Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
Miért növekedett ez földművesszövetkezeteknél e leltárhiányok száma és összege? Vagyonvédelmi ankétot tartottak tegnap Szombathelyen A földművesszövetkezetek vagyonvédelmi helyzetéről tárgyaltak tegnap délelőtt a Derkovits Gyula Művelődési Otthonában a Szövetkezeteik Vas megyei Központja vezető állású dolgozói, az fmsz-ék igazgatósági elnökei és főkönyvelői, a járási központok elnökei, a bíróság, a rendőrség és az ÁKF képviselői. A megjelentek előtt Tölgyesi Ernő, a MESZÖV főkönyvelője ismertette az igazgatóság előterjesztését a kereskedelmi veszteségek alakulásáról, általában a vagyonvédelemben tapasztalható súlyos mulasztásokról — különös tekintettel az idei évre —, a leltár-eredmények alakulásáról. Az előadó megállapította, hogy a korábbi évekhez viszonyítva az idén meglepő mértékben emelkedtek a leltárhiányok. A kereskedelmi veszteségek és értékcsökkenések összege a kiskereskedelemben, a vendéglátóiparban és a MÉK-nél egyaránt több százezer forinttal emelkedett az előző évhez viszonyítva. Ezzel magyarázható, hogy megyénk a földművesszövetkezeti vagyonvédelemben az országos értékelés szerint — a múlt évben elfoglalt első helyével szemben — most a 13. helyen áll. Különösképpen sokat romlott e téren a helyzet az oszkói, a kőszegi, a telekiesi, a tanakajdi, a káldi, a rumi és a szombathelyi földművesszövetkezetnél. E hét szövetkezet Egy év alatt az elsőről a 13. helyre a 65 ezer „részvényes” követeli nagyobb felelősséget a közvagyonért! - nél nemcsak a hiánnyal elszámolt üzletek, kereskedelmi egységek száma növekedett, hanem a hiányok összege is. Több üzletük — köztük könyvesboltok is — 8—10, sőt 20 ezer forinton felüli hiánynyal számolt el. A hiányelemzésekből leszűrt tapasztalatok alapján az előadó számos példával érzékeltette, hogy a földművesszövetkezetek vezetői, a belső ellenőrzés vonalán, még mindig keveset tettek a vagyonvédelem tárgyi, technikai feltételeinek megteremtéséért, a szabálytalanságok megelőzéséért. S a felelősség alól nem menti őket, hogy felfedték a hiányt, a szabálytalanságot. Ma már nem elegendő csak a tényt megállapítani, és utólag kideríteni az okokat, mindennél fontosabb tennivaló a vagyonvédelemben a hiányok, a károk megelőzése. Okulásképpen elmondotta, hogy mire kell a jövőben ügyelniük a vagyonvédelem megszilárdítása, illetve az áru értékének megóvása érdekében. A vagyont sértő cselekmények megelőzése céljából kérte, hogy minden földművesszövetkezetnél — a lehetőségekhez mérten — teremtsék meg a társadalmi vagyonvédelem személyi és tárgyi feltételeit. Nem dolgozhat ma már — szükségképpen sem — szövetkezeti üzletben az, akit már hasonló cselekményért elbocsátottak, aki nem rendelkezik kellő szakmai képesítéssel. A vagyonvédelmi bűncselekmények megelőzése érdekében arra is felhívta a figyelmet, hogy a szövetkezetek mindenütt előírás szerint gondoskodjanak megfelelő raktározási lehetőségekről, a gyakori bolti betöréses lopások megakadályozására megfelelő biztonsági zárakról, a nagykereskedelmi vállalatok által szállított áruk pontos és szabályszerű átvételéről. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a nagy összegű leltárhiányok okozóival, a közvagyon kártevőivel szemben érvényesítsék a jog adta lehetőségeket. Követeli ezt vezetőitől az a közel 65 ezer földűves szövetkezeti tag is, aki „részvényese”, tulajdonosa az fmsz-nek. Az igazgatóság beszámolóját követő vitában többen elmondották, mit tesznek a jövőben a vagyonvédelmi helyzet megszilárdításáért, s mik azok a tennivalók még, amelyek feltétlen szükségesek a társadalmi tulajdon védelmének megszilárdításához. (takács) Vizsgáztak az önkéntes ápolónők Kedden délután a Kámoni Művelődési otthonban ünnepélyes keretek között került sor a Vöröskereszt önkéntes ápolónőképző tanfolyamának záróünnepségére. Az ünnepségen az augusztusban kezdődött tanfolyam 24 hallgatója kapta kézbe bizonyítványát és oklevelét. Az évzárón megjelent Németh Istvánné, a Vöröskereszt Vas megyei titkára, dr. Kneffel Pál, a KÖJÁL igazgató főorvosa, dr. Tiborcz Sándor főorvos, Deák Ferencné, az Országos Vöröskereszt központjának képviseletében és Téry Gyula orvos-ezredes, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében. A széksorokon huszonnégy világoskék ruhás, fehér kötényes, fehér fityulás nő hallgatta megilletődve, csillogó szemmel „Jutka néni” — az iskolavezető Brenner Istvánné búcsúszavait. A négyhónapos tanfolyam értékelése igen jó fényt vetett a hallgatókra: bár sokan vidékről jártak be naponta, mégsem hiányzott egyetlen egyszer sem senki az előadásokról, a gyakorlati foglalkozásokról. Az oktatók és a hivatásos kórházi ápolónővérek egyaránt elismeréssel, megelégedéssel beszéltek az önkéntesek munkájáról. Átlagos tanulmányi eredményük elérte a 4,7 százalékot. Az önkéntes ápolónők a ■vöröskeressztes munkában is részt vettek: szolgálatot teljesítettek a Savaria ünnepség ideje alatt, novemberben pedig 700 szombathelyi lakóházba látogattak el, a „tiszta udvari rendes ház” mozgalom keretében. Az iskolavezető szavai után dr. Tiborcz Sándor főorvos köszöntötte az önkéntes ápolónőket, akik — szavait idézve —, kórházi gyakorlatuk alatt embérségből is kitűnőre vizsgáztak”. Az oktatók munkáját a növendékek nevében Szanyi Mária köszönte meg, majd sor került a bizonyítványok, jelvények és jutalomkönyvek kiosztására. Az ünnepséget az önkéntes ápolónők versekből és dalból álló műsora zárta. „Jutka néni” az jer.cuyei .uj a hallgatók ruhájára. Takács Istvánné az eredményéért könyvjutalmat kapott.vr'-' . .tv.un v. „ .isétek, mit koletez a végzett munkátok!” „így még soha nem égtünk le../1 Versenytárs nélkül elsők — Mennyi lesz a borítékban? — A nehézségek ellenére „hozzák" a tervet Az ember azt is gondolhatná, ahogy belép a Szombathelyi Ruházati Vállalat vasvári üzemébe, hogy a csendes téli estén unaloműzésből jöttek össze a község asszonyai egy kis szabás-varrásra. Aztán amint jobban körülnéz, látja, hogy serény munka folyik ott, semmi felesleges beszéd, kopognak a varrógépek, idősek, fiatalok hajolnak a masinák fölé, szabnak, ollóznak, aztán tolják a következőhöz az ujjatlan kabátot, vagy épp egy gallért dobnak át a szalagon a következőhöz. Elvétve egy férfi is megjelenik, végigjárja a szalagot. Valamit jegyez a füzetébe. Beljebb, az eldugott sarokban időnként felcsap a gőz, ahogy ,,rádrukkolnak” egy-egy zakóra a forró vasalóval. A bejárati ajtóval szemközt a falon oklevelek sorakoznak, az idegen valami nagyot vár tőlük, aztán kiderül, hogy tűzoltóversenyeken szerezte őket az üzem női csapata. Az egyik ilyen versenyen például versenytárs nélküli elsők lettek, s annak, aki nézi ezt az oklevelet, rögtön élcelődni való kedve támad. — Hátha egyszer nem, mertek kiállni ellenünk .. — szól fel a gépe mellől az egyik kislány, aki maga is tűzoltó. Felnevet, aztán ismét ráhajol a gépre, amely monoton egyhangúsággal kopog tovább. — Na, mi lesz? — kérdi az egyik férfi (a kevés közül az egyik, aki az üzemben dolgozik, ugyanis zömmel nők vannak itt) és széttárja a kezét. — Elfogyott az anyag. Amíg megérkezik, elmondja, hogy a mostani női és lányka télikabát-kollekció ez jó. Ezen lehet keresni. De nézzem csak meg azokat a vasalásra váró férfiöltönyöket ott a fogason. Műszálasak. Hogy azzal mit kellett kínlódni! — összemennek a vasaló alatt. Mondják, be kellett volna avatni. De akkor meg nagy a veszteség. Aztán csak nyavalyogtunk vele — mondja Németh Gyula szabász, aki már régi mestere a szakmának. A vasalórészleg még most is ezeken az öltönyökön dolgozik. Ugrik a műszálas szövet, a vászonbélés nem megy utána, aztán ott a ránc. — Így még soha nem égtünk le, mint ezzel a kollekcióval! Nincs kidolgozott technológia a „Szaturnusz” szövetnek az eldolgozására, vagy legalábbis mi nem tudunk róla — így vélekedik az egyik vasaló, Bődei János. — Az egyik keresztbe ugrik össze, a másik hoszszába. Ilyenkor aztán mit csinálhat az ember. Harminchárom öltöny jött le naponta a szalagról, húszat ha le tudtunk hárman vasalni. — Többet, ha megfeszültünk, sem lehetett. Ezért csináljuk még most is — mondja a szomszédban dolgozó. Persze, ezt a borítékon is megérzik. Szabó Jánosné egy százassal vár kevesebbet, van aki többet. De nemcsak az ő borítékjukon érződik meg a többletráfordítással elvesztett idő. Lemaradtak a tervvel is novemberben, amikor azokat a bizonyos öltönyöket csinálták. Az „A”-műszak, amely ezeket készítette, csak alig valamivel több mint 90 százalékot teljesített a hónapban. Nem a saját hibájukból. „Leégtünk”. Így fogalmazzák ők. Szégyellik is talán a dolgot, pedig minden tőlük telhetőt elkövettek. A szalagon jelenleg futó télikabát kollekcióval igyekeznek behozni a kiesést, hiszen itt az év vége, és ők „hozni” akarják a betervezettet. Mert rajtuk, a szabászokon, vasalókon nem fog múlni. Mint ahogy az sem rajtuk múlott, hogy a műanyagok korszakában nem jutott el hozzájuk a műanyagokkal való bánás technológiája. Vajon hol, merre heverhet? Tarabó Zoltán