Vasárnapi Ujság – 1911
1911-06-04 / 23. szám - Indul egy karrier. Rajz. Írta Lampérth Géza 457. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek
23. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM. tanakodott, hogy tán nagy beteg van odafönn, hogy még most is virrasztanak. Ott ültek a terített asztal körül a boldogok... De nem írok róluk többet. Szerencsétlenségükben végig kisértem őket, a boldogtalanságukat megosztottam velük, ezt a boldogságukkal nem teszem. Hadd jusson nekik belőle több, rájuk fér. VASÁRNAPI ÚJSÁG: 457 INDUL EGY KARRIER Rajz. írta Lampérth Géza. A klubban délután öt órakor még üresen ásítoznak a nagy öblös angol bőrszékek. A magaskvezetű, tágas társalgóteremben csak egyetlen klubtag, Gács Iván, az újdonsült ifjú honatya járt fel s alá a rozsdaszínű szőnyegeken, kissé nyugtalan, ideges várakozással. Ha künn a hallban valami zördült, Gács mindjárt az ajtó felé pillantott: nem jön-e valaki. De egyelőre nem jött senki. Csak az egyik klubszolga hozta be a délutáni és kora esti lapokat. Az felé tartott velük. Gács odaintette: olvasóterem — Kérem csak, izé . . . És átvette «izé »-től az egész ujságcsomót. Hirtelenében átfutotta valamennyit, csak úgy félszemmel, mert a másikkal most is egyre az ajtót vigyázta: nem jön-e valaki ? Még mindig nem jött senki. Gács bevitte a lapokat az olvasószobába, szétteregette azokat az újságos asztalon olyanképen, hogy aki majd kézbe veszi, azonnal az «Országgyűlés» rovatán akadjon meg a szeme. Azután, minthogy a sétálásba már beleunt, az egyik székóriás puha ölébe süppedt, honnan jól szemmel lehet tartani a nagyter amet és a főajtót. Egy tekintélyes franczia Revue-t vett a kezébe,noha esze ágában sem volt, hogy olvasson. Az olvasást csak markírozta, ellenben éber vigyázással figyelte tovább a nagy szárnyas ajtót: nem jön-e valaki ? Végre kezdtek szállingózni a tagok. Gács jól szemügyre vett mindenkit. Először is két osztályba sorozta a belépőket : akik képviselők és akik nem képviselők. Ez utóbbiak most egyszerűen nem számítanak, előbbiek ismét különféleképen érzékeltetnek: Az — Ez ott volt (már mint délelőtt a t. Házban), ez nem volt ott... Ez figyelt és helyeselt (Gács úr beszédjére tudniillik), ez ásítozott és bóbiskolt... Ez új ember, szürke és névtelen, ez tekintélyes korifeus. .. Ah, és végre belépő — a kegyelmes... A resszort-miniszter, aki nagy figyelemmel hallgatta végig az egész beszédet (ő legalább úgy vette észre) és közben helyeslően bólogatott. Bizonyosan gratulált volna is, ha el nem foglalta volna az a néhány, örökké a nyakán lóggó stréber ... bizonyosan gatulált volna ... No, de most! Gács felugrott, hogy észrevétesse magát a miniszterrel, aki persze, — mint rendesen most sem jutott tovább az első teremnél. Mindjárt az ajtónál körülgyűrűzték nagy hajbókolva a napraforgó-természetű mamelukok. — Eh, csak nem fogok versenyt hízelegni azokkal az üresfejűekkel, — gondolta önérzetesen Gács és visszaereszkedett a székébe, —majd észrevesz ő. Bizonyosan észrevesz... És a Revue lapjai mögül aggodalmasan leste tovább a miniszter mozdulatait. A kegyelmes úr az olvasó szoba felé igyekezett, míg az udvara lassan kint szétpárolgott az ellenkező irányba, amerre a kártyaszobák vannak. Csak egy-két rendületlen stréber maradt mellette. Azok, a kik már délelőtt is megakadályozták abban, hogy Gácsnak gratuláljon. Gács fölállt és mély reverencziával üdvözölte a kegyelmest. A Revuet azért a kezében tartotta. — Ah, áh, szervusz Gács! — rikácsolt rá az egyik «stréber», a különben közkedvelt A KIRÁLY SÉTA ÚTJA A PARKBAN. A KASTÉLY. A PARK KAPUJÁBAN. A KIRÁLY GÖDÖLLŐN. — Jelfy Gyula fölvételei,