Vas Népe, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
Harcok után, pihenőben Ritka és igen megbecsült vendégek érkeztek Szombathelyre hétfőn délben. Vietnam harcoló fiai közül ketten látogattak el hozzánk magyarországi pihenésük során: Nguyen-Bang-Giang vezérezredes, az Északi Katonai Körzet parancsnoka és Co-Kim-Thanh elvtársa 90 százalékban lebombázott Qin-Bing város tanácselnöke és pártbizottsági titkára. A pártszékházban Németh István és Czirák Ferenc, a megyei pártbizottság titkárai fogadták a szeretettel várt vendégeket, akik a délutáni órákban megtekintették a kőszegi új átkelőhelyet. Ott Sipos Ferenc határőr alezredes és dr. Skoda Dénes, a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoka tájékoztatta őket, majd a vezérezredes annak a kívánságának adott kifejezést, hogy szeretne találkozni a magyar határt őrző katonákkal. Meglátogattak tehát egy határőr őrsöt, ahol — Koronczai Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a vendégek állandó kísérője tájékoztatása szerint — megtekintették a laktanyát és hosszan beszélgettek az őrs tisztjeivel és katonáival. Az őrs életének talán a legemlékezetesebb percei maradnak azok, amelyekben a két vietnami szabadságharcos ajándékul adta az őrsnek azt A serleget, amelyet az ezredik lelőtt amerikai repülőgép anyagából formáltak. Ugyancsak forró pillanatokat élt át az a két kiváló határőr is, akik ugyanebből az anyagból készült gyűrűt kaptak kitüntető emlékül. A vendégek még aznap túrát tettek a kőszegi hegyben a Steier-házakhoz, tegnap délelőtt pedig kirándultak a hidegkúti erdőbe, ahol a vadászházban baráti ebéden vettek részt, Czirák Ferenc, Vinkovits János és Koronczai Géza társaságában. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a vietnami vendégek augusztus 8-án érkeztek Magyarországra az MSZMP Központi Bizottsága meghívására. Balatonföldváron pihennek, onnan látogattak ide a nyugati végekre. Szeptember 2-ig tartózkodnak Magyarországon. Nguyen-Bang-Giang vezérezredes elmondta, hogy az idén Vietnamban jó termést várnak. Kétszer lehet aratni, lesznek helyek, ahol háromszor is. Ebben az évben kevesebb a bombázás is, lehetett a mezőkön dolgozni. De elmondotta a vezérezredes azt is, hogy tavaly csak a gyermekek ehettek napjában háromszor, a fegyverben állók kétszer, a nem harcolók pedig csak egyszer ettek. Kérésünknek, hogy lapunk számára válaszoljon néhány kérdésünkre, Nguyen- Bang-Giang elvtárs készséggel tett eleget. — Tudjuk, hogy meglátogatott egy őrsöt. Mi a benyomása határvédelmünkről és határőreinkről? — Egészségesek, jól felszereltek a magyar határőrök. Benyomásaim és a hallottak alapján az a véleményem, megbízhatóan, sőt hősiesen őrzik az országhatárt. Megfigyelésem, hogy a megye vezetőinek a gondoskodása idáig is kiterjed, s ez meglátszik a körülményeken és az eredményeken. A mi katonáinknak sokkal nehezebb, természetes, hisz nekik harcolniuk kell. Jó látni, hogy a parancsnokok és a katonk között barátias a kapcsolat és öröm tudni, hogy a lakosság is segít a határőrizetben. Tudják, hogy az egész szocializmus határát védik. — Mint magas rangú és beosztású katona, és a párttitkár, aki a nép között él, mit mondanak harcukról? — Népünk nagyon szeretne békében élni. De harcolnia kell, mert az ellenség betört. Hát harcolunk. Éhezve, roppant nehéz körülmények között, de bízva a végső győzelemben. Ha a nép nem kelt volna fel, a reguláris hadsereggel nem bírtuk volna a harcot. Csak így lehet, az egész néppel és addig, amíg egyetlen amerikai, vagy csatlós lesz Vietnamban, vagy amíg fel nem adják a háború folytatását. Természetesen azért is bírjuk, mert a szocialista tábor, benne a magyar nép minden segítséget megad nekünk. Azt is hozzá kell tennem, hogy a nyugati országok haladó elemei is sok áldozatot vállalnak. Itt Földváron, ahol mi is pihenünk, például egy angol házaspár is üdül most, akiket hazájukban azért börtönöztek be, mert nekünk gyűjtöttek. Kétszázezer fontot és egy autóbuszt szereztek harcunkhoz. A haladó világ segítsége új elszántságot ad népünknek. — A vietnami nép tudatában hogyan él a magyar nép? — A magyar nép barát. A segítség, amit ad, nem kevés. Gyógyszer, vér, tranzisztoros rádió, takaró a gyermekeknek, és sok forint. Ezt minálunk mindenki tudja. A legnagyobbtól a legkisebbig. Amikor elbúcsúztunk rendkívül rokonszenves vendégeinktől, akik a tegnap délutáni órákban visszatértek Földvárra, arra gondoltunk, ezt a népet az imperializmus hiába ítélte halálra. Élni akar, és azt akarjuk, hogy éljen. Várhelyi József Beszélgetés közben: Vinkovits János, Co-Kim-Thanh, Nguyen-Bang-Giang és Czirák Ferenc. (Foto: je) Az imperializmus mai, agresszív arca A I. világháború óta az imperializmus agresszív törekvéseinek éllovasa az Amerikai Egyesült Államok. Célja a világuralom megszerzése, melynek legfőbb akadálya a szocialista rendszer létezése Ezért joggal állapította meg a kommunista- és munkáspártok legutóbbi moszkvai tanácskozása, hogy ..az imperializmus agresszív stratégiájának éle, akárcsak korábban, ma is mindenek előtt a szocialista államok ellen irányul”. Az imperializmus agresszív természete tehát, egyre nyíltabban és erőszakosabban jelentkezik. Állandóan fokozza harcát a társadalmi haladás erőivel szemben. Ennek következtében tovább éleződött a történelmi párharc a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erői között. Az imperializmus agresszív politikájának alapját azok a törekvések képezik, amelyek a szocializmus gyengítésére, a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtására, a kapitalista országok munkásmozgalmának visszaszorítására és ezzel az imperializmus pusztulási folyamatának megállítására irányulnak. A nemzetközi feszültség növekedésének okát tehát az amerikai imperializmus agresszivitásának erősödésében kell keresni. Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt években a nemzetközi konfliktusok egész sorozatát robbantotta ki. Egyrészről szakadatlanul fokozza a fegyverkezési hajszát, erősíti és aktivitásra készteti az agresszív katonai tömböket másrészt állandóan finomítja a szocialista országok felé alkalmazott fellazítási taktika módszereit. Célja, hogy viszonylag békés módszerekkel hatástalanítsa és akcióképtelenné tegye a szocializmus erőit. Ebben a harcban elsősorban a nacionalizmusra épít, amelynek jelentőségét Johnson volt elnök a következőkben fogalmazta meg: „Az Egyesült Államok célja a kelet-európai országok vonatkozásában egyrészt fogékonnyá tenni az ottani ifjú nemzedéket a nyugati civilizáció iránt, másrészt szabad teret engedni a nemzeti büszkeség hatalmas erőinek... A kommunizmus egységét felszámolják majd a nacionalizmus hatalmas erői”. Sajnos, a csehszlovák és egyéb események is bizonyítják, hogy nem mindig eredménytelen e taktika alkalmazása A NYÍLT ERŐPOLITIKA egyik legdurvább kifejezője a Vietnamban folytatott szennyes háború. „Az agresszor terve az volt — hangsúlyozza a tanácskozás fő dokumentuma —, hogy eltiporja a szocializmus egyik előretolt állását Ázsiában, elzárja Délkelet-Ázsia népei előtt a szabadság és a haladás útját, csapást mérjen a nemzeti felszabadító mozgalomra, s próbára te,gye mennyire szilárd a szocialista országoknak, a világ összes dolgozóinak proletárszolidaritása”. Az amerikai imperializmusnak csalódnia kellett, mert a legújabbkori történelem legnagyobb vereségét szenvedi el Vietnamban. Az imperializmus stratégiájának fontos részét képezi a Közel-Keleten előidézett válság az arab államok ellen végrehajtott izraeli agresszió, amely mögött szintén az USA áll. Nem mondott le a „forradalmi Kuba” megsemmisítésének, és a Latin-Amerikában kibontakozó forradalmi folyamat elfojtásának tervéről. Támogatja a reakciós diktatúrák hatalomra jutását, tevékenyen részt vesz államcsínyek szervezésében és lebonyolításában, és nem vonja ki magát egyes latin-amerikai országokban a partizánellenes katonai akciókból sem. Az elmúlt években fokozta a munkásmozgalom elleni harcát, lábbal tiporja a demokratikus jogokat, munkásellenes törvényekhez folyamodik és a legkegyetlenebb erőszakot alkalmazza a haladás erőivel szemben Igaz, hogy napjainkban a fő veszély az amerikai imperializmus, de az agreszszor elleni harc nem korlátozódhat csak erre. Annak ellenére, hogy súlyos belső válságok marcangolják a kapitalista világot, a szocializmustól és kommunizmustól való félelmük azonban egy vágányra tereli a fejlett tokiói nagyhatalmakat, amelyek az imperialista világrendszer egy-egy láncszemét képezik. Céljaik megvalósítása érdekében fokozták a NATO-nak, az imperializmus leglényegesebb katonai, politikai szervének szerepét és jelentőségét. Ebben pedig más imperialista hatalmak — mint például Távol-Keleten Japán, Közel- Keleten Izrael, Európában az NSZK, Anglia és Franciaország — háborús köreinek is fontos szerepe van. KÜLÖNÖSEN FONTOS felfigyelni a nyugatnémet imperializmus agresszív törekvéseire, amely az elmúlt években hallatlanul megnövelte gazdasági erejét, s ezzel párhuzamosan a hadigépezet gyorsabb kiépítését szorgalmazza. Az atomfegyver megszerzésére törekszik, hogy ennek birtokában Nyugat-Európa koronázatlan királya lehessen. A Német Szövetségi Köztársaságban ma ugyanazok a társadalmi erők dominálnak, amelyek uralomra juttatták a fasizmust és az emberiség nyakába zúdították a II. világháború borzalmait. Külpolitikájukban a háború után kialakult helyzet revíziójára a német imperializmus egykori uralmi szférájának visszaállítására törekszenek. Nem rejtik véka alá, hogy ezek érdekében latba kell vetni a katonai eszközöket is. Akadnak ugyan publicisták, akik arról írnak, hogy ettől a német hadseregtől nem kell tartani, mert a katonákat ,,szellid szellemben” nevelték, „el vannak kényeztetve”. A tények azonban mást mutatnak. A Bundaswerknek — a kiképzett tartalékos állománnyal együtt — mintegy 1 650 000 fő áll rendelkezésére. Felszerelései között ott találjuk a legmodernebb harckocsikat, repülőgépeket és a nukleáris fegyver továbbítására alkalmas eszközöket is. 1950-től 1968-ig 260 milliárd nyugatnémet márkát költöttek a hadsereg fejlesztésére. Vajon ezek a tények és a felső vezetés kijelentései egy „megszelídült” Bundeswehrről tanúskodnak-e? Éppen ellenkezőleg. Azt bizonyítják, hogy az NSZK tovább növelte agresszív jellegét. AZ IMPERIALISTA agresszió két világháború borzalmait zúdította az emberiségre kitermelte a fasizmust, amely a történelemben eddig a legsúlyosabban gyalázta meg az embert E bűnökkel nem békélhet meg az emberiség lelkiismerete. Ezért kell összefogni minden haladó mozgalomnak és irányzatnak, „hogy véget vessen az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre”. Dr. Bankits István 1969. augusztus 27. Szerda VAS NÉPE Ludas ajándékok Bölcsen tanácsolja a közmondás, hogy „Ajándék lónak ne nézd a fogát”. Mert ha valaki az ajándéknak a „fogára”, az értékére kíváncsi, az elveszti az igaz örömöt. Van, aki éppen ezért valósággal irtózik az értékesebb ajándékoktól és ha egy mód van rá, vissza is utasítja. Pedig manapság nemcsak az ajándékozás anyagi lehetősége nagyobb, nő az ajándéktárgyak értéke is. Például a régi szegény lagzik hosszú vígsággá változtak, ahol nem számít ritkaságnak a hízott disznó, vagy a több ezer forintos betétkönyv nászajándék sem. A valódi ajándék próbája nem az érték, hanem a szándék. Ez méri, hogy fgyelmesség és szeretet vagy jóindulat, esetleg részrehajlás szerzése-e az indíték. Elfogadhat-e a járási pártbizottság titkára néhány kilónyi szőlőt az állami gazdaság első szedéséből? Ne legyünk prűdek: az esetek többségében igen. „Drágává” akkor válna a szőlő, ha naponta két ládával szállítanának belőle, vagy ha tudott az ajándékozó nem ebben tiszta szándéka. Ilyenkor arra kényszerül a megajándékozott, hogy elveszítsen ismerősöket, barátokat, vagy megalkudjon elveivel, elveinkkel. A minap egy Pest-környéki tsz-tben fóliába csomagolt libával akarták megajándékozni a felsőbb szervtől jött vendéget Jó érzést keltett szabadírozása. De mikor a vendégkönyvbe rótta a sorokat, odasúgta beosztottjának: „Elfér az a liba a kocsi hátuljában”. A folytatást nem tudjuk. Az biztos, hogy a gazdaság vezetője kezét dörzsölve rakott a kocsiba több libát és közben érdeklődött a főnököt kísérő beosztottól, hogy mikor lehetne X elvtársat felkeresni? Nem véletlen, hogy a vezetők „ajándékozásáról” példálózunk. Egy esztergályosnak, vagy telefonkötépontosnak nem szoktak azért Napóleon konyakot küldeni, hogy protekciót szerezzenek nála. A múltkorában arról panaszkodott egy asszony, hogy mióta férje tanácselnök lett, azóta a tapintatlan, a hízelgő „barátok” miatt egyetlen nyugodt névnapot sem tudnak megölni Leszerelni a vezetői székek körül tülekedőket, helyezkedőket nehéz. Sőt, néha nekik sikerül elriasztani a régi, az önzetlen barátokat, mert mindig „szolgálatkészebbek” azoknál és ajándékaik is értékesebbek. Seperhetnénk a saját hzünk előtt is. Az új irányí-;tási rendszer körülményei között nő a propaganda szerepe és ez megnövelte az újságírók ázsióját is Nem egy vállalatvezető gondol-kodik úgy hogy egy konyak, és egy értékes gyártmányuk egy „jó cikket szül”. Közvélemény elé kívánkozó az eset, amikor jelentős mondanivaló nélkül sajtótájékoztatót hívnak persze hogy az „ajándékért” minden lapban megjelenjenek a vállalatokat reklámozó, lehetőleg saját szájuk íze szerint készült tudósítások. Nem menti az ilyen ügyeskedőket az sem, hogy nem magukért, hanem az üzemért, egy kisebb vagy nagyobb csoport érdekében próbálnak jogtalan előnyt szerezni. Egy bizonyos szerény határig az ajándék természetes, de ezzel együtt tudni kell, hogy az ajándék egy része annak a széknek, beosztásnak szól, amit kisebb, vagy nagyobb közösség megbízásából betölt a megajándékozott P. A. A fejétől,,büdösödik” az eke... Mert, ugye, az ekének is van feje. Okos kis alkalmatosság, amely bebújik a földbe olyan mélyen, ahogy a szántóvető traktoros akarja. Aztán 5—6 holdnyi szántás után eltörik, tönkremegy. Ezt az ekét szaknyelven úgy hívják hogy: FE 240-es. Na már most, ha az ekének amely egyenként 3540 forintba kerül nincs feje , akkor nem tud semmit. Fej nélkül nem eke az eke. Egy ekefej külön viszont 200 forint (!) Így aztán ha csak FE 240-es ekefejek lennének egy 5 ezer holdas gazdaságnak évente legalább 1000 ekefejre lenne szüksége, illetve 200 ezer forintra, amit a rossz ekefejekkel együtt kidobhatna az ócskavasba. Az élelmesebb tsz (mint például a nyőgéri is) azonban vesz egy 3-as ekét. Az igaz, hogy ez 4980 forintba kerül, de ennek az ekének jó a feje (!) , ráadásul ez a jó fej csak 42 forintba kerül A gazdaság szerelőműhelyében a két ,,effet” összekombinálják (600 forintnyi költséggel) és folyamatosan mehet a szántás, nem kell 5—6 holdanként a traktorosoknak ekefejet cserélni. Hát, ugye, ez roppant egyszerű. Kár, hogy az ekéket gyártó vállalatnál a gépkonstruktőrök még nem tudják. (dávid) 3