Vas Népe, 1979. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
Munkásélet, munkásgondok A megyei pártbizottság ülásán elhangzott felszólalásokból . „ Vasárnapi számunkban részletesen ismertettük a Központi Bizottság 1974. március 19—20-i, a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésére, helyzetének további javítására vonatkozó irányelvei megvalósulásáinak Vas megyei tapasztalatairól a megyei pártbizottság legutóbbi ülése elé terjesztett jelentést és szóbeli indoklást. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a témával kapcsolatban elhangzott felszólalásokat. Czvizek Miklós, a szombathelyi városi tanács elnöke a többi között elmondotta, hogy a szombathelyi tapasztalatok egyértelműen arról tanúskodnak: igen szoros az összefüggés a gazdasági munka hatékonysága és a munkakörülmények jobbítása közt. Ott, ahol hatékonyabban dolgoznak, a munkakörülmények javítására is többet tudnak költeni. Hangozhatta azt is: nagyon fontos az üzemek és a tanácsok együttműködése, mert ahol ezt jól csinálják, ott kedvezőbb lehetőségek teremtődnek a munkások üzemen kívüli életkörülményeinek fejlesztéséhez, örvendetes, hogy a szombathelyi üzemek anyagiakkal is mind jobban segítik a lakások és a gyermekintézmények építését. Kocsi Károlyné (Mesteri) főként a bejáró munkások, különösképpen a bejáró munkásnők gondjaival való törődésre, az e réteghez tartozók nevelésére hívta fel a figyelmet. Ugyancsak szólt arról is, hogy az anyagi megbecsülés mellett az erkölcsi megbecsülés is nagyon jólesik a munkásoknak. Azok, akik illetékesek ebben, ne fukarkodjanak az elismeréssel egyetlen olyan esetben sem, amikor a munkás rászolgál erre. Egyed Miklós (Körmend, az EGYT üzeme) felszólalásában a többi között elmondotta: az elmúlt időszakban a körmendi járásban is érezhetően nőtt a munkások átlagkeresete. Példákkal bizonyította, mi minden történt a körmendi munkahelyeken a munkásutánpótlás neveléséért, a szakmunkásképzésért. Külön is hangoztatta, hogy a munkásság közérzetének alakulásában igen nagy a szerepe a megfelelő vezetői magatartásnak és a jó munkahelyi légkörnek. Bokor István (Szombathely, Járműjavító) elismerően szólt arról, hogy megyénk üzemeiben az elmúlt időszakban pozitív változások következtek be, sok apró üzem megszűnt, ide települt a Rába Magyar Vagon- és gépgyár gyáregysége, örvendetes az is, hogy erre az időszakra egyértelműen a munkásság társadalmi és politikai aktivitása volt a jellemző. A korábbinál több munkás került be vezető testületekbe, s ennek is szerepe volt abban, hogy e fórumokon jobban érvényesült a munkásság véleménye. Ez akkor is jó, ha a munkás néha sarkosabban fogalmaz, ami talán sérti egyesek fülét, az ügyet viszont előre viszi. Fontos, hogy a munkás mindig érezze: érdemes véleményt nyilvánítania, érdemes szóvá tenni e dolgokat. Holecz Ferencné (az MSV szentgotthárdi gyára) szentgotthárdi tapasztalatok alapján szólt arról, mennyire fontos, hogy minden lehetséges módon elősegítsük az üzemekben újonnan bekerülőik beilleszkedését, a munkássá válás folyamatának meggyorsítását. A Szentgotthárdon dolgozó munkások mintegy fele ma is bejáró, nagyon sokan közülük most ismerkednek a munkásélettel. Az ő beilleszkedésükért és általában a munkássá válás meggyorsításáért különösen a szocialista brigádok, a munkáskollektívák tehetnek sokat. Magyar Gyula, az SZMT vezető titkára a többi között azt hangoztatta: tovább kell erősíteni a munkásokban a tulajdonosi szemléletet, s minden munkahelyen nagy gondot kell fordítani arra, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk az üzemi demokrácia érvényesüléséhez. Szólt arról is: el kel érni, hogy az erkölcsi elismerést, a kitüntetést mindig, mindenütt azok kapják, akik valóban megérdemlik. Ne legyen szempont az, hogy „aki tavaly kapott, az most nem kaphat, valaki másnak kell adni”. Németh István (Szombathely, Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat) néhány ellentmondásra hívta fel a figyelmet. Elmondotta például, hogy általában mindenki egyetért a „kinek-kinevc munkája szerint” elvvel —de ha a munka alapján valóban differenciálnak a béreket illetően, akkor ezzel már nem mindenki ért egyet. Vagy: mindenki szeretne jobb árukat vásárolni — a munkahelyeken a jó munkának azonban még nem mindenütt van kellő becsülete. Trencsér Ferencné (Szombathely, a LATEX Fonó- és Szövőgyára) egyebek közt arról szólt: üzemükben a demokratizmus bővülése, a munkások részvétele a gondok megvitatásában és a döntések kialakításában olyan eredményeket hozott, amelyeket kizárólag utasításokon alapuló módszerrel nem lehetett volna elérni. Külön szólt arról is, hogy mindenképpen helyes, ha a munkások legjobbjait vezető posztokra állítják, fontos azonban az is, hogy erre tervszerűen fel is készítsék a vezetőnek kiszemelt munkásokat. Kuti Béla, a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője főképpen annak szükségességét hangoztatta, hogy minden közhivatalban dolgozó megértse: legfontosabb kötelessége a dolgozók, a munkások szolgálata. Az, hogy milyen a munkás közérzete, a hivatalokban, állami szerveknél, kórházakban, rendelőkben dolgozók munkájától is függ. Ugyancsak hangoztatta azt is: nem lehet eltűrni, hogy néhány tisztségviselő jobban érezteti a hatalmát a munkásokkal, mint másokkal szemben. Kiss Sándor (Celldömölk, Vasúti Csomópont) felszólalásában elmondotta: a vasutasokat is, más munkásokat is rendkívüli módon, boszszantja, ha munkájuk végzésében szervezetlenség akadályozza őket. Hogy ilyesmi ne legyen, azért főként a különböző vezetők tehetnek sokat. Kéri Lászlóné, a REMIX szombathelyi gyárának igazgatója a többi között arról szólt, hogy minden munkahelyen egyre nagyobb szerepe lesz az emberek képzésének. A korszerű technikával, amely manapság mindenhova betör, csak megfelelően képzett emberek képesek jól bánni. Ezért a munkások képzésére minden munkahelyen, minden vezetőnek nagy gondot kell fordítania. Lőrincz Károly Kocsi Károlyné Egyed Miklós Bokor István Holecz Ferencné Trencsér Ferencné Kiss Sándor " időre a határozatot? mód nyílik a kontrollra. Azaz: ki mit nem tud, vagy nem tud jól, mit kell pótolnia? A tétje pedig az, hogy az első három helyezett továbbjut a megyei döntőre, amelyet október 27-én tartunk, valamint szép plakettel jutalmazzuk őket. □ A játék folytatódik, ezúttal nehezebb feladatokkal kell megbirkózni. „Kiss Jánosé-i lakos házastársával és két gyerekével él együtt kapcsolatuk megromlott, kérték a vagyonközösség megosztását... Amíg Kiss Jánosáé szabadságon volt, a férj a Lakás zárát kicserélte, a régit széttörte, s megakadályozta, hogy a feleség és két gyereke bemenjen a lakásba ... Feladat: Az S-i közös községi tanács vb szakigazgatási szerve nevében érdemben járjon el az ügyben.” Nem könnyű feladat, megoldására harminc percet adtak. Majd ismét jelez a stopper, begyűjtik a lapokat, értékel a zsűri. Rövid’ „pihenő”, újabb feladatok jönnek, az izgalom fokozódik. A sarokba tett asztalon piros dobozba zárt plakettek várják a győzteseket. Dél is elmúlt már, amikor közüik a végeredményt. A nyertesek érthetően boldogok, de a többieknek sem kell szégyenkezniük, szépen helyt álltak, bizonyították szakmai jártasságukat. Olyan vetélkedő volt ez, amelyről nyugodtan elmondhatjuk: valóban értelmes, közvetve valamennyiünk javát szolgálja. Magyarán: a magasszintű, pontos ügyintézést, a szabályok helyes alkalmazását, s a gyorsabb tanácsi munkát ösztönzi, erre „szoktatja” a fiatalokat a mostani vetélkedő-sorozat. Szombathelyen a zsűri Somogyi Józsefné közgazdászt találta a legjobbnak. Celldömölkön Molnár Gábor (városi tanács, művelődési osztály), Körmenden Tóth Ferencné (városi tanács pénzügyi osztály), Kőszegen Baráth Lajos (szervezési-jogi osztály), Sárváron Sirhán Ferenc (városi tanács, igazgatási osztály), bizonyult a legjobbnak. A megyei tanácson dr. Magyar Rezső (szervezési és jogi osztály), a szombathelyi járásban Horváth Sándor (rumi vb-titkár), a sárvári járásban Bokányi Kálmánná (répcelaki tanács), a körmendi járásban Szamos Imre (szentgotthárdi tanács) nyerte meg a vetélkedőt. Velük és második-harmadik helyezést elért társaikkal október végén a megyei versenyen ismét találkozhatunk. Kozma 1979. október 7. Kedd Kielégítetlen igény A gyümölcsfa-ültetési szezonban évek óta sorozatos csalódás éri a vasi termelőket. Mert a lerakatokban sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudják megvásárolni azt a szaporítóanyagot, amire reális igényük van, s amit ültetésre beterveztek, így megannyi „foghíj” marad a zárt kertekből, a munkás-kertszövet- kezetekből, a háztájiból kitermelt idős vagy betegség miatt eltávolított fák helyén. ff Foghíj és ellentmondás is a helyi tanácsok, az áfészek termeltetési szándéka és a szaporítóanyagellátás között. Az érdekeltek egy része jobb híján — de nagyon rosszul cselekedve — úgy próbálja megoldani gondját, hogy más megyékből szerez be például gyökeres sima szőlővesszőt, gyümölcsfa csemetét, bogyósat és még folytathatnánk. Október végefelé ki ne látná, hogy vonaton vagy autók tetején utazik, érkezik a megyébe a teljesen ellenőrizhetetlen fajtájú szaporító anyag. Ezek általában növényvédelmi szempontból is nagyon kifogásolhatók, s ki tudja, milyen fertőző betegségek forrásai lesznek az ily módon telepített egyedek. Külön dolog, hogy az államilag ellenőrzött fajtákkal is keverednek, bajt okoznak, s csalódást a termelőknek is, mert általában egészen mások, mint amilyennek valahol eladták őket. A vasi igényeket, az itteni ellátatlanságot jól ismeri a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is. Kár, hogy eddig nem foganatosított eredményes intézkedéseket. Vas megye a szaporítóanyag-ellátásban az idén mindenképpen több megértést vár a Siófoki Állami Gazdaságtól, ahonnan a közeli hetekben kell, hogy jöjjenek az ültetni való „anyagok” nagy tételei. A megyei tanács illetékesei kellő időben próbáltak intézkedni, a jobb ellátás érdekében tárgyalni, kezdeményezni. Reménykedjünk benne, hogy ezúttal kellő sikerrel. U. Gy. Magyar magyarok Nem tudom, megfigyelték-e, új jelenség ütötte fel a fejét mostanság filmberkekben. Én úgy nevezném, hogy „A magyar ...” szindróma. Míg korábban csak szilveszteri kabarétréfák mellékszereplőiként bukkant fel a „magyar Frédi és Béni”, ,a magyar Stan és Pan”, „a magyar Simon Templar”, az utóbbi hetekben járványszerűen terjed a kór. Elsőként jött a nagy csinnadrattával beharangozott „magyar Kojak”, azaz a tévésorozat népszerű New York-i nyomozóhadnagyának magyar hangjával készülő film forgatása. Ekkor még nem fejlődtek föl a járvány méretei. Ám népszerű hétfői lapunkban aztán megjelent a híradás újabb készülő filmekről, melyek főszereplői „a magyar Marilyn Monroe” illetve „a magyar Piedone”. Félek, hogy most már nemigen lesz megállás. Ahogyan én magunkat ismerem, előbb-utóbb lesz nekünk „magyar Maigret-nk”, „magyar Belmondónk”, meg magyar „Marion Brandónk”! Mielőtt azonban bárki kétségbe esne, azért jusson eszébe, hogy szerencsére van nekünk egy másik vonulatunk is, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint a magyar Sinkovits, a magyar Ruttkai, a magyar Bessenyei, a magyar Törőcsik és sorolhatnánk még. Furcsa módon, mind olyan nagy művészek jutottak most eszembe, akiket az elmúlt évek filmjeiben nem láthattunk. Talán azért, mert ők csak úgy pusztán, egyszerűen, idézőjel nélkül magyarok? Most, hogy a magyar Jancsó Miklós is idehaza forgat újra, kíváncsian várom, mit hoz a „magyar” és a magyar harca. Jancsó új filmjének címe: Magyar rapszódia. Idézőjel nélkül. (d) Szőlősök, mondonok (86.) (Lakatos Ferenc karikatúrája)