Vas Népe, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Eléggé lehangoló körül­­mények között beszélgettünk Vas megye zöldségellátá­sának helyzetéről, szükség­leteinkről, a kielégítés lehe­tőségeiről Szele Ferenccel, a megyei tanács mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetőjével. Fagy her­­va­sztotta odakint a virágzó fákat, hó borította a földe­ket a korán nyíló tavaszban Ennyit a körülményekről az előzményekről. Ugorjanak mégis a dolgok közepébe. — Vas megyében 1965- ben 3276 hektáron termett zöldség. Tavaly 188-an. Ez óriási visszaesés. Mi az oka? Az érdekeltség csök­kenése? A gépesítés hiá­nya? A munkáskezeké? Talán együtt a három és egyebek? — A több mint háromezer hektár szétaprózott terüle­tekből állt össze. Néhány hektárokból. Több szövetke­zetünk volt akkor, mint ma, az összevonások után. Az összevonások, a mezőgazda­­sági termelés szakosodása is közrejátszott a zöldségtermő területek csökkenésében. Csak néhány szövetkezet volt itt Vas megyében, ahol neon volt ilyen drasztikusnak mondható mérvű a zöldség­termő terület csökkenése, (Kemenesszentmárton, Rép­celak) bár ezeken a helyeken is volt némi visszaesés. Az említett kis területeken nem lehetett a munkát gépesíte­ni, s a munkaerő is fogyott. Az érdekeltség nem kielégítő volta is alaposan közreját­szott a közeli múlt zöldség­hiányában. Az érdekeltség változása csak 1970-től éreztette ná­lunk, Vas megyében a hatá­sát. 1970-ben még 2713 hek­táron termelt zöldséget a megye, (a burgonyát nem , számítom) rá egy évre vi­szont már csupán 316 hek­táron. Ekkor kezdték keres­ni termelőszövetkezeteink azokat a növényeket, ame­lyek nekik több pénzt hoz­tak a konyhára, mint a zöld­ség. A hiányt kiváltó okok közt nálunk föltétlenül meg kell említeni azt, hogy 1965- ben Vas megyében megszűnt a MÉK vállalat. De most a zöldségtermelést ösztönző kormányrendelet megjele­nése után nálunk is lénye­ges változás várható, itt a megyében. A megye zöldség­igényét szerződések is sza­vatolják. S nemcsak az ide­it, néhány évre kötöttük megyei és megyén kívüli szervezetekkel a szerződése­ket. Az idén 254 hektáron termelnek zöldséget a vasi mezőgazdasági üzemek.­­ Bár ez még a tizede sincs az 1965-ben zöldség­gel beültetett területnek, készek vagyunk elhinni azt, hogy javul zöldséget- tatasunk. Ám ez a kedve­ző fordulat is igazolja ta­lán, hogy — uralkodó vé­leményekkel el­len­tétben — lehet Vas megyében is zöldséget termelni... — Minden zöldséget nem tudunk mi itt előállítani. Fő­leg nem paprikát és paradi­csomot. A mi megyénk tala­jai nem zöldségnek való ta­lajok. Inkább kötöttek, nem képesek gyorsan fölmeleged­ni A zöldségféléknek pedig ez kell. A jákfai tsz egy idő­ben például termelt egy jó­fajta zöldpaprikát De két héttel később tudta csak piacra vinni, mint a szen­tesi szövetkezet. Az alföldiek addigra már dömping áron hozták ide a paprikát.­­ A vásárlók nem na­gyon érezték ezeket a „dömpingárakat” Vasban az elmúlt években. Me­gyénkben tavaly 34 száza­lékkal növekedtek a ko­rábbi évhez képest a zöld­ségárak. Talán a demagó­gia vádját is megkockáz­­tatom, ha kimondom: en­nél még a köves Veszprém piaca is olcsóbb. __ A tavalyi köztudottan a mezőgazdaságnak rossz éve volt. Tehát nem lehet abszolút viszonyítások alap­ja. Ha mi most erőlködni kezdenénk a paprikával, új­ra és újra ráfizetnénk. — Részletkérdés: Dél-Zalában jelenleg háromöt­­venért adnak egy csomó retket. Vas megyében hat forint felett. __ Nálunk általában két­három, vagy néhány napot­­késnek” az árak. Ez régi tapasztalat, s összefügg a a korábban mondottakkal. — Nálunk kialakult egyfajta primőr centrikus­­ság. Ez a jövedelmezőbb a termelőknek. A fogyasztó meg inkább a tömegáruk iránt vonzódik. — Évek óta téma, miért nem termel a szombathelyi Kertész tsz üvegházai­ban zöldséget a városnak. Egy hat hektáros üvegház ára 160—180 millió forint. Te­hát drága. Drága az a zöldség is, ami benne terem. Hat­van-nyolcvan forintos para­dicsom Vasban sem nagyon kell az embereknek. 1963- ban a Kertészeti Kutató In­tézettel kidolgoztattunk egy olyan programot, amely ter­málvizeinkre épül. Zöldséget akartunk termelni. De a ke­reskedelem nem tudta garan­tálni enne­k a zöldségnek piacát. Egyébként a Vasban termelt primőr zöldség sem lenne olcsóbb, mint amit máshonnét szállítunk ide. Az ÁFÉSZ-ek, zöldségterme­lő szakcsoportok a múlt év­ben elég sokat tettek a me­gyénkben azért, hogy növe­kedjenek a fóliával védett felületek. Ma 35 ezer négy­zetméteren termelnek nálunk fólia alatt zöldséget, két éve még csupán 12 ezer négyzet­­méteren. Ez kora tavasztól 30 , forintnál olcsóbb paprikát ígér nekünk. S a fóliával vé­dett zöldségtermő területek nagysága még tovább nő a megyében. — A zöldbabot a szak­mai statisztikák a zöldség­félék közé sorolják. A szá­razbabot nem. Ez számom­ra érdekes. Ezer is kér­dem: ki termel ma Magyar­­országon babot? Mert a babfőzeléket általában szeretik az emberek ebben az országban... — Ez országos gond. Mint volt a mák is. Száz forintért adták kilóját, vagy fölötte. Az idén már többen vetnek mákot. A bab is meleget igényel. A minisztérium fog­lalkozik a megoldással, sür­getnek bizonyos gazdaságo­kat azért, hogy legyen ele­gendő. — A tavaly megjelent kormányrendelet a zöld­ségtermelés fokozását szol­gálja, erre ösztönöz. — Igen, a rendelet hatásai már az idei évre kötött szer­ződésekben is érződnek. Számos kedvezményt kapnak a zöldségtermelők, s a védő­árak is a termelőkedvet ser­kentik, egyebek mellett. Egyébként az a véleményem, hogy a zöldségtermelőknek már három-négy éve meg kellett volna adni azt az adó­­kedvezményt, amelyet most élvezhetnek.­­ Egy szakírótól idézek annak kapcsán, hogy a zöldségtermesztés gépesí­tése drága dolog. De meg kell oldani, mert kevés a kertészkedő ember, hiány­zik a munkáskéz. Azt mondja: ....... mindenkép­pen kerülni kellene a már­is kampányszerűen fellépő, formális termelésbővítésre öszönző, s inkább csak többletkiadást, mint ered­ményt ígérő helyi kezde­ményezéseket.” — A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a közel­múltban többször vizsgálta zöldségellátásunkat, a hiá­nyok okát. Fölhívott a ter­melés fokozására, de a hiá­nyok legfőbb okát a fölvásár­lás gyengéiben találta meg. Ezért úgy határozott, létre kell hozni az ÁFÉSZ-ek mel­lett egy egyesülést, társulást, amelyik összefogja a teendők teljes körét. Egybehangolja a felvásárlást a megyében is és azon kívül is. Segíti helyben a termelést, közre­működik a fejlesztésben! Kí­vánatosnak látta a végrehaj­tó bizottság egy szövetkezeti felvásárló szervezet létreho­zását. De ezzel együtt sem csökken a többi zöldség- és­­ gyümölcs felvásárló szerve­zet, szakcsoport felelőssége.­­ Az utóbbiak feladata marad a helyi termeltetés, felvásár­ ,­lás, a faluellátás. De hang­súlyozom azt, amit a végre­hajtó bizottság is: a legfon­tosabb a városok és a ki­emelt ipari települések ellá-­­ tása.­­ _ Mire számíthatunk az idén? Lesz elegendő zöld­ségünk? — Ha csak átlagosan jó lesz is az időjárás, akkor lesz elég zöldség a megyé­ben, sőt még exportra is gon-­­dolhatunk. Úgy érzem, a lé­nyegnél ragadtuk meg a dol­got: megteremtettük a nagy termelők és a felvásárlók szerződésekben garantált kö­zös érdekeltségét. Az idei szerződésekben olyan garan­ciák is vannak, amelyek ed­dig hiányoztak. Most az eset­leges többletterméket is át­veszi a kereskedelem. Ez nagy biztonságot ad a gaz­daságoknak. Aki viszont nem kötött szerződést, magyarul aki spekulált, nem számíthat arra, hogy esetleges árutöb­b­­leteit átveszik. A nagyter­melők egyéni felelőssége te­hát nem foszlott a ködbe. Új az is — amint említettem már — hogy védőárak ga­rantálják a termelői­­bizton­­ságot Volt idő, amikor az átvételi árak alacsonya­bbak voltak a termelés önköltsé­génél. A zöldségtermelés ne­hezebb Vas megyei viszo­­­nyai között ez különösen be­lejátszott abba, hogy oly rendkívüli mértékben csök­kent a termőterület. Azt is meg kell mondani, amit a megyében nem tudunk gaz­daságosan előállítani, azt másutt vesszük. Négy­éves szerződésünk van az állami gazdaságok kereskedelmi irodájával. Az előbb mondtam, expor­tálunk az idén. Oldani kí­vánatos azon a szemléleten is, hogy Vas megye ne szál­lítson máshova zöldséget. Az a véleményem, hogy a ter­melők érdekeltségét csak az exporttal lehet — a támoga­tás növekvő mértéke mellett is — teljesebbé tenni. Ez viszont már a szakosodást is föltételezi. Répcelak kerté­szetében ez már megtörtént. Meggyőződésem, ha ma ná­­­luk meg akarnák szüntetni a zöldségtermelést, az így be­szélőt elzavarnád a szövetke­zet portájáról is!... Végtére a megye idei zöldségigényét, annak kielégítését szerződé­sek szavatolják. Jó dolog az is, hogy a kistermelők is sok­kal tö­bb vetőmagot vettek — okulva a múlt tapasztala­tain — mint, korábban. 1975- ben 2,2 millió forint érté­kű vetőmagot adtak el ná­lunk kis csomagokban, az idén legalább négymilliós értéket. A múlt év tavaszán az ÁFÉSZ-ek 23 vagon vető­burgonyát értékesítettek, most 48 vagonnal. Az embe­rek érthetően nem akarnak hat-nyolc forintot adni egy kiló burgonyáért. A napok­ban nyílt a háztáji gazdasá­gok kisgépeinek, eszközei­nek kiállítása Szombathe­lyen. Az iránta megnyilvánu­ló érdeklődés is mondatja: minden lehetséges módon tá­mogatnunk kell mindazokat, akik segíteni akarnak és tudnak a zöldségellátás javí­tásában. T. Z. vas népe . MEGKEZDŐDÖTT a március tér átépítése Közismert, hogy Szombat­hely általános rendezési ter­vében szerepel a Március 15. tér átépítése, s az is tudott dolog: a városi tanács az idei évet jelölte meg a mun­kák időpontjául. A napokban megindult az előkészítő te­vékenység, legalábbis erre utal a gyepszőnyeg bontása. Biztos információért Wag­ner Józsefet, Szombathely város Tanácsa általános el­nökhelyettesét kerestük fel. — A város általános ren­dezési tervének szellemében folytatódik az útkorszerűsí­tés, a közlekedés fejlesztési terve alapján — kaptuk a tájékoztatást. — Az előkészí­tés már folyik, a konkrét el­képzeléseket a KPM illeté­keseivel közösen, a korsze­rű forgalomszervezés elvei szerint dolgoztuk ki. — Kérjük, vázolja fel ol­vasóinknak az átalakított csomópont képét! — Négy sávon fut majd a forgalom a Petőfi Sándor és a Honvéd utcán is. Ennek megfelelően bővül a tulaj­donképpeni kereszteződés, s a téren szintén módosul az út menetvonala, ívben ka­­­­nyarodik majd. Kerékpár­utat alakítanak ki, a jelenle­gi járdaszigetek eltűnnek, csak felfestéssel találkoznak a közlekedők. A Lenin út és a Bajcsy-Zsilinszky utca egy­irányú lesz, és lámpák sza­bályozzák majd az áthala­dást. Új gyalogátkelőhelye­ket kell kijelölni, kialakítani a változásoknak megfelelően. Korszerűsítik a Március 15. téren a közvilágítást, s át­rendezik a zöldterületet is. — Talán a legfontosabb, mindenkit érdeklő kérdés: mikorra fejeződik be az át­alakítás ? — A KPM Közúti Igazga­tósága a beruházó, a Közút­építő Vállalat a kivitelező. Most történt meg a végleges terv elfogadása, így a nyár folyamán befejeződik a cso­mópont átépítése. kr R­á­­ kívülről semmiben sem különbözik Tuboly Vincéék háza a többi hegyhátsák­tól, ugyanolyan rendezett, taka­ros. Belépve az előszobába azonban a látogató szokatlan dolgokkal találkozik: az asz­talon távcsövek, lencsék tu­catja. Vendéglátóm, ifjabb Tuboly Vince a belső szobá­ba kalauzol, hol rendezetten egymásra rakva kontinen­sünk szinte minden csillag­­vizsgálással foglalkozó ki­adványa megtalálható. A halk szavú fiatalember alig múlt húsz éves, viszont olyan otthonosan beszél a tu­dományos írásokról, mintha egyszerű köznapi témákról lenne szó. Teheti, mert ahogy lapozzuk a kiadványokat, ki­derül, hogy számos elemzés alatt az ő neve szerepel. Sőt, COHET JOURNAL címmel ő is rendszeres kiad­ványt jelentet meg. Szülei a nádasdi, illetve a körmendi tanács dolgozói. Az édesapja mondja el, hogy is kezdődött ez a különös földöntúli szerelem. Még 1973-ban Pesten voltak, s ajándékot szeretett volna venni kitűnő tanuló fiának. Az ajándék Vince kérésére két okulár lencse lett. És Vince alig egy év elteltével előadást tart a csillagászat­ról diáktársainak a Körmen­di Gimnáziumban. Még 74-ben Kulin György csillagász előtt levizsgázik kezdő és haladó fokon. Meg­figyelései megjelennek a „Meteorban”, s felfigyel rá Kaposvári Kilián György Klub. Levelezés kezdődik Jugoszláviából, Csehszlová­kiából, Ausztriából, az NDK-ból, Svájcból, Angliá­ból, az USA-ból, Japánból és Ausztráliából származó partnerekkel. — S akkor már anyukát is sikerült meggyőznöm, de ennek külön története van, ezt már anyuka mondja el. — Körorvosunk, dr. Kőte­­leky László kért rá, hogy a világért se ellenezzem fiam tudományos érdeklődését, de­­ ma már bevallom, nem na­gyon győzött­ meg. Mínusz tizenhat fokot mu­tatott a hőmérő, de ezt az éjszakát míg élek, nem fe­lejtem el. Fiam és férjem már órák óta a távcsövek mögött voltak az udvaron. Én csak behívni akartam őket. Akkor engem is a táv­csőhöz hívtak. Akkor láttam valami olyant, amit igazán gyönyörűnek lehet nevezni. Ne kérje, hogy szavakban ezt megpróbáljam kifejezni, úgysem találnék szavakat. A konyhában falvédő he­lyett az égbolt térképei van­nak kicsiben és nagyban. Megtiszteltetésül küldték külföldi tudósok. Ismét Vincét kérdezem, most milyen megfigyelések szerepelnek programon. — Nap, Hold, meteorok, üstökösök. Persze a fő cél­pont a kettős csillagok, ga­laxisok és a változó csilla­gok megfigyelése. Csak egyet talál furcsának, hogy a népes megfigyelő tá­borban még véletlenül sem lehet egyetlen hölgyet sem találni. Jelenlegi munkahelye Tu­boly Vincének a Körmendi Járási Földhivatal, ahol példásan elvégzi munkáját. —’ De csak látszatra tűnik rokon foglalkozásnak, való­jában csillagászati űr van a kettő között. Ezért nem is csinál titkot belőle, az önképzésen kí­vül is tanulni szeretne. Eh­hez szülei is minden segítsé­get szívesen megadnak. Az eddigi elért eredmények azt bizonyítják, ha nehéz úton is indult el ez a húsz éves fiatalember, jó cél felé halad. Gombás Imre 1977. április 3. Vasárnap

Next