Vas Népe, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-24 / 302. szám
3059. dec. 24. Csütörtök Csak akkor, ha üres a kamra? Most van itt az ideje a cukorrépa-szerződések megkötésének. Ennek kapcsán az egyénileg dolgozó parasztok igazán rendkívüli kedvezményeket élveznek. Nem az érdekeltek, hanem azok számára, akik nem ismerik ezeket a kedvezményeket, felsorolhatnánk a holdanként 800 forintos termelési előleget, amit a szerződéskötéskor kapnak a gazdák, a tavaszi 320 forintos művelési előleget, a műtrágyát, az olcsó répamagot stb. stb. De a jelenlegitapasztalatok, s tegyük mindjárt hozzá, nem a legjobb tapasztalatok alapján foglalkozzunk most csak egy tényezővel, azzal, hogy a termelők minden mázsa cukorrépa után három kiló cukrot kapnak a cukorgyártól. Jelentős mennyiség ez, még akkor is, ha nagyon szűkmarkúan csak száz mázsa holdanként átlagterméssel számolunk. Természetes tehát, hogy ősszel megtelik cukorral a kamra. S akkor jönnek a MÉSZÖV emberei, hogy megkössék a cukorrépatermelési szerződést. S a termelők azt mondják: nagyszerű, előnyös dolog ez — megkötjük! Legalábbis logikailag így következnék. Ám a gyakorlatban egészen másképp történik. A gazdák fejüket rázzák, s megkötik magukat, mondván, hogy most nem kötnek szerződést. Nem és nem, mert most nincs rá szükségük. Amennyi a kamrában, a zsákokban áll, elegendő az jövőre is. Majd akkor újra aktuális lesz. Akkor jöjjenek... Ez is egy álláspont. De milyen? Hangoztató!]» nem látnak túl a kamra falán, megelégednek azzal hogy saját zsákjaikat látják. Ezért van az, hogy megyénkben ez ideig még fele annyi területre sem kötöttek cukorrépatermelési szerződést, mint az elmúlt esztendőben. Idézzük most a vasi parasztok többségének régi sorsát, amikor nem álltak a cukroszsákok a háznál? Emlékeztessük azokra az időkre, amikor a falusi boltos tíz dekánként mérte a cukrot, s nemegyszer azt is csak úgy „hozomra"? Közöljük a falusi cukorfogyasztás több mint kétszeresére nőtt statisztikai adatát? Bizony ez sem ártana, de nem tesszük, nehogy valaki is félremagyarázhassa, arra gondolva, hogy az „édesebbé vált élet" ellen van kifogásunk. Hanem ezt a gondolkodásmódot, ezt bizony elítéljük. Épp úgy, ahogy minden bizonnyal az egyéni parasztok is rossz néven vennék, ha például egy cipőgyári munkástól ilyesféle elhatározást hallanának: „Most fél évig nem megyek munkába, mert a család minden tagjának bőségesen van lábbelije. Talán jövőre dolgozgatok megint egy kicsit, addig Lacika is biztosan szétrúgja a cipőjét." Évszázadokkal ezelőtt természetes volt ez a gondolkodásmód: termelek annyi búzát, hogy meglegyen a kenyerünk, s egy kicsivel többet, hogy azért kapjak két pár csizmát és három cserépfazekat, mert most arra van szüksége a családnak. Hogyan állhatná meg helyét akkor napjainkban az a szemlélet, sőt gyakorlat, hogy az egyénileg dolgozó parasztok csak akkor termelnek cukrot vagy egyebet, ha arra saját családjuknak is szüksége van. Elfogadható-e, hogy az ipari dolgozók s általában a bérből élők ellátásának gondjait hallván csak vállvonogatás a válaszuk? Igen, túl kell nézni a kamra falán, s akkor bizonyára másként alakul a válasz ezekre a kérdésekre: mikor kell kötni cukorrépatermelési szerződést? Csak akkor, ha üres a kamra? Szilágyi Rózsa ■VAS NÉPE 3f Jó ütemben készülnek a zárszámadások és a tervek a szombathelyi járás tsz-eiben Javában folynak a zárszámadási előkészületek a szombathelyi járás termelőszövetkezeteiben. Mint a járási tanács mezőgazdasági osztályán közölték, 27 tsz-ben még leltároznak, a gencsapáti Alkotmány, a vasszécsenyi Dózsa, a csepregi Petőfi és a vasszilvágyi Rákóczi TSZ-ben pedig befejezték a leltározást. Az eddigi tapasztalatk azt mutatják, hogy gazdaságilag tovább erősödtek a járás termelőszövetkezetei, és több olyan termelőszövetkezet van, amelyikben 35—36 forint értékű részesedést adnak ki ebben az éviben egy-egy munkaegységre. A zárszámadó közgyűléseket általában január első hetében mindenütt ünnepélyes keretek között tartják meg. A szövetkezetekben a zárszámadási előkészületekkel egy időben készítik a jövő évi terveket is. A vasszilvágyi Szabad Föld TSZ-ben 8—12 szakaszos távlati vetésforgót állítottak össze a közös gazdaság gyors ütemű fejlesztése érdekében. A készülő tervekből kitűnik, hogy a járás tsz-eiben jövőre növelik a kukorica, a burgonya és a silókukorica vetésterületét. A kukorica vetésterülete a szántóterület tíz százalékát foglalja el majd a következő évben a szombathelyi járás tsz-eiben. Sok szövetkezetben tervezik a szójás-ku-korica termesztését, így akarják állatállományuk részére a szilárd fehérjebázist megteremteni. Nagymértékben fejlesztik a sertés- és baromfiállományt. Jövőre a járás tsz-einek mindegyikében foglalkoznak sertéssel. A baromfitenyésztést is fejleszteni kívánják a szövetkezeti gazdaságokban. Már eddig 16 ezer naposcsibére jelentették be igényüket, de a tervek szerint ennél jóval több baromfit tenyésztenek 1960-ban a szombathelyi járás szövetkezeteiben Megjutalmazták az őszi mélyszántásban kint traktorosokat A megye gépállomásai az őszi mélyszántásban is nagy gépi segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek. Eddig 54.278 kat. hold mélyszántást végeztek a megyében a gépállomási traktorok. A mélyszántás sikeres befejezése érdekében fáradságot nem ismerve dolgoznak a traktorosok. A megyei gépállomási igazgatóság az őszi mélyszántásban kiemelkedő teljesítményt elért gépállomási dolgozókat megjutalmazta. Fehér József, Raffai Mihály, Poór László, Csajbi György büki, Mátrai József, Guzmics József, Soós Vince és Ludván István szombathelyi, Kiss Lajos káldi és Németh Ernő pácsortyi traktorosok személyenként 600—1500 forintos pénzjutalomban részesültek. A nagyüzemi gyümölcstermesztés jövője megyénkben A kormány nemrégiben a Központi Statisztikai Hivatal feladatává tette az ország gyüaölcsfaálloványának számbavételét. Az ország, ezen belül megyénk gyümölcsfaállományát legutóbb 1935- ben vették számba. Azóta a gyümölcstermelés nagyarányban fejlődött. Vas megyében is hagyományai vannak a gyümölcstermesztésnél. A megye éghajlati és talaj adottságai gyümölcstermelésre is kedvezőek, különösen az őrségi részen, valamint a Kőszeg környékén termesztett gyümölcs ismert országosan. A megye gyümölcsfaállománya az 1859. évi összeírás alapján 2 millió 800 ezer darabból áll. Vagyis, az 1935. évihez viszonyítva a megye gyümölcsfaállománya 233 százalékkal növekedett. E nagyarányú növekedés ellenére sem tartott lépést megyénk gyümölcsfaállományának fejlesztése a többi megyéével. Nálunk, itt Vasban inkább az igénytelenebb gyümölcsfajták telepítésével foglalkoztak, csupán az utóbbi években kezdték nagyobb méretekben a nemesebb (kártevők ellen érzékenyebb) fajták meghonosítását. A gyümölcsfák legnagyobb mértékben házi kertekben találhatók. A házi kertekben történő gyümölcstermelés elsődleges célja, hogy az év minden szakában fedezze a család gyümölcsszükségletét. A házi kertek faállománya ennek megfelelően több gyümölcsfajtából áll, telepítése többnyire rendszertelen. A 800 négyszögölnél nagyobb, szabályos sor- és tőtávolságra telepített árugyümölcsösben levő gyümölcsfák aránya, bár megyénkben igen alacsony, árutermelés szempontjából mégis jelentős. Árutermelés terén az elkövetkező években további javulás várható, mivel az állami gazdaságok és a tsz-esé az elmúlt években nagyarányú telepítéseket végeztek, s az új telepítésű gyümölcsösök fokozatosan termőre fordulnak. Mindenképpen a nagyüzemi gyümölcsösökből várhatjuk a lakosság jobb gyümölcsellátását. A tapasztalatok szerint ugyanis a megyében az egyéni gazdaságok tulajdonában levő gyümölcsállomány — néhány kivételtől eltekintve — elhanyagolt. Nemcsak a szükséges permetezéseket hagyták el, hanem még a fizikai növényvédelmet is. Emiatt egyes helyeken — különösen az erősen gyökérről is sarjadzó szávafákból — elkorcsosodott ligeteket találni. A kémiai védekezés elhanyagolása miatt a megtermett gyümölcsöt nem tudják megfelelően értékesíteni. Jó példa erre az 1958-as esztendő, amikor az almatermésnek jelentős részét állatokkal voltak kénytelenek fél-etetni, mert a különböző fertőzöttségek (pajzstetű, korompenész) miatt a felvásárló szervek nem vették át. A gyünölcsfaállomány számbavétele alapján a szakemberek elkészítik majd a távlati fejlesztési terveket, és megállapítják az egyes gyümölcsneműk tájak szerinti elhelyezését. Ez a megyében is nagy egítség lesz ahhoz, hogy az adottságokhoz mérten fejleszthessük a gyümölcstermesztést. S. Z. Akik már itthon töltik a karácsonyt... rener xtoor es reuer xainas három évvel ezelőtt érettségizett a Szombathelyi Gépipari Technikumban. Ikrek. Eddig még soha nem hagyták el egymást. 1956-ban Tibort felvették a Műszaki Egyetem általános mérnöki karára, Tamás pedig Budapesten a vasúton, mint technikus helyezkedett el. Az ellenforradalom zűrzavara váratlanul érte a két tapasztalatlan kamaszt. Amikor 1956 novemberében Budapestről hazafelé utaztak, összetalálkoztak egy fővárosi Nyugatra igyekvő veres társasággal. Az ikrekre ráragadt:szidálási láz. A két fiú fejét telebeszélték, hogy ilyen, meg olyan bizonytalanság lesz Magyarországon, és a jövőjüket igazán csak a „szabad világban“ alapozhatják meg. Így aztán nekivágtak a határnak. Huszonnégy hónapig ausztriai lágerekben hányódtak. Bécs, Salzburg,Graz penészes, bűzös disszidens-táborait megjárták. Azért dobálták őket egyik helyről a másikra, nehogy szervezkedni próbáljanak. 1958. szeptemberében felültek a kanadai bevándorlási hivatal ígéreteinek s munkára jelentkeztek. Már az úton majdnem az életükkel fizettek kalandjukért. Egy 65-ös csoportba sorolták őket és egy régi típusú, a második világháborúban kimustrált katonai repülőgéppel szállították a társaságot Kanadába. A La Manche-csatorna fölött a repülőgép olaja kifolyt, az egyik motor kigyulladt és Skóciában kényszerleszállást hajtott végre... Többszöri leszállás után végre megérkeztek Kanadába. Fél évig lakásépítkezésen dolgoztak. Az egyetem padjai és a technikusi állás után bizony szokatlan volt a feszítővas, a kalapács, a csákány és a lapát. _ Mit mondanak a fiúk nyugati útjuk eme szakaszáról? — Aki dolgozik elég magas órabért kap. Munkát azonban igen nehezen lehet kapni. Ha esett az eső, az állásidőt nem fizették. Munkaruhát, kéziszerszámot, saját magunknak kellett vásárolni. Betegség esetén se táppénz, se ingyen orvosi ellátás nincs. Winnipeg külvárosában építettük a fából és előregyártott elemekből készült családi otthonokat. 15 ezer dollárba került egy igen családi ház, ami a munkás részére megfizethetetlen. Amikor a vállalkozók nem tudták eladni a házakat, tömegestől bocsátották el az építőmunkásokat. Nemcsak a disszidens magyarokat küldték el, de még 10—15 éve egyhelyben dolgozó régi szakmunkásokat is. Ezután szőrmegyárban, vasipari üzemben dolgoztak, s ki tudná felsorolni milyen alkalmi munkát vállaltak még. A helyüket azonban sehol nem találták. Napi tíz órás munkaidőben dolgoztak. Az üzemi konyha, a fürdő, a kultúrotthon, a munkásvédelem ismeretlen fogalom volt mindenütt. — Ha lenne fürdő, akkor sem használnák, mert örülnek a munkások, ha mielőbb megszabadulhatnak a gyárakból — jegyzi meg Tibor. A létbizonytalanság, a szokatlan életmód és a szívet tépő honvágy aztán rövid idő alatt hazatérésre ösztökélte őket. Kis megtakarított pénzük elment az útiköltségre. 540 dollárba került kettőjük hazautazása. Legkeserűbb élményeik közé tartozik a karácsony. Három karácsonyt töltöttek idegenben. Sem a lágerben kapott típus ajándékcsomag, sem az üres albérleti szoba nem pótolta a családi melegséget a szeretet és béke ünnepén Ilyenkor bánatukban részegre itták magukat és így próbálták elviselni a legnehezebb pillanatokat. Az idei karácsonyt már itthon töltik, s az új esztendőben szeretnének elhelyezkedni valamelyik szombathelyi üzemben, hogy újra beilleszkedjenek szocializmust építő társadalmunkba. Farkas László — Külföldiül minden karácsonykor leittuk magunkat — mondja Tamás.— A pénz utáni hajsza és a csalás kiábrándított a nyugati világból — beszéli élményeit Tibor Egy délután a vasvári képzőművészeti körben Még délután van, decemberi nyirkos köd üli meg a községet. Idebenn, a vasvári járási művelődési otthonban délutáni foglalkozásra készülődnek a képzőművészeti kör tagjai. Hosszú szünet után — mivel nem volt a körnek vezetője — ez az első komoly foglalkozás. Nagy áldozatot vállalt magára Jaksa István, a szombathelyi Járóművító Vállalat képzőművészeti körének vezetője, aki nagy elfoglaltsága mellett is keresett lehetőséget a vasvári kör vezetésére. Nyílik az ajtó, s egymás után érkeznek a kör tagjai, a régi „öregek’ után az újak, a fiatalok. Mindenkit szeretettel fogad Pista bácsi. Körül ülik az asztalokat, s megkezdődi a munka. Olyan meghitt, örömteljes a hangulat, mintha egy szertehullott család tagjai találkoznának hosszú idő után. A rajzpapír fölé hajolnak a fejek. Nem könnyű a feladat. Mértani testeket kell szerkeszteni. Ám Jaksa István olyan szakértelemmel adja át tudását, tapasztalatát, hogy mindenki megoldja a feladatot. Közben a képzőművészeti kör vezetőjével a kör terveiről beszélgetünk. — Célom az, hogy munkatársaimban kifejlesszem a szép iránti határtalan szeretetet, a művészi hajlamot, magasabb színvonalra emeljem tudásukat — mondja Jaksa István. — Nagy szeretettel jöttem el a vasvári körbe, mert érzem a kör tagjaiban a művészet utáni sóvárgást és megkapó az a ragaszkodás is, amellyel engem itt körülvesznek. A téli időszakban ritkábban tudok jönni, de arra törekszem, hogy az itt töltött órákat hasznosan, előrehaladva töltsük el A nyár elején, vagy kora ősszel szeretném a kör elért eredményeit egy házi kiállításon Vasvár közönségének is bemutatni Somlósy Sándor