Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Vitág proletárjai egyesüljetek, XII. évfolyam, 46. szám Sikeres politika Magunk is tudjuk bizonyí­tani, hogy sikeresnek bizo­nyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk legszélesebb közvéleménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvélemé­nye is. Épp ezért elegendő, ha ez alkalommal csupán kiemel­jük az elmúlt évtizedben el­ért fejlődés néhány vonását. Mindenekelőtt azt, hogy né­hány kivételesen nagy és bo­­nyolult feladatot sikerült ered­ményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. A legfőbb ebben az, hogy a ter­melés csökkenése nélkül való­sult meg a szövetkezeti át­szervezés, továbbá oly módon, hogy az átszervezés után gyor­san konszolidálódott a terme­lőszövetkezetek nagyobb része, s a mezőgazdasági termelés erőteljesen fellendült. Ilyen jelentős eredménynek tekint­ Ara : SO fillér 1967. február 23. Csütörtök A nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS A NEMZETI SPORTCSARNOKBAN Kádár János elvtárs beszéde A Magyar Szocialista Munkáspárt buda­pesti bizottsága és a Hazafias Népfront buda­pesti bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felírat hirdette: „Éljen és erősödjék a szocialista építést se­gítő nemzeti összefogás!” A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolga — nagy tapssal kö­szöntötték az emelvényen megjelenő elnök­séget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Németh Károly, a Politikai Bizottság pót­tagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy tapsi közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mik­rofonhoz. E­rdei Ferenc beszéde Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Tisztelt Választópolgárok! A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében tiszte­lettel és szeretettel köszöntöm választási nagygyűlésünk részt­vevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgá­rát: nőket és férfiakat, idő­sebbeket és fiatalabbakat, köztük külön azokat a fiata­lokat, akik ez alkalommal elő­ször élnek majd alkotmány­­adta jogaikkal — mondotta bevezető szavaiban Erdei Fe­renc. Hangsúlyozta: az álta­lános választás szocialista or­szágunk kiemelkedő jelentő­ségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatko­zóan az ország összes választó­­polgárai nyilvánítanak véle­ményt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusa, po­litikánk minden lényeges kér­désében már számadást vég­zett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok sze­rint —, az ország közvélemé­nye helyeselt és elfogadott. A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglalásokat. Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is és arra az egyértelmű állás­­foglalásra jutott, hogy egyet­ért e program céljaival és tá­mogatja megvalósításukat. Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívását, amely tö­mören magában foglalja a párt és a népfront választási prog­ramját A jelölő gyűléseken úgy ta­pasztaljuk, hogy a választó­­polgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — je­lentőségének megfelelően —, komoly és nyomatékos a vá­lasztópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és erre alapszik egyetértő meggyőző­désük, hogy olyan feladatokat tűzzünk az országok elé, ame­lyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek le­szünk gazdasági, társadalmi, kulturális problémáink megol­dására, hazánk szocialista fej­lődésének sikeres előbbrevi­­telére. ... . _____ . Tisztelt Nagygyűlés! A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyöke­rezik. A politikai program hi­telét az adja meg, hogy mi­lyen megtett útra, milyen tel­­j­esí­tmény­ekre hivatkozhatnak „Tovább a, lenini úton” — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusá­nak jelmondata. A kommunis­ták számára ez az irány töké­letesen érthető és nem szo­rult magyarázatra. A párton­­kívüliek széles tömegei szá­mára pedig úgy kell értelmez­nünk, hogy a párt továbbra is a népfrontpolitika, a szö­­vetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szo­cialista építés mu­nkájába. A párt és a népfront poli­tikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kí­vánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető prog­ram ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együtt­működést hozott létre a párt­tagok és a pártonkívüliek kö­zött, mégis felmerül ezzel kap­csolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politi­kát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kife­jezésre a bevált irány köve­tésében. Tényekkel bizonyít­hatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mérték­ben haladó politika, hiszen azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyil­vánvaló és egyértelmű a hely­zet, mégis szükséges erről né­­hány komoly szót szólni, ezen az alapon tűztük napi­rendre a gazdaságirányítás re­formját, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztését, a vá­lasztójog­­reformját, az ország­­gyűlés és a tanácsok tevé­kenységének erősítését s így tovább. A bevált irány továb­bi követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű: ugyan­abban a főirányban akarunk haladni ezen az úton — mert pedig­ meghátrálni a tovább­haladás feladatai elől. A másik kérdés egész szo­cialista fejlődésünk megítélé­se, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fej­lődik-e afelé, hogy gazdasá­gunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a fel­­szabadulás előtti viszonyok­hoz képest, de akkor is egy­értelmű előrehaladást állapít­hatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szint­jét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben, — ami­óta továbbra is folytatni kí­vánt politikánk irányát kö­vettük —, milyen fejlődés út­ját tettük meg. Tetjük azt is, hogy a gazda­ságirányítás rendszerét — még az általános felülvizsgálat és reform előtt is —, fokozatosan olyan irányban alakítottuk, hogy már eddig is lényegesen csökkent a bürokratikus diri­gálás, viszont növekedett a gazdálkodó szervek kezdemé­nyezése és felelősségvállalása. Hasonló fejlődés indult meg országunk politikai mechaniz­musában is. A helyi hatáskö­rök növelése, az új választási törvény és általában a túlzott központosítás folyamatos csök­kentése a főbb lépései ennek a törekvésnek. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társa­dalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése ma­gában véve is eredmény, de méginkább ennek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondol­kodástól távol álló nézetek és a szocializmus korábbi fá­zisában megrekedt felfogások kifejezése mellett mind erő­sebb a hangja a haladó szo­cialista szemléletnek, a kor­szerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocia­lista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus tejes felépítése felé tekint. A tudományban, irodalom­ban, művészetben egyaránt ta­núi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó fo­lyamatában élünk, s ezt a fo­lyamatot akarjuk a további­akban is előrevinni. A párt és a népfront választási prog­ramja ennek a fejlődésnek egy állomása, továbbvivő lépcső­je. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem tovább­haladás és előbbrelépés az ed­dig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója —, a párt és a népfront po­litikájáról beszéltem. Enged­jék meg, hogy a következők­ben magáról a népfrontmoz­galomról szóljak néhány szót. Magátó értetődő, hogy a párt népfront-politikája akkor eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a pártonkívü­­liek széles tömegeit ténylege­sen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről beszél­hetünk! Ma már a népfront­mozgalom kiterjed társadal­munk minden rétegére, össze­fog minden alkotó erőt a szo­cialista nemzeti egység alap­ján, nyar. A másik, amire külön fel kell hívni a figyelmet! A mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések korántsem csak paraszti ér­dekek, hanem általános nép­­gazdasági, ipari és ipari musti­kás érdekeket is szolgálnak. A különféle értelmiségi ré­tegek kezdettől fogva igen te­vékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterje­dés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, az növekvő számú mezőgazdasá­gi szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok műve­lői — aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaságira nyitás reformjának napirendre kerülése váltotta ki ezt a ha­tást, de ez csak növeli je­lentőségét. Van azonban egy általáno­sabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk min­den rétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szo­cialista nemzeti egység poli­tikája, s az azt körülvevő tár­sadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek. Elsősorban a he­lyi kommuniális ügyekben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is növekszik a hoz­zászólás és a beleszólás igé­nye és lehetősége. Választási programunk te­hát nemcsak törekvéseknek és szándékoknak a kifejezése, hanem egy valóságban zajló történeti folyamat továbbvi­telének és fejlesztésének a programja. Ez adja meg a hi­telét is, megvalósításának a megalapozottságát is. Tovább a lenini úton Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség­ Fejlődik és erősödik a mun­kás-paraszt szövetség. A szo­cialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a nép­frontmozgalomban, s a szo­cialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag te­vékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézke­dések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés követ­kezett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívü­­liek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a népfrontbizottságokban, a ta­nácsokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó do­log, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság kö­rében. Nem részesül-e arány­­talanul nagymértékben a pa­­rasztság a nemzeti jövedelem­ből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők ro­vására? — ez az aggályok lé­nyege. Akik jól ismerik nép­gazdaságunk viszonyait, tud­ják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgazdasági szá­mítások idézése nélkül is el­­oszlathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hivatkozni: még­ a leg­utóbbi agrárpolitikai intézke­dések sem szüntették meg tel­jesen az ipar és a mezőgaz­daság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti parasztság közötti aránytalan­ságokat, csak egy lépést tet­tek affelé, hogy csökkenje­nek a mezőgazdaság és a mezőgazdaságból élők hátra­ A szocialista demokrácia A Hazafias Népfront válasz­­tási felhívásában tömören megfogalmazott választási program politikának minden lényeges kérdésére kiterjed. Ezek közül csupán egyről kí­vánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciáról. .. tekintetben sem valami eddig nem létezett, új dolog­ról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia történeti fejlődésének olyan fázisához értünk, amikor tár­sadalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az elő­rehaladást, intézményeink to­vábbfejlesztését és közéletünk demokratikus jellegének erő­sítését. A szocializmus kivívásával, a fő termelőeszközök társa­dalmi tulajdonával és a nép­hatalom megteremtésével el­értük azt, hogy szocialista tár­sadalmunkban ténylegesen és visszavonhatatlanul megvaló­sult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni vagy foglalkozási ki­váltság. A másik nagy történelmi lépés a szocialista demokrá­cia megvalósításában: a régi szélesebb néprétegek bevoná­sa volt a politikába és a köz­ügyek intézésébe a népfront­politika keretei között, ami­kor már a régi uralkodó osz­tályok hadállásait szétvertük. Nagy eredmények elérése után, s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választás­ra. De van elegendő alap a bi­zalomra aziránt, hogy az a politika, amely az eddigi idő­szakban eredményes­­volt, ké­pes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a megol­dásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlődé­sünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: ve­szélyes nemzetközi helyzet­ben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzd­ve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált vi­szonyok között élünk. Gazda­ságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunk­ban minden dolgozó ember (Folytat­ a m­­ oldalon)

Next