Vasárnapi Ujság – 1911
1911-11-19 / 47. szám - Schulek Frigyes (képekkel). Éber László 940. oldal / Élet- és jellemrajzok
940 VASÁRNAPI UJSÁG. 26. SZÁM, 1911. 58. ÉVFOLYAM. SCHULEK FRIGYES: Megfeszített építési tevékenység közepette, fővárosunk valóságos megújulása idején ünnepeljük Schulek Frigyes hetvenedik születésnapját. Több mint félszázad évvel egy kis debreczeni gimnazista nézte ezelőtt ámuló szemmel azoknak az építészeti műveknek keletkezését, amelyek a városnak új, modern, monumentális jelleget adtak. A dunaparti palotasor, a Lánczhid, az Alagút érlelték meg benne azt a vágyat, hogy ő is építészeti pályára lépjen és alkalma nyíljék ily szép és nagyszerű művek alkotására. Büszke önérzettel érezheti ma, hogy a gyermek sejtő kívánsága beteljesedett. Budapest gazdag és változatos képében Schulek Frigyesnek köszönhetjük a legszebb vonásokat. A mester tanuló- és vándorévei érdekes pillantást nyitnak meg a múlt század építészetének történetébe. Ma is büszkesége, hogy a pesti főreáliskolában folytatott tanulmányai közben, a szünidőkben, alaposan megtanulta a kőművességet és segédi oklevelet nyert. 1861-ben, a budai műegyetemen töltött egy esztendő után, már a bécsi akadémia növendéke. Ott kereszteződtek azok az építészeti áramlatok, amelyek a múlt század közepét jellemzik. A fiatal Schulek mesterei közül Van der Nüll és Siccardsburg, a bécsi operaház építői a renaissanceirány legkiválóbb művelői közé tartoztak, de ezeknél nagyobb hatást gyakorolt reá Schmidt Frigyesnek, a Szent István-templom építészének egyénisége, a középkori emlékek beható ismeretén és értékesítésén alapuló, szigorú és mégis szabad művészete, mely egészen más volt, mint az orthodox «gótikusok» száraz stílszerűsége. Fiatalos lelkesedéssel vetette magát Schulek a középkori építészet tanulmányozására. Ő volt egyik alapítója a «Wiener Bauhütte» akadémiai önképző körnek, amely szerényen megindulva, csakhamar központja lett Bécs építészeti életének és melynek kiadványai világszerte elterjedtek. Az akadémiai évek letelte után, 1866-ban a regensburgi székesegyház helyreállításánál nyert alkalmazást. Ő készítette a templom főhomlokzatát ábrázoló nagy rajzot, amely az 1867. évi párisi világkiállításon szerepelt. Derűs humorral szokta a mester megjegyezni, hogy ez a nagy munka mesterének féltékenységén kívül csak másfél évig tartó szembajt szerzett neki. Munkában, tapasztalatokban gazdag évek következtek. A párisi világkiállítás, olaszországi tanulmányút, munkálkodás Schmidt Frigyes mellett — Schulek készítette egy Rhinában építendő nagy templom tervét, mely Bécsben nagy feltűnést keltett, — mindez nagyon kibővítette látókörét. 1870-ben hazatért és Pesten telepedett le, és barátjával, Steindl Imrével együtt a Lipót-utczai új városház terveit dolgozta ki. Ekkor történt az a tragikomikus eset, hogy midőn a csúcsíves stílusban tervezett épület alapjait már elhelyezték, a városi közgyűlés a terveket elvetette és azt kívánta, hogy a palotát az akkor divatos «resonant» (renaissance) stílusban építsék. De Schulek mégis megőrizte művészi és hazafias lelkesedését. Felajánlották neki az ulmi Münster kiépítésének vezetését, de ő hazáját kívánta szolgálni. 1871-ben, a mintarajziskola szervezésekor ő lett az ékítményes és az építészeti rajz tanára. Benső barátság fűzte kartársaihoz, Izsó Miklóshoz és Székely Bertalanhoz. Izsóval tervezte 1873-ban az épülőfélben levő Margit-híd építészeti és szobrászati kiképzését, amelyben először lép föl a törekvését annyira jellemző nagy, nemzeti és történeti emlék gondolata. Az érdekes terv nem valósult meg és Izsó pályájának csakhamar vége szakadt, míg Székellyel együtt a monumentális művek hosszú sorát alkothatta meg, amelyekben az építész és festő a legszerencsésebben egészítette ki egymást. 1872-ben alakult meg a Műemlékek Országos Bizottsága. Mint a bizottság építésze, Schulek kezdettől fogva mai A LŐCSEI VÁROSHÁZ HELYREÁLLÍTÁSA UTÁN. A SZEGEDI REFORMÁTUS TEMPLOM. A VISEGRÁDI SALAMON-TORNYA KIÉPITESÉNEK TERVE. SCHULEK FRIGYES MŰVEIBŐL,.