Vasas, 1970 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Tűzmadár. Alohácsi Regős Ferenc rajza ERŐSEBB EZ **• «Ö­sszeszorul a szív, amikor hall­juk: ,„.. Szegeden, Nyíregyhá­zán az égbolt borult, esik az eső...” Minden híradásra feszülten figyel az ország május 15-e óta, s meteorológiánk — annyi élcelődésünk céltáblája a rangban megnövekedett. Az­tán legszívesebben mágusok módjára bű­völnénk a vízmércéket: ne lopakodjék oly ijesztően, ha csak centimétereket is az áradás a folyókon. Sajnos, az említett na­pon mégis szilaj vágtatással sodort végig a víz a szabolcsi tájakon. Tíz- és tízezrek váltak földönfutókká a hirtelen katasztró­fa következtében, jóllehet, a kiürítés terv­szerűen történt. Szemtanú mondta el: 8—10 kilométere­ket is tiszták a lábas jószágok a megva­dult árban, s láttak olyant is, hogy a hul­lámok között, kutya hátán macska kupor­gott. Milyen erővel tombolhatott a vész, ha ilyen ősi ellenfeleket is megbékélésre késztetett? Hirtelenjében fel sem tudtuk mérni, mekkora csapást jelent az árvíz. A károk végleges megállapítása még hátra van, de a következők már tisztázottak: nem keve­sebb mint 5 ezer lakás ment tönkre és több ezerre tehető a helyreállításra, fel­újításra szoruló épületek száma. Az elön­tött területeken 18 ezer kh őszi kalászos, 2500 kh őszi árpa, 13­­00 kh pillangós ta­karmány és 4600 kh gyümölcsös termése teljes egészében elpusztult... Százmilliók­ban, de lehet, hogy milliárdokban számol­hatunk! A vész hallatára egy emberként moz­dult meg a nép, s az összefogás erősebb­nek bizonyult az áradatnál. Példásan, meg­bízhatóan működtek intézményeink, a pol­gári, az árvízvédelem, a munkásőrség, a honvédség, a tanácsok. Mind a gátakon, mind a mentésben hősi helytállást tanúsí­,­tottak. S akik távol a pusztuló otthontól kitelepítve aggódtak a jövőn, szeretteik sorsán, az ország együttérző, segítő szere­tőtét érezhették, a baj első órájától fog­va ... éhesen peregtek az események: országos vezetők jártak többször is a helyszínen, a kormány azon­nali intézkedéseket hozott, amint áttekinthetővé lett a helyzet. A SZOT és a Minisztertanács veze­tői a megsegítésről, a helyreállításról tár­gyaltak, s az előbbi hirtelenjében 5 millió forintot ajánlott fel, a szakmák pedig meg­toldottak két és fél millióval! S ez még csak a szakszervezetek első, gyors segítése, a tagság pedig az üzemek­ben szinte példa nélküli segítségre vál­lalkozott. Ma úgy tűnik, bizony­ára megha­ladja majd a napi keresetet az országos felajánlás átlaga. Idéznénk a csepelieket. Koltai Endre, a tröszt szb-titkára a „Tv jelenti”-ben azt mondotta, hogy már az első napokban a brigádok sürgetésére dön­teni kellett az azonnali segítség miként­jéről. Kibővített párt- és szb-ülést tartot­tak. A határozat: nem várják meg a bér­fizetés napját, a vállalat rögtön előlegezte meg a felajánlások terhére és utaljon át 106 ezer forintot a károsultaknak. Az üdülőikben 150 gyereket nyaraltat­nak, a csőgyár és az acélmű még 100 ár­vizes gyerek nyaraltatását vállalta. A KISZ-bizottság a társadalmi munkák számláján levő összegből 100 ezer forintot adott, a sportkör a Csepel-Salgótarján és a Kisvárda mérkőzések bevételét ajánlotta fel. A károk megállapítása után pedig többlettermelésből acél- és csőféleségeket akarnak juttatni az újjáépítéshez. S megkezdődtek az árvíz-műszakok: a debreceni GÖCS-ben 500 ember szabad­­szombatjának bérét írhatták fel a károsul­tak javára. Ma már Á-tól Z-ig lehetne so­rolni az üzemeket, melyik mennyivel „jegyzi” nevét az önkéntes adakozás lis­táján. Özönlik a segítség Szabolcsba, az igazságos elosztásról a tanácsok, társadal­mi bizottságok gondoskodnak — egyetlen ember sem érezheti egyedül, elhagyatott­nak magát! De még nincs vége a vésznek! A rend­kívüli időjárás, a megduzzadt folyók tíz­es tízezreket késztetnek távol maradni a termelőmunkától. Gépek, emberek seregét köti le a védekezés, a Maros, a Tisza men­tén éjt nappallá téve dolgoznak a gátakon. Dél-Magyarország fővárosát 90 éve is fe­nyegette, majd elöntötte az ár. Mikszáth­­ Kálmán tudósításában akkor azt írta: „Sze­ged polgárai nagyon jól tudják, hogy nem számíthatnak a kormányra és éppen ezért nem is csalatkoznak benne: önerejük az egyedüli mentő eszköz.” Keserű irónia ez, jellemzője egy letűnt világnak! Anyag, energia, munkaerő — hihetetlen mennyiségben áll a védelem rendelkezésé­re. Az ország minden szükségest megad a veszedelem elhárításához. A Tiszán ma — június 1-én — másodpercenként 4 ezer köbméter víz vonul át egy ponton, s 79 napja a szint meghaladja a 800 centis maximumot. De újabb 1009 teherautót és a készenléti árvédelmi anyag kétharmadát Szeged térségébe irányították! Egész népgazdaságunk, a szocialista or­szág a háttere e méreteiben páratlan vé­delemnek. S újólag bebizonyosodik, hogy az erők ilyen méretű mozgósítására, a ha­talmas összefogás megszervezésére, az új­jáépítésre egyedül a szocialista rendszer képes. Persze, a rendkívüli kiadás jelentős megterhelése az egész országnak E­lhangzott az igény: a nemzeti jö­vedelem 1 százalékos növelésé­re törekedve, jelentősen hozzá­járulhatnának a kiegyenlítő­déshez a vállalatok. E többlet 2,5 milliárd forintnak felel meg, s biztosíthatná, hogy ne kelljen módosíta­ni a népgazdaság, az életszínvonal terve­zett fejlesztését. Okos, hozzáértő gazdál­kodással, műszaki fejlesztéssel, a tartalé­kok feltárásával mindez megoldható. Szak­mánk dolgozóira ebben is, mint annyi más­ban, számíthat a párt és az ország veze­tése. E S LXXVIII. évfolyam 6. szám 1970. június ÜNNEPLŐ GYM SZAKMAI TANÁCSKOZÁSOK AZ ÖN OLDALA Öt nagydíjat, huszonegy vásári díjat nyertek a kohó- és gépipari vállalatok gyártmányai Az idad Budapesti Nem­zetközi Vásáron a várako­zásnak megfelelően szere­pel­tek a magyar gépipar és kohászat gyártmányai. Vál­lalataink több, mint 2500 terméket állítottak ki a vá­sáron. Az idén is csak azo­kat a termékeidet szerepel­tették, amelyek méltóak a nagy nemzetközi sereg­szemlére, számora haltnak a hazai és külföldi szakem­berek érdeklődésére. En­nek a jó előkészítő mun­kának a bizonyítéka a Fő­városi Tanács díjával ki­tüntetett öt, és a Budapesti­ Nemzetközi Vásár díjával kitüntetett huszonegy ter­mék. A vásár bezárása után érdemes — legalábbis dió­héjban — visszaidézni a legsikeresebb gyártmányok sorát.­­ A Fővárosi Tanács nagy­­díját kapta a Medicor Mű­vek­ AVM—2 típusjelű au­tomatikus vérnyomásmérő­je, amely igen ötletes mó­don és szolgálati szabadal­mak felhasználásával oldja meg az automatikus vér­­nyomásmérés két fő problé­máját, a mandzsettanyo­­más előállítását és a Korot­­scoff-hang észlelését. Ez az elektronikus, automatikus vérnyomásmérő készülék jelenleg a világ leggyorsab­ban, legkisebb hibával és a legnagyobb biztonsággal mérő készüléke. A belgyó­gyászatban és a bonyolult sebészeti beavatkozások so­rán kitűnően alkalmazható. 2 Nagydíjjal jutalmazták az Ózdi Kohászati Üzemek új termékét, a jól forgá­csolható szerkezeti és ne­mesíthető acélját. Az ózdi kohászok a Vasipari Kutató Intézettel és a Gépipari Technológiai Intézettel kö­zösen fejlesztették ki a JF típusú, nagy jelentőségű acélfajtát.­ ­ Elnyerte a szakemberek tetszését a Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár GRA­­MOSPRAY vegyszeres gyomirlógési­ család­ja is, melynek alkalmazása telje­sen feleslegessé teszi a mechanikus növényápolást, és ezáltal csökkenti a me­zőgazdasági munkaerő­­hiányt, s alkalmazásával nő a termésátlag. Európában először a Budapesti Mező­­gazdasági Gépgyár fejlesz­tette ki a gyomirtógép-csa­­ládot. Ilyen gépek gyártá­sa jelenleg még csak Ma­gyarországon folyik. 4 Nagydíjat nyert a Ma­gyar Optikai Művek SPEKTROMON 190R típus­jelű regisztráló, kétsugaras ultraibolya spektrofotomé­tere. A készülék előnyösen használható mind a kuta­tási, mind pedig az ipari mérésekhez. Gyártása ré­vén jelentős devizát taka­rítanak meg, mivel eddig importból elégítették ki a hazai szükségletet.­ ­ A Fővárosi Tanács nagy­­díjával tért haza Miskolc­ra a KGM Tüzeléstechnikai Intézete is. Egyik termé­kük, a NITROMAT elne­vezésű védőgáz-generátor nyerte el a magas elisme­rést. A berendezés alkalma­zásával földgáz, városi gáz, vagy propán-butángáz fel­­használásával semleges ha­tású védőgázt állítanak elő. A Budapesti Nemzetközi Vásár díjainak nagy részét, összesen 21-et nyertek el a KGM-vállalatok gyártmá­nyai. Szerepel ezek között a Diósgyőri Gépgyár DHCH típusjelű hajszáldróthúzó gépe, amely 0,05-től 0,2 mm méretű rézhuzal gyártására alkalmas. A szerszámgépek, közül díjat nyert a Csepeli Szerszámgépgyár ERI—250 jelű pályavezérlésű rövid esztergája és a Szerszám­gépipari Művek két tárcsa­esztergája. Műszeriparunk sikereiről ad számot a BNV díjával kitüntetett energiakontroll, amely a Ganz Műszer Mű­vek gyártmánya.^ és ^ az Elektronikus Mérőkészülé­kek Gyárának a modul­rendszerű impulzus-generá­tora. Nincs mód valamennyi­ díjnyertes termék felsorolá­sára, azonban ennek elle­nére nem hagyhatjuk ki az Ikarus díjnyertes gyártmá­nyát, az 1—250 típusú tár­gyaló-autóbuszt, amely ál­landóan nagy tömegek ér­deklődését vonta magára. Somogyi László

Next