Vasas, 1984 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

SZERVEZETI ÉLET Vállalati tapasztalatok Minden fejlődés alapja: a hatékonyabb termelés A bizalmi testület munkájáról A cserkúti MEZŐGÉP Vállalat szakszervezeti bizalmi testületé­nek 1983. évben végzett munká­ját értékelték a közelmúltban, amiről Kertész László vszb-titkár tájékoztatta tudósítónkat. " Vállalatunk az elmúlt évek­ben kiemelkedő tervteljesítéssel járult hozzá a MEZŐGÉP TRÖSZT előtt álló feladatok meg­oldásához. Közös munkánk elis­meréseként egymást követően három évben elnyertük a Kiváló Vállalat címet. A kedvező tenden­ciák mellett azonban gazdálkodá­sunkban számos gond és feszült­ség jelentkezett, melyek a gazda­sági és mozgalmi munka hiányos­ságait is felszínre hozták.­­ Vállalatunknak 5 gyáregy­sége és 2 üzeme van. A gyáregy­ségek Mágocs, Szigetvár, Pécsvá­­rad, Cserkút és Villány települé­seken működnek, az üzemek pe­dig Drávaszabolcson és Palotabo­­zsokon. — A gyáregységek, az üzemek nem tudtak egyformán élni a na­gyobb önállóság adta lehetőség­gel. A jövőben a vállalati appará­tusunk fontos feladata lesz, hogy a gyáregységek, üzemek vezetőit, munkásait hatékonyabban segít­sék.­­ A vállalat vezetése a gazdál­kodás részterületein folyó munka értékelése kapcsán időben felhív­ta a figyelmet a gondokra, problé­mákra, támogatta, ösztönözte a jó elképzelések megvalósulását, erő­sítette az eredményes gazdálko­dást. A végrehajtás nem mindig a helyes elképzelés szerint történt. Egy konkrét példa ennek igazolá­sára: — A gazdaságvezetéssel kö­zösen évek óta szorgalmazzuk a teljesítménykövetelmények kor­szerűsítését, a műszakilag meg­alapozott normák széles körű al­kalmazását. Nem állítom azt, hogy e téren nem értünk el ered­ményeket. A munka mennyiségi növekedése mellett a minőségi követelmények betartására hív­tuk fel a figyelmet. A növekvő kö­vetelményekkel nem azonos mér­tékben nőtt a munka minősége! E területen van bőven tenniva­lónk.­­ Bér- és jövedelempolitikai munkánk során alapvető felada­tunknak tartottuk a belső — gyáregységi, üzemi — érdekelt­ségi és ösztönzési rendszerek to­vábbfejlesztését. Az 1983. évi bér- és keresetpolitikai tervünk alap­ján végrehajtott bérdifferenciálás kedvezően hatott. A megszigorí­tott gazdasági szabályzók alapján tervezett 2,35 százalék helyett 3,93 százalék bérszínvonal-fej­lesztés várható annak eredmé­nyeként, hogy a tervhez viszo­nyítva többleteredményt értünk el a hatékonyság növelésével és az exportteljesítésekkel. A Szociális juttatások odaítélé­sénél fokozott figyelmet fordítot­tunk a különböző rétegek helyze­tének javítására. A családosok élet- és munkakörülményeinek vizsgálatával elértük azt, hogy a velük való törődés állandó és fo­lyamatos.­­ A műszaki-közgazdasági al­kalmazottakkal kapcsolatos fel­mérésünk elvégzésekor­­kiderült, hogy a fiatal műszakiak, közgaz­dászok, a termelést közvetlenül irányítók bérszínvonala alacsony, ezért külön bérfejlesztésben ré­szesültek.­­ A nyugdíjasoknak a kom­munista műszakok bevételéből 100 ezer forintot folyósítottunk. E nemes akcióra a jövőben is le­hetőséget kell teremtenünk. — Üzem-egészségügyi és reha­bilitációs tevékenységeink szín­vonalát — az adott lehetőségek jobb kihasználásával! — sem si­került növelnünk. A Harkány Gyógyfürdő Kórház adta szolgál­tatás mellett egy dolgozónk sem vette igénybe az Abaligeti Bar­lang Szanatóriumot ideg- és lég­zőszervi megbetegedések gyógy­kezelésére. Ez a felvilágosító munka hiányának tudható be — véleményem szerint! —, nem pe­dig az igénytelenségnek. — Üdüléspolitikai tevékenysé­günk tovább fejlődött: dolgozóink mind belföldi, mind külföldi — NDK — üdülési lehetőségek kö­zül választhatták ki a nekik leg­inkább megfelelőt. Napjainkban a politikai tömeg­munkánk alapja a dolgozókat cse­lekvésre ösztönző termelési agitá­ció. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a választott tisztségvi­selők rendszeres képzése — ön­képzése —, a változó körülmé­nyekhez való alkalmazkodó ké­pesség elmélyítése. A szakszerve­zeti élet javítását a szakszervezeti csoportmunka színvonalának emelésével kívánjuk megvalósíta­ni. Ennek érdekében nagy gondot fordítunk a szakszervezeti műkö­dési szabályzat, a vállalati ügy­rend, a munkahelyi demokrácia vállalati fórumainak elfogadtatá­sára, időbeni pontos, a helyi adottságoknak legjobban megfe­lelő átdolgozására és gyakorlati alkalmazására — foglalta össze a cserkúti MEZŐGÉP Vállalat bi­zalmi testületének 1983. évben végzett munkáját Kertész László vszb-titkár. Abádi-Szabó József 2 Győri számvetés Mérlegen két és fél év munkája Nyugat-Dunántúl legnagyobb va­sas és egyben ipari üzemének, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szervezett dolgozóinak elmúlt két és fél esztendei tevékenységéről adtak számot október 24-én a győri törzsgyárban a vállalati bi­zalmi testület kibővített tanácsko­zásán. Összefoglalva, a tanácsko­zás hangvétele az eredmények summázásában mértéktartóan szerény volt. A gyár összességében átlagon felüli eredményességgel alkal­mazkodott a nehéz körülmények­hez, a szakszervezeti vezetők és aktivisták sokoldalúan segítették ezt a nem könnyű átalakulást. A vállalati stratégia töretlen, amit a beszámolási időszakban a va­sasszakszervezet és az Ipari Mi­nisztérium Kiváló Vállalat cím adományozásával ismert el. Ép­pen ezért a szakszervezeti tanács­kozás légköre, hangulata is ki­egyensúlyozott, a vállalatra ható külső okokat számba vevő, a bel­ső tartalékokat őszintén feltáró volt. Bognár Péter, a­ szakszerve­zeti bizottság titkára a vszb je­lentését a bizalmi testület elé tár­va, két gondolatkörbe foglalta mondanivalóját. Elsőként a ter­melést segítő eredményeket és gondokat foglalta össze, majd az érdekképviseleti munkát elemez­te. Többek között elmondta, hogy gondot okozott a termelés lét­számszükségletének biztosítása, amelyet részben lengyel szak­munkásokkal lehetett megoldani. Ez a módszer azonban nem lehet hosszú távú, ezért a vállalati és üzemi szakszervezeti bizottságok­kal egyetértésben és együttmű­ködve elsősorban a munkák át­csoportosításával javítják a hely­zetet. Az ésszerűség határáig al­kalmazott munkaátcsoportosítás mellett élni kellett a dolgozók át­csoportosításával is, amelyet kez­detben a megszokotthoz való em­beri ragaszkodás nehezített. Ezt politikai munkával, személyes agitációval és meggyőzéssel sike­rült enyhíteni. A bérkérdések is nagy hang­súlyt kaptak a beszámolóban, el­sősorban azért, mert bár győri, il­letve vidéki összehasonlításban a vállalat szép eredményeket mondhat magáénak, a fővárosi nagyüzemekkel összehasonlítva a Rába dolgozói nincsenek kellően elismerve. A szakszervezeti moz­galom belső élete a gyárban 1980 óta határozottan fejlődött, a veze­tő-, irányító munka politikai, gaz­dasági, emberi feltételei megértek a minőségi előrelépésre. A párt­­szervezet és a szakszervezet kap­csolata szilárd, a vállalatvezetés­sel kialakult viszony alapvetően jónak mondható és kölcsönös a törekvés ennek megtartására, ja­vítására. A viták, nézetek ütközte­tése elősegítette a leghelyesebb megoldások érvényesülését. A háromórás vitáról csak gon­dolatokat tudunk felvillantani, így például Pados Imréét, aki a szombathelyi gyárból nehéz hely­zetről, de cselekvőkészségről tu­dósította társait. Önkritikussága bizalmat keltett, törekvésük a mi­nőség javítására, a termelés üte­mességére erkölcsileg méltány­lást érdemel. Angyalosi Béla klasz­­szikus szakszervezeti, mozgalmi érvek sorával győzte meg titkár- és bizalmi társait arról, hogy a Vö­rös Csillag Gépgyárban, Kispes­ten, milyen eszközökkel lehetne elejét venni a további létszám­­csökkenésnek. Elsőként a terme­lési profilt említette, majd csak ezután a munkaügy és bérgazdál­kodás helyi feszültségeit, ellent­mondásait. Csákány Andrásné a nőbizottság tagjaként a verseny­­mozgalom kibontakozásáról is szót ejtett, s ezt erősítette meg Paár Pálné Mosonmagyaróvárról. Horváth Ede vezérigazgató minden felvetett kérdést élőnek, jogosnak tartott. Hangsúlyozta, hogy ha nem lenne kiegyensúlyo­zott a politikai, szakszervezeti munka, akkor a vállalat gazda­sági tevékenységében sem érhet­ne el jelentős eredményeket. A versenymozgalomról szólva részletesen kifejtette, hogy csak a valóban mérhető és eredményt hozó tevékenységben lát értel­met, mert ezt lehet objektíven ér­tékelni. Arról is szólt, hogy a vál­lalat nem olvad bele a helyenként jelentkező szürkeségbe, ugyanak­kor lényeges kérdésekben túl gyorsan és messzire sem léphet előre, mert az adott viszonyok kö­zött bármily erős, magára marad. Ezek között említette a bérgazdál­kodást is. A szakszervezeti mun­ka hétköznapjainak, kis ügyeinek segítését a gazdasági vezetők po­litikai feladatává tette a vezér­­igazgató. Ferenczi József NAPTÁR A titkárság december 5-i ülésén ajánlásokat fogadott el az 1984. évi SZOT-díjak adományozására, majd megvitatta a Sopiana Gép­gyár bizalmi testületének és szak­­szervezeti bizottságának vezető­irányító munkájáról, jog- és ha­tásköre érvényesüléséről szóló beszámolót. Végezetül tájékozó­dott a középszervi jogkörrel felru­házott trösztök és vállalatok szak­­szervezeti bizottságai beszámoló értekezleteinek tapasztalatairól. Az elnökség december 9-i ülé­sén a központi vezetőség 1984. évi munkatervére és üléstervére tett javaslatot vitatta meg, majd elő­terjesztést fogadott el az 1984. évi költségvetésről. A központi vezetőség december 19-i ülésén tájékoztatót hallgatott meg a kohó-, gép- és villamos­energiaipar várható eredményé­ről, állást foglalt az iparágak 1984. évi tervcélkitűzéseiről és az ezzel összefüggő szakszervezeti feladatokról. Ezt követően jóvá­hagyta az 1984. évi munkatervet és költségvetést, majd személyi kérdésekben döntött. A titkárság december 19-i ülé­sén döntött az 1984. év első féléve titkársági üléseinek napirendjei­ről. Ezután tájékozódott a vasas­szakszervezet tömegtájékoztatá­­sáról, a korszerűsített Vasas lap tapasztalatairól és további ez­­irányú feladatokat határozott meg. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár szakszerveze­ti bizottsága együttes ülésén vi­tatták meg a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ 1983. évi tevé­kenységét. A művelődési intézmény az éves munkaprogramban megha­tározott feladatokat eredménye­sen teljesítette — állapította meg a két testület. Az egyre nehezedő gazdasági körülmények ellenére az intézmény tevékenységére a kiegyensúlyozott" pénzgazdálko­dás, a munka tartalmi színvonalá­nak további emelkedése volt a jel­lemző. A munkahelyi művelődés formái, módszerei gazdagodtak, e téren számottevő javulás van. Kiemelt figyelmet fordítottak a gyermekműsorokra, a színházi előadásokra és a gyermekek nyá­ri foglalkoztatására. A pódium­műsorokkal, hangversenyekkel, komoly és könnyűzenei progra­mokkal, jól szolgálták a lakóterü­leti munkát is. A művészeti nevelő munka szá­mottevően fejlődött. A fúvószene­kar, a vegyes kórus színvonalas műsorokkal lépett a közönség elé - egyre több alkalommal. A tánc­kar az átalakulás időszakát éli, de az utóbbi hónapok sikeres fellé­pései biztató jövőt sejtetnek. Lényeges körülmény, hogy a személyi állomány stabilizálódott és az intézmény dolgozóinak szakmai felkészültsége is sokat javult néhány év alatt. Mindezek alapján az éves munkát - s az er­re épülő idei tervek fő vonalát - mindkét testület jónak minősítet­te. Ezzel párhuzamosan igénylik, hogy az ez évi konkrét programo­kat ismét vitassák meg ezen a fó­rumon, immár az 1984. évi pénz­ügyi támogatás ismeretében. A Magyar Vagon- és Gépgyár szakszervezeti bizottsága a reha­bilitációs tevékenység tapasztala­tait értékelte. A vállalatnál jelen­leg 1126 a rehabilitáltak száma. A testület úgy látja: az eddigi­eknél nagyobb figyelmet szüksé­ges fordítani arra, hogy a károsul­tak közül mind többen váljanak teljes értékű dolgozóvá. Ennek ér­dekében a vszb több feladatot ha­tározott meg, így fejleszteni szük­séges a vállalati és üzemi rehabi­litációs bizottságok tevékenysé­gét, el kell végezni a rehabilitáci­ós munkahelyek teljes körű kije­lölését. Az üzemorvosoktól azt ké­rik, hogy ismerjék meg jobban a konkrét munkaterületeket, a re­habilitáció helyi lehetőségeit. Sajnálatos tény, hogy a károso­dást szenvedett dolgozók többsé­ge inkább vállalja az alacsonyabb munkakört és a pótlékokat, mint a teljes rehabilitációt. A munka­helyi szakszervezeti testületek­nek és tisztségviselőknek ezért fontos tennivalója az ez irányú nevelő munka elmélyítése, az érintettek személy szerinti meg­győzése. Ugyancsak többet kell törődniük azzal is, hogy a károso­dás megelőzésére rendszeresített védőeszközöket a dolgozók tény­legesen használják. Az Ikarus szakszervezeti bizott­sága az információs és tájékozta­tási tevékenység tapasztalatait te­kintette át. A testület kedvezőnek értékel­te, hogy a kétirányú információ­­áramlás egyre inkább a szakszer­vezeti csoportokra épül. Ehhez hozzájárul, hogy a titkári és re­szortértekezleteken rendszeresen foglalkoznak a tagságot foglalkoz­tató s érintő kérdésekkel, továbbá a tisztségviselői képzés állandó eleme — az adott téma feldolgo­zása mellett — a tájékoztatás, tá­jékozódás. Mindez együttesen az utóbbi két-három évben tartalm­ii előrelépést eredményezett. A vszb a kedvező tendenciák elmélyítése és szélesítése érdeké­ben több tennivalót határozott meg. Többek között igényli, hogy: az önálló felelősséggel végzett in­formációs és tájékoztatási munka minden testületnél váljon a veze­tő-irányító munka szerves részé­vé; legyen a helyi sajátosságok-­ nak és érdekviszonyoknak megfe­­ lelően differenciált. A legjobb előfizetők Folytatjuk a csoportjukban teljes előfizetést elérő bizalmi elvtársak nevének nyilvánosságra hozata­lát.^ Észak-Dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat: Drevenka Ferenc (Esztergom). EL­CO Villamoskészülékek és Szerelőanyagok Gyára: Józsa Ernőné. Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat: Gorgyán Józsefné, Sza­bó Pál (Budapest) és Erdélyi Já­­nosné (November 7. Hőerőmű). Ferroglobus Vállalat: Takács László. Gagarin Hőerőmű Vállalat: Ludasi Sándorné, Jónás György, Zala Sándor II. (Visonta) és Bör­­csök Albertné (Lőrinci). Hajtóművek és Festőberende­zések Gyára: Kálnoky Zoltánná (1. sz. Gyár). Híradástechnikai Gépgyár: Bognár Istvánná és Szegi István. Ipari Műszergyár: Parrag Im­­réné, Káplár Ferencné, Danis Já­­nosné, Ács Lajosné, Fűrész Pálné és Valentinyi Lászlóné. 39. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet: Fülep László. Kecskeméti Zománc- és Kád­gyár: Horváth Sándor, Borbély Imréné, Berente Lászlóné, Nagy József, Bak Sándor, Bereczki Zol­tán, Kovács László, Mendzsák Já­nos és Izeli György. Kéziszerszámgyár: Kis-Sebes­­tyén Lászlóné (Szeged). Kismotor- és Gépgyár: Homoki László és Marián Boldizsárné (központ), Hemela János, Digner Jánosné (1. sz. Gyár), Pásztor De­zső, Veszprémi Jenő, Borka Jó­zsef (2. sz. Gyár), Kardos Gábor, Varga Zoltán, Horváth Mártonná, Polánszki József (4. sz. Gyáregy­ség), Kasza Istvánná, Nagy Já­nosné, Hunyadi Lászlóné, Jar­­maczki András és Kazal Béla (5. sz. Gyár, Baja). Könnyűipari Gépgyártó Válla­lat: Varga József (Sopron). Magyar Vagon- és Gépgyár: Sági Frigyes, Balogh József (Törzsgyár), Fülöp Mihály, Védi János, Orbán Ferenc, Orbán Ist­ván, Bíró Sándorné, Csorba Ist­ván, Héberling Ferenc, Leisztin­­ger Zoltán (Rába Mezőgazdasági Gépgyár, Mosonmagyaróvár), Debreceni Bertalan, Gáspár Jó­zsef, Markó Pál, Józsa György, Papp József, Mándi Imre, Nemes Lászlóné (Vörös Csillag Gépgyár) és Pintér Péterné (Szombathely). Magnezitipari Művek: Gyug Béláné és Márton Sándor (Alu­­szilikát Gyáregység). VASAS Szakszervezeti beszámoló Móron Az Ikarus móri gyárának üzemi szakszervezeti bizottsága a választá­sok óta másodszor adott számot munkájáról. Az 1981-ben végzett értékeléskor a további előrelépés érdekében feladatként határozták meg az oktató-nevelő, tömegsport és informá­ciós tevékenység javítását. Az üdültetés terén színvonalasabb munkaelvárásokat jelöltek meg. Az egyre nehezedő gazdasági feltételek szükségessé tették, hogy a szakszervezeti munkában fő hangsúlyt kapjon a termelés és gazdál­kodás segítése, elsősorban a munkaverseny-mozgalomra építve. A brigádok a gyári terveket év elején megismerték, így tettek konk­rét vállalásokat a termelés segítésére. A gyári brigádszervezettség 62%-os, ami bizonyos emelkedést mutat az előző évhez viszonyítva. A gyári versenymozgalom minőségében is tovább fejlődik. Gondok vannak egyes területeken a gazdasági vezetők segítő munkájával, mert nem mindig foglalkoznak kellően a brigádokkal. A termelési feladatok növekedésével párhuzamosan egyre foko­zódik a szakszervezet szociálpolitikai tevékenysége. Támogatják a dolgozók lakásépítését és -vásárlását. A móri és pusztavámi tanácsokkal kötött együttműködési szerző­dések biztosítják a dolgozók gyermekeinek óvodai és bölcsődei el­helyezését. A rászoruló dolgozók részére megoldották az egy műsza­kos foglalkoztatást, s további kényelmet biztosít az ún. óvodai autó­­buszjáratok indítása. Az átadott új üzemi konyha és étterem magas színvonalú kiszol­gálást tesz lehetővé. Az ételek mennyisége és minősége megfelel a dolgozók elvárásainak. A SZOT Elnökség határozata értelmében szakszervezeti hatás­körbe tartozik az üdülésre, segélyezésre, sportra, kulturális és szociá­lis célokra fordítható pénzösszegek felhasználása. Úgy értékelték, hogy ezekben a feladatokban a bizalmi testületek körültekintően jár­tak el. Törekedtek arra, hogy a legjobban rászorulók részesüljenek szociális támogatásban. Az üdülési munka irányításában és szervezésében fejlődés ta­pasztalható, de változatlanul gondot jelent az első és utószezonos be­utalók odaítélése. A folyamatos ellenőrzések ellenére sem javult a gyár munkavé­delmi helyzete. Éppen ezért a következetes ellenőrzéssel és számon­kéréssel együtt nagyobb szerepet kell hogy kapjon a szakszervezet meggyőző, oktató, nevelő tevékenysége. A szakszervezeti munkavé­delmi tevékenység színvonalának emelése szükségessé teszi az aktí­vahálózat erősítését. Szólt a beszámoló az oktatási munka fejlődéséről, a tömegsport népszerűsítéséről, a nőbizottság, a jogsegélyszolgálat és a SZUB munkájáról. Megállapították, hogy tovább kell javítani az információ­­áramlás gyorsaságát és rendszerességét. Az elmúlt időszak tevékeny­ségét összegezve megállapították, hogy a móri gyárban a szakszerve­zeti tevékenység fejlődött — de mint a beszámolóból is kitűnt — részterületeken, valamint a Vasas elnökség és a vállalati szakszerve­zeti bizottság állásfoglalása alapján további előrelépés szükséges. Szántó Sándor 1984. JANUÁR

Next