Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Mi mmmm** a véleménye Megtanultunk-e mindent öregeinktől Kollégám mondja, figyeld csak a feketekeretes hirdetéseket: most megy el a tizenkilencedik század. Nyolcvanegynéhány éves kis öregjeink csendesen, ész­revétlen, ahogyan éltek, egymás után elköszönnek tő­lünk. Ez a „köszöntés” is túlon túl tisztelettudó, ta­pintatos, hogy hajlamosak vagyunk azt meg sem hal­lani. Mi még személyesen ismertük őket, régi idők ta­núit, dolgos, kétkezi munkásait. Mestereink. Alább va­laki rájuk vonatkoztatva csupa nagybetűvel ejti ki ezt a szót. Figyeljünk majd oda. Elmegy egy korosztály, eltűnik egy század. Elvi­­szi-e minden kincsét, tudományát, bölcsességét, ta­pasztalatát, vagy hagy-e itt belőle eleget? Kérjük-e, követeljük-e, hogy hagyjon? Fotó: Horváth Pál Vadász Tibor, cukrászüzemvezető: Alig hiszem, hogy mindent és ez bi­zony pótolhatatlan mulasztás. Jó, elismerem, a szemléletük, életfelfo­gásuk mai szemmel sok mindenben furcsának tűnik. No, de itt van a manuális munka, a szakismeret. Nem megyek tovább, csak egyet említek, ami a mesterségembe vág. Hányan tudnak ma már igazi jó foszlós kalácsot sütni? Olyat, ami­lyet szálanként lehetett eltépni? Jó órában mondom, én már ellestem nagyanyámtól. De hányan vagyunk kedves lányok, asszonyok? Egyéb­ként a mai szakirodalomban is hiába keresi már bár­ki. Dr. Márffy Ferencné eladó: Hogy ki mennyit sajátít el az idősebbek­től az korosztályonként eltér. A mai 35—40 évesek még sokat hasznosí­tanak. A tinédzser fiatalok már jó­val kevesebbet, vagy semmit. Nagy­vonalúan legyintenek rá. Én a kö­zépkorú, főleg a háztartással össze­függő praktikus dolgokat tanultam meg otthon, a beosztó takarékossá­got, éppúgy, mint a sütés-főzés va­lamennyi tudományát. Mindazonál­tal nem ítélem el az új utakon járó fiatalokat sem. Tőlük idegen a kuporgatás, spórolás. Más világban élnek és másképpen, mint elődeink. Kisfaludy Jenő műszerész: Valami­kor az én fajtámbelire mondták, hogy ezermester. Tudja hányféle dologhoz kell nekem érteni? A tíz ujján sem tudná összeszámolni. Öt­­venhét éve vagyok a szakmában, ma is telerakják annyi munkával ezt a kis maszek műhelyt, hogy 3—4 embernek is kitelne, így látom mennyire becsülnek, értékelnek. De mi lesz, ha lassan eltűnünk a po­rondról? Ki veszi át a stafétabotot? Lesz-e folytatónk, aki minden apró, rejtett hibát megkeres és megtalál, csak egy fogalmat nem ismer, azt, hogy „nem tudom”. Évek óta nincs fiatal egy sem, aki felkeresne tanácsot kérni. Kívánom, hogy ne bánják meg soha. Dancs Gáborné gyesen lévő kisma­ma: Éppen feketeribiszkéből készí­tek szörpöt. Felütöttem a szakács­­könyvet, kinéztem a receptjét. Az ételeknél ugyanez a helyzet, ma annyi főzési tanáccsal szolgálnak akárcsak az újságok (de a tévé is), hogy szerintem nem lehet olyan gondja a fiatalasszonynak, hogy időben ellestem-e mindent az öre­gektől. A sütéssel úgy vagyok, hogy inkább készen veszem, ha nagyon megkívánjuk. Tisztelem, becsülöm az idősebbeket, de az ő életfelfogásuk olyan sokban eltér a miénktől! Egyszóval nem érzem magam adósnak. Paár Miklós üzemlakatos: Azt az egyszerűséget, kapkodásmentes, nyugodt munkát, amit a mi öregje­ink produkáltak, ezt sajnos, mi nem tudjuk eltanulni. Hetvenkedünk, hogy mi aztán most élünk! Közben hajtjuk magunkat azért, hogy még többet felmarkoljunk, mindent el­érjünk, aztán idő előtt kész az em­ber. Vajon nem a nagyapám élt-e okosabban, mint én? Sokszor elgon­dolkodom ezen. Mondom, ezt sajnos nem tudjuk eltanulni, követni. De amit tudnánk, azt se tesszük. Kihalnak mellőlünk a régi szakmák és er­re még mindig nem döbbenünk rá igazán. Néha ke­zembe kerül valami régi szerkezet, mondjuk csak egy egyszerű zár. Micsoda aprólékos, precíz, kézimunka! Hol vagyunk mi ettől? Azt valódi mester készítette. Csupa nagybetűvel... Matula István háztartási gépszere­lő: Negyven éves vagyok, én még sok mindent megtanultam akarat­lanul is apám kis otthoni műhelyé­ben. Hogy mást ne mondjak, annak a kalapácsnak, szegnek, csavarnak a tiszteletét, amivel naponta dolgo­zom. Hogy ne dobjak el például egy régi villanykapcsolót, szereljem ki belőle az alátétet, a fejescsavart, mert az jó lesz még majd valamire. Hogy a görbe szeget is kikalapál­jam, és így tovább. A mai gyerek nevet ezen, mert közel sem annyira „övé” a szakma, mint volt előde­inké. n vas NÉPE Le­veleink. Egy példa a becsületesség­ről. F. Sándor Őriszentpéter: E hónap 10-én gépkocsim­mal Szombathelyre igyekez­tem. Körmenden a benzin­kútnál tankoltam és ötszá­zassal fizettem. Szombathe­lyen vettem észre, hogy a nálam levő két darab ötszá­zas bankjegyet egybehajtva adtam oda a benzinkút keze­lőjének. Visszafelé már nem talál­tam ott, letelt a munkaide­je. Négy nap múlva arra volt dolgom, gondoltam, hátha szerencsém lesz. És az lett. Ahogy meglátott nyújtotta felém a bankjegyet, mond­ván : tessék, félretettem. Mint később megtudtam, a neve: Nagy Endre. A hír hallatára jött a bri­gád. Göl­l István Ostffyasz­szonyfa, Vorosilov utca 4.: Sok időnek kell eltelni ah­hoz, hogy kiheverjük anya­gilag, de főleg idegileg a jú­lius 9-i jégesővel kísért vi­har nyomait. Bár a károm helyrehozatalát illetően én nagyon szerencsésnek mond­hatom magamat. Egy nagy diófát döntött a házam egyik falának a vihar. Azt sem tudtam, mihez kezdjek, áll­tam tehetetlenül. Nyolc éve lerokkantosítottak, azóta is állandóan betegeskedem. A celldömölki ÉLGÉP gyáregységétől Bogdányi István és brigádtársai siet­tek segítségemre. Kijavítot­ták a házam tetőszerkezetét és a megrongálódott falat. Kezük nyomán gyorsan hely­reállt portámon a rend, s bennem azóta egyetlen szó zakatol: köszönöm! Válaszolnak az illetékesek Szőrszál hasogatás ?! Nermré­g­­ alant mag írá­­­­sun­k Szőrpamacs címmel, laimiellyben egy olvasónk által vásárólt tepertő minőségét kifogáso­­itunk. A Va­s megyei Állatforgal­­mi é­s Húsii­pari Vállalat igaz­gatójának válaszából idéz­zük: „Nem mentegetőzni akarun­k, de úgy érezzük, hogy egyedi eset kapcsán íródott cilkikünk, bár az­t sem iltartjiu­k­­klizálniicnak, hogy a j­övőibein megismétlődhet. Ezen állításaik­kat arr­a ala­pozzuk, hogy gépesített tech­nológiai vonulatun­kon a gépi bőrfejü­lásm­ért óh­atatlan­ul elő­­fordulh­h­at boh­ezialkodá­s, illet­ve a fejtés során szőrszálak mak­a­dhaimasak a szalonnán ann­ak ellenére, hogy teljes­­­körűen megtörtént a bőr le­választása a szallenniáról. Ezek szab­ad szemmel szi­­nte észreveh­et tettene­k, de sem­milyen technológiával nem lehet őket eltávolítani.” A vállalat fglaizgatás­a sze­r­it a kereskedelem dolgo­­zókaiiak van arra lehetősége, hogy a 10—20 dekás fogyasz­tói értékesítés során az ilyen darabokat eltávolítsák, ,az ne kerülhessen a vevők aszta­lára. Válaszában végül megje­­gy­ezte, hogy munkás kollek­tívájuk­­megítlélése szerint a csikk általánosítása, hangm­e­­nse közel sincs arányban a megye húsipari termák ellá­tásának javításáért tett tö­rekvéseikkel. Megjegyezzük, hogy­­ a cikkíró , nem szőrszálakat emlegetett. Ugyanis a „min­tapéldányon” egy borotvapa­­miacsihoz elegendő hosszúsá­gú és mennyiségű szőrösömé­g található.­­Természetesen abban egyetértünk, h­a már a hús­iparnál n­am vették észre, az eladóknak illett volna „sza­bad számmal” is meglátni és nem becsomagolva eladni. ★ Kár volt változtatni Nagyobb igénnyel című írásunkban az NDK-gyárt­­mányú gyermek térdzoknik m­inős­ég­ének változására ■hívtuk fel a figyelmét. Cikkünkre a Nyugati ma­­gyarországi Röviskút Vállalat igazgatója a következőkben válaszolt: „Az NDK-ból évek óta fo­lyamatosan vásárol a Rö­vi­kit, S-- . crm térdzoknikat. Sajnos nem olyan mennyi­ségben kapunk, mint ameny­­nyit a Vásárlók igényelnek. A szakma minőség Vizsgál­ó szerve állandóan Vizsgálja az import termékek mi­inőségét, ezen cikkre évek óta fo­gyasztói reklamáció nem ér­kezett hozzánk. A cik­k kapcsán felhívjuk a vizsgál­ók figyelmét a fo­kozottabb ellenőrzésre. POSTÁNKBÓL Értelmileg és érzelmileg gazdagabbak lettünk Nagy őreimmel vettünk részt a Vas megyei szakmun­kástanulók első olvasótábo­rában, Körmenden. , Változatos, értékes és h­asznos programokn­ak le­hettünk részesei, amelyek értelmileg és érzelmileg gaz­dagítottak­­ bennünket. Kö­szönjük mindazo­knak, akik ezt lehetővé tették és fára­doztak értünk. Szeretnénk, ha az elkövet­kezendő években hasonló tá­bori é­r­ényeskibisn lehetne részünk, h­a a felnőttek kö­zül azok, akik tenni tudnak ezért, változat­lanul segítené­­nyek az ilyen jellegű táborok szervezésében. A negyven szakmunkástanuló táborlakó aláírása Megfontolandó javaslat Városunkban — de má­sutt is — nagyobb részt m­ég n­em konténert, hanem fém­lemezből készült kiulkia-sze­­métgyűjtőt használnak. Ezek össze-vissza horpadnak, mert ürítéskor ,nekicsapódnialk a gyűjtő járműnek. A kár vég­ső soron a népgazdaságot érinti, a szemétgyűjtők gya­kori cseréje vagy javítási költsége­­m­­latt. pedig bizo­nyára nem állunk bőségében ennek az anyagnak. Vagy ha igen­, ak­kor is lehet más, fontosabb felhasználási terü­lete. Az edények élettartamá­nak meghossza­bbítására len­ne egy javaslatom: szerelje­nek elhasznált au­tóköpenyt a sze­méttartókb­a vagy ,­a gyűjtő jármű beszippantó nyílására. Németh Ferencné S­o­mbatthely, Safrankó út Cikkeinkhez szóltak h­ozzá Húsz forintért megérte? A magas cseresznyeár és a sok gyümölcs veszendőbe menésének okát a felvásár­lás szervezetlenségében, a termelőnek az értékesítésben való érdektelenségében kell keresni — ez volt a fő lé­nyege Fára mászni szabad! című írásunknak. Hogy ez mennyire igaz, példaként hadd említsem a saját esetemet, mert úgy ér­zem, jelenleg ez az általános helyzet a gyümölcsök felvá­sárlási területén. Július 9-én, szerdai napon cseresznyeszüretre gyűlt ösz­­sze a család. Négy férfi szedte a fáról, két nő pedig szemenként válogatta, hogy a hibás, megrepedt szemek ne kerüljenek bele. Ugyanis eladásra szántam és az Áfész felvásárlójához másnap kí­vántam vinni. Csütörtökön reggel három ládányi kiválo­gatott cseresznyét vittünk a felvásárlóhoz. A Hűtőháztól délután három után mentek a gyümölcsöt átvenni. Vit­tem ribizlit is, azt átvették, de a cseresznyét nem, mond­ván, hogy vizes és van ben­ne rothadt is. (Szerdán volt a nagy vihar, hiába vittük a teraszra, megázott.) Hazavit­tem, újra válogattuk, majd kocsival bevittük a Hűtő­házba. Mivel 5 óra volt, a portás nem akart beengedni, mire az egyik alkalmazott figyelmeztette, hogy hat órá­ig van átvétel. A felvásárló ránézésre ki­jelentette, hogy árumat csak II. osztályban tudja átvenni, mivel szár nélkül szedtük. Megmérték, 32 kiló volt. (Ér­dekes módon a helyi felvá­sárló 34-re mérte, ezt közöl­tem is mindjárt.) Megjegyzé­sem nem tetszett, jöttek a keresztkérdések, honnan vet­tem. Aztán tüzetesebben megvizsgálta és megállapí­totta, hogy csak cefrének való, nem tudja átvenni. Kértem adjanak papírt ar­ról, hogy nem veszik át. Er­re mégis átvettek 28 kilót II. osztályúként, 5 kilót meg cefreként. Természetesen a pénzt már nem vehettem fel, nem volt pénztár. Sebaj — gondoltam —, lényeg, hogy megszaba­dultam végre a cseresznyém­től. De tessék számolni: hat személy foglalkozott a cse­resznye szedésével és váloga­tásával, minimum 2—2 órát, az összesen 12 óra. Csütörtö­kön reggel ketten vittük a felvásárlóhoz, egy óra. Mivel nem vették át hazaszállítot­tuk, majd be Szombathely­re, az ott eltöltött idő, két főnek három óra, összesen 16 óra munkaráfordítás, a 285 forintért. Veszteségünk: ko­csifutás, a két kilónyi mérés­különbözet, meg a cefrének átvett 5 kiló. És ha hozzá­számítom a 16 órai munkát 12,50 forintos kezdő órabér felszámításával, akkor el­mondhatom, hogy a hasz­nom 20 forint! Hát megérte? — vállaltuk a fáról való leesést, az eset­leges közúti balesetet, meg a sok mérget. Jön a ribizli szüret, meg érik a szép spa­nyol meggy, van a fáinkon bőven. Ismét mozgósítottam a családomat, meg a szom­szédokat, de csak azon ígére­tem után hajlandók szedni, ha nem viszem a felvásárló­hoz. Megígértem, hogy nem. Miért okozzak gondot a fel­vásárlónak, a Hűtőháznak és a szállítónak, a feldolgozó üzemnek, majd végül a bolti eladónak és pénztárosnak. Inkább elosztogatom, így dicséretben, jó szóban is lesz részem. M. L.-né Vép így történt A július 9-i számukban fényképes glosszát közöltek, melyhez mint leginkább ér­dekelt kívánok hozzászólni. Elsősorban szeretném le­szögezni, hogy cikkük tar­talmával egyetértek. Sajnos sokszor előfordul, hogy a se­bességkorlátozás be nem tar­tása, valamint a veszélyt jelző táblák figyelmen kívül hagyása okozza a bajt. Egy kérdésem lenne csu­pán a fotót készítő Benkő Sándorhoz: mi az összefüg­gés a képen látható teher­gépkocsi és a sebességkorlá­tozó, illetve a veszélyhely­zetre felszólító táblák között? Ugyanis a lefényképezett teherkocsival a betonszélesí­tést permeteztem, bitumen emulzióval. Számítva a fel­ázott padkára, a forgalom­mal szemben, sárga villogó használatával, körülbelül öt kilométer/óra sebességgel ha­ladtam. Elővigyázatosságom ■ellenére lekapott kerekem a padkára, és a tehergépkocsi a felázott kavicson megdőlt. Tehát jelen esetben nincs összefüggés a fénykép és az alatta írt szövegben felvetett probléma között. Pratser Frigyes gépkocsivezető Szombathely, Népfront u. 64. Ezen is múlik... A szakszervezeti üdülője­gyekről szóló, Egy hét vagy két hét című írásuk, no meg vállalatunknál egy időben névre szólóan odaítélt, de más dolgozónak átadott be­utaló adta kezembe a tollat. Vállalatunk szakszervezeti bizottsága április 10-én ülé­sezett s téma volt a fő idényre szóló beutalók el­osztása is. Szakszervezeti bi­­zalmunk örömmel újságolta, hogy sikerült az anyagosztá­lyon dolgozó munkatársnőnk­nek üdülőjegyet szerezni augusztus 5—18-ig, a bala­­tonvilágosi üdülőnkbe. Az érdekelt öröme kétszeres volt, mert arra tervezték a nászutat. E hó 9-én be akarta fizet­ni az üdülés díját, mikoris az üdülőfelelős közölte vele, hogy már másnak adták. Természetesen szakszerveze­tünk illetékesei nem tudták megmagyarázni, a megma­­gyarázhatatlant. Ha ez először történt vol­na vállalatunknál, nem ten­ném szóvá. De két évvel ez­előtt ugyanilyen eset miatt lépett ki a szakszervezetből az egyik dolgozónk. Persze nem jutott eszébe senkinek megkérdezni tőle, hogy miért határozott így. Jó lenne, ha a jövőben ilyen lelkiismeretlen intézke­dés nem történne egyetlen munkahelyen sem, mert az ilyen esetek mélyen megma­­­radnak a dolgozókban. Vi­szont a szakszervezeti bizott­ságoknak is jó, ha meg tud­ják tartani tekintélyüket a dolgozók előtt. Teljes név, cím 1980. július 20. Vasárnap

Next