Vas Népe, 1980. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

Jó sző is segít­? Szabálysértők számadása Nem is gondolná az ember, hányféle szabály­­sértést követhet el. A múlt év júliusától — amikor kibővítették ezek körét — számuk három­százra emelkedett. Sza­bálysértés lett például a becsületsértés, magánlak­sértés is, amit korábban a bíróságok tárgyaltak. Alaposan megnőtt így a múlt év óta a szabálysér­tési ügyek száma a szom­bathelyi városi tanácson is. A múlt évihez képest eddig 250-nel több ügy­gyel kellett foglalkozni­uk. A leggyakoribb a lo­pás, méghozzá önkiszol­gáló bolti lopás. Annak ellenére, hogy ezeket elég súlyosan büntetik. Ha szükséges, a munka­helyet is értesítik. Kis helyiségben tárgyalják a szabálysértéseket a városi tanácson. A tárgyalást a szabálysértési főelőadó veze­­ti, a beidézettek kis, bőrülé­ses székeken ülnek. Hatóság­nak tesznek vallomást, a ta­núk figyelmét felhívják az igazmondás kötelezettségére. Feljelentés rendszámról Középkorú férfi, orvhorgá­szat miatt jelentették fel. Először tagad, majd a ke­resztkérdések hatására beis­meri, hogy merítőhálóval próbálkozott a Pinkán. , — Elvitte kérem a víz a hálót, talán hal sincs ott, annyira meg van a víz sza­bályozva. Nem fogtam sem­mit. Mondtam is a halőrnek, mikor odajött, ne csináljon zűrt, elmegyek békével. Azt sem tudtam, hogy engedély kell erre a vízre. El is ment, két társával együtt autóba vágták magu­kat és elporoztak. A halőr a rendszám alapján jelentette fel őket. A többszörös sza­bályszegésért 800­­forint, büntetést kap. Gondolkozik, aztán nem fellebbez, mond­ván, „ne kelljen itt szalad­gálni többet”. Ugat, nem ugat... Több aláírással érkezett egy levél. Egy bérház lakói panaszkodnak, hogy a szom­szédos magánházba kutyát hoztak, az éjjel-nappal ugat, nyüszít, zavarja pihenésüket. A háztulajdonos férfi helyett felesége jön, s azt kéri, hogy győződjenek meg róla, a vád nem igaz. Első két nap még állandóan ugatott ugyan a kis farkaskutya, de azóta! Ha jön egy macska, arra esetleg rávakkant. Tanúnak elhozza az asszony az egyik idős lakót is. Vallomásuk egybeesik, bár a bácsi abla­ka nem az udvarra néz. A bácsi végül­ megjegyzi: — Azok a népek a bérház­ból annak idején disznótar­tás miatt engem is feljelent­­gettek... Helyszíni vizsgálat követ­kezik. Otthon sem tudjak... Fiatal munkásembert szó­lítanak, önkiszolgáló üzlet­ben dugott zsebre egy cso­mag kávét, lefülelték. Ritka eset, hogy nem tagadja tet­tét. — Megbántam azóta, na­gyon. Otthon, sem mertem megmondani... Nem volt nálam elég pénz... Szombat délután volt, fele­sége épp akkor jött haza lá­togatóba a kórházból... Val­lomásából őszinte megbánás érződik. Bárkivel előfordulhat? Bűnbánónak a legkevésbé sem nevezhető az az asszony, akit hasonló ügyben idéztek. A Borostyánkőben egy 14 forint 70 fillér értékű kon­­zervnyitót készült kivinni fizetés nélkül kézikosarában. — Véletlen volt — tiltako­zik a vád ellen — bárki lát­hatta, hova tettem a kon­­zervnyitót. Én bocsánatot is kértem, mikor szóltak, de kifizetni nem engedték. Szó­rakozott voltam, ilyen min­denkivel előfordulhat. Nem érzem hibásnak magam. Büntetlen előélete, anyagi, családi viszonyai miatt a legenyhébb büntetést kapja, figyelmeztetik. Három nap gondolkodási időt kér, hogy fellebbezzen-e vagy sem, vé­gül megjegyzi:­­— Az ilyenek miatt a Bo­rostyánkő sokat veszít a te­­kintélyéből(!) Kitűnő esetek Tárgyalási napokon egy­mást követik az idézettek. Itt nem tárgyalnak súlyos bűncselekményeket. Az utób­bi időben azonban előfordult például élelmiszer-egészség­ügyi szabálysértés is. Lejárt tárolási idejű, rossz minősé­gű nyári szalámit hozott for­galomba Ratkovics Rezső, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Légszeszgyár utcai boltjának vezetője, ellenőrök jelentették fel: ötezer fo­rintra bírságolták. Vannak kirívó bolti lopá­sok is. Mint például Kopá­csi Lászlóné, Bajcsy utca 1. alatti asszonyé, aki május 19-én, majd június 17-én és 18-án akart önkiszolgáló üz­letekből ellopni barackpálin­kát, cigarettát, összesen 386 forint 10 fillér értékben. Őt hatezer forintra büntették, mert gyors egymásutánban követte el a lopásokat, itta­san cselekedett, s akkor már majdnem egy éve nem dol­gozott. Visszaeső tolvaj, Cz. L.-né, aki legutóbb egy 98 forintos arckrémet akart fizetés nél­kül elvinni. Őt háromezer forintra büntették. Sajnos, egyre több kárt okoznak utcán parkoló gép­kocsikban. Egy májusi éj­szakán, ballagási ünnepség­ről tartott haza két leendő érettségiző fiatalember. Ki­szemeltek egy kocsit a Bar­tók Béla körúton, leszerelték a dísztárcsáit, feszegették a motorháztetőt. Tettükre vaj­mi kevés magyarázatot tud­tak adni később. A. M. 3500, K. Gy. 2500 forint pénzbün­tetést kapott. Büntetéssel, jó szóval Általában olyan emberek kerülnek a szabálysértési hatóság elé, akik még nem, vagy nem súlyosan ke­rültek szembe eddig a tör­vénnyel. Velük szemben ha­tározott, de az embert tiszte­letben tartó hangot használ­nak. Józan belátásukra, ta­pasztalatukra, jó érzésükre próbálnak hatni — kinél hogyan. Talán ez a bánás­mód is segít abban, hogy megálljanak az első lépcső­nél. .. nyomán Krakkóban (1.) kívüli gázlámpa, talán em­léktábla. Szövege előbb ma­gyarul, majd lengyelül hir­deti: „Ez az épület adott otthont a XV. és XVI. században Krakkóban tanuló magyar diákoknak, akik a magyar kultúra dicsőségére, hazájuk javára lengyel földön gyara­pították ismereteiket a nagy­hírű Jagelló Egyetemen.” Arra, hogy a ma már alig olvasható táblát kik és mikor állították emlékezte­tőül a „bursa” falára, nincs utalás. A „Lengyelország” című útikönyv mindössze öt sorban foglalkozik az „in­kább magyar kuriózum, mint műemlék” épülettel ,amelyet 1470-től 1535-ig magyar diákok népesítettek be”. A Nagy Kázmér király ál­tal 1364-ben alapított és 1400 körül Hedvig királyné (Nagy Lajos királyunk leánya) ado­mányából a mai helyén fel­épített Jagelló Egyetem csúcsíves kapuját zárva ta­láljuk. Hosszasan szemléljük a támfalakkal vastagított, vörös téglaépületet, aztán a közte és a magyar diákott­hon közti utat kétszer is megtéve, azokat az épületeket keressük, amelyek a XVI. században is álltak, tehát diák-elődeink is láthattak. Elsétáltunk a franciskánusok templomához is, amelybe mi­sére jártak az egyetem pol­gárai, köztük a magyarok, így pontosan felmérjük azt a területet, amelynek utcáit, köveit nap mint nap koptat­ták a tudásra vágyó, az ak­kori tudományt lengyel föl­dön befogadó és továbbfej­lesztő magyar egyetemisták. AZ AUGUSZTUSI rekkenő meleg, a korai felkelés, a több órás talponlét rendkí­vül kifáraszt, jól esik hát a Posztócsarnok árkádjai ár­nyékában megpihenni és hű­sítőket fogyasztani. Az ola­szosan készült kávé, a körös­körül egymásnak támaszko­dó műemlékházakból áradó történelmi levegő mozgásba hozza fantáziámat. A Mic­­kiewicz-emlékművet körül­­ülők, a téren hullámzó soka­­dalom, meg a körülöttünk időzök között egymást vált­ják a lengyel, a német és a magyar szavak. Lehunyom a szemem s erősen fülelek nem hallatszik-e a hangza­varból egy-két latin kifeje­zés. Mert gondolatban már a múltban, az 1520-as évek Krakkójában vagyok, abban a korban, amikor e négy nyelv összefonódva nemcsak beszédben, hanem nyomta­tásban is segíti az itt össze­­sereglett fiatalok egymás megértését, barátságát és közvetve a haladó nemzeti törekvéseket. Szótárak, tan­könyvül használt beszélge­tésgyűjtemények íródnak és jelennek meg a város falai közt. Tizenegy papírhalom, több nyomda szolgálja a tu­dás demokratizálását, széles körű, az országhatárokon túl is gyors terjedését. A kultúra emberei — hu­manista mivoltuknak megfe­lelően — még latinul írnak, de jelentkeznek a „vulgá­ris” nyelvek jogait követelők. Krakkóban előbb a német és a lengyel, majd 1527-től magyar fordítások és szóma­gyarázatok is nyilvánosságot kapnak. Elsőnek Hegendorf Kristóf: Rudimena Gram­matices Donati, majd Hey­den Sebald: Puerilium col­­loquiorum formulae kap Sylvester János közreműkö­désével — magyar vonatko­zásokat. Az utóbbit Gyer­meki beszélgetések címmel az utóbbi időben, különösen a Gyermekévben sokan és sokszor idézik, alkotóik nyomában járni izgalmas és felemelő érzés. Dr. Kuntár Lajos 1980. augusztus 26. Kedd A szabályozókhoz igazodva Az új gazdasági szabá­lyozók nagyobb odafigye­lést, rugalmasságot, ter­mékváltást, az export nö­velését és még sok min­dent kívánnak napjaink­ban minden gazdasági vezetőtől és dolgozótól. Ez nemcsak a nagy vál­lalatokra, hanem a kisebb üzemekre és szövetkeze­tekre is vonatkozik. Ott, ahol az új követelménye­ket figyelembe vették és tettek is érte, az első félév gazdasági eredmé­nyei kielégítőek, megfele­lő nyereséget értek el, így volt ez a Vas me­gyei Pannónia Méretes Ruhaipari Szövetkezetben is. Bár az első félév eredményei biztatóak, az időarányos éves tervet 51,96 százalékra teljesítet­ték és a tervezett nyere­séget is elérték, mégis to­vábbi lépéseket tettek a munka javítására, a gaz­daságosság fokozására. Ugyanis a méretes te­vékenység — a lakosság ruhacsináltatási kedvének megfelelően — időnként hullámzó, azaz: hol ke­vesebb az ilyen irányú munka, hol több. Ezért olyan kiegészítő tevé­kenységgel javítják mun­kájukat, amely még ma­gabiztosabbá, még gazda­ságosabbá teszi a szövet-­ kezet egész termelését. Július 1-től 17 dolgozó­val Szombathelyen a Mártírok tere 8. szám alatt bevezették a szalag­szerű termelést. Egyelőre a Textil Nagykereskedel­mi Vállalat megbízásából — hiánycikknek számító — női flanel ruhákat varrnak, később pedig ex­portképessé teszik ezt a szalagot. Hasonló lépést tesznek Sárváron,­­ ahol a szolgáltatóházban szep­temberben indul egy ugyancsak 17 főnyi sza­lag, így a lakossági igénye­ket is kielégítik, hiány­cikkeket is gyártanak és az­ export termelés beve­zetésére is lépéseket tesz­nek. Ehhez hasonlóan több példát is fel lehetne hoz­ni. Arra mindenesetre bi­zonyíték, hogy az új sza­bályozókhoz igazodva életképessé, gazdaságos­sá és fejlesztésre alkal­massá lehet tenni egy vi­szonylag kis szövetkezeti üzemet is, csak megfele­lő odafigyelés, rugalmas­ság és tenniakarás kell. F. L. Ami árnyékot vet egy társasházra Nincs irigylésreméltó helyzetben H. János és csa­ládja. Több mint fél évtizede „beszálltak” a szombat­­helyi Kárpáti Kelemen utcában létesülő társasház épí­tésébe, de még a mai nap is ott tartanak: se lakást, se ellenértékét nem kaphatták meg érte. Fura eset, s ami árnyékot is vet a szóbanforgó tár­­sasház építkezésére az a tény, hogy évek nem voltak elegendők a H. Jánossal való helyes elszámolásra, ő és felesége korábban bejelentették kilépésüket a tár­sasházépítő vállalkozásból, mert nem tartották rend­ben valónak az építkezés bonyolítását, vagyis bizal­matlanokká váltak a helytelennek tartott elszámolások láttán. A sok eset közül csak néhányat említünk. A ki­vitelezésnél nem vezettek építési naplót. A beépített anyagok pontos beszerzési helyét és beszerzési árát a bonyolító nem igazolta, így az elszámolásnál a szakér­tő a Kisipari Egységárgyűjteményben szereplő fogyasz­tói árakat vehette figyelembe. Csakúgy az anyagok helyszínre szállításáról és az ehhez szükséges fel- és lerakodásról nem állt adat és körülményismeret a szakértő rendelkezésére ... Több kilónyi akta, elszámolás készült az ügyben, de még mindig nem stimmel a dolog és még tovább tart annak a családnak a tortúrája, amely nem volt hajlandó elfogadni a helytelen elszámolásokat. Máig se sikerült egyezségre jutniok a társasházépítőknek. Tanulság ebből mindenkinek, akit illet: ellenőriz­hető elszámolásokkal, bizonylatokkal megelőzhetők az ilyen viták. Csak így megnyugtató a magán- és köz­pénzek felhasználása a társasházépítkezéseknél is! (Kék) iBliiRh.. BlüSinilii.. Véget ért a kiárusítás (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NEPE 3

Next