Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
Mi mmmm** a véleménye Megtanultunk-e mindent öregeinktől Kollégám mondja, figyeld csak a feketekeretes hirdetéseket: most megy el a tizenkilencedik század. Nyolcvanegynéhány éves kis öregjeink csendesen, észrevétlen, ahogyan éltek, egymás után elköszönnek tőlünk. Ez a „köszöntés” is túlon túl tisztelettudó, tapintatos, hogy hajlamosak vagyunk azt meg sem hallani. Mi még személyesen ismertük őket, régi idők tanúit, dolgos, kétkezi munkásait. Mestereink. Alább valaki rájuk vonatkoztatva csupa nagybetűvel ejti ki ezt a szót. Figyeljünk majd oda. Elmegy egy korosztály, eltűnik egy század. Elviszi-e minden kincsét, tudományát, bölcsességét, tapasztalatát, vagy hagy-e itt belőle eleget? Kérjük-e, követeljük-e, hogy hagyjon? Fotó: Horváth Pál Vadász Tibor, cukrászüzemvezető: Alig hiszem, hogy mindent és ez bizony pótolhatatlan mulasztás. Jó, elismerem, a szemléletük, életfelfogásuk mai szemmel sok mindenben furcsának tűnik. No, de itt van a manuális munka, a szakismeret. Nem megyek tovább, csak egyet említek, ami a mesterségembe vág. Hányan tudnak ma már igazi jó foszlós kalácsot sütni? Olyat, amilyet szálanként lehetett eltépni? Jó órában mondom, én már ellestem nagyanyámtól. De hányan vagyunk kedves lányok, asszonyok? Egyébként a mai szakirodalomban is hiába keresi már bárki. Dr. Márffy Ferencné eladó: Hogy ki mennyit sajátít el az idősebbektől az korosztályonként eltér. A mai 35—40 évesek még sokat hasznosítanak. A tinédzser fiatalok már jóval kevesebbet, vagy semmit. Nagyvonalúan legyintenek rá. Én a középkorú, főleg a háztartással összefüggő praktikus dolgokat tanultam meg otthon, a beosztó takarékosságot, éppúgy, mint a sütés-főzés valamennyi tudományát. Mindazonáltal nem ítélem el az új utakon járó fiatalokat sem. Tőlük idegen a kuporgatás, spórolás. Más világban élnek és másképpen, mint elődeink. Kisfaludy Jenő műszerész: Valamikor az én fajtámbelire mondták, hogy ezermester. Tudja hányféle dologhoz kell nekem érteni? A tíz ujján sem tudná összeszámolni. Ötvenhét éve vagyok a szakmában, ma is telerakják annyi munkával ezt a kis maszek műhelyt, hogy 3—4 embernek is kitelne, így látom mennyire becsülnek, értékelnek. De mi lesz, ha lassan eltűnünk a porondról? Ki veszi át a stafétabotot? Lesz-e folytatónk, aki minden apró, rejtett hibát megkeres és megtalál, csak egy fogalmat nem ismer, azt, hogy „nem tudom”. Évek óta nincs fiatal egy sem, aki felkeresne tanácsot kérni. Kívánom, hogy ne bánják meg soha. Dancs Gáborné gyesen lévő kismama: Éppen feketeribiszkéből készítek szörpöt. Felütöttem a szakácskönyvet, kinéztem a receptjét. Az ételeknél ugyanez a helyzet, ma annyi főzési tanáccsal szolgálnak akárcsak az újságok (de a tévé is), hogy szerintem nem lehet olyan gondja a fiatalasszonynak, hogy időben ellestem-e mindent az öregektől. A sütéssel úgy vagyok, hogy inkább készen veszem, ha nagyon megkívánjuk. Tisztelem, becsülöm az idősebbeket, de az ő életfelfogásuk olyan sokban eltér a miénktől! Egyszóval nem érzem magam adósnak. Paár Miklós üzemlakatos: Azt az egyszerűséget, kapkodásmentes, nyugodt munkát, amit a mi öregjeink produkáltak, ezt sajnos, mi nem tudjuk eltanulni. Hetvenkedünk, hogy mi aztán most élünk! Közben hajtjuk magunkat azért, hogy még többet felmarkoljunk, mindent elérjünk, aztán idő előtt kész az ember. Vajon nem a nagyapám élt-e okosabban, mint én? Sokszor elgondolkodom ezen. Mondom, ezt sajnos nem tudjuk eltanulni, követni. De amit tudnánk, azt se tesszük. Kihalnak mellőlünk a régi szakmák és erre még mindig nem döbbenünk rá igazán. Néha kezembe kerül valami régi szerkezet, mondjuk csak egy egyszerű zár. Micsoda aprólékos, precíz, kézimunka! Hol vagyunk mi ettől? Azt valódi mester készítette. Csupa nagybetűvel... Matula István háztartási gépszerelő: Negyven éves vagyok, én még sok mindent megtanultam akaratlanul is apám kis otthoni műhelyében. Hogy mást ne mondjak, annak a kalapácsnak, szegnek, csavarnak a tiszteletét, amivel naponta dolgozom. Hogy ne dobjak el például egy régi villanykapcsolót, szereljem ki belőle az alátétet, a fejescsavart, mert az jó lesz még majd valamire. Hogy a görbe szeget is kikalapáljam, és így tovább. A mai gyerek nevet ezen, mert közel sem annyira „övé” a szakma, mint volt elődeinké. n vas NÉPE Leveleink. Egy példa a becsületességről. F. Sándor Őriszentpéter: E hónap 10-én gépkocsimmal Szombathelyre igyekeztem. Körmenden a benzinkútnál tankoltam és ötszázassal fizettem. Szombathelyen vettem észre, hogy a nálam levő két darab ötszázas bankjegyet egybehajtva adtam oda a benzinkút kezelőjének. Visszafelé már nem találtam ott, letelt a munkaideje. Négy nap múlva arra volt dolgom, gondoltam, hátha szerencsém lesz. És az lett. Ahogy meglátott nyújtotta felém a bankjegyet, mondván : tessék, félretettem. Mint később megtudtam, a neve: Nagy Endre. A hír hallatára jött a brigád. Göll István Ostffyaszszonyfa, Vorosilov utca 4.: Sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy kiheverjük anyagilag, de főleg idegileg a július 9-i jégesővel kísért vihar nyomait. Bár a károm helyrehozatalát illetően én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat. Egy nagy diófát döntött a házam egyik falának a vihar. Azt sem tudtam, mihez kezdjek, álltam tehetetlenül. Nyolc éve lerokkantosítottak, azóta is állandóan betegeskedem. A celldömölki ÉLGÉP gyáregységétől Bogdányi István és brigádtársai siettek segítségemre. Kijavították a házam tetőszerkezetét és a megrongálódott falat. Kezük nyomán gyorsan helyreállt portámon a rend, s bennem azóta egyetlen szó zakatol: köszönöm! Válaszolnak az illetékesek Szőrszál hasogatás ?! Nermrég alant mag írásunk Szőrpamacs címmel, laimiellyben egy olvasónk által vásárólt tepertő minőségét kifogásoitunk. A Vas megyei Állatforgalmi és Húsiipari Vállalat igazgatójának válaszából idézzük: „Nem mentegetőzni akarunk, de úgy érezzük, hogy egyedi eset kapcsán íródott cilkikünk, bár azt sem iltartjiukklizálniicnak, hogy a jövőibein megismétlődhet. Ezen állításaikkat arra alapozzuk, hogy gépesített technológiai vonulatunkon a gépi bőrfejülásmért óhatatlanul előfordulhhat bohezialkodás, illetve a fejtés során szőrszálak makadhaimasak a szalonnán annak ellenére, hogy teljeskörűen megtörtént a bőr leválasztása a szallenniáról. Ezek szabad szemmel szinte észrevehet tettenek, de semmilyen technológiával nem lehet őket eltávolítani.” A vállalat fglaizgatása szerit a kereskedelem dolgozókaiiak van arra lehetősége, hogy a 10—20 dekás fogyasztói értékesítés során az ilyen darabokat eltávolítsák, ,az ne kerülhessen a vevők asztalára. Válaszában végül megjegyezte, hogy munkás kollektívájukmegítlélése szerint a csikk általánosítása, hangmense közel sincs arányban a megye húsipari termák ellátásának javításáért tett törekvéseikkel. Megjegyezzük, hogy a cikkíró , nem szőrszálakat emlegetett. Ugyanis a „mintapéldányon” egy borotvapamiacsihoz elegendő hosszúságú és mennyiségű szőrösömég található.Természetesen abban egyetértünk, ha már a húsiparnál nam vették észre, az eladóknak illett volna „szabad számmal” is meglátni és nem becsomagolva eladni. ★ Kár volt változtatni Nagyobb igénnyel című írásunkban az NDK-gyártmányú gyermek térdzoknik minőségének változására ■hívtuk fel a figyelmét. Cikkünkre a Nyugati magyarországi Röviskút Vállalat igazgatója a következőkben válaszolt: „Az NDK-ból évek óta folyamatosan vásárol a Rövikit, S-- . crm térdzoknikat. Sajnos nem olyan mennyiségben kapunk, mint amenynyit a Vásárlók igényelnek. A szakma minőség Vizsgáló szerve állandóan Vizsgálja az import termékek miinőségét, ezen cikkre évek óta fogyasztói reklamáció nem érkezett hozzánk. A cikk kapcsán felhívjuk a vizsgálók figyelmét a fokozottabb ellenőrzésre. POSTÁNKBÓL Értelmileg és érzelmileg gazdagabbak lettünk Nagy őreimmel vettünk részt a Vas megyei szakmunkástanulók első olvasótáborában, Körmenden. , Változatos, értékes és hasznos programoknak lehettünk részesei, amelyek értelmileg és érzelmileg gazdagítottak bennünket. Köszönjük mindazoknak, akik ezt lehetővé tették és fáradoztak értünk. Szeretnénk, ha az elkövetkezendő években hasonló tábori érényeskibisn lehetne részünk, ha a felnőttek közül azok, akik tenni tudnak ezért, változatlanul segítenények az ilyen jellegű táborok szervezésében. A negyven szakmunkástanuló táborlakó aláírása Megfontolandó javaslat Városunkban — de másutt is — nagyobb részt még nem konténert, hanem fémlemezből készült kiulkia-szemétgyűjtőt használnak. Ezek össze-vissza horpadnak, mert ürítéskor ,nekicsapódnialk a gyűjtő járműnek. A kár végső soron a népgazdaságot érinti, a szemétgyűjtők gyakori cseréje vagy javítási költségemlatt. pedig bizonyára nem állunk bőségében ennek az anyagnak. Vagy ha igen, akkor is lehet más, fontosabb felhasználási területe. Az edények élettartamának meghosszabbítására lenne egy javaslatom: szereljenek elhasznált autóköpenyt a szeméttartókba vagy ,a gyűjtő jármű beszippantó nyílására. Németh Ferencné Sombatthely, Safrankó út Cikkeinkhez szóltak hozzá Húsz forintért megérte? A magas cseresznyeár és a sok gyümölcs veszendőbe menésének okát a felvásárlás szervezetlenségében, a termelőnek az értékesítésben való érdektelenségében kell keresni — ez volt a fő lényege Fára mászni szabad! című írásunknak. Hogy ez mennyire igaz, példaként hadd említsem a saját esetemet, mert úgy érzem, jelenleg ez az általános helyzet a gyümölcsök felvásárlási területén. Július 9-én, szerdai napon cseresznyeszüretre gyűlt öszsze a család. Négy férfi szedte a fáról, két nő pedig szemenként válogatta, hogy a hibás, megrepedt szemek ne kerüljenek bele. Ugyanis eladásra szántam és az Áfész felvásárlójához másnap kívántam vinni. Csütörtökön reggel három ládányi kiválogatott cseresznyét vittünk a felvásárlóhoz. A Hűtőháztól délután három után mentek a gyümölcsöt átvenni. Vittem ribizlit is, azt átvették, de a cseresznyét nem, mondván, hogy vizes és van benne rothadt is. (Szerdán volt a nagy vihar, hiába vittük a teraszra, megázott.) Hazavittem, újra válogattuk, majd kocsival bevittük a Hűtőházba. Mivel 5 óra volt, a portás nem akart beengedni, mire az egyik alkalmazott figyelmeztette, hogy hat óráig van átvétel. A felvásárló ránézésre kijelentette, hogy árumat csak II. osztályban tudja átvenni, mivel szár nélkül szedtük. Megmérték, 32 kiló volt. (Érdekes módon a helyi felvásárló 34-re mérte, ezt közöltem is mindjárt.) Megjegyzésem nem tetszett, jöttek a keresztkérdések, honnan vettem. Aztán tüzetesebben megvizsgálta és megállapította, hogy csak cefrének való, nem tudja átvenni. Kértem adjanak papírt arról, hogy nem veszik át. Erre mégis átvettek 28 kilót II. osztályúként, 5 kilót meg cefreként. Természetesen a pénzt már nem vehettem fel, nem volt pénztár. Sebaj — gondoltam —, lényeg, hogy megszabadultam végre a cseresznyémtől. De tessék számolni: hat személy foglalkozott a cseresznye szedésével és válogatásával, minimum 2—2 órát, az összesen 12 óra. Csütörtökön reggel ketten vittük a felvásárlóhoz, egy óra. Mivel nem vették át hazaszállítottuk, majd be Szombathelyre, az ott eltöltött idő, két főnek három óra, összesen 16 óra munkaráfordítás, a 285 forintért. Veszteségünk: kocsifutás, a két kilónyi méréskülönbözet, meg a cefrének átvett 5 kiló. És ha hozzászámítom a 16 órai munkát 12,50 forintos kezdő órabér felszámításával, akkor elmondhatom, hogy a hasznom 20 forint! Hát megérte? — vállaltuk a fáról való leesést, az esetleges közúti balesetet, meg a sok mérget. Jön a ribizli szüret, meg érik a szép spanyol meggy, van a fáinkon bőven. Ismét mozgósítottam a családomat, meg a szomszédokat, de csak azon ígéretem után hajlandók szedni, ha nem viszem a felvásárlóhoz. Megígértem, hogy nem. Miért okozzak gondot a felvásárlónak, a Hűtőháznak és a szállítónak, a feldolgozó üzemnek, majd végül a bolti eladónak és pénztárosnak. Inkább elosztogatom, így dicséretben, jó szóban is lesz részem. M. L.-né Vép így történt A július 9-i számukban fényképes glosszát közöltek, melyhez mint leginkább érdekelt kívánok hozzászólni. Elsősorban szeretném leszögezni, hogy cikkük tartalmával egyetértek. Sajnos sokszor előfordul, hogy a sebességkorlátozás be nem tartása, valamint a veszélyt jelző táblák figyelmen kívül hagyása okozza a bajt. Egy kérdésem lenne csupán a fotót készítő Benkő Sándorhoz: mi az összefüggés a képen látható tehergépkocsi és a sebességkorlátozó, illetve a veszélyhelyzetre felszólító táblák között? Ugyanis a lefényképezett teherkocsival a betonszélesítést permeteztem, bitumen emulzióval. Számítva a felázott padkára, a forgalommal szemben, sárga villogó használatával, körülbelül öt kilométer/óra sebességgel haladtam. Elővigyázatosságom ■ellenére lekapott kerekem a padkára, és a tehergépkocsi a felázott kavicson megdőlt. Tehát jelen esetben nincs összefüggés a fénykép és az alatta írt szövegben felvetett probléma között. Pratser Frigyes gépkocsivezető Szombathely, Népfront u. 64. Ezen is múlik... A szakszervezeti üdülőjegyekről szóló, Egy hét vagy két hét című írásuk, no meg vállalatunknál egy időben névre szólóan odaítélt, de más dolgozónak átadott beutaló adta kezembe a tollat. Vállalatunk szakszervezeti bizottsága április 10-én ülésezett s téma volt a fő idényre szóló beutalók elosztása is. Szakszervezeti bizalmunk örömmel újságolta, hogy sikerült az anyagosztályon dolgozó munkatársnőnknek üdülőjegyet szerezni augusztus 5—18-ig, a balatonvilágosi üdülőnkbe. Az érdekelt öröme kétszeres volt, mert arra tervezték a nászutat. E hó 9-én be akarta fizetni az üdülés díját, mikoris az üdülőfelelős közölte vele, hogy már másnak adták. Természetesen szakszervezetünk illetékesei nem tudták megmagyarázni, a megmagyarázhatatlant. Ha ez először történt volna vállalatunknál, nem tenném szóvá. De két évvel ezelőtt ugyanilyen eset miatt lépett ki a szakszervezetből az egyik dolgozónk. Persze nem jutott eszébe senkinek megkérdezni tőle, hogy miért határozott így. Jó lenne, ha a jövőben ilyen lelkiismeretlen intézkedés nem történne egyetlen munkahelyen sem, mert az ilyen esetek mélyen megmaradnak a dolgozókban. Viszont a szakszervezeti bizottságoknak is jó, ha meg tudják tartani tekintélyüket a dolgozók előtt. Teljes név, cím 1980. július 20. Vasárnap