Vasárnapi Ujság – 1913
1913-09-21 / 38. szám - Kurucz paloták Párisban. Zuboly 756. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 38. SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. KURUCZ PALOTÁK PÁRISBAN. •A Rákóczi-féle kurucz emigrácziónak két érdekes emléke maradt meg napjainkig Párisban. Egyik a Hotel de Transylvanie a Quai Malagais 9. sz. alatt, másik a Hotel Berehény a rue de Verneuil-ben. Ez utóbbiról érkezett nemrégiben az a hír, hogy a párisi műemlékek bizottsága beleegyezett lerombolásába, a helyébe jövő új palota falán azonban márványtábla fogja hirdetni, hogy itt állott egykor a Bercsényi Ignácz László franczia marsall háza, melyet magyar tulajdonosa a tizennyolczadik század első felében építtetett. Bercsényi Lászlóról a kurucz história a következőket tudja: Eperjesen született, részt vett a Rákóczi hadjárataiban és az egész küzdelem alatt az osztrákok ellen harczolt. A szatmári béketárgyalások alatt Rákóczival, Bercsényivel és a többi kurucz vezéremberekkel elhagyta az országot s pár havi bolyongás után Párisban telepedett le, miután felajánlotta szolgálatait XV. Lajosnak, a ki a harcztéren szerzett és a franczia lovasság szervezése körül kifejtett érdemeiért a marsall-i méltósággal jutalmazta. Bercsényi László Francziaországban való letelepedése után nem is gondolt többé arra, hogy hazájába visszatérjen. Birtokait az osztrák kormány elkoboztatta, őt és társai közül mindazokat, kik Rákóczival és Thökölyivel együtt nem tértek vissza a császár hűségére, pártütőknek és lázadóknak nyilvánította, úgyhogy az 1715-iki országgyűlés után, mely ezt a megbélyegző határozatot hozta, nem volt többé semmi keresnivalója Magyarországon. Nem sokkal azután, hogy Bercsényi megtelepedett Párisban, a rue de Verneuil-ben felépíttette palotáját, mely nemcsak a kurucz emigráczió, hanem a franczia arisztokráczia tagjainak is találkozóhelyéül szolgált. A Bercsényi-családtól később egy franczia polgár vette meg a házat, ki a pompás termekből apró lakásokat csináltatott s ezzel az épület jövedelmezőségét biztosította. A Bercsényi-palota lebontásával a Rákóczi-kornak még csak egyetlen emléke marad egy ideig Párisban, a «Hotel de Transylvanie», mely történelmi és kulturhistóriai szempontból is jóval nevezetesebb azonban az előbbinél. A Hotel de Transylvanie ma is meg van Párisban s utoljára 1906-ban meglehetősen sokat irtak a franczia hírlapok róla. Erről az érdekes épületről Leo Mouton franczia historikusnak a czikkei tájékoztatnak. Mouton nagy fáradsággal felkutatta a ház keletkezésére vonatkozó okmányokat s ezeknek az adataiból megállapította, hogy II. Rákóczi Ferencz Francziaországba való költözése után, 1714-ben építtette, illetőleg bérelte ezt a palotát, melyet erdélyi fejedelemsége révén a francziák máig is Hotel de Transylvanie néven emlegetnek. Mikor Rákóczi először megjelent Párisban, a luxemburgi herczeg palotájában szállt meg, magyar és külföldi kíséretét pedig a rue Jacob-ban levő Hotel Peronban szállásoltatta el. Ez a ház csakhamar aztán hírhedt játékbarlanggá vált, még pedig olyan módon, hogy a Rákóczi hűtlen gyóntatója, Brenner abbé néhány külföldi kalandorral szövetkezve, játékklubbot alapított benne, melyet Páris mindenrendű fiatalsága sűrűn látogatott. A vállalat azonban nem tartott sokáig, mert Bizoton rendőrfőnök szétugrasztotta a játékbarlangot s a főembereit, két idegen kalandort letartóztatta. Egészen kétségtelen s maga Mouton is megállapítja ezt, hogy Rákóczinak sem ekkor, sem később nem volt tudomása arról, hogy kíséretének idegen tagjai micsoda spekulácziókba bocsátkoztak. A rendőrség beavatkozásával a Hotel Peron-beli játékbarlang egy ideig szünetelt, de nemsokára, most már az orleansi herczeg protekcziójával, ismét berendezkedett, — ezúttal épen a Hotel de Transylvanie-ben, mikor Rákóczi onnan alig egy évi tartózkodás után Passy-ba majd Clagny-ba költözött. Rákóczi távozása után egy Sinet nevű lakáj, a ki addig az orleansi herczeg szolgálatában állott, bérelte ki a házat és nyomban játékbarlangot alapított benne. A palotát ekkor is s ezután is kizárólag Hotel de Transylvanie néven ismerték s ezt a kitűnő czégért nem is változtatták meg sohasem, bár Rákóczinak egyébb köze nem volt hozzá, minthogy vallásos elmélkedések és diplomácziai tárgyalások között egy évet töltött benne. A Hotel de Transylvanie aztán annyira belement a köztudatba, hogy Prévost abbé is megemlékezik róla világhírű Manon Lescaut-jában. De Grieux lovag a regény egyik helyén erről a híres épületről a következőket beszéli: «A Hotel de Transylvanie volt kiszemelve működésem főszinhelyéül, a hol fáraó-bank volt egy teremben, a mellette levő szobákban pedig más kártya és koczkajátékok. Ez a telep R . . . herczegnek jövedelmezett, ki akkor Chagnyban lakott; megbizottainak nagy része társaságunkhoz tartozott.» Prévost abbén kivül a tizennyolcz és tizenkilenczedik századbeli memoár-irók is többször megemlékeznek a Hotel de Transylvanie-ről, de azt már maga Léo Mouton czáfolja meg, mintha Rákóczinak azonkívül, hogy ebben a palotában lakott s hazája felszabadításának álmait szőtte benne, bármi köze, vagy még csak tudomása is lett volna a játékbarlang működéséről. A Rákóczi-korabeli párisi kurucz paloták közül azonban a Hotel de Transylvanie ma az egyetlen, mely az egykori kurucz emigráczió emlékét hirdeti Párisban. A házat Rákóczi Boistissandeau nevű tőkepénzestől bérelte s mikor kiköltözött belőle, alapította meg az orleansi herczeg strohmanja, Sinet Geoffroy a játékbankot. Az épület mai tulajdonosa Lulig párisi orvos. Zuboly. x 0-" A KKJEMPEL-MALOM Ó-BUDÁN. — Pörgő Gergely rajna.