Vas Népe, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Kairó (TASZSZ) Szerdán hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Nyikoláj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke és kísérete. A szovjet és egyiptomi zászlókkal és üdvözlő jel­­­szavaikkal díszített kairói nemzetközi repülőtéren An­var Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Husszein Al-Safi és Ali Szabri elnök­­helyettesek, Mahmud Favzi miniszterelnök, valamint az Arab Szocialista Unió Legfel­ső Végrehajtó Bizottságának tagjai, miniszterek, Vlagyi­mir Vinogradov kairói szov­jet nagykövet, a diplomáciai testület tagjai, az egyiptomi főváros társadalmának kép­viselői üdvözölték a vendé­geket. A repülőtéren mondott be­szédében Podgornij a Szov­jetunió népei forró üdvözle­tét tolmácsolta a baráti egyiptomi népnek. Ezután Podgornij Szadat elnök és más egyiptomi ve­zetők kíséretében felkereste Nasszer sírját és koszorút helyezett el. Anvar Szadat egyiptomi elnök szerdán vacsorát adott Nyikoláj Podgornij szovjet államfő tiszteletére, aki hi­vatalos látogatásra érkezett az Egyesült Arab Köztársa­ságba. A szívélyes és meleg lég­körű vacsorán Anvar Szadat és Nyikoláj Podgornij beszé­det mondott.­ ­ Nyikoláj Podgornij Kairóban tárgyal Mahmud Riad fogadta Púja Frigyest KAIRÓ Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter­­ szerda dél­előtt fogadta Púja Frigyest, a külügyminiszter első he­lyettesét, a Kairóban tartóz­kodó magyar jószolgálati küldöttség vezetőjét. A meg­beszélésen jelen volt dr. Randó Jenő, hazánk kairói nagykövete és Nagy S. La­jos nagykövet, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. A magyar—egyiptomi tárgya­lásokon a két ország kap­csolatairól, valamint a nem­zetközi helyzet és a közel­­keleti válság időszerű kérdé­seiről folytattak megbeszé­lést. BONN A bonni kormány tájékoz­tatási hivatala szerdán beje­lentette, hogy pénteken, ja­nuár 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos­­eszmecseréje, az erről szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre ke­rül sor Bonn­ban, Egon Bahr kancellári hivatali államtit­kár és dr. Michael Kohl, NDK minisztertanácsi állam­titkár között az 1970. októ­ber 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létre­jött megállapodás kereté­ben”. A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt. Bonni politikai megfigyelőket meg­lepte, hogy az új találkozóra már ezen a héten, a négy nagyhatalom nagyköveteinek január 19-ére kitűzött érte­kezlete előtt kerül sor. Berlinben szerdán hivata­losan bejelentették, hogy dr. Michael Kohl az NDK mi­niszterelnökségi államtitkára, javasolta, Egon Bahr nyu­gatnémet államtitkárnak, hogy legközelebbi megbeszé­lésüket pénteken, január 15- én Bonnban tartsák. Az NDK javaslata szerint az államtitkárok megbeszélé­se a két állam kölcsönös tranzitforgalmára vonatkozó megállapodás­­ előkészítését szolgálná. Újabb Bahr-Kohl sakkozó Az NDK kezdeményezett 2 Schröder Moszkvában MOSZKVA Szerdán Moszkvába érke­zett Gerhard Schröder, a Bundestag külügyi bizottsá­gának elnöke, a Keresztény­­demokrata Unió elnökhelyet­tese. Schröder az Interparla­mentáris Unió szovjet cso­portjának vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban, úgy tervezi, hogy Leningrád­­ba is ellátogat. Pénteken újabb Bahr-Kohl találkozó Bonnban A szovjet államfő Kairóban tárgyal Egy nap a külpolitikában A Szovjetunió államfője, Nyikolaj Podgornij szer­dán kíséretével az EAK fővárosába érkezett. A szovjet államfő repülőtéri beszédében a Szovjetunió népei forró üdvözletét tolmácsolta a baráti egyiptomi népnek. Mahmud Riad szerdán délelőtt fogadta a Kairóban tartózkodó magyar jószolgálati küldöttség vezetőjét, Puja Frigyest. Az NDK fővárosában szerdán hivatalosan bejelen­tették, hogy az NDK és az NSZK államtitkára pénteken Bonnban megbeszélésre ül össze. Az NDK kezdeményezte a holnapi találkozót, amelynek érdekessége, hogy a négy nagyhatalom nagyköveteinek január 19-ére kitűzött érte­kezlete előtt tartják meg. Jordániában tegnap még mindig tartott a lövöldözés. Nincs béke 'Ha királyságban mert az El Fatah szerint „a jordániai hatóságok állandósítani akarják a válságot”. A gerillák és a hatóságok között Ladgham tu­néziai ex-miniszterelnök kö­zvetít. Szerdán még lövöldöztek Ammanban AMMAN A jordániai kormány, vala­mint a Palesztinai gerilla­­szerveze­­k képviselői szer­dán ismét találkoztak, hogy rendezzék nézeteltéréseiket. Ammanban szerdán haj­nalban már csak néhány pus­kalövés hallatszott azt kö­vetően, hogy a kedd esti ta­lálkozó és megbeszélés nyo­mán a felek azonnali tűz­szünetre szólították fel a harcosókat. Az El Fatah bei­­rubi irodája szerint a kor­­mánycsapatok még szerdán is lövöldöztek a jordániai fő­város különböző részeiben, a gerilla harci különítmények azonban nem viszonozták a tüzet. Az El Fatah nyilatko­zata hangoztatja, hogy a jor­­dániai hatóságok állandósíta­ni akarják, a válságot, a ge­rillák törekvése azonban az, hogy helyreálljon a nyuga­lom a jordániai fővárosban. Szerdán a kormány részé­ről nem erősítették meg azo­kat a jelentéseket, hogy a keddi összecsapásokban 12 gerilla és polgári személy vesztette életét és 17-en meg­sebesültek A hivatalos mér­­leg: a keddi lövöldözésekben két asszony halt meg, ketten pedig, köztük egy rendőr, megsebesültek. A szerdai megbeszélésen a jordániai kormány részéről újra Vaszfl Teli miniszterel­nök, a Palesztina­ Felszaba­­dítási Szervezet Központi Bi­zottsága részéről pedig Ibra­him Bakr vett részt. Ladgham tunéziai ex-mi­niszterelnök, a Jordániában működő arabközi békéltető bizottság vezetője kedden — mint közöltük —, kétórás megbeszélést tartott Husszein jordániai uralkodóval abban a londoni kórházban, ahol a királyt szívbántalmakkal ápolják. A megbeszélésen „feltételes megállapodás” szüetett, amelynek értelmé­ben Ladgham esetleg folytat­ja közvetítő és békefenntar­tó tevékenységét a ha­sémita királyságban, ahol újabb ösz­­szetűzések kezdődtek a Pa­lesztinai gerillák és a jordá­niai hadsereg között. Londoni tunéziai hivatalos körök szerint „nagyon való­színű”, hogy Ladgham vis­­­szatér Amm­rba. Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter (balról) Varsóba érkezett. Képün­kön Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter üdvözli a pályas­tok­on osztrák kollégáját. (Képtávírónkon érkezett) Hoover is az összeesküvők WASHINGTON Köves Tibor az MTI tudó­sítója jelenti: Nixon elnök nemzetbizton­sági főtanácsadójának elrab­lására szervezett összeeskü­vés vádjával állítottak szer­dán délelőtt bíróság elé 3 katolikus papot, egy apácát i­ és a háborúellenes mozgalom 2 másik tagját. A vádirat szerint a vietnami háború ellen küzdő katolikus szer­vezetek aktivistái arra ké­szültek, hogy februárban, George Washington születé­sének évfordulóján felrob­bantják a washingtoni kor­mányépület fűtőberendezését, majd a következő napon el­rabolják dr. Henry Kissin­­gert, a Fehér Ház nemzetbiz­tonsági főtanácsadóját, akit mindaddig fogvatartanak, amíg a kormány nem telje­síti követeléseiket. Kedden éjjel John Mitchell igazságügyminiszter­­ jelentet­te be a vádirat kiadását és az állítólagos összeesküvés 5 részvevőjének letartóztatását. A hatodik vádlott, Philip Berrigan tiszteletes, akit az „összeesküvés” vezetésével vádolnak, testvérével, Daniel Berrigan lelkésszel együtt már tavaly nyár óta a Con­necticut állambeli Danbury börtön lakója, azért­ ítélték el őket, mert 1968. májusá­ban a vietnami háború elleni tiltakozásként megsemmisí­tették a katonai behívó lis­tákat egy nyilvántartó alköz­pontban. Az összesküvési vádirat kiadatására viharos előzmé­nyek után került sor. Edgar J. Hoover, az FBI igazgatója ugyanis tavaly novemberben egy kongresszusi albizottság előtt kijelentette, hogy Phi­lip Berrigan atya, testvér­­öccsének közreműködésével, börtönből szervezett és irá­nyított egy összeesküvést, amely — Hoover állítása sze­rint — egy magasrangú kormánytisztviselő elrablásá­ra irányult. Hoover szerint „siker esetén az összesküvők válságdíjként azt követelték volna, hogy az USA szüntes­se be a bombázást Délkelet- Ázsiában és bocsássa szaba­don a politikai foglyokat.” Hoover vádaskodását kö­vetően a Berrigan-fivérek a börtönből nyilatkozatot ad­tak ki, amelyben követelték, hogy az FBI igazgatója indít­tasson bírósági eljárást elle­nük, vagy pedig vonja vissza nyilvánosan állításait. Hoo­­vert, Mitchell igazságügymi­nisztert, sőt Nixon elnököt is éles támadások érték a saj­tóban a „tárgyalás nélküli ítélethirdetés” miatt. Számos közéleti személyiség, közöt­tük kongresszusi képviselők követelték a bírósági eljárás nélkül szellőztetett vádak alátámasztását, vagy vissza­vonását. Joseph Wenderoth katoli­kus lelkész kijelentette, hogy Hoover az „összeesik a vési mesét” az FBI 15 millió dol­láros póthi­tel-igénylésének megszavaztatása céljából ta­lálta fel a kongresszusi albi­­zot­tágnak. Wendero­s tisz­tele­tét most szintén letar­tóztatták, mint az „összees­küvés egyik részvevőjét”. VAS NÉPE Mai hírmagyarázatunk kár a benzinért? Mióta Algéria elnyerte függetlenségét, soha nem voltak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja A szakítás kísértete című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra és az ember megérti, hogy a rendkívül drámai cím nem valamiféle zsurnalisztikai túl­zás, hanem a legteljesebb mértékben indokolt. A Magyar Televízió nem­rég mutatta be az Algíri csata című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlékeztetett arra, milyen árat fizetett függetlensé­géért az algériai nép. Ez az ár és az elhunyt de Gaulle tábornok politikai bölcsessé­ge amely felismerte, hogy Párizs nem bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elve­zetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köztársaság és füg­getlen algériai állam kap­csolatait. Ebben a viszonyban el­ker­rülhetetlenül akadtak kisebb­­nagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konst­ruktív érintkezés alakult ki a két ország között, különö­se­n a múlt keserű előzm­é­­nyeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitás-érzékbről tettek ta­núságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakít­hatnak el minden Francia­­országhoz fűződő gazdasági köldökzsinórt ehhez túlságo­san sok a múltbéli összefo­nódás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algériaiak ezt a kapcsolatot gazdaságilag egyenrangúnak tartották volna. Sem Párizsban, sem Algír­ban nem volt kétség aziránt, hogy a múlt — bizonyos neo­­kolonialista pozíciók és az egyenlőtlenül elosztott ha­szon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembené­ző nép kialakítja, megfor­málja független államát, sa­ját létérdekei követelnek meg bizonyos kompromisszu­mokat. Pontosan ez történt a francia—algériai gazdasági kapcsolatok első esztendei­ben, többek között az olaszs fronton is. Algériának — erek­ről a gyarmatosítók mindig gondoskodnak — nem voltak szakemberei, nem volt keres­kedelmi hálózata, hiányoztak a kitermelésihez szükséges eszközei. Csakhogy változnak az idők, és ma már mindez legalábbis kialakulóban van. Sem az or­szág belső helyzete, sem a nemzetközi progresszió álta­lános pozíciói nem teszik in­dokolttá, hogy Algír belenyu­godjon az eddigi helyzetbe. Milyen helyzetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz, a számok nyelvén a legért­hetőbb: minden frankból — írja az Humanité. — ame­lyet a francia fogyasztó az, algériai benzinért fizet. 7,9 centime jut Algériának, a francia államnak pedig csak, adó címén csaknem ötvenn centime. Biztos hogy ez az arány előbb-u­tóbb megváltozik. Al­géria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Gyorshírek a nagyvilágból 250 MILLIÁRDOS BERUHÁZÁS AUSZTRIÁBAN Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár tízéves állami be­ruházási program kidolgozá­sát­­jelentette be. Ennek meg­valósítása esetén 280—250 milliárd schilling kerülne felhasználásra. Ez évi vi­szonylatban az 1971. évi ál­lami költségvetés 20—23 szá­zalékának felelne meg. Oszt­rák gazdasági körökben a már évek óta igen feszült költségvetési helyzetre való tekintettel kételkednek ab­ban, hogy gazdasági hanyat­lás esetén, ilyen rendkívül magas összegek beruházásra kerülhetnének. Kreisky kan­cellár az elmúlt napokban meglepetésszerűen értekez­letre hívta össze lakására­ az illetékes minisztereket és hat órán át a gazdasági hanyat­lás, az erősödő infláció va­lamint az osztrák gazdasági élet­ gyengeségéről tárgyalt velük. NEOFASISZTÁK AKCIÓJA Olasz neofasiszták Bariban benzinnel leöntöttek és fel­gyújtották az egyik de­mokratikus szervezet helyi­ségét, majd fegyverrel tá­madtak az Olasz Kommu­nista Párt két tagjára. A huligánakció nagy felháboro­dást keltett a demokratikus és a haladó közvéleményben. Az Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportja a bel­ügyminiszterhez és az i­gaz­ságügyminiszterhez intézett interpellációjában élesen el­ítéli a hatóságok passzivitá­sát és sürgős intézkedéseket követel a banditaakciók meg­akadályozására. ÚJ SZOVJET NAGYKÖVET BONNBAN A bonni külügyminisztéri­­um szerdán közölte, hogy az NSZK kormánya megadta az agrémen­t-et Valentin Falin -­nak, mint a Szovjetunió új bonni nagykövetének. Falvn­ Carapkin nagykövet utódja lesz. Az Új nagy övét, való­színűleg kora tavasszal fog­lalja el állomáshelyét. Az 1926-ban Lenin gárádban szüle­tett Valentin Falin jelenleg a szovjet külügyminisztérium harmadik nyugateurópai osz­tályának vezetője. Ehhez az osztályhoz tartozik az NSZK. 1969 óta tagja a moszkvai külügyminisztérium kollé­giumának. Részt vett a múlt évben Gromiko külügymi­­niszter és Bohr bonni ál­lamtitkár moszkvai megbe­szélésein ,amelyek a szovjet- nyugatnémet szerződés alá­írásához vezettek. A hűség, a jó származás nem eegendő Kínában PEKING A kínai népi felszabadító hadsereg vezető szervei kör­levélben szólították fel a hadsereg összes ezredszint feletti parancsnokait Mao Ce-tung filozófiai műveinek tanulmányozására — közöl­te kedden a Zsenmin Zsipao. A hadsereg parancsnoki kara számára a filozófiai művek tanulmányozása — mint a cikkből kitűnik — új minőségi követelményeket állít fel. Noha sok esetben olyan katonai vezetőkről van szó, akik évtizedes tapaszta­latokkal rendelkeznek és a „kulturális forradalomban” is Mao Ce-tung vonala mel­lett szálltak síkra, most a jelentések újra és újra hang­súlyozzák, hogy pusztán a forradalmi múlt, a tapaszta­lat, a hűség és a „jó szárma­zás” nem elegendő. Akadtak ugyanis olyan magasszintű katonai veze­tők — mint Csang Csi-ceng, a légierő egyik hadosztályá­nak párttitkára — akik a kí­nai sajtó szerint úgy vélték, hogy „nem olyan nagy baj, ha egy kicsit kevesebbet ta­nulnak.” Ezek azonban a bírálat hatására „belátták hibájukat”. 1971. január 14. Csütörtök

Next