Vasas, 1962 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1962. JANUÁR Kormos István, a vasasszakszervezet titkára: * Új év, nagy feladatok Ismét eltelt egy esztendő. Egy évvel idősebbek, de talán tapasztaltabbak lettünk. A munkások jobban tudják formálni az acélt, eredményesebben kezelik a szerszámgépeket, tömegesen használják a mai kornak megfelelő új, modern technikát. A mérnökök és technikusok mind többet és többet tevékenykedtek a korszerű technológia kidolgozásán, bevezetésén. Vagyis mindenki a maga posztján, legyen az öntőcsarnok, szerelőműhely, iroda vagy hivatal, tevékenyen hozzájárult mindazon szép eredményhez, amelyet az 1961-es esztendőiben a kohó- és gépipar területén elértünk. Viszszatekintve az elmúlt évre, jóleső érzéssel gondol minden munkás, minden műszaki és értelmiségi dolgozó azokra a termékekre, amelyek tervszerűen, jó minőségben kerültek a kereskedelembe. Mindenki büszkeséggel gondol azokra a vasipari gyártmányokra, amelyek külföldön is tovább öregbítik a magyar ipar korszerű termékeinek hírnevét. Vagyis elmondhatjuk: gazdához méltó módon álltunk helyt a munka frontján és egy lépéssel előbbre jutott a szocializmus építésének ügye hazánkban. Mérlegre téve az elmúlt év munkáját, s a kitűzött feladatok nagyságát, bátran elmondhatjuk: munkánk eredményes volt. Ha voltak is itt-ott kisebb-nagyobb akadályok, göröngyök, azt mindenki igyekezett a maga módján, a maga tudásával egyengetni. A munkások és műszakiak közös akarata, összefogása sok megoldhatatlannak látszó feladatot vitt győzelemre. A szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom újabb és újabb munkasikereknek volt elindítója és befejezője. Ebben a versenyformában százak és ezrek találták meg és érezték a kollektív munka erejét és eredményességét. Munkások és műszakiak egy brigádban dolgoztak, tanultak és szórakoztak, gyarapították ismereteiket azért, hogy feladataikat maradék nélkül teljesíthessék. A termelésben elért sikerek, a szorgalmas munka nyomán tovább javult munkásosztályunk, népünk élete, kulturáltsága. Vasipari munkásaink közül újabb ezrek és tízezrek ismerték fel és használják ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel nagyobb szakmai képzettséget, magasabb műveltséget szerezhetnek. 1961-ben — bár több volt, mint tavalyelőtt — kevésnek bizonyultak az üzemi iskolák. Ezrek és ezrek ültek be hosszú évek után az iskolák szűk padjaiba, hogy pótolják mindazt, amire a múltban nem volt lehetőségünk. Tíz- és százezrek vették igénybe a művelődést szolgáló intézményeket és azok rendezvényeit, hogy tanuljanak, olvassanak és kulturált módon szórakozzanak. Az eredmények sokaságát lehetne még egymás mellé állítani és felsorolni. De erre e cikk keretében nincs lehetőség. Minden nagyobb és kisebb jelentőségű eredmény együttesen eredményezték azt a nagy fejlődést és változást, amely 1961-ben szocializmust építő országunkban, a gazdasági és politikai életben az emberek gondolkodásában bekövetkezett. Ezért a munkáért elismerés jár minden becsületes fizikai, műszaki és értelmiségi dolgozónak, akik minden feladatot időben a legjobb tudásuk szerint valósítottak meg. Külön elismerést érdemel az a több tízezer szakszervezeti aktíva, társadalmi munkás, akik nehéz, fáradságos munkájuk után még vállalták munkatársaik nevelését, ügyeiknek intézését is. Az ő lelkes, odaadó munkájuk nélkül nem születhettek volna ilyen eredmények és nem válhatnának valóra az 1962-es célkitűzések sem. Az új esztendőben ismét nagy feladatok állnak előttünk. A szakszervezet központi vezetőségének éves programja újabb feladatokat jelöl meg a szakszervezeti mozgalom számára. Ezen feladatok közül is ki szeretnénk emelni a gazdasági építő munkát, a dolgozók művelődését és a vezetés javítását. E három célkitűzés sikeres elvégzése még tovább erősíti szocialista hazánkat, növeli a dolgozók szociális, kulturális életét. I 9&Etainkban is változásokat kell elérni. Az iparágak többségénél nem a mennyiségi, hanem a minőségi termelést kell szem előtt tartani. Vagyis, kevesebb anyagból többet, jobbat s olcsóbb terméketkell előállítani. Változatlanul óriási szerepe van a magyar népgazdaságban a kohó- és gépiparnak. Tevékenysége közvetlenül összefügg az élet minden területével: a közlekedéssel éppúgy, mint a lakásépítéssel, a külkereskedelemmel, a mezőgazdasággal vagy a lakosság növekvő igényeinek kielégítésével. Most az a legfontosabb, hogy a termelékenység a párthatározat értelmében növekedjen, a műszaki fejlettség pedig lépést tartson a világszínvonallal. Többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk, mert ez az alapja annak, hogy jobban éljünk, mert a közösség és az egyén érdeke egyaránt ezt kívánja. Minden munkásnak, műszakinak azon kell munkálkodni, hogy a maga területén fejlessze és alkalmazza a korszerű technikát és technológiát, növelje a termelékenységet és csökkentse a gyártmányok önköltségét. Az új esztendőben sajátos feladatok jelentkeznek az egész iparban, az egyes iparágakban, üzemekben, műhelyekben. Mindenütt keresni, kutatni kell a jobbat, amely előbbre viszi munkánk sikerét. Nem az olyan „többlettermelés” erősíti a népgazdaságot, amely régi technikával, elavult módon és drágán állít elő korszerűtlen termékeket. Csak rajtunk múlik, hogy csökkenjen a selejtés, hogy ne raktárak mélye számára, hanem népünk részére termeljünk jobbat, korszerűbbet, olcsóbban. Ezért a párthatározatok útmutatása nyomán közös erőfeszítéssel keressük azokat a módokat, amelyekkel emelhetjük az egy főre eső termelést. Az üzletekben olcsóbban csak azt lehet adni, amit kevesebb költséggel állítunk elő. Mindenki munkájára, figyelmére, takarékosságára szükség van ehhez. Szolgálják ezt a közös érdeket az új gépek és új technológiák, a fokozottabb takarékosság, a nyersanyaggal és szerszámmal, s az újítók és feltalálók munkája éppúgy, mint a szocialista munkaverseny. Kövessünk el mindent, hogy tételesen, a határidőket is betartva teljesítsük az 1962. évi tervünket! Nem jelent kisebb feladatot — a gazdasági munka mellett — törődni a dolgozók szakmai, politikai és általános műveltségének fejlesztésével. A szocializmus építése során nemcsak a termelési, feladatokat kell megoldanunk, hanem közkinccsé kell tennünk mindazt a sok szellemi értéket is, amelyet az emberiség történelme során létrehozott. A tanulásban, az önművelésben elsősorban a szakszervezeti aktivisták járjanak az élen. Ez a feladat együtt jár tisztségükkel, hiszen a több tudásuk, a magasabb szakértelmük, a politikai kérdésekben való jártasságuk azok a tényezők, amelyek kiemelik a tisztségviselőket társaik sorából. Éljünk azokkal a művelődési lehetőségekkel, amelyeket államunk mindenki számára lehetővé tesz, s amelyre szakszervezetünk is komoly gondot fordít. Várják a tudásra vágyó embereket az esti iskolák és tanfolyamok, a munkásakadémiák és ismeretterjesztő előadások. Nyitva áll mindenki előtt a szakszervezeti és műszaki könyvtár, a művelődési otthonok és klubok. Várják a dolgozókat a színházak és hangversenytermek, mozik, múzeumok, kiállítások. A kultúra minden hajléka nyitva áll előttünk, csak be kell lépnünk érte! Szakszervezeti aktíváink ne sajnálják erejüket és idejüket, szorgalmazzák dolgozótársaik belépését abba a hajlékba, ahol a szocialista öntudatot, művészetet, szakmai műveltséget megszerezhetik. A XX. század sebes forgatagában, az űrhajók és az atomenergia, a szocializmus és a kommunizmus építésének korszakában nem lehetünk közömbösek a világ eseményei iránt. A technika mai korszakában már nincsenek olyan távolságok, amelyek elválasztanák egymástól a földrészeket és népeket. Egy földön élünk, együtt kell éljünk, békében és nem rettegésben. Ezért nem lehetünk közömbösek a világ nagy és kis eseményei iránt. Ismernünk kell azokat, el kell igazodjunk a jó és rossz szándékok között, s ezért politizálnunk is kell. Amit teszünk, öntudatosan tesszük, mert hiszünk ügyünk igazságában, a marxizmus—leninizmus diadalában! Szóval és tettel egyaránt ennek győzelméért dolgozzunk szakszervezeti szer- 5 veink fontos fel-adata az is, hogy N,ak javítsák a vezetés színvonalát. Erre jó alkalmat adnak a választások a tagságnak és a vezetőknek egyaránt. Vezetni annyit jelent, mint minden területen megfelelni annak a bizalomnak, amelyet a dolgozók a választott vezetőktől kérnek és elvárnak. Ismerni kell a tömegek örömét és gondját, ki kell kérni véleményét, hasznosítani kell javaslatait, s lelkiismeretesen kell foglalkozni az egyes dolgozók kis és nagy problémáival egyaránt. A vezetőknek meg kell osztani a vezetést és a munkát is társaikkal. Néhány ember szándéka elveszne az emberek tömegében. Közösen kell dolgozni a közös ügyért! Soha nem feledkezhetünk meg közvetlen érdekvédelmi feladataink ellátásáról, a törvényesség feletti őrködésről. A dolgozók egészségvédelmével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével, a szerteágazó szociális problémák elintézésével nap mint nap százszor és ezerszer be kell bizonyítanunk, hogy minden az emberért történik. Ezt hirdetjük, ennek szellemében cselekedjünk! Új esztendő kezdetén új, nagy terveket kovácsolunk. Hisszük, hogy ezek a tervek valóra válnak, népünk örömére és boldogulására. Boldog új évet kívánunk egymásnak. Azonban nem elég csak kívánni azt, hanem sokat és keményen kell dolgozni érte. Ha utunk felfelé is ível, annak a jövőben sem lesz sima minden szakasza. De erőinket közös célunk kovácsolja össze, s ezért biztosak vagyunk benne, hogy tovább haladunk előre a szocializmus építésének útján, a kommunizmus felé! Többet, jobbat, olcsóbbat» Tanuljunk, mis vetődjünk — Közös útító, közös munka Tanácskoztak az újítók és feltalálók Decemberben tartották meg a kiváló újítók és feltalálók III. országos tanácskozását, amelyen megvitatták az újítómozgalom időszerű kérdéseit. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy a korábbi tanácskozásokon megszabott feladatok közül nagyobb figyelmet fordítottak az újítók és feltalálók erkölcsi elismerésére is és ennek megfelelően a SZOT és az OTH javaslatot tett a „Kiváló újító és feltaláló” oklevelek és kitüntetések létesítésére. Azóta 280-an kapták meg e kitüntetés arany, 326-an az ezüst és 774-en a bronz fokozatát. Az aranyfokozat feltétele a legalább egymillió, az ezüsté a félmillió, a bronzé a negyedmillió forintos népgazdasági eredmény. Az újítómozgalom számszerű eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy az utóbbi három év fejlődése egészséges és jóirányú volt. A benyújtott újítások száma az 1958. évi 185 000-ről 1959-re 247 000-re, 1960-ra pedig 253 000-re nőtt. Az elfogadott javaslatok száma ez idő alatt 130,2 százalékra nőtt, s emellett az újítási javaslatokkal szemben a követelmény ma sokkal nagyobb, mint bármikor volt a múltban és az elbírálás is szigorúbb. Ennélfogva a javaslatok színvonala igen jelentős mértékben növekedett. Újítási díjként 1958-ban 64 millió, 1959-ben 86 millió, 1960-ban pedig 117 millió forintot fizettek ki — e téren 3 esztendő alatt 182 százalékos a fejlődés. P. E. KÖSZÖNTÜNK ÚJ ESZTENDŐ (Mohácsi Heges Ferenc rajza) 2x2 mindig négy A „gondolkodó” gépek bármilyen modernekis, teljesen mechanikus munkát végeznek. A számítógép nagy előnye, hogy nagyon sok szempont szerint tudja csoportosítani az adatokat, s az egész gépi számítrendszer alapja a lyukikártya. A munka úgy kezdődik, hogy a gyár különböző munkahelyeiről beérkeznek a bizonylatok a Hollerith üzembe.Itt minden egyes bizonylatról egy úgynevezett lyukasztógéppel lyukkártyát készítenek. A lyukasztógép a bizonylat adatait rályukasztja a kártyára. Ezt követően a bizonylatra már nincs szükség, a lyukkártya tökéletesen helyettesíti. A speciális gép óránként 33 ezer lyukkártyát rendez olyan, szempontok szerint, amilyeneket az ember parancsol neki, amikor különböző kapcsolásokkal beállítja. Ez a gép kiszámítja például a különböző anyagok forint értékét, a selejt értékét, hány perc szükséges egy-egy munkadarab elkészí- téséhez és így tovább. Ezek segítségével meg lehet határozni, hogy hol vannak a termelés gyengébb pontjai, hol kell intézkedni a selejt miatt, és hogy hol lazák a normák. Horváth Erzsébet a Csepel Autógyárban a kártyák helyességét ellenőrzi. Ujjai boszorkányos gyorsasággal száguldanak a billentyűkön Óránként nyolcezer számjegyet üt le — hiba nélkül