Vas Népe, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
6 * Melyvilág Borzas a presszó falához támaszkodik, bőrcsizmájával egyre dühödtebben tapossa a csikket. Mintha a világ legfontosabb dolga dőlne el most. Léc, Csippás, Roker, Süni és Tojó még nem jön. — A fenébe, a dögök — egy utolsó rúgás a csikkbe. — Mit nézel apus? — bömböl Borzas a szerelésén álmélkodó járókelőre. — Mit nézel — s lendül az ökle... Az URH gyorsan végez. Borzas a kék kocsiban, vigyorog. A járdán némi vérnyom, egy batyu, benne olcsó kövidinka, zsebkendőféle. Riese jelvény, aprópénz. — Miért ütött? — kérdezi a főtörzs. — Mi a fene jött magára? Borzas hallgat. — Rohadt az egész — mondja aztán. Főnök, adna egy cigit? Áhítattal szívja a filterest. Darázs lett a banda főnöke. Vékony termet, ki hinné, hogy mázsásat tud ütni. Még az általánosban az egyik tornaóra előtt megvert három bejárót, mert kancsalnak mondták. Az igazgató beírt az ellenőrzőjébe, otthon jól elverték. Egy hét múlva megint verekedett, szülei megint elverték. — Akasztófán végzed — mondta neki az apja. Elkerülendő a dolgot, kínkeservvel zeneiskolába íratták. Egy ideig helyt is állt, a banda ma is álmélkodik, amikor élményeiről mesél. Ilyenkor Darázs szeme csillog, nem legyezi a füstöt, mint azt rendesen szokta. Sőt, a káromkodást is mellőzi. A kulturális félóra után felkerekednek. A presszót kerülik, az önkiben vesznek szeszt, a parkban megisszák. Ha nem gyűlik össze a pénz, koldulnak. Ahogy jön. Tanulóktól, távoli ismerősöktől, jól öltözött, általában viszolygó járókelőktől. Mindig leesik egy bélás, kevesen mondják, hogy nem adok. Aki nem ad, azt rendszerint megverik. — Adj egy bélást, az öklöm is megsegít — mondják a rigmust a húzózkodónak. Darázs két liter után szívesen beszél az életéről. A ragasztót utálja, gyógyszerrel nem él. — Csak pia, azt nyomom az agyamba — kedvenc kiszólása, amin a bumda jót röhög. Pesti gyereknek vallja magát a Derkovits szürke házainak tövében, öt éves volt, mikor leköltöztek. Talán a zeneiskola tette, mindenesetre felvették egy szakközépbe Szombathelyen. Többször bukott, ismételt. Végleg eltanácsolták. Hogy pénze legyen, munkát keresett egy Tökölről jött haver segítségével. Talált. Büszke rá, hogy szakadt létére mindig volt munkaviszonya. Őt a rendőrök soha nem vitték be, legföljebb felírták az adatait. A koncertek közismert figurája. Testéhez képest aránytalanul széles válla kiemelkedik az öklét rázó tömegből. A zene a mindene. Hónapokig nem ivott, vett egy magnót. Órákig hallgatja az Eddát, a Beatricét, a lakók már megőrülnek tőle. Szülei megszokták, fásultak, örülnek, ha nincs otthon, ha valamelyik parkban húzza ki reggelig. Léc, Csippás,, Roker, Süni és Tojó hasonlóképpen él. Darázzsal együtt mind lakótelepiek, tizenévesek. Laza kapcsolatot tartanak fenn más bandákkal, főleg nagy ivászatokkal, koncerteken találkoznak. Néha összeverekednek egy-egy nőn, majd kibékülnek. Sehova nem tartoznak, nem is akarnak tartozni — ez összehoz. Az iskola leírta őket, a munkahely — ha van — kényszerűen türelmes, a szülőket semmibe veszik. Egyik napról a másikra élnek, a pián kívül néha krumplit vesznek, vagy kenyeret, esetleg süteményt. Az utóbbit azért, mert cukor van benne, kell a kalória. Arra a kérdésre, hogy mit akarnak, meglepően határozott a válasz: — Semmit. Borzas még börtönben volt, amikor Süni szerzett egy nőt, Darázs megkerülésével. A főnököt ez feldühítette. Kiváltképp, hogy az utóbbi hónapokban már csak ő dobott pénzt a közös kaszszába, a többiek linkeltek. Egy alkalommal egész havi fizetését itták el, ezerötszázhatvan forintot. Darázs ezt még lenyelte, de azt nem, hogy a pincér százas jattot kapott az ő pénzéből. Távozván a presszóból, a mozi előtt Rokert leütötte. A többiek lefogták, ő meg egyre hörgött: — A k .. . anyádba, én raktam a konténert a suskáért, te szemét! Kiborult. A nő még összehozta őket. A város patakpartján intézték el a dolgot. Darázs volt a hatodik. — Gyere, nekem is jó — mondta a nő, de ő makacsságból nem mozdult. A többiek nyomták le a fűre. Roker belerúgott, törlesztendő az ingyen mozit. * Ma jeles nap van. Borzas kiszabadult. Újra átvette a főnökséget. Darázs hiányzik, már egy ideje — a parti után — kerüli a bandát. — A hülye, azt hiszi kiszállhat, a hülye — így az örökké pislogó Csippás. Megegyeztek, hogy amint lehet, Darázst megverik. De addig ünnep. Persze, nem a presszóban. Borzas réf alatt van. Irány az önki. A zsíroshajú, bőrnadrágos, pólóinges, társaságot figyelik az eladók. Borzas reklamál, műbalhézik, eltereli a figyelmet. Eközlben Süni elemei két konyakot. Kedvenc parkukban találkoznak. Bámulják a járókelőket, isznak. Félrészegek, amikor kijelölik az újabb célpontot, a presszót. Útközben leszólnak, kétszáz forint gyűlik össze. A presszóiban nem szolgálják ki őket. Egy haver hozza ki a kört, egy másik az újabbat. Zárórakor teljesen részegek. Az utcán mesedalokat üvöltenek, „térden állva, szóra váááááárva " — egy középkorú férfi csendesen rájuk szól. Borzas üt, a többiek elfutnak. Ő marad, komótosan rágyújt, az eszméletlen férfi mellett várja be a vijjogó URH-s kocsit. ★ Darázs próbálja megfejteni azt a nagy ürességet, ami körülveszi. Mióta a bandát otthagyta, rossz neki. A szülők nem is köszönnek, épp csak eltűrik. Reggel a házmester megkérdezte: — Van magának munkája? — Van, — mondta a fiú olyan hangsúllyal, hogy a házmester majdnem bocsánatot kért. Várja a szilvesztert. Akkor ■lehet a Főtéren trombitálni, mindenki köszön egymásnak, sőt pár szót még neki is szólnak az emberek. Búék, kellemes, boldog életet — ilyesmit. Ez rövid időre boldoggáteszi. ... Darázs bámulja a magnót, hallja a zenét. Pedig már vagy egy órája üresen pereg az orsó. Csak a szalag vége kelt rajt, amint nekiütődik a lejátszófejnek. Kozma Gábor Lekérés éjfélkor , évi kilátások Már megint hova visz a szék Jövőre máshol szilveszterezünk! 101A3/&AK1 — Én meg tanácstalan vagyok (Lakatos Ferenc karikatúrái) 1981. január 1. Csütörtök