Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
Vitág proletárjai egyesüljetek, XII. évfolyam, 46. szám Sikeres politika Magunk is tudjuk bizonyítani, hogy sikeresnek bizonyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk legszélesebb közvéleménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvéleménye is. Épp ezért elegendő, ha ez alkalommal csupán kiemeljük az elmúlt évtizedben elért fejlődés néhány vonását. Mindenekelőtt azt, hogy néhány kivételesen nagy és bonyolult feladatot sikerült eredményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A legfőbb ebben az, hogy a termelés csökkenése nélkül valósult meg a szövetkezeti átszervezés, továbbá oly módon, hogy az átszervezés után gyorsan konszolidálódott a termelőszövetkezetek nagyobb része, s a mezőgazdasági termelés erőteljesen fellendült. Ilyen jelentős eredménynek tekint Ara : SO fillér 1967. február 23. Csütörtök A nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS A NEMZETI SPORTCSARNOKBAN Kádár János elvtárs beszéde A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felírat hirdette: „Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás!” A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolga — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelenő elnökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy tapsi közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. Erdei Ferenc beszéde Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Tisztelt Választópolgárok! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm választási nagygyűlésünk résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát: nőket és férfiakat, idősebbeket és fiatalabbakat, köztük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkotmányadta jogaikkal — mondotta bevezető szavaiban Erdei Ferenc. Hangsúlyozta: az általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelentőségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa, politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok szerint —, az ország közvéleménye helyeselt és elfogadott. A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglalásokat. Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja megvalósításukat. Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási programját A jelölő gyűléseken úgy tapasztaljuk, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — jelentőségének megfelelően —, komoly és nyomatékos a választópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és erre alapszik egyetértő meggyőződésük, hogy olyan feladatokat tűzzünk az országok elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazdasági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, hazánk szocialista fejlődésének sikeres előbbrevitelére. ... . _____ . Tisztelt Nagygyűlés! A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyökerezik. A politikai program hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hivatkozhatnak „Tovább a, lenini úton” — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jelmondata. A kommunisták számára ez az irány tökéletesen érthető és nem szorult magyarázatra. A pártonkívüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfrontpolitika, a szövetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkájába. A párt és a népfront politikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politikát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben haladó politika, hiszen azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni, ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a választójogreformját, az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését s így tovább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű: ugyanabban a főirányban akarunk haladni ezen az úton — mert pedig meghátrálni a továbbhaladás feladatai elől. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest, de akkor is egyértelmű előrehaladást állapíthatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szintjét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben, — amióta továbbra is folytatni kívánt politikánk irányát követtük —, milyen fejlődés útját tettük meg. Tetjük azt is, hogy a gazdaságirányítás rendszerét — még az általános felülvizsgálat és reform előtt is —, fokozatosan olyan irányban alakítottuk, hogy már eddig is lényegesen csökkent a bürokratikus dirigálás, viszont növekedett a gazdálkodó szervek kezdeményezése és felelősségvállalása. Hasonló fejlődés indult meg országunk politikai mechanizmusában is. A helyi hatáskörök növelése, az új választási törvény és általában a túlzott központosítás folyamatos csökkentése a főbb lépései ennek a törekvésnek. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társadalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése magában véve is eredmény, de méginkább ennek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondolkodástól távol álló nézetek és a szocializmus korábbi fázisában megrekedt felfogások kifejezése mellett mind erősebb a hangja a haladó szocialista szemléletnek, a korszerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocialista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus tejes felépítése felé tekint. A tudományban, irodalomban, művészetben egyaránt tanúi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előrevinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy állomása, továbbvivő lépcsője. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem továbbhaladás és előbbrelépés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója —, a párt és a népfront politikájáról beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfrontmozgalomról szóljak néhány szót. Magátó értetődő, hogy a párt népfront-politikája akkor eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a pártonkívüliek széles tömegeit ténylegesen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről beszélhetünk! Ma már a népfrontmozgalom kiterjed társadalmunk minden rétegére, összefog minden alkotó erőt a szocialista nemzeti egység alapján, nyar. A másik, amire külön fel kell hívni a figyelmet! A mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések korántsem csak paraszti érdekek, hanem általános népgazdasági, ipari és ipari mustikás érdekeket is szolgálnak. A különféle értelmiségi rétegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, az növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok művelői — aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaságira nyitás reformjának napirendre kerülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentőségét. Van azonban egy általánosabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk minden rétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szocialista nemzeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek. Elsősorban a helyi kommuniális ügyekben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is növekszik a hozzászólás és a beleszólás igénye és lehetősége. Választási programunk tehát nemcsak törekvéseknek és szándékoknak a kifejezése, hanem egy valóságban zajló történeti folyamat továbbvitelének és fejlesztésének a programja. Ez adja meg a hitelét is, megvalósításának a megalapozottságát is. Tovább a lenini úton Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontmozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a népfrontbizottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb figyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság körében. Nem részesül-e aránytalanul nagymértékben a parasztság a nemzeti jövedelemből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők rovására? — ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgazdasági számítások idézése nélkül is eloszlathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hivatkozni: még a legutóbbi agrárpolitikai intézkedések sem szüntették meg teljesen az ipar és a mezőgazdaság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti parasztság közötti aránytalanságokat, csak egy lépést tettek affelé, hogy csökkenjenek a mezőgazdaság és a mezőgazdaságból élők hátra A szocialista demokrácia A Hazafias Népfront választási felhívásában tömören megfogalmazott választási program politikának minden lényeges kérdésére kiterjed. Ezek közül csupán egyről kívánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciáról. .. tekintetben sem valami eddig nem létezett, új dologról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia történeti fejlődésének olyan fázisához értünk, amikor társadalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az előrehaladást, intézményeink továbbfejlesztését és közéletünk demokratikus jellegének erősítését. A szocializmus kivívásával, a fő termelőeszközök társadalmi tulajdonával és a néphatalom megteremtésével elértük azt, hogy szocialista társadalmunkban ténylegesen és visszavonhatatlanul megvalósult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni vagy foglalkozási kiváltság. A másik nagy történelmi lépés a szocialista demokrácia megvalósításában: a régi szélesebb néprétegek bevonása volt a politikába és a közügyek intézésébe a népfrontpolitika keretei között, amikor már a régi uralkodó osztályok hadállásait szétvertük. Nagy eredmények elérése után, s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választásra. De van elegendő alap a bizalomra aziránt, hogy az a politika, amely az eddigi időszakban eredményesvolt, képes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a megoldásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember (Folytat a m oldalon)