Vasárnapi Ujság – 1919
1919-04-13 / 14-15. szám - Alma Róza története. Elbeszélés. Írta Csűrös Zoltán 158. oldal / Regények; elbeszélések
14—11. szám. 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI UJSAG. 159 szögletébe és tetőtől talpig végigmustrálta a társát. Hm. Ez különös dolog. Magam is ismertem a falunkban egy ilyen nevűt. Csak az nem volt ilyen szélficzkó, amíg élt. Becsületes kádármesterséget folytatott. Igaz, az is fogta magát egyszer és elvándorolt, de mesterségét értette, mint a pinty. Nem vagy a te valami atyafija? Álma Róza eltűnődött maga elé. — Gondolom, az apám lehetett, mert én is erről a vidékről való vagyok. — Hm! Székelyszentgyörgyről való vagy-e? — Azt már nem tudnám egész bizonyosan megmondani. Arra nem emlékszem. Nem tudom, hogy hívták a falut. Hanem az én apám is úgy gondolom kádárkodott és egyszer csak elment, úgy mondták, Amerika felé. Emléke=zem, nagy fekete vasvilla bajsza volt neki. Erős nagy fekete ember lehetett. Szerette az italt. — No nézd. Az volt az, mint egy bivaly, erős és fekete. Sokat iddogáltunk együtt valamikor. No nézd, hát te vagy a fia? — Meghalt volna? — kérdezte Alma Róza. — Holt híre kelt valahogy. Hm. Hát a fia volnál? Ha megfontolom, bogaras ember volt az öreg is , de hát te hogy jutsz becsületes székely létedre a maskarához? Becsületes, jó képed volna máskép. — Bátyám, amit én tudok, nem utolsó dolog. Pénzt szerzek, megélek és szabad vagyok. — Hát nem épen ócsárolni akarom a tudományodat, ámbár mégis csak inkább rendetlen burkusnak való mulatság az ilyen élet, hogy meg a czigányé, meg aztán abból élni, a többi ember mind bolond. Nincs házad, nincs asszony, aki rád főzzön, mosson, megöleljen, poronty nélkül sem élet ez a siralomvölgy. — Való igaz. Valami csakugyan hiányban van az életemben. Öcsém, az asszony az, mondom neked. De hát ki megy el veled kószálni hegyen- völgyön át. Nem kapsz ilyen hóbortos fehér népet, ámbár van köztük elég, aki a bolondját járja. A szekér koczogása meglassudott. A rudas szürke erősen húzta a hátsó lábát. A patkója lemaradt valahol. — Ez baj, — dünnyögte a vén fuvaros — így sokáig érek haza. Szerencsére már egy helység házai villantak meg az útfordulónak, pár száz lépésre az orruk előtt. Itt hamar meg lehetett keresni a kovácsműhelyt. Csakhogy itt ismét baj volt, hogy nem volt a parasztkovács odahaza. — Átkerült a kocsmába egy pohár italra, — világosította fel egy gömbölyű asszony, személy az öreg székelyt. — Utána futtattam a legényt. Lehetett várni azokra ítéletnapig is! — Az nem baj, — mondta Alma Róza — egy-kettőre megpatkolom a lovat. Bátyám csak tartsa szépen. Akkor már nagy sereg gyerek vihánczott, mulatozott a piros trikós csepűrágón. Alma Róza izzóra fújatta, verte a patkóvasat és megreszelte a szürke patáját. A gyerekhad úgy kaczagott, mintha legérdekesebb produkczióit mutatta volna be. Pár nénike is ott őgyelgett és ünnepélyesen várta, hogy mi lesz? A patkolás azonban tündöklő. Az öreg székely elismerőleg szólt : sikerült. — Nagy szakértelemmel kezded a dolgot. Nem jártál te valahol mesterségbe? A czirkuszunkban én patkoltam a lovakat. Egy igazi művész mindenhez ko= nyit. — Ügyesség rejtezik a kezed fogásában. Frissen perdült tovább a szekerecske. Már eszébe járt és amint az országúton végig poroszkáltak, az erdőben versenyt futott velük a bujkáló hold és az égboltozaton mind több csillagszem villogott. A vén atyafi az útról lemutatott a völgybe ostora nyelével. — Az ott lent a falu, Szerpentinán gördültek lefelé. A holdfényben apró házikók lapultak meg a völgykatalan közepén és a fenyvesekben éjjeli madarak csattogtak. Még úgy egy félórácskát trappoltak a szürkék. — Itthon volnánk, — szólt leugorva a gyékényről a gazda és Alma Róza is lekecz= mergett. Bár sem az öreg nem hívta meg, sem a komédiás nem kérdezte, minthogy a múltról volt köztük a szóbeszéd, úgy nézték egymást, mint régi ismerősök és tárgyalni sem kellett róla, hogy Alma Róza ott töltsön egy éjszakát. Majd reggel eldől a többi is. — Zsendicze és orda lesz vacsorára, — mondta a gazda — egy pohár marosmelléki is akad. Hé, Amál! Fiatal, igen tűzről pattant menyecske toppant az alacsony szobába. Egy öklömnyi fiúcska is begurult és az Alma Róza megjelenése általános riadalmat keltett az egész háznép előtt, mely lassankint mind beszivárogott. — Bolond van a háznál, — terjedt el futó tűzként a nagy esemény. A gyerek igen megijedt és sírni kezdett, a menyecske pedig meglepett aggodalommal nézegette öregapját kökényszemével, mintha attól félne, hogy az öreg esze valahogy elcsavarodott. Ám az őszfejű székelyt nem igen zavarta semmi a mennybéli nyugalmában, mondván a leányának. — Csak hozd a vacsorát, mert éhesek vagyunk. De látva, hogy az asszonyka még mindig mozdulatlan, így dörmögött : — Kíváncsiság fúrja a fehér cselédet. Csak tálalj, mert evésnél kimagyarázkodom. Bort is tegyetek fel, mert iszunk. Az asztalnál aztán meg is indult a magyar rázkódás, régi jó idők felemlegetése, mert haj az öreg Kemény Venczel pompás egy czim, VARGA JENŐ (SZOCZIÁLIS TERMELÉS). BÖHM VILMOS (HADÜGY). KALMÁR HENRIK (NÉMET NÉPBIZTOS). A FORRADALMI KORMÁNYZÓTANÁCS TAGJA : RÓNAI ZOLTÁN (IGAZSÁGÜGY). BOKÁNYI DEZSŐ (KÖZJÓLÉT).