Vasárnapi Ujság – 1913
1913-11-30 / 48. szám - Pest-Buda malmai hajdan (képekkel). Dr. Lambrecht Kálmán 952. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
Ö952 VASÁRNAPI UJSÁGr. 47. SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. PEST-BUDA MALMAI - HAJDAN. Negyven éve egységes fővárosunk közgazdasági életének napról-napra megujuló hire szól a «malmok üzemredukcziójáról.» Szám szerint 13 modern felszerelésű és méltán világhírű hengermalmunkban a heti munkaidő már négy napra redukáltatott. A modern technika vívmányaival ennyi munkaidő is képes kielégíteni közel egymillió lélek egész lisztszükségletét. Nem csoda, hogy ilyen óriási méretű versenyben a régi, primitív szerkezetű, de épen ezért etnográfiai beccsel is bíró malmok : a kézi, száraz-, vizi- és szélmalmok hovatovább teljesen kipusztulnak. Budapesten és környékén a legrégibb malmok vizierő hajtotta patak- és hajómalmok voltak. A patakmalmok már Aquincum római telepeseinél megvoltak. Fejlett kultúrájuk romjainak legmonumentálisabb maradványai a hatalmas méretű aquaeductusok és vízgyűjtő medenczék, amelyek nemcsak fürdőiket látták el vízzel, de malmaikat is hajtották. A budai oldal nagyszámban felbuzgó hőforrásainak vizét ókori telepeseink magasra emelve, hosszú csatornákon vezették, hogy nagyobb esést és ezzel hajtóerőt kölcsönözzenek nekik. A malmok egyegy castrumhoz tartoztak, amelynek védelme alatt állottak és ellenszolgáltatásul liszttel látták el a castrumok őrségét. Salamon Ferencz, Budapest érdemes historiográfusának megállapítása szerint a Dunán innen, a pesti oldalon is volt két római Castrum, amelyek két, a Rákos vizén forgó malmot védtek. Az aquincumi telepesek malmai patakmalmok voltak, mert a vízimalmok másik főtípusa a hajósmalom csak később, Kr. u. a VI. században alakult ki. A patakmalmok három típusa — a kanalas, alulcsapó és felülcsapó — közül minden valószínűség szerint alulcsapók lehettek, amelyből később a hajómalom is kialakult. Az aquincumi amphiteatrum közelében, a mai Krempel-malom helyén állott castrumban 1878-ban néhány kúpalakú malomkövet találtak ; ilyenek Pompejiből is ismeretesek, ahol rabszolgát és állatok forgatta kézi- és szárazmalmokban használtattak. Telepeseink ezen kézi vagy szárazmalmokat csak télvíz idején használták, amikor a fagy és jégzajlás elzárta őket a budai hévvizi és a rákospataki malmoktól. A budai oldal hőforrásainak jelentősége az idők folyamán egyre növekedett. Különösen két hőforrás-csoport szerepel legrégibb okleveleinkben gyakran : az alsó hévvizek (a Gellérthegy tövén, a mai Sáros-fürdőnél) és a felső hévvizek (a Császár- és Lukács-fürdők helyén.) A felső hévvizekhez tartozott Óbudán Császárfürdő forrása és Aquincumnál az ú. n. a «római víz», vagy kalázs patak. Ez utóbbi három malmot hajtott a XIV., XV. században : a király 0 Felsége, a budai káptalan és a nyúlszigeti apáczák malmát. Az apáczák malma a mai Krempel-malom helyén állott; eredeti tulajdonosa a Pettermann-család volt, akiktől az apáczák 1413-ban 800 forintért vették meg. Az alulcsapó Krempel-malom legutóbb négykerekű volt , ma már turbina hajtja régi szerkezetét. A Krempel-malom alatt, körülbelül ott, ahol a csak napjainkban lerombolt Klenglmeier-malom volt, állott a budai káptalan malma, amely 1516-ban Babochay János pékre szállott örök hűbérü. Babochay a káptalannak évi 2 arany forint bért fizetett a malomért és köteles volt a malom köré kőfalat emelni. A római víznek végén, közvetlenül a Dunába ömlése határán, tehát a még most is álló, de épen e sorok írásakor asztalos-műhely átalakítás alatt levő ugyancsak alulcsapó Illés-malom helyén állott a király malma, a melyet a margitszigeti apáczák 400 forinton vettek zálogba és a mely után a királyi udvarnak évente 33 méter mázsa búzát vagy lisztet szolgáltattak be. A királyi malom fele 1337-ben Lóránd gróf, budai polgáré, aki 220 ezüst márkáért vette meg. Lóránd része is 1367-ben a királyi udvaré lett. A királyi malomban később puskaport is törtek, innen ered a malomnak Óbudán ma is használatos neve : Pulvermühle, sőt az Aquincumon túleső rész «Lőpormalom dűlő» elnevezése is. A XII. és XIII. században a Császárfürdő forrásának a Dunába ömlő rövid patakán is több malom állott, amelyeknek pontos fekvése azonban már nem állapítható meg. A török uralom alatt gyakran szerepel az oklevelekben a Császár-malom, a Császárfürdő forrásvizén, amelyben később egyik kerék posztókalló volt. A malom 1718-ban a kincstár kezén volt, 1752-ben a kincstártól évi 1000 forintért Weber Mihály, 1761-ben pedig 1020 forintért Lichtenstein táborszernagy bérli. A Rákos-patak malmairól szóló első oklevél 1245-ben kelt, amikor a nyúlszigeti premontrei prépostság paranduki birtokához és a Kántorfoka patakon álló malmához IV. Béla királytól két malmot kap a Rákos patakon. Buda és Pest felsorolt legrégibb patakmalmainál több ú. n. hajó- vagy tombáczos malom állott a Dunán már a XIII. század vége óta. Az első hajómalmot Belisar konstruálta meg Rómában Kr. u. 536-ban, amikor a gótok Vitiges vezérlete alatt a várost ostromolták. Vitiges ugyanis elterelte medrükből a római malmokat hajtó patakok vizét, hogy így a várost kiéheztesse. Belisar ekkor a Tiberis vizére helyezte malmait, amelyeknek kerekeit szélesebbre fogta a pataki malmok vizkerekeinél és ezért a malmot kompokra fektette. A vizkerék tengelyét tartó komp neve néhol tombácz, innen a tombáczos-malom elnevezés. Aquincum virágkorában a hajómalom még ismeretlen volt; nem is találunk ez időből semmi reá vonatkozó adatot. De a XIII. században már Buda alatt is forgat a Duna hajómalmokat. 1292-ben panaszolja Poson kanonok az óbudai káptalan nevében, hogy Buda polgárai dunai malmokat állítanak föl, a melyek akadályozzák a halászatot, de nemcsak hogy megakadályozzák a káptalan konyhai halszükségletének kielégítését, hanem még adót sem akarnak fizetni a dunai malmok után. Kéri ezért Poson kanonok, hogy a Duna minden haszonvétele, a szentendrei szigettől kezdve a Csepelszigetig, a káptalannak ítéltessék meg. A káptalannak ez a kérése a XIV. század elején teljesült is. Bennünket főleg az a tény érdekel, hogy a Dunán már 1292-ben találkozunk magyar hajómalmokkal. A pataki malmok úgy látszik már nem tudták kielégíteni a lakosság lisztszükségletét, ezért foglalták le a Duna vizét is. A hajómalmok lassanként elszaporodtak. Korabinszky Mátyás, a XVIII. század végén élt neves geográfus-statisztikus szerint 1560-ban Buda és Pest városokban mintegy 30 malom van, legnagyobb részük dunai hajómalom. A török uralom 1580—1581. évi adólajstromai szerint 41 dunai malom után fizettek Budán adót; egynek-egynek adója 50 akcse, azaz kb. két forint volt. Evlia Cselebi török világutazó 1660—1664. évi magyarországi útján 1663-ban Budán is járt, ahol 150 szárazmalmot talált, de megjegyzi, hogy «a Dunán levő hajókon lisztes malmok is vannak.» 1750—1780 között a Duna óbuda-dunaharasztii szakaszán 88 hajómalom áll. Dunai malmainkat télire, a jégzajlás elől a mai vámház helyén állott malomtóra, a «Müller-Teichra» vontatták be. E malomtó a múlt század hatvanas éveiben még megvolt. A Dorffinger-féle pesti «Wegweiser» szerint 1827-ben a Dunán 32 hajómalom, Pesten három pataki malom (Landmühle), a legújabban leégett Pascal, a Rákos és az Ördögmalom van. Pest molnárai 1738-ban, a budaiak 1749-ben állottak ezekbe. A pesti czéh hatalmas önkannájának szimbóluma: vállain malomkövet czipelő molnárlegény. Vidékünk régi malmai közül csupán a legrégibb adatokat kívánom felsorolni: A környék legrégibb malma a Jazanduk pusztai a Kántorfoka patakon, Fehéregyháza mellett, amelyet a nyúlszigeti premontrei prépostság kap 1220-ban. A Kántorfokán az óbudai káptalannak 1448-ban három malma van, kettejüket hűbérbe adja Lőrincz óbudai molnárnak és két budavári péknek. 1346-ban találkozunk Szent-Endrén egy malommal, 1514-ben pedig Folthon (Fót) a budai káptalan malmával. E malom évi bére 50 dénár, egy kappan és két kenyér. Ma egész Budapesten mindössze öt vízimalom kerepel: 2—2 pataki Aquincumnál (a Krempel és Illés malmok) és a Rákos vizén (a Pascal és Corrbus malmok; mindkettő már átalakítva) és egy hajómalom— az idolsó — az újpesti híd fölött, az Illés malommal szemben. Homlokzatán «12» jelzi, hogy a hajdani 50—60 hajómalom között hányadik volt. Budafokon, a Duna közepén áll még egy, a legutolsó. Ezen kívül már csak fölfelé Kovácspataknál, lefelé Soroksár és Harasztinál látni a tünedező hajómalmok egynéhány pusztuló árváját. /..•. Lambrecht Kálmán. m Az Illés-malom a kalázi patakban, a melyben egykor puskaport is törtek. Az ősi Krempel-malom Aquincum mellett. Deszkázata mögött már csak nyomai vannak meg négy alulcsapó keréknek. Schwalm György fölvétele. Az utolsó budapesti hajómalom az újpesti hid fölött.