Vas Népe, 1980. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
Jó sző is segít? Szabálysértők számadása Nem is gondolná az ember, hányféle szabálysértést követhet el. A múlt év júliusától — amikor kibővítették ezek körét — számuk háromszázra emelkedett. Szabálysértés lett például a becsületsértés, magánlaksértés is, amit korábban a bíróságok tárgyaltak. Alaposan megnőtt így a múlt év óta a szabálysértési ügyek száma a szombathelyi városi tanácson is. A múlt évihez képest eddig 250-nel több ügygyel kellett foglalkozniuk. A leggyakoribb a lopás, méghozzá önkiszolgáló bolti lopás. Annak ellenére, hogy ezeket elég súlyosan büntetik. Ha szükséges, a munkahelyet is értesítik. Kis helyiségben tárgyalják a szabálysértéseket a városi tanácson. A tárgyalást a szabálysértési főelőadó vezeti, a beidézettek kis, bőrüléses székeken ülnek. Hatóságnak tesznek vallomást, a tanúk figyelmét felhívják az igazmondás kötelezettségére. Feljelentés rendszámról Középkorú férfi, orvhorgászat miatt jelentették fel. Először tagad, majd a keresztkérdések hatására beismeri, hogy merítőhálóval próbálkozott a Pinkán. , — Elvitte kérem a víz a hálót, talán hal sincs ott, annyira meg van a víz szabályozva. Nem fogtam semmit. Mondtam is a halőrnek, mikor odajött, ne csináljon zűrt, elmegyek békével. Azt sem tudtam, hogy engedély kell erre a vízre. El is ment, két társával együtt autóba vágták magukat és elporoztak. A halőr a rendszám alapján jelentette fel őket. A többszörös szabályszegésért 800forint, büntetést kap. Gondolkozik, aztán nem fellebbez, mondván, „ne kelljen itt szaladgálni többet”. Ugat, nem ugat... Több aláírással érkezett egy levél. Egy bérház lakói panaszkodnak, hogy a szomszédos magánházba kutyát hoztak, az éjjel-nappal ugat, nyüszít, zavarja pihenésüket. A háztulajdonos férfi helyett felesége jön, s azt kéri, hogy győződjenek meg róla, a vád nem igaz. Első két nap még állandóan ugatott ugyan a kis farkaskutya, de azóta! Ha jön egy macska, arra esetleg rávakkant. Tanúnak elhozza az asszony az egyik idős lakót is. Vallomásuk egybeesik, bár a bácsi ablaka nem az udvarra néz. A bácsi végül megjegyzi: — Azok a népek a bérházból annak idején disznótartás miatt engem is feljelentgettek... Helyszíni vizsgálat következik. Otthon sem tudjak... Fiatal munkásembert szólítanak, önkiszolgáló üzletben dugott zsebre egy csomag kávét, lefülelték. Ritka eset, hogy nem tagadja tettét. — Megbántam azóta, nagyon. Otthon, sem mertem megmondani... Nem volt nálam elég pénz... Szombat délután volt, felesége épp akkor jött haza látogatóba a kórházból... Vallomásából őszinte megbánás érződik. Bárkivel előfordulhat? Bűnbánónak a legkevésbé sem nevezhető az az asszony, akit hasonló ügyben idéztek. A Borostyánkőben egy 14 forint 70 fillér értékű konzervnyitót készült kivinni fizetés nélkül kézikosarában. — Véletlen volt — tiltakozik a vád ellen — bárki láthatta, hova tettem a konzervnyitót. Én bocsánatot is kértem, mikor szóltak, de kifizetni nem engedték. Szórakozott voltam, ilyen mindenkivel előfordulhat. Nem érzem hibásnak magam. Büntetlen előélete, anyagi, családi viszonyai miatt a legenyhébb büntetést kapja, figyelmeztetik. Három nap gondolkodási időt kér, hogy fellebbezzen-e vagy sem, végül megjegyzi:— Az ilyenek miatt a Borostyánkő sokat veszít a tekintélyéből(!) Kitűnő esetek Tárgyalási napokon egymást követik az idézettek. Itt nem tárgyalnak súlyos bűncselekményeket. Az utóbbi időben azonban előfordult például élelmiszer-egészségügyi szabálysértés is. Lejárt tárolási idejű, rossz minőségű nyári szalámit hozott forgalomba Ratkovics Rezső, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Légszeszgyár utcai boltjának vezetője, ellenőrök jelentették fel: ötezer forintra bírságolták. Vannak kirívó bolti lopások is. Mint például Kopácsi Lászlóné, Bajcsy utca 1. alatti asszonyé, aki május 19-én, majd június 17-én és 18-án akart önkiszolgáló üzletekből ellopni barackpálinkát, cigarettát, összesen 386 forint 10 fillér értékben. Őt hatezer forintra büntették, mert gyors egymásutánban követte el a lopásokat, ittasan cselekedett, s akkor már majdnem egy éve nem dolgozott. Visszaeső tolvaj, Cz. L.-né, aki legutóbb egy 98 forintos arckrémet akart fizetés nélkül elvinni. Őt háromezer forintra büntették. Sajnos, egyre több kárt okoznak utcán parkoló gépkocsikban. Egy májusi éjszakán, ballagási ünnepségről tartott haza két leendő érettségiző fiatalember. Kiszemeltek egy kocsit a Bartók Béla körúton, leszerelték a dísztárcsáit, feszegették a motorháztetőt. Tettükre vajmi kevés magyarázatot tudtak adni később. A. M. 3500, K. Gy. 2500 forint pénzbüntetést kapott. Büntetéssel, jó szóval Általában olyan emberek kerülnek a szabálysértési hatóság elé, akik még nem, vagy nem súlyosan kerültek szembe eddig a törvénnyel. Velük szemben határozott, de az embert tiszteletben tartó hangot használnak. Józan belátásukra, tapasztalatukra, jó érzésükre próbálnak hatni — kinél hogyan. Talán ez a bánásmód is segít abban, hogy megálljanak az első lépcsőnél. .. nyomán Krakkóban (1.) kívüli gázlámpa, talán emléktábla. Szövege előbb magyarul, majd lengyelül hirdeti: „Ez az épület adott otthont a XV. és XVI. században Krakkóban tanuló magyar diákoknak, akik a magyar kultúra dicsőségére, hazájuk javára lengyel földön gyarapították ismereteiket a nagyhírű Jagelló Egyetemen.” Arra, hogy a ma már alig olvasható táblát kik és mikor állították emlékeztetőül a „bursa” falára, nincs utalás. A „Lengyelország” című útikönyv mindössze öt sorban foglalkozik az „inkább magyar kuriózum, mint műemlék” épülettel ,amelyet 1470-től 1535-ig magyar diákok népesítettek be”. A Nagy Kázmér király által 1364-ben alapított és 1400 körül Hedvig királyné (Nagy Lajos királyunk leánya) adományából a mai helyén felépített Jagelló Egyetem csúcsíves kapuját zárva találjuk. Hosszasan szemléljük a támfalakkal vastagított, vörös téglaépületet, aztán a közte és a magyar diákotthon közti utat kétszer is megtéve, azokat az épületeket keressük, amelyek a XVI. században is álltak, tehát diák-elődeink is láthattak. Elsétáltunk a franciskánusok templomához is, amelybe misére jártak az egyetem polgárai, köztük a magyarok, így pontosan felmérjük azt a területet, amelynek utcáit, köveit nap mint nap koptatták a tudásra vágyó, az akkori tudományt lengyel földön befogadó és továbbfejlesztő magyar egyetemisták. AZ AUGUSZTUSI rekkenő meleg, a korai felkelés, a több órás talponlét rendkívül kifáraszt, jól esik hát a Posztócsarnok árkádjai árnyékában megpihenni és hűsítőket fogyasztani. Az olaszosan készült kávé, a köröskörül egymásnak támaszkodó műemlékházakból áradó történelmi levegő mozgásba hozza fantáziámat. A Mickiewicz-emlékművet körülülők, a téren hullámzó sokadalom, meg a körülöttünk időzök között egymást váltják a lengyel, a német és a magyar szavak. Lehunyom a szemem s erősen fülelek nem hallatszik-e a hangzavarból egy-két latin kifejezés. Mert gondolatban már a múltban, az 1520-as évek Krakkójában vagyok, abban a korban, amikor e négy nyelv összefonódva nemcsak beszédben, hanem nyomtatásban is segíti az itt összesereglett fiatalok egymás megértését, barátságát és közvetve a haladó nemzeti törekvéseket. Szótárak, tankönyvül használt beszélgetésgyűjtemények íródnak és jelennek meg a város falai közt. Tizenegy papírhalom, több nyomda szolgálja a tudás demokratizálását, széles körű, az országhatárokon túl is gyors terjedését. A kultúra emberei — humanista mivoltuknak megfelelően — még latinul írnak, de jelentkeznek a „vulgáris” nyelvek jogait követelők. Krakkóban előbb a német és a lengyel, majd 1527-től magyar fordítások és szómagyarázatok is nyilvánosságot kapnak. Elsőnek Hegendorf Kristóf: Rudimena Grammatices Donati, majd Heyden Sebald: Puerilium colloquiorum formulae kap Sylvester János közreműködésével — magyar vonatkozásokat. Az utóbbit Gyermeki beszélgetések címmel az utóbbi időben, különösen a Gyermekévben sokan és sokszor idézik, alkotóik nyomában járni izgalmas és felemelő érzés. Dr. Kuntár Lajos 1980. augusztus 26. Kedd A szabályozókhoz igazodva Az új gazdasági szabályozók nagyobb odafigyelést, rugalmasságot, termékváltást, az export növelését és még sok mindent kívánnak napjainkban minden gazdasági vezetőtől és dolgozótól. Ez nemcsak a nagy vállalatokra, hanem a kisebb üzemekre és szövetkezetekre is vonatkozik. Ott, ahol az új követelményeket figyelembe vették és tettek is érte, az első félév gazdasági eredményei kielégítőek, megfelelő nyereséget értek el, így volt ez a Vas megyei Pannónia Méretes Ruhaipari Szövetkezetben is. Bár az első félév eredményei biztatóak, az időarányos éves tervet 51,96 százalékra teljesítették és a tervezett nyereséget is elérték, mégis további lépéseket tettek a munka javítására, a gazdaságosság fokozására. Ugyanis a méretes tevékenység — a lakosság ruhacsináltatási kedvének megfelelően — időnként hullámzó, azaz: hol kevesebb az ilyen irányú munka, hol több. Ezért olyan kiegészítő tevékenységgel javítják munkájukat, amely még magabiztosabbá, még gazdaságosabbá teszi a szövet- kezet egész termelését. Július 1-től 17 dolgozóval Szombathelyen a Mártírok tere 8. szám alatt bevezették a szalagszerű termelést. Egyelőre a Textil Nagykereskedelmi Vállalat megbízásából — hiánycikknek számító — női flanel ruhákat varrnak, később pedig exportképessé teszik ezt a szalagot. Hasonló lépést tesznek Sárváron, ahol a szolgáltatóházban szeptemberben indul egy ugyancsak 17 főnyi szalag, így a lakossági igényeket is kielégítik, hiánycikkeket is gyártanak és az export termelés bevezetésére is lépéseket tesznek. Ehhez hasonlóan több példát is fel lehetne hozni. Arra mindenesetre bizonyíték, hogy az új szabályozókhoz igazodva életképessé, gazdaságossá és fejlesztésre alkalmassá lehet tenni egy viszonylag kis szövetkezeti üzemet is, csak megfelelő odafigyelés, rugalmasság és tenniakarás kell. F. L. Ami árnyékot vet egy társasházra Nincs irigylésreméltó helyzetben H. János és családja. Több mint fél évtizede „beszálltak” a szombathelyi Kárpáti Kelemen utcában létesülő társasház építésébe, de még a mai nap is ott tartanak: se lakást, se ellenértékét nem kaphatták meg érte. Fura eset, s ami árnyékot is vet a szóbanforgó társasház építkezésére az a tény, hogy évek nem voltak elegendők a H. Jánossal való helyes elszámolásra, ő és felesége korábban bejelentették kilépésüket a társasházépítő vállalkozásból, mert nem tartották rendben valónak az építkezés bonyolítását, vagyis bizalmatlanokká váltak a helytelennek tartott elszámolások láttán. A sok eset közül csak néhányat említünk. A kivitelezésnél nem vezettek építési naplót. A beépített anyagok pontos beszerzési helyét és beszerzési árát a bonyolító nem igazolta, így az elszámolásnál a szakértő a Kisipari Egységárgyűjteményben szereplő fogyasztói árakat vehette figyelembe. Csakúgy az anyagok helyszínre szállításáról és az ehhez szükséges fel- és lerakodásról nem állt adat és körülményismeret a szakértő rendelkezésére ... Több kilónyi akta, elszámolás készült az ügyben, de még mindig nem stimmel a dolog és még tovább tart annak a családnak a tortúrája, amely nem volt hajlandó elfogadni a helytelen elszámolásokat. Máig se sikerült egyezségre jutniok a társasházépítőknek. Tanulság ebből mindenkinek, akit illet: ellenőrizhető elszámolásokkal, bizonylatokkal megelőzhetők az ilyen viták. Csak így megnyugtató a magán- és közpénzek felhasználása a társasházépítkezéseknél is! (Kék) iBliiRh.. BlüSinilii.. Véget ért a kiárusítás (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NEPE 3