Vas Népe, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Fock Jenő Belgrádban Pock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány el­nöke és felesége, kíséretével, különvonaton kedd délután megérkezett Belgrádba. A jugoszláv főváros tepcsi dé­li pályaudvarán a magyar Vendégeket Mitja Ribusicsi, a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács (kormány) elnöke és felesége, Mirko Tepavac külügyminiszter és felesége. Vragutin Zlatami­­ta, a Horvát Szocialista Köztársaság szabóra végre. Hajtó tanácsának (kormá­nyának) elnöke, Milenko Bojanics, a Szerb Szocia­lista Köztársaság Végrehaj­tó Tanácsának (kormányá­nak) elnöke, Branko Pesics, a belgrádi városi tanács elnöke, Muham­ed Hadzsics külkereskedelmi miniszter, Lojze Skak, a tájékoz­tatási miniszter első helyettese Jaksa Petrics külügyminisz­­ter-helyettes, Haszan Viliak gazdasági miniszterhelyet­tes, Mil­or­ad Janko­vics al­tábornagy és más vezető személyiségek fogadták. 2 Dísih­ajó és egyéb­ meglepetések fe Találkozóa Belgrádban A Novi Sad és Beograd kö­zötti 72 kilométeres utat ere­deti tervünktől eltérve buszon tettük meg. Hajónk addig az időközben mellénk sorakozott „Oltenita’’ román személy­­szállító hajó „társaságában” a kikötőben vesztegelt. Öt Volvo busz robogott ve­lünk a Fruska Gora lankás tájain át a jugoszláv főváros felé. Idegenvezetőnk, Béla bácsi, aki vízügyi mérnök ko­rában végigjárta egész Ju­goszláviát, annyi mondaniva­lót gyűjtött magába, hogy Sosem fogyott ki a szóból. Kezdeti érdeklődésemet — amíg a szöveg szinkronban volt a látvánnyal — lekötötte a szelíd táj, a szőlők, gyümöl­csösök, régi templomok, tör­ténelmi nevezetességű épüle­tek elsuhanó rajza, a péter­­váradi erőd, a karlócai béke­kötés felidézett története, ma­gam előtt láttam a dombte­tőre épített sátrat, amelynek négy bejárata volt az akkori négy nagyhatalom képviselői számára (helyén ma kápolna áll), később viszont elmozdul­tak egymástól a képek és a szövegek, összekavarodott bennem a magyar—szerb múlt és jelen ezernyi párhu­zama, ellentéte. Magyar pénzre átszámítva rendkívül drága a közszük­ségleti cikkek legtöbbje, ru­haszövet, cipő, konfekcióáru, rádió, televízió, könyv... Új­vidékre érkezésünk másnap­ján éles hangú cikk jelent meg a Magyar Szóban a lét­­fenntartási költségek roha­mos emelkedése, a vállalatok kapzsisága miatt. Igaz, sok­kal nagyobb a választék, mint nálunk. Cipőiparunk számára nagyon tanulságos lenne — ha más nem —­­egyetlen újvidéki belvárosi cipőbolt kirakatának, az ott látható cipők fazonjának, bő választékának tanulmányozá­sa. A hírlapárusok bódét töm­ve külföldi — főleg nyugat­német, angol, francia — ma­gazinokkal a Play­boy-tól a Sternig, az Értől a Quickig. Egyik-másik megfizethetet­len áron, S ponyvaregények hallatlan mennyiségben, szer­bül, horvátul, itt-ott magya­rul is. Sajnos, belgrádi útunkra is elkísért bennünket az eső. Alig maradt egy kis idő sétá­ra, nézelődésre. Az Avala hegy csúcsán Mistrovics ter­vei alapján készült emlékmű­vet és a tévé­tornyot megte­kintve ködben és szitáló eső­ben ereszkedtünk vissza a városba. Közben néhány per­cet időztünk annál a gránit emlékműnél, amely a Jugosz­lávia felszabadulási ünnepsé­geire 1955-ben Belgrádba tartó magasrangú szovjet ka­tonai delegáció tragédiáját örökíti meg. (Gépük a sűrű ködben nekirepült az Avalá­­nak.) A Terazija (neve, mint kí­sérőnk mondta, törökül mér­leg) élénk közlekedési forgal­ma nagy próbára teszi az egyébként merész jugoszláv gépkocsivezetőket. A belváros sajátos keveredése a régi és új építkezésnek, az újváros teljesen elüt ettől modern magasházaival. Dedinje domboldali villanegyede — itt van Tito elnök villája is — kellemes kirándulóhely, akárcsak a régi vár, a Kale­­megdán parkja. A kíváncsi magyar turistának megmu­tatják, hol rántotta magával a mélybe Dugovics Titusz a törököt. Zimonyban pedig a Népek Barátsága parkot, amit az el nem kötelezett országok idei, évi belgrádi találkozója emlékére létesítettek. Csoportunkból néhányan — nem tagadjuk meg magunkat — itt is inkább a boltok bel­sejét tanulmányozták mara­dék dinárjaik mértékében. Fél öt körül, visszainduló­­ban a Terazijáról a Kalemeg­dán felé ismerős férfit pil­lantottam meg. Ráköszöntem, a „Dobar dan”-t, mire kezet nyújtott, s megkérdezte, hogy vagyok. Két magyar szóval válaszoltam: „Kőszeg, film­napok..." Földerült az arca, s mintha csak a néhány hete abbaha­gyott beszélgetést folytatná, elmondta, most forgatja má­sodik filmjét, s azzal — mint másodfilmes — szeretne jö­vőre ismét Vas megyébe lá­togatni. Branimir—Tom­ Jan­­kovics volt, a Véres rege ren­­dezője. — Viszontlátásra, Kősze­gen! — búcsúztam tőle. öt után néhány perccel Volvótok kigördültek a Kale­­megdan parkból, s hogy ne feledjük bánatunkat ismét zu­­bogni kezdett az eső. Bertalan Lajos A román „Oltenita”­­ és a magyar „Budapest” a pét­erváradi erőd alatt. Szíriai támadás a Golan-fennsíkon DAMASZKUSZ Keddre virradó éjszaka Szíriai rohamosztagok be­hatoltak a Golan-fennsík frontvonalának középső és déli övezetében a megszállt területre, Itt megtámadták ez ellenség kiépített állá­­sait. Egy szíriai katonai szóvivő közlése szerint az állások felmentésére siető izraeli egységekkel kiala­kult tűzharcban 15 izraeli katona vesztette életét, il­letve sebesült meg Két páncélozott katonai jármű felrobbant. A Szíriai rohamosztagok két katonát vesztettek. Thaiföld kambodzsai beavatkozásáról Mindig is a washingtoni állítások és a valóság éles kontrasztja jellemezte az Egyesült Államok ázsiai politikáját, de ez a nem ép­pen haladó hagyomány ta­lán soha nem öltött olyan groteszk formát, mint pam­jainkban. A Fehér Ház, a Slate Department, sőt a Pentagon is minden fóru­mot annak hangoztatására igyekszik felhasználni. Hogy az USA célja változatlanul a délkeletázsiai deszka r­ázió, vagyis az ottani háború foko­zatos „leépítése” — ugyan­akkor az amerikai vezetés a térség ajgöri országait ránt­ja bele e közvetlen had­műveletekbe. Dél-Vietnam és Kamimé­­gpa után ezúttal Thaiföld­ről van szó. Félreértés ne essék: Washington a szán­dékainak nagyonis megfe­lelő bangkoki kabinetet ed­dig is folyamatosan felhasználta indokínai akcióinak katonai és po­litikai támogatására. Az új fejlemény annak a deklarált beismerése, hogy Thaiföld „önkénteseket” küld Kambodzsába. „Bang­kok kormánykörei — álla­pítja meg a Pravda — az amerikai imperializmus jár­­szalagján haladva mind­jobban belerántják az or­szágot Washington veszé­lyes indokínai kalandjába . Az SZKP központi lapja, amely figyelemreméltó cik­ket szentel a thaiföldi fej­leményeknek, az általános politikai tanulságok levoná­sán túl érdekes, a nemzet­közi közvélemény előtt ke­véssé ismert tényekről szá­mol be. A Pravda emlé­keztet arra, hogy thaiföldi csapatok egyszer már be­hatoltak Kambodzsába. Ez a negyvenes években tör­tént, a fasiszta Japán se­gítségével. Mint a lan érzékelteti, a bangkoki politikusokban és tábornokokban valószínűleg bizonyos nosztalgiát kelte­nek ezek az idők. Ezúttal sem­ haboztak, hogy egy idegen, impe­rialista hatalom segítsé­gével behatni írnak Kam­bodzsába és megpróbáljanak megsze­rezni olyan területeket, amelyekhez sommi közük. Száguld a Kozmoszban a­­Szojuz—9”. Képünkön a leg­újabb szovjet űrhajó legény­sége, Ilyik Kájev farésza és Szevasztyjanov fedélzeti mérnök az indulás előtti utolsó gyakorlat során. Szeged nehéz órái Szegednél minőm­esítő, észlelt maximumnál magasabb a Tisza vízállása. A város ostromlott kö­­t mutat. A támfal biztosítására a Tisza-parti Móra Ferenc sétányon több mint 150 ezer homokzsákot helyeztek el. .■ (MTI fotó : Kucs­ur László felvétele) VAS NPPF Világesemények sorokban Elhagyta Yokosuka kikö­tőjét kedden a Permit nevű amerikai atommeghajtású tengeralattjáró. A hajó a tervezettnél egy nappal ko­rábban távozott. A Permit látogatása a 87, olyan eset, hogy amerikai atomtenger­alattjáró járt japán kikö­tőkben. Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter kedden délelőtt Bonnból jövet Pá­rizsba érkezett. Scheel a Nyugateurópai Unió ülésén — mint soros elnök — elő­­terjeszi a miniszteri ta­nács évi jelentését. Tömeggyűjt­ésekkel és ülő­sztrájkokkal tiltakoznak az okinawai tanárok, egyete­misták és munkások az el­len, hogy a szigeten állomá­sozó amerikai katonák egy­re több bűncselekményt kö­vetnek el. A széles körű tiltakozó hullámot az vál­totta ki, hogy a múlt hét szombatján egy amerikai ka­­tona meg akart erőszakolni egy iskoláslányt. Eladásra kínálják feket Salzburg közelében levő, egy­emeletes szülőházát. Eddig egyetlen vásárló sem jelen­tette be igényét. Szárazság, éhínség,­­jár­vány pusztít Északkelet- Brazíliában. A hét végén a hadsereget is bevetették, hogy élelmiszert juttassanak el az éhezd és lázongó pa­raszt­ok­nak. A fülflpszigeti légitárs­­­ság egyik turbólégcsavaros jokkergépének fedélzete, amelyen negyvennégy em­ber tartózkodott, kedden délelőtt hatalmas robbanás történt. A Manilából Ciudad Bacolotba tartó gépet a robbanás erősen megrongál­ta, de a pilótának, ritka bravúrral, sikerült a leszál­lás a Manilától 400 kilomé­­ternyire délkeletre fekvő Pluded Rovásban. A f­irka­sok közül többen megsebe­sültek. A Tennessee állambeli Knoxville hatosával ötvenkét embert helyeztek vád alá azok közül akiket csütörtö­kön őrizetbe vettek, mert gúnyolták és lehurrogták az istentiszteleten résztvevő Nixon elnököt. Perui földrengés Lima Még mindig nincsenek pon­tos adatok a vasárnapi perui földrengés okozta ká­rokról és az áldozatok, illet­ve sebesültek pontos számá­ról. Maga­sraneú perui kor­mány­tisztvisel­ők közölték, hogy a halálos áldozatok száma Huaras­bam több mint kétezer és tartanak attól, hogy országos viszonylatban eléri a 30 OO0-ret is. A perui kormánynak ko­moly gondot okoz a mint­egy 80 000 hajléktalan elszál­lásolása. Hivatalos közlés szerint több ország ajánlott fel se­­gítétet a katesztrófa-súj­­totta Perunak, így többek között U Thrit ENSZ-főtit­­kár titkárságainak bejelentet­­ték, hogy 20000 dolláros se­gélyt nyújtanak a perui kor­mánynak. 1970. június 3. Szerda

Next