a tulajdonságokat. Bizonyos, hogy az apostolkodás e metódusának egyszerűbb a matematikája, de bizonyos az is, hogy az ember — nem numerus és nem kezelhető numerus gyanánt épen azok részéről, akik az embernek jogban, szabadságban, lelki jólétben való meggazdagodását hirdetik a maguk programmjának. A minapában a feminista törekvéseknek egy igen szép apostola, Schreiber Adél tartott nálunk fölolvasást a modern leány föladatairól. Sok szép és okos dolgot, sőt — így is írhatjuk — csupa szép és okos dolgot mondott, de valamiről megfeledkezett. Ez a valami és pedig igen fontos valami: a társadalom, amelyben élünk. Ez a társadalom a leány — akár modern leány, akár nem modern leány — teljes boldoggá tevésének (természetesen csak emberi teljességet értünk) ma csak egy formáját tűri meg. Azt, hogy: asszony legyen belőle. Feleség és anya. Bizonyára ennek a hiánya se jelenti még föltétlenül a boldogtalanságot, de jelenti, ha nem is a boldogság teljes hiányát, a boldogság teljességének hiányát. Márpedig mindenféle reformmozgalomnak a boldogság teljességére kell, mint eszményi czélra, törekednie. A modern leány legfőbb feladata tehát nem lehet más, mint volt a kevésbbé modern leányé : arra törekedni, hogy a férfi kívánatos, hasznos, szükséges társának érezze az életben. E végből kívánatosabb, ha nem a modern nő jogaira való jussát, hanem az okos és jó feleség kötelességeire való rátermettségét tudja igazolni. A boldogság a legmodernebb dolog, mert mennél haladottabb a kor, annál jobban kívánja, de még a modernségről való lemondás a boldogság kedvéért is jobb üzlet, mint a boldogságról való lemondás a modernség kedvéért. * Negyvenhét millió korona. Hivatalos kormányjelentésből való ez az igen-igen tekintélyes numerus. A külső kereskedelmünkről szóló statisztikai jelentésből, amely elmondja, hogy az 1906-iki esztendőben a vásárló Magyarország ennyivel fizetett többet az eladó külföldnek, mint amennyit az eladó Magyarország bevett a vásárló külföldtől. Ez a negyvenhét millió korona tehát egy bizonyos értelemben deficit, mert ennyivel kevesebbet vettünk be a külföldtől, mint amennyit mi az ő portékájáért kifizettünk. Nagyon megijedni a nagy numerustól nem kell, mert régen beigazolt nemzetgazdasági tétel, hogy a szükséglet növekedése a mód megnövekedésével jár együtt. De viszont az is együtt jár egy ország kulturális haladottságával, hogy a maga szükségletének minél jelentékenyebb részét legyen képes odahaza, a maga földjén, a maga munkájának termeléséből fedezni. Vagy legalábbis egyensúlyban tudja tartani a munkáért való kiadás és a munkáért való bevételnek a mérlegét. Ha a mérleg hiányt mutat, ez mindig hiányt jelent az országnak vagy a teljesítőképességében, vagy pedig a munkaképességének a kellő megbecsülésében. Bizonyos, hogy ipari produktumok dolgában mi teljes szükségletünket hazai áruval fedezni képesek nem vagyunk. Rá vagyunk szorulva bizonyos mennyiségben és bizonyos minőségben a külföldi portékára. De az is kétségtelen, hogy a valóságos hiány erősen mögötte marad annak, amit pótolunk. A hazai munka teljesítőképessége sokkal kevésbbé fogyatékos, mint a képesség méltó megbecsülése. Aki a statisztika tételeit elolvassa, menten látnia kell, hogy milliókat érő tömeget vásárolunk külföldről olyan ipari termékekből is, amelyekből idehaza is mennyiség dolgában elegendő, minőség dolgában is megfelelő készül. Hogy mégis a külföldi kell, ennek az oka egy, sajnos, szinte kiirthatatlannak látszó gonosz és szégyelni való előítélet, egy csúnya babona, amelynek az erején a hazafias mozgalmak egész légiója omlott már el hatástalanul. Nem az a baj, hogy a közönség a jó hazai fölött előnyt ad a jobb külföldinek, hanem az, hogy a külföldit minden kritika nélkül már eredendőleg jobbnak becsüli a hazainál, ami sokszor igazságtalan és mindig szégyenletes. Az angol embert a maga nemzeti önérzetében érinti, aki azt mondja, hogy a német aczél jobb az angolénál, minálunk a magyar munka megbecsülése máig se tudott helyet kapni a nemzeti önérzet alkotó elemei között. Ennek a szomorú állapotnak az adóját fizettük ebben a negyvenhét millió koronában is, amellyel a nemzeti vagyon egyetlenegy esztendő alatt megcsökkent. Várjon egy ostoba babona éve annyit, hogy ilyen horribilis summákat fizessünk érte? * Szegény Evelina! Még jóformán meg se kezdődött a felújított Thaw-per második tárgyalása és máris egy igen érdekes jelenség hírét röpítik szerte a világba a táviratok. Thaw elhidegült a feleségétől, akit úgy szeretett, hogy miatta gyilkosságba esett. Az első tárgyalás idején szemét le sem vette róla, szinte belefogódzott a tekintetével a szép Evelinába, és mintha belőle táplálkozott volna lelkének ereje, tekintete úgy csüggött hitvese fehér homlokán. A gyönyörű Evelina ott van most is mellette, de a szép asszony szeme immár hasztalanul keresi esdeklőn ura tekintetét. A férj rá se néz többé és elfordulnak tőle a Thaw anyja és testvérei is. A Thaw sorsa eldöntetlen, de a szegény, szép Evelináé, úgy érezzük, már megpecsételtetett. Nem kellett újabban semmi roszat vagy helytelent elkövetnie, hogy ez így történjék. A fordulat oka olyan általánosan, mondhatnók, olyan közönségesen emberi, hogy sok magyarázat nem kell a megértésére. Semmi sem történt, csak az, hogy a szerencsétlen Thaw belefáradt a maga hősiességének tragikumába. Szabad ember volt, dúsgazdag ember volt, élte a világát nyugodtan és derülten. Most rab, a vagyonának legnagyobb részét az óriási pör fölemésztette, a keze véres, a sorsa bizonytalan, a neve prédája lett egy az egész világon BÍRÓ RAUCH HORVÁT BÁN ESKÜTÉTELE UTÁN TÁVOZIK A BÉCSI BURGBÓL. BÁRÓ RAUCH PÁL HORVÁT BÁN.